Poco X3 NFC okostelefon teszt

Ugyanez elmondható a Poco X3 NFC-re is, bár ez a szélein sík, belül recét imitáló hátlap egy fokkal még egyszerűbb, de nagyon jól néz ki, és közel sem gyűjti annyira az ujjlenyomatokat, mint az üveg variánsok. A kék szín élőben iszonyatosan üt, sokkal jobban néz ki, mint a gyári képeken. Meg merem kockáztatni, hogy ebben a kategóriában én még ilyen szép készüléket nem láttam, annak ellenére, hogy azért az üvegből készültek szoktak kinézni a legjobban. A minőség természetesen elsőosztályú, ahogyan az egy Xiaomi telefonhoz illik. A ház viszont elég nagy, hiszen valahova el kell férnie a 6,67 colos kijelzőnek, és nehéz is, a konyhamérleg 242 grammot mutatott, pedig a gyár szerint csak 215.

Az ujjlenyomat-olvasó a hangerőállító gombok alá, a jobb oldali élre került, aminek a működése csak annyiban tér el a hátlapitól, hogy az ujjat oldalról kell rátenni. Szerintem ez egy nagyon kényelmes kialakítás, és tudom, hogy sokan szeretnek „gizdáskodni” a kijelzőbe épített variánssal, csak éppen a hagyományos sokkal gyorsabban felold. Miért nem került hátra? Lehet, nem akarták elrontani a Feledés című film őrdroid kinézetet. Viszont az 5 „lencséből” csak 4 a kamera, egy a LED vaku, de így adja ki a forma, szóval nem bánom. Elől a kijelzőbe pedig „lyukasztógéppel” kiharaptak egy kis szeletet – ez a DotDisplay -, ide került a selfie kamera, ami így szinte láthatatlan.

A Xiaomi telefonok egyik nagyon szerethető tulajdonsága az igen széles szenzorválaszték.

Főleg, hogy abban a szegmensben, ahol a Poco X3 NFC „pályára lép”, már nem nagyon mernek kihagyni semmit. A SIM tálca két helyet tartalmaz, de az egyikbe akár micro SD kártyát is tehetünk. Van NFC, giroszkóp, értesítési LED, iránytű és lépésszámláló is. A WiFi duális ac szabványú, a felső élen ott az infra port, sztereó a hangszóró, alul pedig a töltésért felelős Type-C port figyel. Természetesen a dobozban van egy elég bika, 33 W-os gyorstöltésre képes töltő is. A sérülésmentességről az „előre telepített” képernyővédő fólia és a szilikon tok gondoskodik, ez utóbbi azonban elrontja a remek kinézetet.

Valamiért a gyártó nagy titokként kezelte a memória méretét, emiatt kicsit aggódtam, hogy csak 4 GB-os verzió lesz belőle, de szerencsére maradtak a minimum 6 Gigabyte RAM-nál és a 64 vagy a 128 GB-os háttértárnál, ami azért már az emberek 95%-ának elég. Lefuttattam a benchmarkokat, lássuk, mit hoz össze a harmadik „Pocok”. Antutuban 282 000 pontot ért el, GFX Bench T-Rex teszten 91 FPS-t, Androbenchben pedig 495/256 MB az írási-olvasási sebesség. Ez utóbbi kicsit talán csalódás, hiszen csak az UFS 2.1 szabványt támogatja, de egyáltalán nem érződik a rendszer sebességén, minden villámgyorsan indul és települ.

Ami a játékokat illeti, a Poco X3 NFC nagyon szépen visz minden nagy nevet, a hangja a sztereó hangszóróknak köszönhetően elég jó. A rezgőmotor kifejezetten erős, ami például az autós gémek alatt remek visszacsatolást ad az ütközésekről, de gyakorlatilag bármi másról is, amit a fejlesztők legprorgramoztak. Van rajta Game Turbo 3.0, ami a Black Sharkokról lehet ismerős, és a játékokat rendezi egy közös felületre. Ráadásul ez is megkapta a Liquid Cool folyadékhűtéses technológiát, amitől jobban hűl, mint az átlag telefonok.

Az üzemidő kicsit trükkös, hiszen az erős telefonok sajátossága, hogy hardverigényes alkalmazásokat futtatnak rajta a felhasználók. Ezt a mobilgyártók mindig valamilyen bika töltési megoldással – itt a Poco F2 Pro-val megegyező 33 W áll rendelkezésre – ellentételezik, így az üzemidő tulajdonképpen másodlagossá válik.

Az 5160 mAh kapacitású akkut 65 perc alatt újra lehet tölteni, hála a QC támogatásnak.

Ha tippelnem kellene, aszkéta módban 2,5-3 napot is elmenne a Poco X3 NFC, de viszonylag kevés indiai fakír fog ilyen készüléket venni.

A fenti képek itt tekinthetők meg teljes méretben.

Kamerafronton elég szép felhozatallal álltak elő a Poco X3 NFC fejlesztői:

• 64 MP-es Sony IMX 682-es szenzor
• 13 MP-es ultraszéles látószögű szenzor
• 2 MP-es makró lencse
• 2 MP-es mélységélesség szenzor (Portré mód)
• 20 MP-es selfie

Mikor megnéztem a képeket, akkor az járt a fejemben, hogy ez egy kicsit drágább telefon, mint 70 000 Ft. Eddig pedig annyira klappolt minden, hogy a kamera szegmensben már tényleg muszáj volt spórolni. Nem mondom, hogy ez látszik az összhatáson, de azért maradt némi hiányérzetem az eredmények láttán. A fő és az ultraszéles szenzor szép, bár egy picit túl kontrasztos képeket készít. A széleken látok némi bemosódást, de más hibát nem találtam, függetlenül attól, hogy 1:1/3:4/9:16 vagy teljes képernyős aránnyal kattintgattam.

Az ultraszéles mód nagyon hasznos, és tulajdonképpen a mélységélesség szenzor is jól funkcionál, nem így a makro. Ezek a 2 Megapixeles szenzorok már más telóknál is kudarcot vallottak, és itt is csak arra jók, hogy silány képet készítsenek nagyon közeli témákról. Természetesen itt is megvannak a szokásos filterek – gold, cyberpunk stb. -, mindenféle vicces dolgot csinálhattok, például kicserélhetitek az eget az épületek körül, de ezt már a Mi 10 Lite is tudta. Van AI, HDR mód és persze a Google Lens is működik. Az jutott eszembe, hogy ha a Poco X3 NFC ára ennyire lent marad, akkor nagy bajban lesznek a konkurencia modelljei.