Xiaomi Redmi Note 8

A sima Redmi telefonokat egy kategóriával lejjebb helyezte el a cég, így nem összekeverendő a Note szériával, illetve sokszor van Pro verzió is, ami jellemzően az erősebb hardverrel szerelt variánst jelöli, de elképzelhető, hogy más műszaki alapokra kerül. Ilyen például a Note 8 Pro, amit MTK SoC-vel szerelnek.

Kezdjük a külcsínnel, hiszen az itt tetten érhető változásoknak nemcsak esztétikai, hanem gyakorlati okai is vannak. Ami nagyon látványos, az a kijelző javulása, illetve az előlapi arány növekedése. A szenzorsziget felül elsődlegesen a divat miatt került a készülékekre, mára szinte az összes telón ilyet találhattok, miközben eltűntek a kávák. Így maradt a ház mérete, ám a megjelenítő megnőtt, gyakorlatilag az 5,5 colos kijelzők 6,3-ra híztak, vagyis több tartalom fér el rajtuk. A Note 4 és 5 kinézete is kifejezetten nyomi az új Xiaomi gradiens színek mellett, vagyis egyértelműen előrelépett a külalak, szebb és egységesebb lett az összhatás.

Ahogyan a hardver is fejlődött, egyre gyorsabb processzorok és GPU chipek kerültek az aktuális SoC-ra. Ezt a váltást érdekes módon nem mindig léptek meg, a Note 5 és a Note 6 ugyanarra a lapkára építkezik. Ha Antutu pontban gondolkodtok, ami egy jó viszonyítási alap, akkor a Nyolcas széria 165 000 pont körüli értéket ér el, míg a Note 4 esetében ugyanez ez kevesebb, mint a fele eredmény hozott, tehát 2 év alatt több mint a duplájára erősödtek a mobilok. A 6 GB RAM ugyanakkor még mindig a drágább modellek kiváltsága. Nagyjából ugyanez igaz a szoftveres részre is, 2 generációnyi MIUI-t adtak ki, de az Android főverzió száma is 7-ről 9-re módosult.

A leglátványosabb különbség azonban a kamera, amiről saját tapasztalatból elmondhatom, hogy a Note 4 sajátja agy rakás sz**, ehhez képest a 7-ben már teljesen vállalható szenzorok dolgoznak. Persze az elmúlt 5 generáció jelentősen előrelépett az optikák darabszámában is, így javult a mélységélesség, a felbontás, illetve a spéci lencsék miatt sokkal jobb effekteket – bemosás, AI alapú dolgok, HDR stb. – lehet velük csinálni. Merem állítani, hogy már a 7. széria felnőtt a komolyabb feladatokhoz, és nyilván a Redmi Note 8 még rátesz majd egy lapáttal, ráadásul már van képstabilizálás is, nem úgy, mint régebben.

Ami nekem nagyon fontos, hogy a Hetes után – és jó eséllyel a Nyolcas kapcsán – sem fogom azt érezni, hogy a gyártó szándékosan kihagy dolgokat, hogy a drágább készülékek felé tereljen. A Nyolcas széria már rendelkezik gyorstöltéssel, Type-C portot kapott – a Note 7-től kezdve mind ilyen -, duális a WiFi-je, nem vesztette el a jack csatit és az ikonikus infravörös szenzort sem, lehet vele kapcsolgatni a klímát és a TV-t. Még mindig két SIM-et fogad a tálcája, így ha két számotok van – pl. egy munkahelyi és egy magán -, akkor nem kell két telót cipelnetek, mint például az Apple tulajdonosoknak, de ha erre nincs szükségetek, még mindig tehettek bele egy micro SD kártyát. Ezzel a módszerrel egyébként olcsósítani is  lehet, ha egy 4/32 GB-os modellt és egy SD tárolót választotok.

A legjobb hír viszont az, hogy az ár ugyanaz, mint 2 éve, 200-210 USD körül érhető el, ami durván 60 000 Ft-ot jelent, és általában az is igaz, hogy az új széria megjelenésével a régebbi ára leesik, így aki „bargain megoldást” keres, annak mindig ott lesz az előző széria.

Az igazán fillérbaszó skótok viszont szerintem rámennek a a Redmi Note 5-re, ami 39 000 Ft-ért, 4/64-es kiszerelésben tényleg nevetségesen olcsó.