Kugoo M2 Pro roller teszt

A fentiek esetében az volt a bajom, hogy helyenként mintha nem tudta volna a gyártó, hogy mit is akar kihozni a saját palettájából. Olcsó legyen, erős, kényelmes, jól testre szabható? De nem volt terv, csak ahogy sikerült, úgy összedobtak alkatrészeket és kész. Eddig mindig úgy teszteltem a rollereket, hogy viszonylag gyorsan ki tudjuk adni a cikkeket, aminek az a hatalmas hátránya, hogy nincs még vele hosszútávú tapasztalat. Az M2 Pro viszont olyan szerencsétlenül jelent meg – ki ad ki október végén elektromos rollert? -, hogy a dzsuvás, esős időben egyébként sem lett volna értelme tesztelni, így inkább most, április elején, a szép időben gurulok vele.

Ezt abból a szempontból is jól tettem, hogy fél év alatt rengeteg tapasztalat összegyűlt a neten, ami alapján ez az a roller, ami a Kugoo univerzumban a leginkább ajánlott vételnek számít. Vázfelépítés szempontjából teljesen átalakították, masszív, nem nyekereg, mozog sehol, a fellépő nagy – igaz a taposó ragasztója hitvány, már gyárilag is jön fel -, széles, de nem állítható a kormány, de nekem pont kényelmes volt. Az általános anyagminőség sokkal jobb, mint az eddigi modelleknél, a kormányagyba épített kijelző normálisan látszik napsütésben is. A lecsukómechanika teljesen megváltozott, nem lábbal kell taposni, hanem egy kallantyúval, kézzel oldani, így eltörni sem fog, viszont a lehajolás lustáknak nem fog tetszeni.

Az eddigiekhez képest nehezebb a roller, 16 kilogramm, ami nekem határeset cipelési szempontból, de szerintem a csajoknak ez már sok lesz. Emiatt egyébként nem kell megijedni, ez JÓ dolog, hiszen van benne anyag, nem egy ványadék, széthullásra hajlamos valamit tudhattok majd magatokénak. Látszik, hogy több helyen odafigyeltek a szigetelésre, a kábeleket sokkal szebben vezették el, ez egyértelműen a magasabb ár hozadéka. Egy csomó buta dolgon is változtattak, például tárcsafék lassít – bár szerintem túlzottan meg kell húzni a fékkart, szerencsére állítható -, erre egyből old a tempomat is, tehát a vezérlő ezeket is figyelembe veszi. Természetesen van taposófék is, igaz, ez is hátul.

A gép elől hajt, szépen regenerál, és VÉGRE nem rángat sem fékezésekor sem gázadáskor, a kulturált szót tudnám rá használni. Ugyanez igaz a gyorsulásra is, szépen egyenletesen teszi a dolgát, nyugis cirkáló ez, nem egy ideges rakéta, de azért a 350 W így is odapörköl a Xiaomi M365 rollereknek. Balázs kollégám is azt mondta rá: „olyan Xiaomis” és ezt itt mindenképpen pozitív jelzőként kell értelmezni.

A kerék 8,5 colos ballonos, vagyis fel kell pumpálni és ezt javaslom is 50 PSI-ig/3,4 barig, hiszen ez nagyban tudja növelni a hatótávot, én ehhez a Xiaomi elektromos pumpáját használtam. A nem gondozásmentes keréknek van egy nagy előnye és egy hátránya: nagyon kényelmessé teszi az utazást és bizony ki tud lyukadni a gumi. Én a kilyukadás miatt olyan nagyon nem aggódnék, az Inmotion V5F kerekemen az első defektem 2200 km után következett be, és azóta sem történt ilyesmi, viszont érdemes előre betárazni alkatrészből, állítólag az M365 gumija is rámegy. Az alapcsomagban van egy kis szütyő szerszámokkal, illetve egy 1,5 Ah-s töltő, ami egyezik a Kugoo Kirin S1 sajátjával.

A ballonos, 8,5 inch-es kerekek és az első-hátsó futómű egy nagyságrenddel komfortosabbá teszik a rollert, mint bármelyik másikat ebben a kategóriában. Ez azt jelenti, hogy majd nem ráz és remeg alattatok a gép, ha úthibán haladtok át, viszont a repedéseket, gödröket itt is lehet érezni. Ennek oka a túl keményre állított lengéscsillapító rendszer, ami az én 75 kg-om alatt is felkoppant, annak ellenére, hogy teherbírásnak a gyártó 120 kg-ot ad meg. Ezt a számot ezzel a lendülettel zárójelbe is tehetitek, vagy valahogy húzok a rugókon, mert túl puhák.

Kiemeltem már az összerakottságot, ami rendkívül jó, viszont a kormányoszlopban van egy rugó, amivel ki lehet húzni a belső csatlakozót, hogy megkapja a tápot a fedélzeti komputer. Ez viszont menet közben folyamatosan zörög, ami eléggé idegesítő és rombolja azt a képet, amit a valóságban látnotok kellene a minőség kapcsán. Nem szarvashiba, de ettől függetlenül bosszantó, . A bekapcsoló gomb oldalra került, míg a kis kéz ikon nem csinál felül semmit, ami fura, de ez van, gondolom ilyen „matrica” volt a raktárban.

Végre van hagyományos csengő, nem egy ványadt elektronikus dudával kell égetni magatokat, amit maximum kiröhögnek, de félre nem állnak előle. Mellette pedig van elég hely a kormányon a kiegészítő lámpának – a Gaciron modelljeit nagyon ajánlom, már csak a vicces nevük miatt is – és a telefontartónak is.

Az applikációt meglepő módon Kugoo névre keresztelték el, és újradizájnolták, hurrá. Nem tudom minek, az alap dolgokat tudja, de a trip/odo mutatók, ami a megtett és összes út hosszát mutatnák, nem szeretnek működni, de erre ott a Strava. Valamiért, ha nincs BT kapcsolat, nem is mutatja ezeket az adatokat, szóval archívként nem használható.

A tempomatot kilométer/óra értékre lehet beállítani, a maximum gyárilag 25 km/óra, de valójában 28-at is tud a gép sík úton.

Én azért mentem lejtőn vele gyorsabban is, hiszen az elektronika nem korlátozza vissza a sebességet, viszont ahogy fogy a kraft a gépből, úgy esik a végsebesség. A fékre még kitérnék, jól adagolható, viszont csak hátul fog, ott viszont duplán, hiszen a sárhányót is taposhatjátok. Ahogyan a visszatöltést is eltalálták, ez nagyon sokat javult az elődmodellekhez képest.

Mondanom sem kell, hogy van még egy ok a szép idő és a nagyon olcsó üzemeltetés – egy feltöltés kb. 15 Ft-ba kerül – mellett, ami a mostani járvány sújtotta időszakban előkerül a rollerek kapcsán: a közösségi közlekedés elkerülése. Egyébként is jobb most egymástól távol maradni, és ezt a Kugoo M2 Pro-val sokkal könnyebben megtehetitek a többi polgártárstól, mint a BKV vagy Volán busz hátuljába húzódva.