Whyte golyóscsapágyas ugrálókötél teszt

A fentiek együttesen elég kevés másik sportról mondhatóak el, például golfozni vagy úszni csak spéci helyen lehet, egyes sportok – síelés, tenisz stb. – pedig meglehetősen drágák, például a felszerelésnek elég húzós az ára, de a pályabérlet is jelentős összegeket emészt fel. Szóval, aki egyszerű, gyorsan elsajátítható, bárhol végezhető sportot keres, annak eléggé adja magát az ugrókötelezés. Persze én sem ezt űzöm fő sportos tevékenységként – hiszen az a futás -, hanem csak keresztedzésnek használom, de arra kiváló. Akit érdekel, mi a jobb, a kocogás vagy az ugrókötelezés, az nézze meg ezt a videót, tanulságos.

A fő gond a tevékenység kapcsán az volt, hogy milyen ugrálókötelet válasszak. A Xiaomi Yunmai terméke nem igazán vált be, pedig nem is az okos részére gondolok. A galériában látható, hogyan néz ki nagyjából 200 000 ugrás után az acélkábel, plusz párszor rá is léptem, így szétvertem a fogantyút is, vagyis nem egy ellenálló darab. Elsétáltam a Dechatlonba, megnéztem a kínálatot és eldöntöttem, hogy sem kender sem műanyag köteles verziót nem veszek, marad az acélkábel. Persze van még néhány szempont, amit jó, ha észben tartotok, ezeket vesszük sorra, de addig is lelövöm a poént: a Whyte nevűt vettem Aliexpressről – de még számtalan más név is elérhető, például Mueuss, Lifell, Procircle -, ami egyébként minden általam támasztott kritériumnak megfelel.

A legfontosabb szempontok egy ugrókötélnél:

• a kötél anyaga, ami lehet acélsodrony, kenderkötél, műanyag vagy egyéb
• a forgatómechanika típusa, az a jó, ha golyóscsapágyas
• a markolat típusa, ami lehet tömör vagy üreges, grippelhető vagy nem grippelhető

A kötél anyaga és vastagsága határozza meg, mekkora súlyt kell áthúznotok saját magatok alatt. A jobb ugrálókötelek szinte kivétel nélkül acélsodronyt használnak, ami merevebb az átlagnál, cserébe sokkal ellenállóbb és nehezebben tekeredik. Általában valamilyen műanyag veszi körbe, ami meggátolja, hogy a kötél kiszőrösödő része megsértse használóját. Legalábbis mindaddig, amíg azt el nem koptatjátok, értelemszerűen betonon gyorsabban beadja a kulcsot, mint PVC padlón vagy parkettán. A külső borítás lehet színes is, ez arra kiváló, hogy jelöljétek a vastagságot, általában két átmérővel kapható a sodrony, 2,5 és 3,4 mm, de láttam már 2, 3, illetve extra vastag 4 mm-es variánst is.

A forgatómechanika talán nem a legszerencsésebb elnevezés, de nem találtam jobbat. Ez alul egy golyóscsapágyból áll, fölötte pedig egy csavaros befogató szárból. Az előbbi biztosítja, hogy nagyon sok forgatást – itt milliós számra kell gondolni – elviseljen, utóbbi pedig azt, hogy a kötél ne mozduljon ki. Ebből is két típus terjedt el, a csavaros, ahol egy tekerhető menet préseli bele a sodronyt a nyílásba, illetve a visszahúzó szemes, ahol két furaton kell áthúznotok a kábelt, ami így egy hurkot formáz. Mindkettő jó megoldás, de én az előbbiből vettem.

Az utolsó lényeges elem a markolat, aminek két fontos tulajdonságát említeném meg. Az egyik, hogy súlyozható legyen, ezt úgy érik el, hogy kialakítanak egy üreget a fogantyú belsejében, ahová fémtárgyak pakolhatóak. A másik, hogy grippelhető-e a markolat, ez tulajdonképpen egy csúszásgátló szalag felvitelét jelenti, olyat, amit a teniszezők is használnak. Ennek tönkremenetele – gyakorlatilag elporlik a tenyeretekben – esetén cserélhető. Persze elméletileg mindegyikre lehet tekerni grip szalagot, de a fém markolatosakra nem szoktak, ott az anyag rücskössége biztosítja a tapadást.

Bár a legtöbb ugrókötél hengeres kialakítású, egyes markolatokat oldalirányba elcsavarnak, így sík felületek alakulnak ki rajtuk, ez a hüvelyk- és a mutatóujj megtámasztását teszi lehetővé.

A kötélhosszt úgy kell beállítani, hogy miután befűztétek a kábelt, ráléptek középen egy lábbal és felhúzzátok mellközépig, ilyenkor lesz kényelmesen forgatható. Erre a távolságra kell csípőfogóval levágni a kábelt, majd a végére ráhúzni a sapkát, ami szavatolja, nehogy megsértse a bőrötöket egy kiálló drótdarab. A jobb szettekhez adnak kábelvédőt, amit a sodrony közepére kell húzni és akkor ez kopik a kábel helyett.

Nézzük, mit adtak azért az 4600 Ft-ért, amit kifizettem Aliexpress-en:

• 1 pár Whyte lapított, súlyozható, grippelhető markolat, gyárilag feltekert grippel
• 1 pár súly a markolatokba
• 1 pár kábelvédő gumi
• 2 db acélsodrony, az egyik 2,5, a másik 3,4 mm vastagságú a műanyag köpennyel együtt

Mondanom sem kell, hogy a cucc tökéletesen bevált, nagyon finoman forog a kábel a golyóscsapágy miatt, könnyen variálható az edzettségi szinteteknek megfelelően, lassan kopik el a védőműanyagnak köszönhetően, és mivel alapból két kábelt adnak, ezért szerintem egy évig nem kell másikat vennem. Sokkal jobb ezzel ugrálni, mint a gagyi kötelekkel, és itthon ennyiért ez a szett sehol nem kapható. Az ugrásszámot viszont szerintem nem érdemes okosugrókötelekkel mérni, egyrészt plusz 1 fölösleges app, ha pedig nem app alapú, akkor egy sérülékeny kijelzőt építenek bele a markolatba. A kábel letaposásakor pedig van esély arra, hogy ezt összeverjétek, sokkal egyszerűbb egy aktivitásmérővel vagy egy sportórával számoltatni a forgatásokat. Néhány típus amit mi is teszteltünk és tudja az ugrókötelezést: Xiaomi Mi Band 5, Xiaomi Amazfit Stratos és Stratos 3.

Következzenek személyes tapasztalataim. Valójában a két kábel és a súlyozatlan/súlyozott nyél egy 2×2 elemű mátrixot ad ki. Értelemszerűen a súly nélküli 2,5 mm-es kötéllel a legkönnyebb ugrálni, míg ennek ellenpontjával a legnehezebb. Ez a számok nyelvén azt jelenti, hogy a Xiaomi Yunmai 181, míg a Whyte ugrókötél 445 gramm, vagyis a tesztelt darab a súlyokkal együtt 240%-kal nehezebb, mint az okos modell. Ahhoz hogy értsétek a problémát, még egy dolgot kell tudnotok, az edzéstervemet. Ez heti 5 nap, napi 3000 ugrásból áll, vagyis havi 60-70 000 ismétlésből. Eleinte egyáltalán nem tudtam ugrálni a Whyte-tal, 3-4 ugrásonként elakadt a lábamban a sodrony, a szokásos 200-300 helyett. Azt hittem a vékony kötél és a könnyű nyél az oka, aztán rájöttem, hogy a sodronyvédő műanyag kimerevíti a kábelt és még csúszkál is, emiatt elfordul ugrás közben, és mindig elakad a bokámban. Miután levettem, a probléma azonnal megszűnt, szóval ez a része szerintem kuka, de a drótkötél egyébként is fogyóeszköz és filléres tétel. Azért egy pontot levontam a felszereltség szekcióból, hogy ne maradjon a dolog „büntetlenül”. Aztán behelyeztem a súlyokat, feltettem a vastagabb fémszálat, és egyből volt az eszköznek húzása.

Ha bent vannak a fémrudak, nehezebb megindítani a mozdulatot, fárasztóbb forgatni a sporteszközt, de sokkal jobb a kontroll, a markolat nagyon jól simul az ember tenyerébe. Ha nincs bent a két vasdarab – egyenként 133 grammosak -, akkor átkerül a kötélre a súylpont és könnyebb a forgatás, de nem olyan jó a kontroll. E kettő között kell balanszolnotok, szerintem az már egyénfüggő, kinek melyik jön be, én egyből a legnehezebb módban kezdtem, hogy jól kifárasszon.

Egy jó tanács a végére: ha szőrösödik a kötél, egyből cseréljétek ki egy újra, mert ha beleakad a bőrötökbe, az igen fájdalmas tud lenni.

Ilyenkor kizárólag hátulról előre szabad forgatni, nehogy megcsapjátok vele az arcotokat.