Xiaomi Mijia Sneakers 4 szabadidő cipő tesztje

Induljunk felülről lefele, hiszen van néhány érdekesség a felső részen. Ez egy mesh típusú cipő, vagyis egy viszonylag vékony, ruganyos szövésű lábbeli. Emiatt a felső rész nagyrészt elasztikus, könnyen felveszi a lábfej formáját, a szára is gumis, annak ellenére, hogy van rajta cipőfűző is. Így jól idomul a lábformához és elég jól is tart. A hátoldalán ott van az inkább dizájn elemként viselkedő felvételt segítő fülecske, ami jól néz ki és tényleg van felvételkönnyítő szerepe. Oldalt az úgynevezett halszálka bordázás található, ami merevíti és tartja a lábfejet, mivel az hosszabb séta vagy futótávok alatt elfárad és emiatt jobban szétterül az izom. A sarok az Achilles-ín környékén kifejezetten jól párnázott, sőt puha részek még kívülre is jutottak, aminek nincs különösebb értelme, viszont jól néznek ki.

A talp egy több rétegből összeolvasztott megoldás, de ez manapság az összes cipőre elmondható.

Itt amit meg kell érteni, hogy a gyártók az eltérő tulajdonságú anyagokat ragasztásos vagy összeolvasztásos technikával „eggyé” kovácsolják, így lehet ruganyos, de egyben ellenálló, jól tapadó anyagokat létrehozni, attól függően, hogy éppen mire van szükség. Általában ilyen rövidítésekkel találkozhattok, hogy PU, TPU, EVA és hasonlók, amik nem különösebben talányos varázsszavak, az első kettő a poliuretán rövidítése, az utóbbi pedig egy ütéselnyelő habanyag.

A nagy truváj az, hogy a középső fehér részt nem egyetlen öntőformából nyomták ki,

hanem ún. popcorn szerkezetet hoztak létre, gyakorlatilag ledarálták a habanyagot, majd újra összepréselték, emiatt egy rácsszerkezet alakult ki, ami gondolom a kis közökben némi levegőt is tartalmaz, illetve valamennyire el is tudnak egymáson mozogni, ettől nagyon jó a csillapítása. Korábban is próbálkoztak már egyéb ütéselnyelő megoldásokkal, a Nike Air Max levegőcellával dolgozott – ezt a ONEMIX kopizta le a kínai márkák közül -, de sok gyártó valamilyen zseléanyagot tölt a talpba vagy éppen a talpbetétbe, és ez adja a csillapítást. Az biztos, hogy a Sneaker 4 nagyon kényelmes, erre nem lehet panasz és a megoldás is tartósnak tűnik. A drop – az orr és a sarok közötti esés – elég jelentős, a lábbeli az eleje felé elvékonyodik, segítve az ellépést.

Boncolgassuk még egy kicsit a talprészt, hiszen a középtalban és az orron is találhattok még érdekességeket. Általában a cipő közepe tartalmazza az igazi technikai vívmányokat, ide ugyanis valamilyen „hidat” szoktak beépíteni, aminek többféle szerepe is van. Az egyik, hogy nem hagyja, hogy futás közben megrogyjon a cipő, a másik pedig, hogy általában ívben megfeszítik az anyagot, aminek lehet energiamegőrző szerepe. Ha jártok a Decathlonban, érdemes megnézni a Kalenji Kiprun Fast szériát, ennek két boltív szerű műanyag elemet olvasztottak a talpába – angolul ez az „arc” – és ez például segíti az ellépéskori berugózást.

Nem véletlenül hívják a Li-Ning LN Arc cipőt is így, ha megnézitek a talp szerkezetet, akkor van benne egy brutális műanyag öntvény. Ennek egyébként van egy nagy hátránya, ha fehér kaviccsal felszórt felületen mászkálok benne, akkor mindig beleragad egy a talpába. Maradjunk még egy picit a Sneaker 4 aljánál, ide ugyanis egy plusz kopóréteget ragasztottak, ez az a piros sáv, ami nagyon jól látszik, ha oldalnézetből tekintetek a surranóra. Az ilyen felületnek alapvetően két szerepe van: kopásállóság, ez adja a cipő ellenállóképességét, illetve segíti az ellépést azzal, hogy megtapad a felületeken. Ha közelebbről megnézitek a mintázatot, akkor felfedezhetitek az extra bordákat, amik nagyjából úgy viselkednek, mint az autógumi, plusz tapadást nyújtanak a pici lamellák.

Eddig szétdicsértem a Sneaker 4-et, most egy kicsit szidom is, a méretezése elég béna.

Nem arra gondolok, hogy mérethelytelen cipőket gyárt a Xiaomi, hanem hogy a 43-as és a 44-es számozás között van egy elég nagy ugrás. Az előbbi 265, az utóbbi 275 mm hosszú és nekem pont a kettő közötti feles/negyedes méretek felelnének meg. Ilyen nem létezik, és többinél a lépésköz is csak 5 mm, egyedül itt 10, ami teljesen érthetetlen, ahogyan a szűk kínálat is, csak 40-44 között vannak méretek. Érdemes még kitérni a Microban technológiával ellátott talpbetétre, ami egy antibakteriális anyag, ettől elvileg kevésbé büdösödik be a cipő. Ennek tesztelésére teljesen alkalmatlan a téli -2 fokos időjárás, hetekig kellene hordanom, hogy kiderüljön, tényleg működik-e a dolog, így objektív okokból ezt kihagytam.

A futást viszont nem, főleg, hogy nálam van az Xmund XD-T2 futógépe, így el tudtam kerülni a fagyhalált, amit majdnem elszenvedtem pár napja, mikor a Xiaomi Mi Watch Lite-ot teszteltem. 10 kilit simán futottam benne, de igazából ez a lépő nem kocogásra való. Ami elsőre feltűnt, hogy bármennyire is állítja a gyártó, hogy az anyagok könnyűek benne, ez a csuka nehéz, mint a sár, 394 gramm a 44-es méret. Egy Li-Ning Super Light körberöhögi a maga 250 grammjával, igaz, az egy rövid távra tervezett szuper könnyű versenycipő, de hát akkor is. Szóval ebben azért nagy távokat futni senki nem fog, de még rövideket se, mert nem erre való. A nagy súlynak viszont van egy nagy előnye: a sok technikai vívmány miatt nagyon kényelmes. És van egy olyan gyanúm, hogy ezt a legtöbben utcára fogják venni, annak ellenére, hogy akár futni is lehet(ne) benne. Azt azért szögezzük le, hogy a gyártó sehol nem állítja, hogy ez egy futócipő, a sneaker kifejezés is inkább a surranó, vagyis a szabadidő cipő megfelelője. Annak viszont kiváló darab, minden kétséget kizáróan.