Xiaomi Redmi 10 okostelefon teszt

A cikk frissítésre került

A jobb élen bújik meg az ujjlenyomat-olvasó, szemből a punch hole kialakítású szelfi kamera köszön vissza, míg a hátoldalon a négyelemű képalkotó szett feszít. Érdekesség, hogy megint elővették az „AI-camera” varázsszavakat, amiket a hátlap büszkén hirdet, de azért ez inkább csak marketing duma, mint valós előny.

Ha felcsattintjátok az átlátszó szilikon tokot, feltűnhet, hogy furán kivágták a felső részét,

itt bújik meg ugyanis a hangszóró, és már ebben a kategóriában is élvezhetitek a sztereó hang luxusát, ugyanis alul is van egy testvére. Természetesen, ahogy már minden Xiaomi telefon, ez is duális ac WiFi-vel rendelkezik, van lépésszámláló szenzorja, FM rádió funkciója, a Bluetooth-t updatelték 5.1-re, rendelkezik duális nano SIM-mel és micro SD kártya bővítőhellyel, iránytűvel, és a Goboo által küldött készülékek már NFC chippel érkeznek, de egyes piacokon ez a Redmi 10-ből hiányzik, ilyen volt a tesztkészülék is. Nyilván az 5G ennyiért talán még nem elvárható, de azért a Poco M3 Pro már ezt is tudta, szóval a kennelen belül is vannak alternatívák, amik kicsit többet vagy mást tudnak.

A Redmi 10 nagy előnye viszont, hogy elérhető 6 GB RAM-mal,

ami szerintem 1-2 évvel is kitolhatja a csere idejét, vagyis aki tényleg a minimumra törekszik, annak a sok memória igaz áldás lesz. A Redmi széria természetesen még mindig bajnok üzemidőben, az 5000 mAh-s akkuból ki lehet(ne) hozni 3 napot, de hát bejött a magasabb képfrissítés, és ez azért nem segít a hosszabb működési idő elérésében. Ettől még mindig durván sokáig kitart, de ezt kalkuláljátok bele a képletbe. A 18 W-os gyorstöltéssel viszont egészen jól megy az elektronok visszapumpálása, durván másfél óra alatt jut el 100%-ig, de mivel az elején gyorsabban tölt, ezért a majdnem lemerült telefont is pikk-pakk életre lehet kelteni. Ráadásul 9 W-tal tud más eszközöket is tölteni – ez a reverse charge -, ami néha jól tud jönni, ha kisebb energiaigényű dolgokat kell feléleszteni.

Ami a méreteit illeti, szerintem nem elég kicsi.

162×75,5×8,9 mm és 181 gramm, vagyis már egész jó, de a Mi 11 Lite 5G csak 159 gramm, szóval azért lenne még mit lefaragni. Igaz, így is könnyebb 17 grammal mint az elődmodell, csak hát a sokból könnyű egy keveset lefaragni. A 6,5 colos kijelzőt Gorilla Glass 3 felületkezelés védi, ami nem rossz, de már 6-nál tart a technológia, szóval itt is van egy kis spórolás.

Vagyis a Redmi 10 egy Redmi 9 update,

és bár Antutu pontban észlelhető némi előrelépés, a rendszer sebességében nem igazán. Ez egyébként oda is visszavezethető, hogy a háttértár olyan sokat nem fejlődött, kikínlódik magából 318 Mbps olvasási és 152 Mbps írási sebességet, de ettől azért nem esett le az állam. Szerencsére a Redmi 9-ben is egy Mali-G52 GPU dolgozik, szóval ugyanazt lehet elvárni a játékok terén a Redmi 10-től is: kicsit szaggatva, alacsony felbontáson elfut minden, de azért nem egy leányálom a gaming, de nem is erre való a teló. Engem jobban bosszantott, hogy azért helyenként a rendszer is tudott akadozni, így elgondolkodtam a teszt alatt, hogy a 6 GB RAM-mal szerelt verziót kérném, ha egyszer vételre kerülne a sor.

Jöjjön végezetül, aminek jönnie kell, a kamera szekció. És itt utalnék egy picit vissza a Helio G88-ra, hiszen ez a chip már támogatja a 64 megapixeles szenzorokat is, ellentétben a korábbi Redmi 9 G80-asával szemben. A szett az alábbiakból áll össze:

• 50 MP-es főszenzor
• 8 MP-es ultraszéles szenzor
• 2 MP-es makró kamera
• 2 MP-es mélységélességért felelős egység
• 8 MP-es szelfi kamera

Nyilván a Redmi 9 után vártam némi előrelépést, pedig a fő szenzor ott sem volt rossz, de azért a 13 megapixeles képalkotó a fasorban sem kellene, hogy legyen egy 50 MP-eshez. És szerencsére a mostanában divatos „tüntessük el az ultraszéles egységet” metódust sem követte a gyártó, így minden adott volt, hogy értelmes anyagok készülhessenek. Ez tulajdonképpen össze is jött, a fő szenzor hozza a kategóriaelső minőséget, csak hát azért ez sem olyan magas szint, mint amit egy picivel több pénzért, a középkategória alján kapnátok. Ami szembetűnő, hogy az ultraszéles a normál és a közeli képeknek mennyire más a színviláguk, az ultrának kékes, vagyis a valóságtól azért eléggé eltér. A makró szokás szerint kuka, alig lehet vele értékelhető képeket lőni, a szelfi pedig a semmi extra kategória. Összefoglalva, egy kicsit pikírt módon mondhatom rá, hogy „jó”, de azt is, hogy a vakok között félszemű a király, így a megítélése csak nézőpont kérdése.

Ami a videós képességeket illeti, az mindent elmond, hogy 1080p 30 FPS mellett sincs stabilizálás,

vagyis minden tartalom úgy remeg, mint az állat, és hát „anyag” sincs benne, jó pixeles eredményeket kaptam, szóval túl sokat nem kell várni tőle. Persze az összes alsó-közepes telónak ilyen, de ha egy picit is mozogtok, akkor máris rossz lesz a felvétel. Ez nyilván nem annyira perdöntő dolog, de az M3 Pro 5G képes stabilizálni a videókat, vagyis máris tettek plusz 1 lépést a jó irányba. Az éjszakai anyagok mind a fényképeknél, mind a videóknál igencsak felejthetők, ezért ezt nem is részleteztem ki, de ez még a felső-közép kategóriába is gondot szokott okozni, szóval ne legyenek illúzióitok, a Redmi 10 egy olcsó telefon.

A kezelőfelület pedig ugyanolyan, mint az előző 20 Xiaomi készüléknél,

annyival egészült ki a dolog, hogy a drágább mobilokból ismert funkciók egy része ide is leszivárgott, pl. a lassított felvétel, az AI mód – amit bekapcsolva gyakorlatilag ugyanolyan képeket lő, mint nélküle – vagy a filter mód, amivel mindenféle hatást – szépia, cyberpunk, retró stb. – lehet kiváltani, de azt gondolom, hogy a tulajdonosok nagy része nem nagyon használja majd ezeket.