Mensela ED-LX2 brushless fúrógép teszt

Ebben az esetben – ahogyan az a saját példám is mutatja – azt gondolom, nagyjából majdnem mindegy, hogy mennyi garancia van a szerszámra. Tavaly vettem egy Steinhaus – renoméját tekintve ez a kínai cuccokkal egy szinten lévő – akkus ütvefúró-csavarozót, amit hazánkban kb. 23 000 Ft-ért lehet elérni, mert össze kellett raknom két darab salgó polcot, majd rá kellett rögzítenem őket egy téglafalra. Emiatt fúrtam nyolc darab lyukat a tipliknek, majd belehajtottam ugyanennyi csavart, és kb. ennyi volt a projekt. Ez tavaly októberben történt, azóta elő sem vettem, tehát a 2 év jótállás fele már letelt azzal, hogy a pincében várakozott a következő feladatra. Ezzel ráadásul nem vagyok egyedül, az ismerősöket megkérdezve ők sem használják sűrűbben ezeket a szerszámokat – sőt, néha az enyémeket kérik kölcsön -, sokan például csak bútorokat raknak össze vele.

A fenti példákból látszik, hogy a professzionális és a hobbi felhasználás nagyon eltér egymástól,

ez a cikk most az utóbbi csoportnak szól. Ahhoz, hogy egy fúró-csavarozó készüléket megfelelően értékelni tudjatok, illetve, hogy megtaláljátok a számotokra megfelelőt, érdemes egy szempontrendszert felállítani. Nyilván ez mindenkinél egy kicsit más lesz, de én az alábbi tulajdonságokat vettem figyelembe, mikor a saját készülékemet vásároltam, és ennek tükrében értékeltem a Mensela és a Topshak szettjét is:

• mekkora fúrószárat tud fogadni, vagyis mennyire csavarható szét a tokmány (általában az olcsóbbak csak 1-10 mm-eseket fogadnak, ez a 3/8 col, a nagyobbak pedig 1-13 mm-eseket)
• az akkumulátor feszültsége (magasabb V mellett ugyanannyi munkához kevesebb A kell) és kapacitása
• fő funkciók: csavarozás, fúrás, esetleg ütvefúrás
• a motor típusa (szénkefés vagy kefe nélküli) és nyomatéka
• kiegészítők: van-e és hány darab akku van a csomagban, adnak-e töltőt, hordtáskát, fúrószárakat, csavarozó biteket
• egyéb funkciók: forgási sebesség és nyomaték állítása, oldalmarkolat, LED fény stb.
• méret és súly: ha magasan vagy fej fölött kell tartani, ez kifejezetten lényeges

Annyit érdemes még tudni, hogy általában a szélesebb fúrószárakat fogadó gépek motorja erősebb és tartósabb, a kisebb gépekkel könnyeb fej fölött fúrni – pl. csillár mennyezetre felszerelése -, illetve a 2 akku előny lehet, ha valóban használjátok ilyen hosszan a szerszámot. Egyébként viszont felesleges kiadás és csak plusz egy telepet aszaltok majd a táskában.

A mérete jóval kisebb, mint a Steinhausom, ami érthető, hiszen csak 1-10 mm átmérőjű fúrószárakat képes fogadni. Ez egyben hátrány és előny is, hiszen limitált, hogy pl. mekkora lyukat tudtok a falba fúrni, viszont kisebb is a tömege, így hosszabb távon tartva sem fárasztja annyira a kezet. Vagyis, ha inkább csavarbehajtásra kerestek szerszámokat, mert össze kéne rakni egy tonnányi lapra szerelt bútort, akkor ezt kényelmesebb használni, mint egy nagyobb modellt.

Több szettet is megvásárolhattok belőle, nálunk az 1 akkumulátoros – a weboldalon a 2. piktogram – járt, de valójában csak az 1, a 2 és az akku nélküli variánsok között van különbség, a többi „variáns” csak a töltő dugójában ér el. Így viszont könnyen felírható a szett tartalma:

• 1 db Mensela ED-LX2 brushless furógép
• 1 db hordtáska
• 3 db tisztítókefe csempéhez, illetve egyéb felületekhez (a sajtóanyag szerint felni pucolására is jó, de a mínuszok miatt nem tudtam kocsit mosni)
• 1 db flexibilis hosszabbító, amivel akár 90 fokban is lehet csavarozni
• 1 db töltő
• 1 vagy 2 db akkumulátor
• 25 db bit, köztük imbuszok és torxok
• 9 db furószár, fémhez és fához (kőzetfúró készlet viszont nincs benne)

Amit még érdemes megemlíteni, hogy a Mensela a Makita akkuszabványt használja,

ez egy teljesen általános illesztősín megoldás, így lehet az akkukat nagyobbra cserélni. Árul is ilyet a Banggood 2/3/4/5/6 Ah-s kapacitással, ez utóbbi elég böszme, és ez is Mensela név alatt fut. Mivel ez egy brushless modell – ez a tartósabb, és elvileg azonos méret mellett az erősebb motor -, ezért jó eséllyel nagyobb lesz az élettartama, mint egy szénkefésnek. A másik említésre méltó dolog, hogy spanyol raktárból csak az akku nélküli verzió kapható, ami 15 000 Ft a BGHU1436  kóddal, szóval ha vannak Makita cuccaitok, akkor ez tűnik logikus választásnak.

Igazmondásban azért még mindig nem erősek a kínaiak,

az alap 2000 mAh-s telepet szétszedték néhányan és a ráírt számok szerint csak 1500 milliamperórásak, de annyi baj legyen. A motor viszont tényleg brushless, az elméleti maximális nyomatéka 60 Nm, de én ezt a számot azért nagyon nem venném komolyan. Az erejét 25 lépcsőben lehet állítani és van rajta 2 sebességfokozat is, de nagyjából az összes furógép ilyen. Egyéb extrák: fúrást segítő LED, a szokásos öv akasztó és egy csuklópánt, hogy könnyebb legyen hordozni a szerszámot.

Végére hagytam a minőséget, amire azt kell, hogy mondjam, rendben van.

Az anyaghasználata indusztriális, de ez nem egy simogatnivaló darab, kesztyűben meg nem az a lényeg, hogy jó legyen tapogatni, hanem hogy ne csússzon. A kiálló részeket puhább, de ruganyosabb szilikonnal vonták be, ezek azok a felületek, amiket oda lehet ütni a kiálló dolgokhoz, főleg, ha az oldalatokon lóg. Összességében rendben van a cucc, nem mondanám extrának az anyaghasználatot, de egyáltalán nem gagyi, olyan melós, a jó értelemben véve. Szintén fontos funkció még, hogy az akkun látható annak töltöttsége, illetve ha mellé biteket raktok, akkor azok ott is maradnak, ugyanis mágneses az ED-LX2 oldalának alsó része.

A teszt elég tipikus volt, mindenféle anyagokat fúrtam át,

majd leírtam, hogy szerintem milyen érzettel teljesítik a feladatot, illetve melyik halad át legkönnyebben a matériákon. Először csavarokat hajtottam be puha, majd keményfába, ezt követte a fémbe, illetve a téglába fúrás. Ahol tudtam, ott az adott szerszám saját fúrószárait használtam, ahol pedig erre nem volt lehetőség – pl. kőzetfúráshoz nem adtak készletet a Mensela és a Topshak pakkjában -, ott a sajátommal dolgoztam, és lehűlés után átettem egyik fúrógépből a másikba a szárat. Minden kör után adtam egy pontszámot az adott eszköznek egy 1-től 10-ig terjedő skálán, ezt láthatjátok lent.

A megállapításaim a következők lettek: ami a csavarbehajtást illeti, ezt nevetségesen könnyen teljesítették, így egy idő után, hogy megszivassam őket, elkezdtem egyre hosszabb csavarokat előszedni. Mindegyiket kb. fél centivel a vége előttig hajtottam be, hogyha eltörne a fejük, akkor is le tudjam őket fényképezni. Az összes szerszám kiválóan működött, de a mellékelt bitek egyik esetében sem túl jó minőségűek, ezért az gépek ereje el tudja nyalni a fejet, és ez igaz az itthon vásárolt Steinhausra is. A Topshak egy picivel a vége előtt leracsnizott – elfogyott a nyomaték -, de az ember ritkán hajt be 50 mm-nyit egy csavarból diófába.

Az üreges fém testet mindegyikkel gond nélkül átfúrtam,

de a Steinhaus készletében az egyik fúrószár elgörbült, ezt kidobtam, illetve az egyik kör végén elfelejtettem téglába fúráskor átcserélni vídiára – kőzetfúróra – a fém szárat, és annak elment az éle. A vas szelvényt simán vitte mindegyik gond nélkül, az anyag olyan 2-3 milliméter vastag lehetett. A téglával viszont akadtak gondok, főleg miután kiderült, hogy van, ahol vannak benne keményebb részek. A másik probléma az volt, hogy egyre nagyobb fúrószárakat pakoltam a tokmányokba, és ez bizony feladta a leckét a fúrógépeknek. Nagyjából 2 centi mélységig mindegyik gond nélkül eljutott, viszont a 10 mm-es fúrószárral – ez ugye a maximum, amit a két kisebb gépbe be lehet fogatni – a Mensela lefulladt ütvefúró módban és az akksija lekapcsolt, szóval itt az áramforrás a szűk keresztmetszet. A Topshak átszenvedte magát az anyagon, a Steinhaus pedig viszonylag simán átvitte a 30 mm-t, de azért egy kicsit erre is rá kellett terhelnem.

Mint látható, betonba egyikkel sem fúrtam, de ezeket a gépeket nem is ilyesmire találták ki. Szerencsére léteznek a piacon fúrókalapácsok is erre a célra, aki esetleg szeretne elmélyedni az ütvefúró és a fúrókalapács közötti különbségekben, az ezt a cikket olvassa el. A Mensela természetesen árul ilyen típust is, például az EH-WM1 modellt.

A két készülék meglehetősen hasonló összerakottsági és anyaghasználati szempontból,

de a Topshak szilikon betétei puhábbak, emiatt sokkal jobban sérülnek. Volt is egy alig észrevehető vágás az oldalán amikor kivettem a dobozból, szóval szerintem ez biztosan gyorsabban fog amortizálódni, mint a Mensela. A test egy kicsit hosszabb, emiatt talán nehezebb használni, mint az ED-LX2-t, viszont emiatt elfér rajta 2 db bit tartó, amiben van 1-1 hosszúszárú bit 2-2 véggel, vagyis ezek mindig a rendelkezésetekre fognak állni, ha szükség van rájuk. Ezen is van LED, tartó klip, viszont az akkusín eltér, nem véletlenül, erre ugyanis 21 V-os, 1500 mAh-s akkukat lehet felcsattintani. A motor szénkefés, és a nyomatéka is jóval szerényebb, nagyjából 35 Nm-re képes, de érdekes módon nem érződik ennyivel gyengébbnek a két másiknál, amik elvileg 50 és 60 newtonméteresek. A fenti teszteken jól teljesített, de azért ez egy érezhetően egyszerűbb szerszám a másik kettőnél.

Összességében azt gondolom, hogy a Topshak TS-ED2 is használható volt hobbi-barkács célokra, míg ki nem vezették a piacról. A testvérmodellje a TS-ED1 a mai napig kapható, teszteltem más terméküket is – a TS-ESD1-et és a TS-ESD2-t is -, szóval rendben van a márka, de azért ez egy alsópolcos széria, a Mensela ennél egy fokkal komolyabb szerszámokat gyárt. A fúrógépeik ára valahol 30-40 USD körül van, akciótól és akkuszámtól függően 8-12 000 Ft-ért lehet őket megvásárolni.