Samebike SY26-FT elektromos kerékpár teszt

Csavarkötésekben sosem voltak erősek a Távol-keletiek, de arra akkor sincs mentség, hogy három darabból miért nem mindhárom egyforma.

Kb. ami az összeszerelő jómunkásember kezébe akadt, azt tekerte bele a vázba, az akku platnijánál érdemes nézelődni. A másik, hogy bár a váz nagyon szép, a gátlókkal szerelt első villát tuti nem az készítette, aki az előbbit. Csúnya, szemetes a hegesztés, gyenge minőségűnek néznek ki az anyagok, nem illik a bringa összképébe. Szintén érthetetlen, hogy miért nem azt a sárhányót találtam a  dobozban, ami a leírásban szerepel, így nem voltam teljesen biztos benne, hogy hogyan is kéne azt felszerelnem a vázra. A lámpa elé, vagy mögé? Szóval voltak kérdések, de fél óra alatt azért így is összeraktam a cuccot.

Azért ez sem ment pöpecül, ahogy a kormányszárat beállítottam, a 4 csavar egyikében elment a menet,

hullott a „fémforgács”, szerencsére ez sztenderdnek néz ki, így egy biciklis boltból lehet majd másikat beszerezni, de hát akkor is. Szerszámot egyébként bőséggel adtak a Samebike SY26 mellé, ezzel alapvetően nincsen gond. Az akkumulátort feltöltöttem, majd felpattintottam a vázra, a delejt egy külön kapcsolóval lehet ráadni, illetve egy kulccsal lezárni a telepet, nehogy „futó tulajdonáthelyezés” áldozata legyen. A kapacitása 10 Ah, a maximum feszültsége 42 V, vagyis a teljesítménye 420 Wh, ezzel elvileg 70-80 kilométert képes megtenni a kerékpár rásegítéses módban és 40-et teljesen elektromosban. A motor 350 W-os, ez dolgozik akkor, amikor tekertek, a rendszer pedálszenzorral működik.

A módokat a fedélzeti komputeren lehet beállítani, háromféleképpen:

• teljesen elektromos (innentől kezdve ez segédmotoros kerékpárnak számít)
• PAS: pedal-assisted system, vagyis pedálrásegítéses rendszer, ami 5 fokozatban állítható
• normál kerékpár üzemmód, amikor a motor nem segít a tekerésben

A központi kijelzőn követhető nyomon a töltöttség, a rásegítés mértéke, a megtett út és a sebesség, szóval a szokásos módok. Összesen 3 gomb van rajta, egy bekapcsoló és egy plusz-mínusz, amivel állítható a „motorerő”, ezzel elvileg 35 km/óráig képes támogatni a hajtót, de nekem sikerült vele 39,6 km/órával is mennem. A sebességváltó egy alap, 21 sebességes Shimano, a kerékpárt két tárcsafék lassítja, de azért itt is találtam makulát, az első pofák szorultak, nyilván ezen lehet állítani, és pont ilyen dolgokról szól a kerékpárok nullrevíziója. Guminyomás, fékek, kormány és ülés beállítása, ezek nélkül ti se induljatok el. És ha már ülés, egy géllel töltött, kifejezetten sportos darab került a gyorsbilinccsel állítható nyeregcső végére.

A bringa majdnem tökéletesen teljesíti a jogszabály által támasztott kötelező elemeket is, első-hátsó prizma a kerekeken és a pedálon is, illetve fehér front lámpa, és egy piros macskaszem az ülés alatt. Ez utóbbi helyett érdemes felrakni egy piros színű lámpát, akkor tényleg rendben lesztek, legalábbis ebben a tekintetben. Magyarországon ugyanis a kézi gázzal szerelt bringák segédmotoros kerékpárnak minősülnek, míg a motorerő felső határa 300 W, de a Samebike ennél többet tud, tehát papíron ez már nem egy elektromos bicikli. Ami hiányzik még, az a csengő, helyette van egy elektromos duda, ami szintén megteszi, ha jelezni akartok, bár inkább vicces a hangja, mint tekintélyt parancsoló. Nincs más hátra, mint felpattanni a 150 kilogrammot is elviselő vázra, és kimenni egy kicsit tekerni, de ezt már kollégámmal, Norbival tettük meg, így innentől kezdve az ő tapasztalatait is beleszőttem a tesztbe.

Ami elsőre – értsd: kb. 100 kilométer után – feltűnt, hogy a fékek nyikorognak.

Mondhatnám, hogy be kell őket állítani, meg bejáratni, de a LAOTIE FT100 esetében semmi ilyesmit nem tapasztaltam és abba is kb. ekkora utat tekertünk bele. A fékerőt elég jól be lehet állítani, csak ez a csikorgás ne lenne. Az általam szidott első teleszkóp közepesen csillapít, a mértéke nem állítható, igazából szívem szerint cserélném valamire, akár egy olcsóbb, állítható előfeszítéssel rendelkező Suntour is megteszi a Samebike gyárija helyett. Aminek viszont örültem, hogy a kerekei 26 colosak, érezhetően jobban lép át a repedéseken, mint a kisebb kerékkel szerelt bringák.

Tekerni egészen kellemes, de mivel pedálszenzoros, a plusz nyomaték vagy megjön vagy nem elven érkezik. Eléggé zavaró, hogy ezt nagy késéssel teszi, van amikor 1 másodperc is eltelik, mire a hajtás észreveszi, hogy tekertek. Van egy „power bar” a kijelzőn, ahol a rásegítés mértéke látható, amikor zavart, hogy az elektronika lemaradásban van hozzám képest – pl. elindulás vagy egy hirtelen érkező emelkedő esetén -, akkor a kézi gázzal egy kicsit rádolgoztam, ami szépen lecsökkenti a késlekedés idejét. Így már egészen kellemesen használható a Samebike SY26, de azért a nyomatékszenzoros társai sokkal egyenletesebben segítenek be a hajtásba, igaz minimum 500 000 Ft-ért.

Mivel a váznak van egy felső keresztcsöve is, ezért lehet akár kéz nélkül is bringázni. A markolattal nem voltam túl elégedett, nekem hosszabb távon kényelmetlen, ezt cserélném, de ez filléres tétel. Az első fénye olyan „közepeske”, én simán felpattintanék a kormányrúdra egy jobb Gaciron lámpát, ami kb. 10 000 Ft, és százszor jobban világít, mint a gyári. De addig is a plusz gomb hosszabb nyomásával kapcsolható a lámpa ki és be. A canga tud még egy hasznos dolgot, amit magyarul talán toló módnak lehetne fordítani, bármilyen furán hangzik is. Ezt a mínusz gomb nyomvatartásával lehet aktiválni, ezzel lehet elérni, hogy tekerés és a gázkar lenyomása nélkül a bringa megindul kb. 4-5 km/ órás sebességgel, ez a sétáló mód. Aki ismeri a Zuglón átívelő bicikliút M3-as felöli végét, az tudja, hogy ott két felüljárón is át kell vergődni, hogy átjussunk a XIII. kerületbe, hogy az ottani bringaúton folytathassuk utunkat. Itt ez a funkció nagyon jól jött, simán felmászott magától, kézzel csak kísérni kellett.