hirdetés

Umidigi A7 Pro okostelefon teszt

Gyermekágyi láz

teszt
írta: Don Kartács
2020-11-26

A Xiaomi a legújabb felmérések szerint 17%-ra növelte a piaci részesedését Európában a telefon szegmensben, egy laza 65%-os éves növekedéssel. Mondhatjuk, hogy eluralta a piacot, így mi is velük foglalkoztunk mobil fronton, de ezt a tendenciát most az Umidigi egy szuperolcsó telefonnal, az A7 Pro-val töri meg. Ebben a 100 dollár körüli szegmensben ugyanis másnak is van mit keresnie, főleg, ha ad 4 GB RAM-ot, 64 GB háttértárat, négyelemű kamerarendszert, de az alig 30 000 Ft-os árba még a Full HD+ kijelző is belefért.

A rendeljkínait szerint

  • megbízhatóság: 6
  • design és anyagminőség: 7
  • felszereltség, funkciók: 6
  • ergonómia: 7
  • ár/érték arány: 8

6.8

Népítélet

n/a

Ehhez a termékhez még nem érkezett olvasói értékelés.

Légy te az első

A dobozban minden benne van, amit ebben a szegmensben szoktak adni, 2A 5V-os töltő, Type-C kábel, SIM tű, köszönőkártya, leírás, és egy olyan tok, amit a szocialista gumicsizma ipar is megirigyelt volna. Kár volt ezt a mintás kőolajszármazékot erőltetni, helyette egy átlátszó tok lett volna az igazi. A kijelzővédő fólia viszont üveg, ezért jár a “fortune cookie”. Kézbe fogva hiánypótló dolgokat pillanthattok meg: jack csatlakozó, ujjlenyomat-olvasó, Type-C port, de gyorstöltés nélkül, illetve a háromelemű SIM tálca, ami két nano és egy micro SD kártyát is fogad.

 

Umidigi A7 Pro – Hardverben odatették magukat, vagy mégsem

Ha le akarod nyomni a konkurenseket, ugyanazért a pénzért nyilván többet kell adnod, amit elsősorban hardveres oldalon tehetsz meg. Így teletolták memóriával a készüléket, a 4 GB RAM sok mindenre gyógyír, ahogyan ezt már a Redmi 9 esetében is láthattuk. Háttértárból 64 GB a jutalmatok, de 20 dollár felárért van 128 GB-os variáns is. A központi mag szerepét egy MediaTek Helio P23-as egység tölti be.

Azért ez már nem mai csirke, de nem is kell túl bikának lennie, hiszen vagy a Snapdragon 439-et vagy a Helio G35/G80 párost kell fenékbe billentenie. Ehhez a Mali G71 GPU chipet hívja segítségül, amelynek a játékokat kellene megfelelő sebességgel futtatnia. Ez olyan nagyon nem jön azért össze, mert már a rendszer is elég nyögvenyelős, gyorsnak semmiképpen nem nevezném. Például az appok telepítése közben többször elsötétült a képernyő, mire leszenvedte a háttértárra a fájlt. Nagyjából ugyanezt hozták a benchmark eredmények is: 121 000 Antutu pont, 22 FPS a GFX-Benchmarkon. Érdekes, hogy az Androbench egészen jó, 283 MB/s olvasási és 227 MB/s írási sebességeket adott vissza, szóval nem a háttértár a gyenge pont.

Mennyibe kerül pontosan egy termék?

Az egyszerűség kedvéért cikkeinkben mindig átváltjuk az USD árakat forintra, általában az adott oldal kalkulátora szerint. A valóság azonban az, hogy a bankotok 4-5 forinttal rosszabbul váltja a devizát, mint a bankközi árfolyam, vagyis mindig egy kicsit többe kerül a termék, mint a leírt ár.

Ezen teljesen ingyenes bankkártyák rendelésével segíthettek, a Revolut, a Monese és a Curve is ad ilyet – utóbbira 5 GBP-t ingyen kaptok, appban a D4WGX4ZE kuponkódot használjátok –, illetve felül a menüsáv #fintech címkéjére nyomva olvassátok el a témában írt bejegyzéseinket.

Ez persze nem probléma egy 30 000-es telefonnál, a lényeg, hogy a realitások talajától nem szabad elrugaszkodnotok, a gémeket pedig egyszerűen ne erőltessétek. Az bosszantóbb, hogy az operációs rendszer is optimalizálatlannak érződik, helyenként akadoznak a dolgok, a görgetés sem teljesen folyamatos. Viszont mindent meg lehet szokni és szerencsére nincsen fölösleges programokkal telehányva a 10-es Android. Végre 2020-ra eljutottunk oda, hogy a kisebb gyártók is belátták, jobb a majdnem gyári, mint a félig kész saját kezelőfelület. Egy-két apróság van, ami eltér, de semmi említésre méltót nem találtam, a dark mode viszont jó arra ,hogy egy kis üzemidőt spóroljunk.

A kijelző abban az értelemben mindenképpen meglepetés, hogy 30 000 Ft-ért ki ad 1080*2340 pixeles, Full HD+ panelt 6,3 inch-es méretben? Nem sokan, és a 19,5:9-hez képarány sem annyira gyakori. Azért amikor a Poco X3 NFC mellé tettem, eléggé kirajzolódott a különbség, de azért ez így sem rossz. A fényereje elég nagy, tiszták a vonalak, jó a betekintési szög, de oldalról kicsit elveszti a színét, de azért egy pixelhibát fekete háttéren sikerült felfedeznem.

Összességében patent, viszont a sok képpont sokat is fogyaszt, aminek a böjtje az üzemidő oldalán jelenik meg.

Ezzel át is térnék a legnagyobb problémára. Az, hogy este levettem a töltőről, aludtam egy jót, eltelt egy nappal és este 20%-nál újra fel kellett tennem, az nem túl szerencsés. Ráadásul alig jutott idő tesztelésre, vagyis a telefon holt időben működött, majdnem végig kikapcsolt kijelzővel. Akkor mégis mi a fene merítette le?

Ha használtam volna, egy nap vagy annyi sem lett volna az üzemidő, pedig egy 4150 mAh-s akkumulátortól többet vár az ember. A Type-C portot fejben mindig a gyorstöltéssel kötjük össze, de itt szó nincs erről. Olyannyira nincs, hogy ha feldugtam egy nem gyári tápegységre, ami tud Quick Charge-ot, hol töltött, hol nem.

Gondolkodtam, hogy a fenti jelenségeknek mi lehet az oka. A rövid üzemidőnek szerintem a Helio P23-as MTK SoC, ami egyszerűen egy elavult modell és emiatt sokat fogyaszt, a G35/G80-asok – ez van a Redmikben – sokkal takarékosabbak, tehát kijelenthetjük: van jó MediaTek chip, de az nem a P23-as.

A gyorstöltés magasabb feszültségét meg szerintem nem kezeli jól az Umidigi A7 Pro töltésvezérlő elektronikája, ezért billegett folyamatosan a tölt/nem tölt állapot között.

A fenti hibákat szenzor fronton némileg kompenzálja a teló, van GPS, duális WiFi, lépésszámláló, giroszkóp és iránytű is, bár pl. a fényérzékelő szenzor elég lassan reagálja le a változásokat. Az infra és az NFC viszont kimaradt, de a Redmi 9 ezt is tudja.

A kameráról csak futólag érdemes beszélni, mert semmi olyat nem tud, amit érdemes lenne kiemelni. A négyelemű rendszer az alábbiakból áll:

  • 16 megapixeles fő kamera
  • 16 megapixeles széleslátószögű kamera
  • 5 MP-es mélységélesség érzékelésért felelős kamera
  • 5 MP-es makro

A felbontási adatok alapján nagy durranás is lehetne az, amit az Umidigi A7 Pro kamerafronton művel. Az igazi képességeit sajnos ebben a rettenetesen ködös, szürke időben a fény hiánya miatt nem tudta megmutatni, de azért bizonyos gondokon az sem segített volna, ha a nap felszínén állok. Például az ultra primitív szoftveren, egy nyamvadt segédrácsot vagy vízszintet nem lehet kirakni. A 16 MP-es fő szenzor 4:3-ban készít képeket – használja ezt még valaki? -, ha 16:9-re váltok, 9 MP-re vágja le az anyagokat, 19,5:9-et pedig egyáltalán nem is lehet készíteni, így nincs full screen lehetőség, ellenben 13:6-ot igen, de azt meg minek.

A makro lencsét csak 3 centin belül lehet használni, de egyszerűen képtelen voltam vele éles képeket készíteni,

szerencsére a fő szenzor tud élesíteni pár centin belül is, így teljesen fölösleges a makróval kínlódni. A fő szenzor minősége egy hárombetűs káromkodással leírható, ami “sz”-szel kezdődik és “ar”-ra végződik, de 30 000-ért mindegyik ilyen. Az ultraszéles látószög szokás szerint hasznos, és minőségre nagyjából a fő kamerával egyezik. “Nincs itt semmi látnivaló”, haladjunk tovább a videós képességekre. Mondjuk ott se sok, 1080p 30 FPS-ben lehet varázsolni, állítólag van elektronikus képstabilizálás – vagyis EIS -, de azt, hogy milyen minőségben működik, a fenti videón alapján mindenki eldöntheti maga.

Összegzés

Már majdnem megfogalmaztam azt a mondatot magamban, hogy: “az Umidigi végre levetkőzte az olcsó telefonok gyermekbetegségeit”, de egyből elkezdett nőni az orrom, mint Pinokkiónak. Maradjunk a száraz tényeknél: ez egy olcsó mobil, és sajnos nagyon annak is érződik. A sebessége tulajdonképpen rendben van, 4 GB RAM elég, a háttértárra még viszonylag gyors is, és a kijelzője kategóriát meghazudtoló felbontású. Belefért a 30 000 Ft-os árba a kétsávos WiFi, lekezel két SIM-et és még micro SD kártya is tehető melléjük.

Minden mással viszont csak a baj van. Egy olcsó készüléknek legyen normális üzemideje – ne 1 nap, mert az nem az -, különben az egészet megette a fene. Pixelhibás kijelzőt évek óta nem láttam telefonban, itt ez is összejött. A szoftver nem baj, ha puritán, de például itt már a fényképezés rovására megy a túlegyszerűsítés, és a minőség sem ostromolja az egeket. Ezeket a hibákat még el is nézném, de a gyorstöltés nélküli Type-C portnak például csak annyi értelme van, hogy nem lehet fordítva beleerőszakolni a kábelt. Lehet, hogy még így is megvenném 30 000 Ft-ért, de ez elsődlegesen a Xiaomi Redmi 9 árától függ. Abban ugyanis sokkal takarékosabb az SoC, nagyobb az akku, jobb a kijelző, van benne infra port, rendelkezik 18 W-os gyorstöltéssel, vagyis pont annyival jobb, mint amennyivel drágább. Viszont nem fáj használni, így én vinném a Redmi 9-et, az Umidigi A7 Pro pedig marad annak, aki tényleg csak 30 000-et akar elkölteni, vagy 35-öt a 4/128-as verzióra. Érdemes a pár dolláros EU Priority Line szállítással rendelni, az áfa- és vámmentes.

Pro

  • 4 GB RAM
  • 64-es és 128-as háttértár, ami egész gyors
  • Full HD+ kijelző

Kontra

  • Akadozó rendszer
  • Helyenként optimalizálatlannak tűnik
  • Gyenge üzemidő az elavult SoC miatt
  • Nincs infra, NFC és gyorstöltés sem
  • Az EIS kamu?
  • Lehet hogy egyedi probléma, de pixelhibás volt a kijelző

hirdetés