Tronsmart T7 TWS hangszóró teszt

Az első dolog, amin meglepődtem az az anyaghasználat volt,

a szokásos mesh szőttes alatt és felett kopogós, nem igazán prémium műanyag betéteket fogdoshattam. Most mondhatnátok, hogy de ez nem is egy prémium termék, mégis, az elődjei szerintem jobb anyagokból voltak. A csuklópánt viszont tetszik rajta, így a felrögzítés is egyszerűbb, ezt korábban csak a T6 Pro tudta. A külső elemeket is jól viseli a T7, IPX7 szabvány szerint áll ellen a víznek, így természetbe vinni sem ördögtől való.

A felső hangerőállító tekerő még mindig jó minőségű,

van egy kis ellenállása, ahogy beklattyan a helyére. Egy LED veszi körbe, ami feldobja a dizájnt, de ezt leszámítva olyan sok értelme nincsen. Négyféle módban tud aktívkodni, van egy színkavalkád szerű összevisszaság, egyfajta ütemkövetés – kb. random villog -, egy lélegzés szerű színváltoztatás és a kikapcsolt állapot, ami mindig segít az üzemidőn. Alatta a vezérlőgombok helyezkednek el, amit pont eltakar a csuklópánt, így mivel engem idegesített, levettem. A vezérlés magától értetődő, ki-bekapcsolás és LED állítás, hangerőszabályzás és számléptetés, megállítás és elindítás, illetve a TWS párosító módja, hiszen ez is össze tud kapcsolódni egy másik T7-tel és sztereóban muzsikálni.

Jópofa, és dizájn szempontjából is üdvözítő, hogy elrejtették a vezérlőgombok alá a portokat.

A Type-C a töltésért felel – power bankként nem használható – a TF kártya foglalat pedig a micro SD kártyákat fogadja. Ellentétben a gagyibb termékekkel – mint az AirAux legutóbbi modelljei – ez simán lejátszotta a flac, az mp3, a wav és a wmv fájlokat is, szóval fullos. Az akkumulátora 2000 mAh, amivel 50%-os hangerő mellett 12 órát ígérnek, kikapcsolt LED mellett. Attól majdnem leesett a hajam, hogy bekapcsolt LED esetében ez 4 órára rövidül. Mi van? Egy vacak fényforrás harmadolja az üzemidőt? Kipróbáltam, és tényleg, szóval már kapcsoltam is ki a „csába”. Hozzá kell tennem, hogy a Tronsmart T6-ban 5200 mAh-s akku volt és az 15 órányi üzemidőt biztosított, szóval ezt a T7 esetében előrelépésnek nem nevezném.

Ami a hangját illeti, elkövettem a tesztelés előtt egy szarvashibát, meghallgattam az EarFun Uboom L-t.

Ezt a hangszórót a BlitzWolf.Shoptól kaptuk kölcsön, már van is róla teszt, és hát elég frankó zenei élményt nyújt, a hordozható partihangszórók királyának, a JBL Charge Essentialnek a szintjét hozza, de lehet még egy picit veri is. Aztán megnéztem az árakat, Earfun Uboom L 40 000, JBL 50 000, Tronsmart T7 meg 17 600 Ft, hoppá, hát ez feleannyiba sem kerül, így azért más szemmel kell ám rá tekinteni.

Kezdem a technológiával, hiszen az mindig nagyon hangzatosan van felvezetve a sajtóanyagban.

BT 5.3-on lehet vezeték nélkül kommunikálni vele, a hang nem csúszik, remek a késleltetése. Ez a Tronsmart hangszóró is használja a SoundPulse technológiát, ami extra basszust képes kipumpálni, de minek a segítségével? Nos, a kör két oldalán van 2×2 magas és mély membrán, illetve lefele is van egy mély, ha jól értelmeztem a robbantott ábrát, ezek összteljesítménye 30 W. Még maximum hangerőn – BT átvitel mellett – sem torzított, igaz, valamiért az androidos telefonok esetében mindig halkabb a hang, mintha jacken vinnétek át. Emiatt nem kell aggódnotok, hiszen nincs rajta ilyen bemenet. A fentiekre hivatkozva mondja a cég, hogy ez egy körsugárzó, tehát 360 fokban szól belőle a muzsika, és ezt meg kell erősítenem, tényleg bárhogy forgattam, mindenhol ugyanolyan volt a hangkép.

Mielőtt belekezdenétek a zenehallgatásba, érdemes a Tronsmart appot leszedni,

és átfutni, mit is tud. Túl sok mindent nem, lehet frissíteni a zajongót – ez meg is történt, szóval normális háttértámogatása van a cuccnak – , illetve módosítani a hangképet, és ez a lényeg. Van hatféle profil, 5 előredefiniált és egy saját, amit tetszés szerint személyre szabhattok. Azt mondjuk nem értem, hogy miért nem lehet a Tronsmart profilok karakterisztikáját látni, de annyi baj legyen, tényleg csiszol a hangképen. A töltöttséget is mutatja az alkalmazás, amit máshol nem is lehet megnézni, pedig erre például jó lett volna a LED, de ezt meg pont nem tudja.

És akkor jöjjön a hang, amire azt kell hogy mondjam: ennyiért jó.

Eleinte kicsit finnyáskodtam, mert a drágább cuccok jobban szólnak, de hát azok ezért kerülnek többe. A fő bajom az vele, hogy a basszus kicsit elnyomja az énekhangot, nem válik el eléggé a mély a középtől és a magastól. Ha fényképezőgép lenne, azt mondanám rá, hogy a képek jók, de a szélei egy hangyányit homályosak. Aztán beesett Atti kollégám, hozott egy referencia T6 Plust is, hogy összemérjük, milyen a két kólásdoboz egymás ellen. Egészen megdöbbentő volt hallani, mennyivel jobb a T7 a T6 Plus-nál, sokkal tisztábban és ércesebben szól mint az elődmodell. Viszont az tagadhatatlan tény, hogy kétszer ennyi pénz elköltésével – érthető módon – még jobb hangminőséget kaptok, de ez közel sem arányos azzal a felárral, amit rá kell locsolni mondjuk egy JBL-re.