Xiaomi Amazfit Nexo okosóra teszt

Igaz, ebből csak 1 GB hely marad meg a mókára, a többit elbirtokolja a rendszer. Aki jobban szeretné a fájlokat WiFi-n feltolni az órára, úgyis megteheti, de jobb az USB-s megoldás. Visszakanyarodva a kinézetre, a szilikon szíj is pöpec, bár a dizájn nem üt, a kényelem elsőrangú, ez a hurkás megoldás sokkal jobban szellőzik, mint a hagyományos. Ez is gyorsoldható és cserélhető tetszés szerint, ahogy a méretét néztem, a 20 mm-es Stratos szíjakkal kompatibilis, de Aliexpressen is számtalan variáns kapható. A diszkrét, arannyal futtatott vezérlőgomb azt sejteti, hogy a kinézet került előtérbe a funkcionalitással szemben, és itt egy kicsit visszautalnék a Verge és a Stratos közötti különbségekre.

A Stratos 3 egy vérbeli sportóra, nem különösebben szép kinézettel, de egy kiváló, izzadt kézzel vagy kesztyűben is használható négygombos vezérléssel, és a vakító napsütésben is látható traszflektív kijelzővel. Ezzel szemben a Verge egy Kinder tojás anyagminőségét hozó, szintén egygombos rendszerrel operáló sportóra, egy olyan töltővel, amitől kifejelitek a téglafalat. A Nexo ennek a szellemi utódja teljesen új dizájnnal, és olyan funkciókkal, amik inkább a GTR/GTS divatóra vonalba tagozódnak. Vagyis megpróbáltak egy hibrid órát létrehozni, ami alkalmas sportra, de minden „fancy” funkciót is magában foglal, és elvileg még telefonálni is lehet vele.

Ahhoz viszont, hogy a bab is hús legyen és a lyuk is sajt, nagyfelbontású AMOLED kijelző kellett, kellően nagy fényerővel. Az 1,39 inch-es panelen a 454×454 pixel nagyon sok, így a megjelenített kép is gyönyörű, nem beszélve a színekről. Sajnos a képek nem adják vissza, mennyire jól néz ki az egész, ráadásul rengeteg hely is van, hogy mindenféle információkat megjelenítsenek. Ezen a szinten természetesen már fényérzékelő szenzor szabályozza a háttérvilágítást, és bár nem oldották meg 100%-osan a napsütésben sportolás problémakörét, azért tízből nyolcszor olvasható a kijelző.

Ez így leírva zavaros lehet, de a valóságban jól működik, csak kell hozzá némi gyakorlat. A menüszerkezet egyes helyeken az Apple Watch „robbantott widgetjeire” hasonlít és remekül működik. Ez egy kicsit meglepett, hiszen több akadozást és szenvedést vártam az SD Wear 2500-tól. Úgy tűnik, az optimalizálás jól sikerült, elvétve futottam bele csak lassulásokba. Persze más a helyzet, ha ráakasztotok egy BT fülest és szól a zene, megy a pulzusmérés, fut a háttérben egy sport, de összességében ezért az árért ez igencsak vállalható produkció.

Különösen úgy, hogy felsorolni is fárasztó, miket tud az óra, de azért teszek rá egy kísérletet:

• zenelejátszás háttértárról (van hangszórója is, nemcsak fülessel működik)
• rengeteg óraszámlap tárolása
• időjárás: UV érték, eső, szél, páratartalom
• helyadatok, dátum, idő
• pulzusmérés
• alvásfigyelés
• PAI fizikai érték számítása
• napi aktivitásmérés: kalória, lépésszám
• hívás felvétele, letétele, SMS fogadás
• eSIM, hívás indítása és felvétele
• telefonos kontaktlista letöltése
• értesítéskezelés, magyar ékezettámogatással
• aktivitás hisztogram
• WiFi és BT kapcsolat
• GPX fájlok kezelése
• Strava és Google Fit szinkron
• ébresztőóra
• iránytű
• „elemlámpa” funkció
• tízféle sport támogatása: futás, séta, kerékpározás, futás beltérben, beltéri kerékpározás, elliptikus tréner, hegymászás, terepfutás, labdarúgás, ugrókötél

Újabb probléma a már említett pulzusmérés, volt, hogy 6:30/km-es tempónál 185-ös értéket mutatott, a valós, kb. 150 helyett, de a zenelejátszás sem ment zökkenőmentesen. Mivel a sportok alá a menübe nem épül be ez a funkció, az aktivitást le kellene állítani, ha például megszakad a muzsika, ami szintén ergonómiai hiba. Ez a probléma persze csak akkor jön elő, ha éppen hajlandó lejátszani bármit a háttértárról. Nem egyszer volt olyan, hogy gondolt egyet és se kép se hang, nem listázta a zenéimet, nem tudtam elindítani a lejátszást, még egy restart után sem. Ilyenkor kezdődik a szenvedés a funkció felélesztésével, de én egyszerűen félreraktam és vettem elő a Stratost, ami még sosem csinált ilyet.

Érdemes még kitérni az egyik legérdekesebb újdonságra, a mikrofon-hangszóró-eSIM hármasra. Az elvi lehetőség adott, hogy ha a mobilszolgáltatótok is biztosít ilyen lehetőséget, akkor lehet vele telefonálni. Itthon ez kizárólag a Telekomnál érhető el, így a használata eléggé korlátozott, én sem tudtam kipróbálni. A Nexo képes letölteni a telefon kontaktlistáját, és az alapján hívásokat indítani, illetve fogadni, ezeket elutasítani vagy lenémítani. Érdekesség, hogy eSIM nélkül a „callokat” nem tudtam felvenni és használni az óra mikrofonját, csak elutasítani és némítani őket, ami elég furcsa.

Ami az értesítéskezelést illeti, ezt a szokásos Amazfites logika szerint, a magyar ékezetek támogatásával, és bármilyen appal képes megvalósítani.

Válaszolni rájuk és rendszerezni őket még mindig nem lehet, viszont egyes irományokat „kiemelhettek”, ezek nem kerülnek törlésre. Az adatok visszanézésére az Amazfitról Zepp-re keresztelt appban történik, pont úgy, ahogy eddig is. Kellően részletesek, akár visszanézhetőek a korábbiak is, van PAI érték – a fizikai egészségünkre vonatkozó számadat, amit már az Amazfit GTS cikkben is méltattam -, és alapvetően egy kellemesen használható, jól átlátható felületről van szó. Az alján lévő forgatós menüt viszont sokan nem szeretik, és egyeseknek szinkronizálási gondjaik is voltak, amit én nem tapasztaltam.

Ennyit lehet látni napsütésben

Az üzemidő a sportóráknál trükkös, a Nexo esetében nem is a szokásos módon, hanem az óra használati idejében adják meg, ami 28 óra. Külön metrika van arra, hogy hány értesítést fogadtok, mennyit telefonáltok, meddig megy a Bluetooth stb., ez alapján jött ki a gyári 28 órás érték. Ez a valóságban azt jelenti, hogy ha sportra is használjátok, BT fülessel, esetleg mellkas pánttal, akkor úgy merül, mint a kő, kb. 1 napra számíthattok. Sport nélkül talán összejön a 2, de inkább úgy kalkuláljatok, hogy ez egy napi töltésű óra, míg a 0-ról 100%-ra pumpálás 1,5 órát vesz igénybe.