Poco F3 okostelefon teszt

Frissítettük a cikket, hiszen a kiadás óta jelentős árcsökkenés történt a telefon kapcsán, így pedig a pontozás is máshogy alakul.

Ami a Poco F3-at illeti, a dobozban a szokásos dolgok – 33 W-os töltő, átlátszó szilikontok, kábel stb. – találhatók, ne is vesztegessünk rá sok szót. A kinézet sokkal érdekesebb, dögös ez a kék szín és az üveg hátlap, főleg, hogy a háromszögekkel határolt felületen játszik a fény, nagyon szép és minőségi hatást kelt a telefon, annak ellenére, hogy a keret műanyag. Van ebből egy narancsos variáns is, ami talán még dögösebb, és persze a klasszik fekete. A minőség szokás szerint kiváló, viszont szomorúan vettem tudomásul, hogy a felső élről eltűnt az infra port mellől a jack csatlakozó, vagyis a Type-C porton keresztül lehet átvinni a hangot. Ez nálam nem kizáró ok, hiszen kb. csak BT-s füleseket használok, de megértem, ha valakinek fáj a port hiánya. Nincs értesítési LED sem, helyette animál a kijelző széle, ha üzenet érkezik, ami eléggé menő.

Szerencsére minden más szokásos szenzor, csatlakozó és szolgáltatás maradt a felhozatalból. A már említett infra, 33 W-os gyorstöltés, lépésszámláló, NFC, iránytű, giroszkóp és gyorsulásmérő, élre elhelyezett villámgyors ujjlenyomat-olvasó, támogat 5 különböző műholdas helymeghatározó rendszert, ráadásul villámgyorsan pozíciót is fog. A sornak itt nincs vége, támogatja az 5G és WiFi 6 szabványokat is, vagyis durván gyorsan lehet vele netezni, a hangszórói sztereók, ami egyfajta kikacsintás a gamerek felé. Nano SIM-ből kettőt fogad a telefon, amiből kiderül, hogy nincs micro SD-s bővítési lehetőség, de mivel a mobilt 6/8 GB RAM-mal és 128/256 GB-nyi UFS 3.1-es tárolóval szerelik, ez talán nem akkora probléma.

Érdekesség még, hogy a hátlapon elhelyezett 3 elemű kameraszett – telefonbillegés fóbiában szenvedők legnagyobb bánatára – csak a tok felhelyezésével kerül síkba. A negyedik „pötty” pedig a mikrofon, nem képkészítő szenzor, a vaku pedig egyelemű. A fronton a már megszokott DotDisplay kialakítású kijelző egy punch hole szelfi kamerával, a kávák viszont mintha a szokásosnál is kisebbek lennének. A mobil cseppálló, vagyis teljesíti az IP53-as szabvány kritériumait, vízállóság viszont továbbra sincs.

Bár a Xiaomi általában nem szereli be a mobiljaiba a vezetéknélküli töltést, azért érdemes megemlíteni hogy itt sem része a felhozatalnak, de őszintén szólva nincs is rá szükség. A 4520 mAh-s akkut 52 perc alatt fel lehet tölteni 100%-ra, és a 74% is megvan 30 perc alatt.

Kicsit az volt az érzésem, mint kb. 10 éve az Intel Core i processzoroknál,

hogy annyira erősek lettek a hardverek, hogy már nem igazán kellett megvenni a legdurvább chipeket, és már az optimalizálásra sem kellett akkora figyelmet fordítani. Ez alatt nem azt akarom mondani, hogy felesleges a nagy teljesítmény, de a Poco F2 Pro 665, a Mi 10 575, míg a Mi 11 Lite 5G 523 000 Antutu pontja között nem igazán érezni a különbséget. Mindegyik durva, az összes nagy nevet – Asphalt 9, PUBG Mobile, ARK: Survival, Ironblade stb. – nagyon szépen futtatja, ráadásul a játékok nem mindegyike támogatja a 120 Hz-et. Annyit azért megjegyeznék, hogy házon belül a Poco X3 Pro is teljesít 450-480 000 Antutu pontot, és már az is rohadt gyorsnak érződik.

Itt kezdtem el azon gondolkodni, hogy kinek is szánja ezt a készüléket a gyártó.

Hiszen AMOLED kijelzős, erős mobilból azért van pár a kínálatban. Az olcsóbb modellek viszont vagy jóval gyengébbek hardveresen – Redmi Note 10 Pro – vagy erősek, de nem AMOLED panelesek – Poco X3 Pro – esetleg a kettő között, de jobb kamerával, mint a Mi 11 Lite, és nagyon hasonló hardverrel, de kisebb képfrissítéssel, mint a Mi 11 Lite 5G. És ezzel egy kicsit le is lőttem a csattanót, ugyanis a Poco F3 egy tipikus gamer telefon, kiváló kijelzővel és előremutató vezetéknélküli szolgáltatásokkal, viszont nem túl acélos kamerákkal.

A felhozatal háromelemű:

• 48 MP-es főkamera
• 8 MP-es ultraszéles kamera
• 5 MP-es makró
• 20 MP-es szelfi egység

Mint látható, a főkamera felbontása nem verdesi az egeket – Redmi Note 10 Pro pl. 108 MP-es – ,

amivel önmagában nem is lenne baj, ha szép anyagokat csinálna. Alapból 12 megapixeles képeket készít – 4:1 pixel binningnek köszönhetően -, és hát vannak vele gondok. Az ellenfénnyel konkrétan semmit nem tud kezdeni, össze-vissza változnak a színek, hol fakó, hol sötét, de néha csak simán túlszaturálja a dolgokat. Nagyobb bajom az volt velük, hogy a képek széle még homályos is, vagyis a jótól eléggé távol állnak. Az ultraszéles szenzor még rosszabb, teljesen életlenek a képek és egy kékes árnyalat is látható rajtuk, ami a fő kamerán nem. A makró meg olyan, mint minden 5 MP-es egység, ez sem fókuszál igazán jól, és a felbontása sincs meg ahhoz, hogy jó képeket lehessen lőni. Szerencsére a fő kamera is egész közelre tud fókuszálni, így azért azzal is lehet dolgozni. A 48 MP-es képeket itt nézhetitek meg.

Természetesen itt is van éjszakai mód, portré, illetve állítgathatjátok a képarányt 4:3, 16:9 és teljes képernyő között,

illetve hasznos még a dokumentum mód, amivel szerződéseket lehet beszkennelni. Ami az este készült anyagokat illeti, kb. az X3 NFC szintéjt vagy még azt se hozza, eléggé temperáltak a képek, maszatos az összhatás, egyáltalán nem méltó egy ilyen drága telefonhoz. A videók terén jobban áll a készülék, 1080p és 4K 30 FPS-ben is van elektronikus képstabilizálás, ami nagyon szépen kisimítja a felvételeket. Nagyon ritkán egy-egy mikrolag előkerül, de majdnem teljesen folyamatosak a videók, nem is értem, máshol miért nem tudják ezt ilyenre megcsinálni a Xiaomi telefonok esetében. A képeknél található problémák itt is előjönnek, a gyenge fénykezelés miatt folyamatosan „hullámzanak” a színek a túl fakó és a világos között, de összességében a képminőségre nem mondanám azt, hogy rossz.