Xiaomi Mi 10 okostelefon teszt

A kijelzőbe épített kamera sokkal diszkrétebb, mint eddig, mondjuk én alapból notch gyűlölő vagyok, de így sokkal jobban kihasználható a panel teljes felülete. Mondanom sem kell, hogy a minőség és az anyaghasználat is első osztályú. Az ujjlenyomat-olvasó szintén a megjelenítőbe került, szépen animál használatkor, de ez szinte már általános a modern telefonoknál. A vezérlőgombok jobb oldalra kerültek, infra portból egy, mikrofonból és hangszóróból kettő van, ami kivételesen jó beszédminőséget és sztereó hangot tesz lehetővé. Természetesen Type-C porton keresztül tölthető 30 W-nyi teljesítménnyel, ami döbbenetes sebességgel működik. 20 perc alatt durván 40%-ot, 57 perc alatt pedig 100%-ot képes bepumpálni a gyári töltő, vagyis már a reggeli fogmosás-öltözködés alatt össze lehet hozni egy félnapos üzemidőt. Ráadásul a remek, századpontosságot is kijelző töltési animáción real-time nyomon követhető a töltési folyamat.

A SIM tálca alulra került, csak egyetlen helyet tartalmaz, pedig fizikailag képes lenne a telefon 2 kártyát is kezelni – a CN verzióban is így van –, viszont a micro SD bővíthetőséget el kell felejtenetek. Nem hinném, hogy ez gondot fog okozni, lévén a legkisebb verzió is 128 GB ROM-ot tartalmaz, a nagyobbik meg 256-ot. Két dolgot hiányoltam, az egyik a mobil vízállósága, amit a konkurens termékek nagyrészt tudnak, másrészt nincs értesítési LED, cserébe egy igen jól paraméterezhető aktív kijelzőt kaptok, amit szoftveresen úgy állítotok be, ahogy akartok. Ez képes megjeleníteni mindenféle alkalmazás piktogramot is, így végül is feloldották az értesítési LED problémáját is.

A jack bement eltűnése szinte már iparági trend, a Type-C port viszi át a hangot, így a dobozba a 30 W-os töltő mellé egy Type-C kábelt és egy átalakítót is mellékeltek. Az átlátszó szilikon tok sem maradt ki, kijelzővédő fóliát viszont nem fogtok a csomagban találni.

Nem kérdés, hogy nincs olyan játék, amihez az 575 000 Antutu pontot és a T-REX teszten 202 FPS-t teljesítő hardver ne lenne elég. Én azt hittem, hogy például Apshalt 9: Legends-ben minden effektet láttam már, de nem, a 865-ös újakat csalt elő. Még az Iron Blade Tower Challenge – ahol 50-60, lángoló kardokkal szaladgáló figura varázsol – sem szaggat, pedig az minden mobilt ki szokott készíteni. A brutális teljesítmény miatt viszont egy kicsit tud melegedni, hiába van benne folyadékhűtés.

Ami viszont megdöbbentett, az az UFS 3.0 háttértár sebessége: az 1300 MB/s fölötti olvasási érték egy lassabb NVME SSD szintjét hozza. Az alkalmazások csettintésre indulnak, és pont így is települnek, a 600 MB/s-nál is gyorsabb írás is szerintem közel kategória első. Az egy másik kérdés, hogy erre tényleg szükségetek van-e, de ha egyszer már rendelkezésre áll az erő, akkor igencsak jól esik használni.

A szenzorok között van néhány egészen előremutató újdonság is. Nyilván a GPS, az infra, a lépésszámláló, a barométer, az iránytű és az NFC hallatán már senki nem kapja fel a fejét. Ellenben ha azt mondom, hogy a teló az 5G szolgáltatásokat is kezeli, illetve a WiFi 6-ot – ami a 6. generáció összefoglaló neve – is támogatja, akkor már egészen más a leányzó fekvése. Bár kipróbálni nem tudtam őket, vezeték nélkül elméletileg stabilabb, 9,6 Gbps/másodperces átvitel is elérhető, rendelkezésetekre áll a WPA3 titkosítás és a 802.11ax szabvány minden vívmánya is. Akit bővebben érdekel a technológia, az ebben a HVG cikkben olvasgathat róla.

A kameraképességek egy külön cikket is megérnének, és nem is nagyon lehet rövidre fogni ezt a szekciót, hiszen egy csomó változás történt, még a Mi Note 10-hez képest is. Az alábbi szenzorokkal rendelkezik a készülék (adatok még bővebben itt):

• 2 MP-es mélységérzékelő
• 108 MP-es elsődleges szenzor
• 2 MP-es makró lencse
• 13 MP-es ultra széles látószögű lencse (FOV 123 fok)
• 20 Megapixeles selfie

A fentiekből nem nehéz kitalálni, hogy a képek megdöbbentően jól néznek ki a Mi 10 AMOLED kijelzőjén. Aztán miután letöltöttem őket a számítógépemre, már nem voltam ennyire elájulva, egyszerűen a monitoraim meg sem közelítik azt a színvisszaadást és kontrasztot, amit a telefon tud. Ráadásul a tipikus képarány desktop esetében a 16:9, így érdemes elsődlegesen ilyen tartalmakat lőni, különben sokat levágnak a PC-s alkalmazások a területből. A színek nagyon élethűek, jók az árnyalatok, kromatikus aberrációnak nyoma sincsen, a felbontás remek, érdemes belenagyítani a képekbe. Azért ez a kamera is képes kivakulni ellenfényben – ahogy mindegyik -, és sok esetben túlzottan telíti a színeket – HDR, AI -, ezen viszont csak ti segíthettek a kézi beállításokkal. Mivel képes RAW formátumot is létrehozni, utómunkázni is tudtok, de nyilván nem ez lenne a cél. Azt viszont elhiszem, hogy egy amatőr egy MILC vagy egy APSC géppel sem lőne jobb tartalmakat, és azt biztosan nem olyan könnyű cipelni, mint a 208 grammos Mi 10-et.

A videók kapcsán is tetten érhető néhány igen lényeges változás. Az egyik a 8K felbontás – 6K-t skáláz fel nyolcra, itt nincs se EIS, se OIS -, amire most sokan felnevetnek, hogy minek ilyet, mikor úgysem lesz megjelenítő, amin visszanézhetnénk. Ez igaz, viszont a nagy felbontás miatt már a 4K 30 FPS tartalmakat is remekül stabilizálja a Mi 10, mivel a 8K „maradék” pixelein „simítja” ki a rezgéseket. Azt hiszem, hogy a 4K 30 FPS is több mint vállalható – 60 FPS mellett sajnos nincs OIS -, ha majdnem gimbal szintű rezgésmentességet kaptok cserébe. A színhűség, az élesség és a fókusz itt is remek, utóbbi villámgyors és nem nagyon találkoztam a klasszikus „mikro fókuszrángásos” hibával, cserébe helyenként az EIS korrekciói látszanak a videókban. Természetesen slow motion, time-lapse és filmmód is van, de vlogolást is bekapcsolhatjátok, ami különböző effektekkel elhúzza vagy elcsavarja a képet, illetve van rajta egy retro filter is. A videók alatt a zoom is működik kétszeres nagyításig, a felvett hang pedig kiváló, köszönhetően a jól működő zajszűrésnek.