KugooKirin S1 Pro elektromos roller teszt

Vagyis, ez még mindig egy olcsó roller, ami kompromisszumokat kényszerít ki a tulajdonosoktól,

de ettől még lehet jó, ha az alapvető feladatait megfelelően ellátja. A dobozban a KugooKirin S1 Pro mellé sok mindent nem csomagolnak: leírás, töltőadapter, egy jó kis multifunkciós szerszám – amin van imbusz és csillag csavarhúzó vég is -, és ennyi is volt a beltartalom. Pumpa nem kell, mert tömör, méhsejtrácsos a kereke, és a beüzemeléshez is csak egyetlen csatlakozót kell összedugni, hogy a fedélzeti komputer megkapja a tápot.

Nézzük a fő műszaki paramétereket, amik alapból sokat ígérnek:

• 7,5 Ah-s akkumulátor, a gyári hatótáv 30 km (erre még visszatérek)
• 15 fokos emelkedőmászó képesség (biztosan nem igaz)
• 30 km/órás végsebesség
• 8 colos honeycomb típusú, vagyis méhsejtrácsos kerekek
• első és hátsó lámpák
• első-hátsó lengéscsillapító
• 350W-os motorteljesítmény (a csúcs 480W, jogilag a roller segédmotoros kerékpárnak minősül hazánkban), a motor hátul hajt
• fékek: elektromos és mechanikus sárhányó fék

A fenti felsorolás eléggé sztenderd, nagyjából az előző modellek is ezt tudták, és a leírása alapján BT modult sem kapott a KugooKirin, amin monitorozni lehetne a működéséhez tartozó adatokat. Jó hír viszont, hogy az abroncsok teljesen gondozásmentesek, nem tudnak kilyukadni, viszont cserébe az ilyen típusú gumik mindig kényelmetlenebbek, mint a hagyományosak. A KugooKirin S1 Pro hátul hajt, ez szerintem a jobbik megoldás, hiszen dombon is nagyobb nyomatékot képes így kifejteni a motor. A fellépő viszonylag széles, de nem lehet két lábbal egymás mellett állni rajta, mint mondjuk a Himo L2-n, de azért így sem rossz, és egyébként is oldalról rézsút kell rá fellépni, mert így könnyebb súlyáthelyezéssel fordulni vele.

A magasságállítást nélkülöző kormányról érdemes még néhány szót ejteni,

itt azt szokták elrontani, hogy a markolat és a vezérlőkarok túl messze kerülnek, emiatt kellemetlen a használat, begörcsöl tőle a kéz. Szerencsére itt semmi ilyesmi nem történik, minden kézre áll. A bal oldali kallantyúval a féket, jobbal a gázt lehet adagolni, ebből könnyen kitalálható, hogy a roller alapvetően szabadon futó módban működik. A hátsó fékezés gyakorlatilag a sárhányó letaposásával egyenlő, a gyártó kicsit viccesen adja meg a fékutat, 4-8 méterben, de az egyértelmű, hogy a tárcsás megoldások jobban lassítanak. Lejtőn viszont konkrétan életveszélyes a roller, volt amikor 50 méteren keresztül lassult, csak a motorféket használva. Oké, hogy van egy sárhányó is, ami letaposható, de hát ez akkor is iszonyatosan sok.

A kijelzőt a központi gombbal lehet feléleszteni, egy nyomással a sebesség limitert állíthatjátok 12/20/30 km/óra között, duplával a lámpát kapcsolhatjátok. Ez egyébként nem mindig jön össze, néha nem a LED gyullad fel, helyette a limiter állítódik át, szóval ez nem a világ legjobb megoldása. A panel kijelzi a sebességet, a töltöttséget, a lámpa állapotát, illetve a megtett út hosszát, szóval a szokásos dolgokat. A fentiekből látszik, hogy semmi extrát nem lehet találni a paraméterek között, vagyis inkább ráugrottam a verdára, hiszen a puding próbája az evés.

Arra számítottam, hogy a 8 colos, méhsejtrácsos kerekek nem fognak akkora komfortot adni,

mint mondjuk a 10 colos Himo levegővel fújt abroncsai, de hát elvileg ezért van a két lengéscsillapító, hogy ezt kompenzálja. És így is tesz, és erre akkor jöttem rá, amikor beugrottam a rokonsághoz, hogy lőjek pár képet a korábbi elődmodellekről és a Ninebot ES1-ről, ami nagyjából a közvetlen ellenfele a KugooKirin S1 Pro-nak. Élőben megdöbbentem, mennyit fejlődött a mostani roller a korábbi variánsokhoz képest, azok ugyanis még hitványabbnak hatnak, így 2-3 év után.

de dinamikusnak nem nevezném. Jó lenne tudni, hány ampert enged a vezérlő, hiszen lehet ott van a kutya elásva – gondoltam. Aztán kimentünk Molcsa kollégával veretni egyet az Ördög-oromra, és hát kiderült, hogy lejtőn megy ez többet is, csak a mérő kiakad 30 km/óránál, de onnan még tovább gyorsul. Felfele viszont iszonyatosan vérszegény volt, és az tuti, hogy ez a roller soha nem fog felmenni egy 15 fokos lejtőn, ahogyan azt a gyár is ígéri.

Ebből kiindulva a maximum 120 kg-os terhelhetőséget gyorsan felejtsétek el, én 90 kg fölé nem mennék, mert akkor már nem lehet vele arrébb állni. Ennek ellenére a Hegyalja út mellett a Gellért hegyre csak felhozott, szóval nem használhatatlan ez, csak nem elég dinamikusan indul meg.

A kijelző viszont viszonylag jól látható,

az adatok leolvashatók, de azért már hunyorognom kellett napsütésben, hogy mindent jól lássak rajta. Ahogyan már említettem, BT modullal nem rendelkezik, ami két dolog miatt bosszantó. Egyrészt nem lehet állítani az elektromotor visszatöltésének erejét, mindig szabadon fut. A másik, hogy semmilyen tempomat nincs, sem bekapcsolni, sem kikapcsolni nem lehet, emiatt azért 1-1,5 órán át húzni a gázt eléggé fárasztó tud lenni. A legtöbb roller appban ráadásul van beágyazott Google Maps is, ami jól jön akkor, ha ismeretlen helyre gurultok el, szóval ezeket a ziccereket kár kihagyni 2021-ben.

Update 1: A végére azért jutott még egy életveszélyes mutatvány, a motorfék háromszor is beragadt egy feltöltés-merítés ciklus alatt. A hiba teljesen véletlenszerűen jött elő, ilyenkor hiába húzzátok a gázt, nem indul meg a roller. Ezt nem találtam különösebben viccesnek az út közepén, amikor közeledtek felém az autók, de aztán varázsütésre megjavult és megindult, de ilyet egy rollernek nem szabadna csinálnia.