Worx WX240 akkus csavarhúzó teszt

A márkának egy kicsit utánaolvastam, hiszen mindig van némi önajnározás a sajtóanyagban, és meglepve tapasztaltam, hogy a Popular Mechanics netes újság szerszámversenyén elhódított 5 díjat is. Gondoltam biztosan valami futottak még ellenfelekkel – mint a Wosai vagy a Posenpro – kellett megküzdenie, de nem, hanem a legnagyobbakkal, mint mondjuk a Husqvarna vagy a Bosch. Persze túl nagy jelentőséget nem szabad tulajdonítani a dolognak, de legalább az kiderült, hogy azért egy jegyzett márkáról van szó.

A csavarbehajtó mellé elég sok mindent adnak, kaptok egy Type-C porttal felvértezett töltőkábelt, egy toldószárat, egy hosszított PH2-es fejet, és 24 egyéb bitet,

ezeket csoportonként színekkel jelölték, ami egy remek ötlet. Így a Torxok sárga, a PH-k kék, a PZ-k zöld, a laposak – ez az SL – piros, a hatszögletűek – alias imbusz – a fekete és a négyszögletűek narancs gyűrűket hordanak a „nyakukon”, így sokkal könnyebb őket egymástól megkülönböztetni. Azt viszont nem értem, hogy miért dupláztak meg egyes biteket, pl. a 2 db T20-as Torx helyett jobb lett volna egy 25-ös is, és van még pár dupla a többi sorozatban is.

Maga a csavarbehajtó nagyon egyszerűen használható,

egy fel-le gombot nyomva forog előre és hátra, ezek megnyomására felgyullad 2 db LED, ami segíti a munkát. Az alján van egy szilikondugóval fedett rész, itt bújik meg a Type-C port, amivel a szerkezet feltölthető. Az üzemidejét a behajtható csavarok számában adják meg, 83 db 3×30-ast lehet MDF lapba behenkölni, de nyilván ez egy eléggé nehezen használható adat az aktuális munkafolyamotokra. De ezzel nincs is baj, a lényeg az, hogy univerzális módon tölthető, akár egy powerbankról is. A nyomatékot az oldalán található gombbal szabályozhatjátok 3 lépcsőben, 2,5/5/8 Nm között, ami nem extrém magas érték, de az akkus csavarhúzók kb. ennyit tudnak, pl. a már említett HOTO is. A gomb rövid nyomására először kijelzi az aktuális értéket, újabbra pedig körkörösen léptet a három fokozat között.

Ez egyben arra is kiváló feladat, hogy leteszteljem az „üzemidőt”,

hiszen le kell szedni 22 bábut, ami 22 csavar és a 8 rúdhoz tartozik 16 csapágy, amiben van 64 – darabonként 4 – csavar, vagyis összesen 86 db, oda-vissza. Ez kb. 1-1,5 órás feladat, szóval azért el lehet lenni vele, és gyakorlatilag végig csavarozgatni kell, vagyis pont azt kell csinálni, amire a Worx WX240 született. Egy dolog viszont kijött, hogy a bitkészlet közel sem tartalmaz mindent, amire szükségem lett volna. Például a bábuk T25-ös Torx-szal jönnek ki, ez nincs a készletben, mint ahogy az imbusz végekből is lehetett volna többféle. Persze nem lehet minden tökéletes, és szerencsére korábban már vettem egy csomó WORKPRO szerszámszettet, és azok tonnányi bitet tartalmaztak, plusz még korábbról is volt egy szatyornyi, így megoldottam a feladatot.

A cucc viszont tökéletesen működött,

szépen kijött minden a helyéről, és vissza is ment, viszont az izomból meghúzott Torxokat nem tudja megindítani, egyszerűen nincs ennyi nyomatéka. Az viszont kiderült, hogy túlterhelésre az ellenkező irányba elforog, vagyis van benne leégés elleni védelem. Nyilván nem ezzel kell összerakni egy Salgó polcot, és nyomatékkulcs se lesz belőle egyik napról a másikra, de tisztességgel tette a dolgát. 86 csavart ki- és becsavartam vele, és nem merült le, jó volt vele dolgozni, de ahogy már említettem, a csocsóbábúk spéci, két részből álló csavarjait nehezen vagy sehogy sem hozta ki, így itt rásegítettem kézi szerszámokkal. Aztán úgy adódott, hogy össze kellett raknom a héten egy IKEA-s cipőtartót is, és ezt is simán abszolválta. Pontosan ilyen feladatokra vesszük ezeket az alacsony feszes – 4 V-os – csavarhúzókat, a komolyabb megmérettetésekhez – mondjuk összedobni egy fém állványt – már inkább egy erősebb Worx akkus fúró-csavarozót vagy egy ütvecsavarozót választanék.