Xiaomi Pad 5 (Global version) tablet teszt

Az áramot természetesen Type-C porton keresztül szippantja fel,

mellette trónolnak a sztereó hangszórók, sőt, van belőlük kettő még felül is, és támogatják a Dolby Atmos technológiát. Vagyis, ez egy quad rendszer, de a Pro erre is rátromfol a maga 8 db hangszórójával. Elég állatul szólnak, ahhoz képest, hogy ez egy tablet, és nem is tudjátok a kezetekkel eltakarni őket, még akkor sem ha durván toljátok a gaminget, szóval nagyon okosan helyezték el őket. A hátoldalon ott a duális kamerahely, de csak egyetlen, 13 megapixeles szenzort kapott – a dupla kamera a Pro kiváltsága -, a másik csak egy „vak ablak”. A black magicet azonban nem itt, hanem szemből nézve a bal élen kell keresni 3 kis csatlakozó formájában. Ide kerül az opcionális billentyűzet – ami egyben tok is -, így a tablet mini notebookká alakítható, de van hozzá okos „penna” is, ha valaki a megjelenítővel inkább ezt használná.

Ami a hardvert illeti, itt is elválik egymástól a két modell, a Pro Snapdragon 870-et, míg a mai tesztalany, a sima SD 860-at kapott. Antutun az előbbi kb. 40%-kal erősebb, szóval nem elhanyagolható a különbség, de azért a kisebbik chip sem éppen gyenge. Ezt támogatja meg 6 GB-nyi RAM és 128 vagy 256 GB-nyi háttértár, ezek az értékek még telóban sem rosszak, de a 8 GB memória a Pro kiváltsága maradt. Az LPDDR4X-es lapkák meglepően gyorsak, és a háttértárak is támogatják az UFS 3.1-es szabványt, szóval a hardver igazán friss-ropogós.

Ami a szenzorokat illeti, a sima variáns csak WiFi kapcsolaton keresztül kommunikál – viszont ellentétben a Mi Pad 4-gyel, ismeri az ac szabványt is -, az 5G modem csak a Pro tulajdonosoknak jár. A sima Pad 5-tel tehát nem lehet a puszta közepén netezni, de a vonatokon és a modernebb buszokon már van ingyenes WiFi, a rét közepére meg úgysem nagyon ül ki senki egy táblagéppel. Szerencsére mindkét modellben van iránytű, gyorsulásmérő, BT modul, lépésszámláló, viszont a műholdas helymeghatározás a WiFi-s verzióból kimaradt, ami valahol érthető is, mint ahogy NFC-vel sem tudtok fizetni, na de ki venne elő a pénztáraknál egy tabletet? Ebből a szempontból a pedométer megléte furcsa, mert szerintem lépést sem fog senki számolni vele, de fogjuk rá, hogy nagylelkű volt a Xiaomi, ellenben az ujjlenyomat-olvasót elcsalta, pedig a Pro-ban ott van. Jack csati viszont egyikben sincs, kár érte.

Ami az akkumulátort illeti, itt elég nagy trükközésbe ment bele a gyártó.

A két modell esetében szintén eltérő műszaki adatokat láthattok, kezdem a WiFi-s variánssal. A 8720 mAh-s telepet 33 W-os gyorstöltéssel lehet etetni, tapasztalataim szerint 2 óránál egy picit rövidebb idő alatt tölt fel. Ez nagyjából arányos az X3 NFC sebességével, ahol egy 5160 milliamperórás akku 0-100-as feltöltése 66 percig tartott, és ott is 33 W a töltőteljesítmény.

A Pad 5 Pro esetében 67 W a hivatalos adat,

vagyis kétszer gyorsabban tölt, mint a sima. Innentől kezdve már csak szóbeszédet osztok meg veletek, de van annyira érdekes, hogy jó, ha tudtok róla. Állítólag ezt a teljesítményfelvételt úgy oldották meg, hogy a 8600 mAh-s akkut 2 darabra bontották, és egy elektronikán keresztül 2×33 W-tal töltenek, ez adódik össze kerekítve 67 wattá. Eddig mindig azzal vádolták a Xiaomit, hogy csak a nagyobb márkákat másolta, de mára nekem úgy tűnik, hogy sokszor ők diktálják az ütemet, olyan műszaki megoldásokkal, mint az előbbi.

Remekül használható, hiszen hatalmas tér van a tapizásra, illetve néhány extra dolgot is elrejtettek a tabokra kihegyezett verzióban:

• nincs kezdőképernyő átszabása (pl. az ikonok sor*oszlopszámát nem lehet variálni)
• oldalmenüs a rendszer
• nem lehet visszatenni a régebbi legördülő menüt (legalábbis én nem találtam meg), helyette az Apple stílusú érhető el
• vannak kifejezetten tabletes elemek, pl. billentyűzet és okostoll vezérlés
• rengeteg beépített, jópofa háttérkép
• a beállítások menü csak ikonról érhető el
• alapból gesztusvezérlésre reagál a képernyő, de a virtuális gombok visszarakhatók
• mivel Global verzióról beszélünk, tudja a magyar nyelvet és gyárilag telepítve van a Google Play áruház

Ami a netezést és a videónézést illeti, gyakorlatilag tökéletes élményt nyújt a Pad 5.

Nagyon folyamatos az egész, nem akad rajta semmi, sőt, az Antutu teszt közben feltűnt, hogy a 4K videók is 25-30 FPS között futottak, pedig az csak egy benchmark. Gyorsan fel is raktam a DRM Infot, amivel a streaming szolgáltatókhoz tartozó „security leveleket” lehet ellenőrizni. Ennek röviden a lényege az, hogy a streamelt tartalmakat mekkora felbontásban engedélyezi lejátszani az adott eszközön a szolgáltató. A Xiaomi Pad 5 természetesen Level 1-et kapott, ami az elérhető legjobb szint, vagyis akár 4K-s filmeket is nézhettek – persze a kijelző miatt csak 1080 p-t enged majd -, mondjuk a Netflixről. Az üzemidő filmnézéssel 9-10 óra körül alakult – ezt persze nagyban befolyásolja a fényerő és a frissítési ráta -, és itt meg is említenék egy hibát, ami a képernyőhöz tartozik: sajnos eléggé fénylik, szóval ajánlott rá egy tükröződésgátló fólia.

Ami a fényképezést illeti, ezt a szegmens szokatlan módon megnyomta a Xiaomi,

igaz, inkább a Pro villog ezen a téren. A WiFi-s variáns egyetlen fő kamerával rendelkezik, ami érthető, hiszen nem igazán jellemző, hogy valaki egy 11 colos képátlójú, 511 grammos eszközzel készítene képeket. Így a felhozatal az alábbiakban merül ki:

• 13 MP-es fő kamera
• 8 MP-es szelfi kamera

A Próban a fő szenzor 50 MP-es és kapott egy 5 MP-es kiegészítő kamerát is, szóval aki erre a szegmensre menne rá, azt vegye. De vissza a sima verzióhoz, hiszen ez van most terítéken. Azért érződik az összhatáson, hogy nem ez volt a fő tervezési szempont, de a mérnökök mindent megtettek, hogy az eredmény tisztességes legyen. A kezelőfelületet némileg lebutították, kikerültek menük, nincs VLOG és Pro mód, kevesebb az effekt, viszont a lényeges dolgok megmaradtak. Lehet dokumentumokat szkennelni vele, van éjszakai mód, képes 1:1, 3:4, 16:9 és teljes képernyős képarányokat is használni, 4K 30 FPS és 1080p mellett is stabilizálja a videókat, amit sok telefon a mai napig nem tud.

Ami a képek minőségét illeti, egy tablethez képest meglepően jók,

pedig ez csak a kisebb szenzor. A színek egészen szépek, tűrhető a fénykezelés, a részletesség sem rossz, de azért látszik, hogy nem túl magas a pixelszám. Igaz, ultraszéles és zoom lencse sincsen és a látószög is elég szűk, de ez még így is a legjobb tablet kamera, amit eddig láttam. A videók viszonylag szépek, ügyesen stabilizál az algoritmus, de azért helyenként vannak mikrolagok, ami tud zavaró lenni. Nyilván a 4K 30 FPS anyagok felbontása rendben van, élvezhetők a felvételek, amiket a legtöbb mai középkategóriás telefon nem mondhat el magáról.