Realme 5i okostelefon teszt

A felületek recések, egyáltalán nem csúszik a telefon, nem úgy mint például a Mi 10. Igaz, tokot nem adnak hozzá, amit nehezen tudok be az alacsony árnak. Más spórolási pontokat is felfedeztem, maradt a micro USB port – így a jack csati is -, a töltésért egy 2,1 amperes tápegység felel, amiből kitalálható, hogy a folyamat a két-három és nem az egy órához lesz közelebb.

A használatért felelős gombokat nem rendezték egy oldalra, hiszen ez nem egy tablet, az ujjlenyomat-olvasó is maradt a hátlapon, de van arcfelismerés is. Én így szeretem, de nyilván ez ma már nem annyira trendi, mint a kijelzőbe rejteni. Igaz, FFP maszkban és szemüvegben nem ismert fel, így az előbbit használtam. Divatfronton ott a négylencsés kamerarendszer, viszont a Xiaomi védjegyének tekinthető infra portot itt nem fogjátok megtalálni. A SIM tálca duális, mellette bújik meg a micro SD kártya helye, amibe ráadásul 256 GB méretig lehet kártyát pakolni. A hangszóró lefele áll és csak mono, a hangja közepes, és mivel csak egy darab van belőle, viszonylag könnyű eltakarni filmnézés vagy játék közben.

Pedig azért ezen a szinten már lehet olyan alkalmazásokat találni, amik megakasztják a rendszert. Asphalt 9 közben vettem észre, hogy helyenként csúnyán akadozik a játékmenet és ezt más, teljesítményigényes alkalmazásokkal is sikerült produkálni. Ez persze annak idején a Note 8-at is érintette, de egyik kapcsán se állította a gyártó, hogy ezek gamer telefonok. A 170 000 Antutu pont 1-2 évvel ezelőtt még nagyon soknak tűnt, mára azonban ez az adat maximum átlagos. Ennek ellenére a Realme 5i így is az egyik legerősebb teló az alsó-közép mezőnyében, erre a háttértár elfogadható sebességével – olvasás 315 MB/s, írás 189 MB/S – sem cáfol rá.

Teljesen szürreális, hogy a Realme 5i használható power bankként is, tudja a reverse charging funkciót. Ehhez be kell szereznetek egy micro USB to USB-A anya átalakítót, ide már dughattok bármilyen kábelt. Ne felejtsétek el bekapcsolni a további beállítások alatt az OTG-csatlakozás lehetőséget, innentől kezdve fog tölteni a telefon. Szenzorfronton viszont lenne mit bepótolnia a cégnek, a GPS mellé lépésszámlálót, giroszkópot és az iránytűt mellékeltek. Nincs NFC, de ami bosszantóbb, 5 Ghz-es WiFi sáv sem, a 2.4 gigahertz pedig helyenként bosszantóan lassú tudott lenni.

A kamerarendszer a szokásos négylencsés megoldás. A cég viszonylag közlékeny a műszaki adatok kapcsán, az biztos, hogy a 12 megapixeles selfie egység mellett van egy 12 MP-es fő szenzor, egy 8 Mp-es széles látószögű, egy 2 MP-es mélységélességért felelős – portré – és egy 2 MP-es makró lencse is. Ez utóbbinak semmi értelme, értékelhetetlen képeket csinál – ez a galéria utolsó 4 képe – felejtsétek el. Szerencsére a többi szenzorral is lehet közelről viszonylag éles képeket készíteni, így erre nincs is igazán szükség. Az elsődleges kamera meglepően jó fényképeket csinál, a színvisszaadás, az élesség és a felbontás is remek, szerintem ezzel kategóriagyőztes a Realme 5i. Érdekesség, hogy 1:1, 4:3 és 20:9 képarányú – ez a kijelzőjé is egyben – képeken kívül mást nem csinál, nincs 16:9 sem, ami engem zavart, de a többieket nem, így ezt nem vettem kardinális hibának, aki akarja, majd átméretezi a képeket egy képszerkesztő szoftverben. Az éjszakai anyagok már közel sem ilyen csodásak, sőt, kifejezetten gyengék, ahogy az összes alsó-közepes telefonnál.

Elvileg az „éjjeli jelenet” mód ezt javítaná fel, ez szuper hosszú expo idővel dolgozik, de ezt kézből használva inkább csak elmaszatolja a képeket, ahelyett, hogy a minőséget javítaná. A szokásos nem túl érdekes effektekkel itt is sokat „ronthattok” az összhatáson, a Chroma mód túlszaturálttá teszi az anyagokat, a filterekkel pedig különböző hatásokat – retro, fekete fehér, 80-as évek stb. –  érhettek el. A pro módot a „szakértő” menüben találjátok, ahol a mobil viszonylag szabadon engedi a paraméterek – EV, ISO stb. – változtatását. Az ultraszéles mód viszont hasznos, különösen akkor, ha nem tudtok eléggé elhátrálni a céltárgytól.

Érdekes módon a spéci lehetőségeket egy oldalmenüből lehet kiválasztani, így kicsit összekavarodnak a fényképkészítési és a videós lehetőségek. Ugyanabban a listában szerepel a panoráma és az ultra-makró – fénykép – mód és a lassított és gyorsított felvétel is, ami viszont mozgóképes „fícsör”. Nyilván nem ezek a fontosak, hanem a 4K és az 1080p videós képességek. Előbbi viszonylag jó felbontást, de pattogós, remegős végeredményt hoz létre, utóbbi kevésbé nagy felbontású, de elektronikusan stabilizált – EIS – alkotásokat eredményez, viszont a túl közeli tárgyaknál életlenek lesznek a videók. 50 000 Ft alatt a stabilizálás már önmagában nagy szó, így tulajdonképpen a verdiktem ez: használjátok a fő szenzort és az ultraszéles módot, illetve az 1080p 30 FPS-es videós funkciót, és az árat megszégyenítő minőséget kaptok. A többit pedig mélyen temessétek el a tudatalattitokba, különös tekintettel a makró fotókra.