Xiaomi Amazfit T-Rex sportóra teszt

A külcsín szerintem jól sikerült, bár ha ilyen órára vágynék, nekem tuti a rejtőszínes foltos vagy a katonai zöld kellene. A szíjat viszont annyira nem kedveltem, egyrészt iszonyatosan gumis érzést kelt, másrészt nem kompatibilis a GTS/GTR szíjakkal, mivel a T-Rex sajátjai nem gyors oldósak. A hurkás kialakítás miatt pedig eszményi koszgyűjtő is. Ami viszont tetszett, hogy a rendszer végre négygombos, mint a Stratos 3 esetében, ami már ott is nagyon jól működött a gyakorlatban. Ennek lényege, hogy kesztyűben, izzadt kézzel nem tudjátok tapizni az AMOLED kijelzőt, ellentétben a 4 nyomkodóval, ami egyben majdnem a teljes menüvezérlést is megoldja. A baloldali 2 a fel-le lapozásért, a jobb oldali pedig a kiválasztásért és a visszafele ugrásért felel, és ez tökéletesen használható is. Sajnos minden funkció innen nem érhető el, például az értesítési menühöz csak a megjelenítő oldalra húzásával juthattok el.

A kijelző AMOLED, ami nem annyira passzol ehhez az indusztriál összhatáshoz, sokkal inkább valamilyen traszreflektív – a fényt visszatükröző, féligáteresztő szűrős – megoldást részesítettem volna előnyben. Akkor viszont nem tudták volna átemelni a panelt a GTS/GTR párostól. Néhány paraméterben azért eltér a tesóktól, a felbontás és a méret – 1,3 inch, 360*360 pixel – csökkent a négyzet alakú modellhez képest. A védelemért Gorilla Glass 3 keményített üveg felel, a színek nagyon jók, és természetesen az Always On Display funkció is elérhető. Csuklómozdításra feléled, és ezt sport közben is tudja, ilyenkor nem is kapcsol ki teljesen a kijelző, csak leveszi a fényerőt, ami okos megoldás. Az érintésérzékenység és a rendszer futási sebessége is korrekt, ezzel kapcsolatban nem lehetett okom panaszra.

A töltőmodul a szokásos mágneses USB-s megoldás, egyezik a GTS-nél látottakkal. A dobozban találtok még egy leírást, de mivel a lényeg úgyis az appban bújik meg, ezért intuitív módon mindenre rá lehet jönni, csak eleget kell nyomkodni az Amazfit alkalmazást.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Xiaomi Amazfit T-Rex egy rossz óra, csak aki komolyabb, magashegyi vagy teljesítmény túrázást tervez, esetleg tájfutna, az ne erre a kütyüre alapozzon, ennek ellenére az emberek 95%-ának igényeit tökéletesen ki fogja elégíteni. Különösen azért, mert egy csomó napi adatot visszaad az alaprendszer is:

• lépésszám, elégetett kalória, megtett táv stb.
• pulzusszám
• időjárás
• zenevezérlés (nem lejátszás, nincs saját háttértára)
• emlékeztető és ébresztő funkció
• időzítő, stopper
• „Hol a telefonom?” funkció
• iránytű
• alvásadatok
• sporttevékenységek: futás, futógép, terepfutás, séta, elliptikus tréner, hegymászás, túrázás, síelés, kül- és beltéri biciklizés és úszás, triatlon, fitnesz

Nézzük, még mit nem tud az óra, ami szerintem ezért az árért tud fájdalmas lenni:

• nem kezel GPX fájlokat, így nem tudtok kiexportálni edzéseket vagy útvonalakat beimportálni, ami túrázásnál vagy terepfutásnál jól jött volna
• nincs saját memóriája, így nem képes zenelejátszásra, csak zenevezérlésre
• nem kezel külső eszközöket, például BT fülhallgató, pulzusmérő pánt vagy footpod
• nincs NFC

A fentiekből látszik, hogy ellentétben a Startosokkal, a T-Rex távolról sem teljes értékű sportóra. Ezt egyébként leginkább a pontatlansága támasztja alá, de azt kiemelném, hogy az összes sportóra PPGFotopletizmográfiás eljárás, ami a szövetek mikrovaszkuláris rendszerében található vér mennyiségi változását figyeli. szenzora ilyen, ezen nem kell kiakadnotok. A nyugalmi pulzust viszonylag pontosan méri, viszont a terhelési alattit már nem, és különösen nehezen követi le a terhelésváltásokat. Ehhez kellene egy EKGAz szívizomszövet összehúzódása által generált elektromos impulzusok mérésének metódusa. Sokkal pontosabb pulzusmérést tesz lehetővé – így működnek a pulzusmérő mellkaspántok is -, mint a PPG szenzoros mérés. alapú pulzusmérő mellkaspánt, de az ilyen eszközöket az óra nem támogatja. Nem mennék bele bővebben a dologba, a Tudnivalók fül alatt olvashattok róla.

Természetesen igyekeztem minél több  mérést végezni, de sajnos elég gyorsan kibuktak a pontatlanságok. A pulzusméréshez egy Stratos 2-t és egy Geonaute mellkaspántot használtam referenciaként – ezekkel több száz kilométert tettem meg, futóversenyeken is használtam őket -, és alapvetően a pulzusra, a megtett távra, az eltelt időre és a sebességre voltam leginkább kíváncsi. A lenti képen megtekinthetőek a nem túl rózsás eredmények, de egyébként Stravaba is szinkronizáltam őket a jobb nyomonkövethetőség végett.

A fentiekből látszik, hogy az Amazfit T-Rex pulzus tekintetében durván 15-20 ütésnyit tévedett, az átlag bőven ez alatt van, néha viszont teljes fogalmatlanságról – 118-as pulzus a 174-gyel szemben  – is tanúbizonyságot adott . Ezt nyugodtan nevezhetem megbízhatatlannak, ráadásul a megismételt teszteken is hasonló eredmények jöttek ki. A GPS modulja GTS/GTR/T-Rex a szériának eltér a Stratosokétól, és volt is velük gond, amiről egy hírben mi is beszámoltunk. Elméletileg javították, de ez a mért eredményekből nem derült ki. Az nyilvánvaló, hogy az első teszt esetében 63 percből nem álltam 23-at, egyszer a GPS jel is megszakadt, viszont a nyomvonalrajz pontos volt. Aztán ahogy egyre több tesztet csináltam, úgy jöttek a fals adatok, ami folyamatosan erodálta az órába vetett hitemet. Az sem valószínű, hogy 3 perc 56 alatt futok egy kilométert – még életemben nem sikerült -, miközben a szívem 164-et ver percenként, ugyanis ez alapján én lennék a magyar bajnok. Egyáltalán nem ájultam el a T-Rex megbízhatóságától, a Stratosok simán verik az órát, ezen a téren is.

Az üzemidő viszont remek, a gyári érték 20 nap, ami kevés sportolás, értesítés és GPS használat mellett értendő, kikapcsolt AOD-vel. Így szerintem simán ki lehet belőle hozni 15 napot, de még „gyilkolással” is elmegy egy hetet. Nem véletlen, hiszen nincs energiazabáló zenelejátszás és BT Smart alapú eszközkezelés sem, a rendszer pedig önmagában nagyon takarékos. Az akkumulátor kapacitása 390 mAh, ami veri a 220 mAh-s GTS-t, és kicsit elmaradt a 47 mm-es GTR 410 miliamperórás kapacitásától.