Xiaomi Amazfit Neo retró óra teszt
Nem érzem a vibe-ot
2020-11-18
Amazfit Bip tulajdonosként én valójában egy boldog és kiegyensúlyozott ember voltam, egész addig, míg meg nem láttam a Neo beharangozóját. Hiába fogadtam meg, hogy legközelebb majd akkor veszek viselhető technológiát, ha megoldják azt a nyomorult NFC-s fizetést, a jó design, mint annyiszor, most is kicsavarta a bankkártyát a kezemből, hogy 39 dollárral, vagyis 11 800 Ft-tal később megtudjam, mit jelent a kínai retró.
Köszönjük Gyurinak, külsős írónknak a tesztet
Galéria
Amazfit Neo – Mit adtak nekünk a rómaiak?
A csomagolásnál nem tököltek a retro életérzéssel, némi formalakk és egy prégelt terméknév elhelyezése után gyorsan le is tették a cerkát, mondjuk nekem bejön a minimál. A csomagban kapunk egy töltőbölcsőt, ami nem fáj nagyon, de a mágnes egy sokkal elegánsabb megoldás lett volna. A kezelési útmutató az első használatba vétel során jól jön, a négygombos rendszer ugyanis nem annyira intuitív, ahogy várnánk.
Az órát én a narancssárgának csúfolt korallpiros színben vettem meg, mert ez a design ebben a színben mutat a legjobban. A kidolgozás példás, sokkal tömbszerűbbnek érződik, mint a Bip-em, megtalálták azt a vékony ösvényt, ahol még könnyű az óra, de már nem tűnik játékszernek.
Jó a kéttónusú színhasználat, a kijelző kontrasztos, a gombok pedig recézettek, nehogy lecsússzon róla az izzadt ujjbegy.
A technológiai fejlődés onnan is látszik, hogy a pulzusszenzor majdnem kétszer akkora, mint a Bip esetében, ennek folyománya, hogy eltérő értékeket kapunk tőlük egyazon időben.
Amazfiz Neo – Dobjátok a padlóla!
Az óra 1.2 inch-es számlapja 2 részre oszlik, az alsó részen az idő és a dátum foglal fixen helyet, a felső sorban pedig az „okos” funkciók váltakoznak. A menü az első ismerkedés után 2 agysejttel is kiismerhető, mondjuk összesen 10 menüpont van, amiből 2 darabbal lehet interaktálni, a stopperrel és a DND – vagyis ne zavarj – beállításával, minden más tájékoztató jellegű, mint például az időjárás, a lépésszám, a megtett táv, az elégetett kalória, az Amazfit GTS-ből már megismert PAI szám vagy az ébresztési idő.
A tervezéskor a felső sorban lévő programozható kijelzőt egy ügyes huszárvágással vizuálisan kettébontották.
Bal oldalon egy kör formájú műanyag darab alatt a funkciók ikonjai mutatkoznak meg, jobbra pedig a hozzá tartozó értékek és az applikációk értesítései is, de csak ilyesféle távirati stílusban, hogy jött valami. Nagyon várnám a pillanatot, amikor valaki visszafejti a kódot és plusz menüpontokat tesz elérhetővé, például a visszaszámlálást, mert az piszokul hiányzik. Sajnos ez a régebbi Amazfit termékekben sem volt megoldható, a konkrétan legolcsóbb, belépő modellnél pedig csak vágyálom. Mert igen, az Amazfit Neo a cég legolcsóbb óra formájú modellje, pontosabban a Sport széria legkisebb tagja, olyan bratyókkal, mint a T-Rex meg a Stratos.
A szerény szenzorozottságot az Amazfit belső fejlesztésű BioTracker PPG szenzorja és egy gyorsulásmérő adják. A pulzusmérő szerintem jól működik, de nem összehasonlítható egy mellkaspántos eszközzel, ez, mint már mondtam, tájékoztató jellegű információ. A gyorsulásmérő ugyan nagyon konzekvensen kapcsolja csuklómozgásra a háttérvilágítást, de például „legkisebb atkám” büfiztetése vagy dajkálása után mindig irreális lépésszámot mutat, és nincs az az isten, hogy a karanténozás kellős közepén 15 ezret lépek naponta.
Az óra legfájóbb hiányossága, hogy nincs benne rezgőmotor, csak hangjelzés.
Értem én, hogy alacsonyan kell tartani a költségeket, és a retró feeling tulajdonképpen validálja a csipogást, de ez maximum akkor igaz, ha sosem volt a csuklódon rezgőmotoros eszköz. A pittyegés nem helyettesíti az eddig megszokott és szeretett vibrálást, ráadásul így el lehet köszönni a hatékony ébresztéstől is, roppantul szomorú veszteség ez.
Amazfit Neo – Csak nézd az élet napos oldalát!
A leánykori nevén Amazfit alkalmazást újabban Zepp néven találjuk meg a vonatkozó áruházakban, tudja isten, minek kell bolygatni egy befuttatott márkanevet. Az applikáció azonban egészen használható. Rögtön a főképernyőn minden adatot az arcunkba kapunk, amit csak össze tudott gyűjteni, kezdve a lépésszámmal és az abból következtethető elégetett kalóriával, a pulzussal és a legutóbbi alvás adataival, valamint a PAI számmal.
Galéria
A mindössze 3 beépített sport követését is innen indíthatjuk, amik a futás, a bringázás és a séta. Igen, a séta választható sport, pedig én azt hittem, hogy az maga a lépésszámlálás. Az automata/intelligens alváskövetés elég akkurátus, látom, mikor aludtam el, mennyit aludtam és mikor ébredtem. Ezek mellett a fázisokat is ügyesen lövi be, még a 20 perces szundikálások is egészen pontosan lekövetődnek, csak az adatokkal nem kezd semmit. Ennek az egész adatgyűjtésnek akkor lenne értelme, ha szólna, mikor menjek aludni és a REM fázisban ébresztene fel, de ezeket a funkciókat még csak várni sem érdemes, én már 3 éve reménykedem a Bippel a karomon.
Végre eljutottunk a titokzatos PAI számig, ami valójában a Personal Activity Intelligence rövidítése és annyit takar, hogy ha már van egy kazalra való információ a pulzusodról, akkor ebből az adathalomból előállítanak egy számot, ami ha 100 fölött van, akkor örülünk. Nekem perpill 16, szóval én most egy kicsit szomorkodom.
Összegzés
Ezt az órát az veszi meg, aki ezt az órát akarja. Az értesítések olvashatósága szerintem nem hiba, a kéthetes akkumulátor idő oké, a visszaszámláló hiánya egy egyszerű félreértés, de a rezgőmotor elhagyása az válóok. Nagyon formás az eszköz, erős az applikációs háttér és az ár sem rossz, de szerintem ennek a konstrukciónak a második szériája lesz az igazi. Én mindenesetre még nem váltottam vissza a Bip-re, túl szép a csuklóm mostanság.
Pro
- Retró póva
- Remek minőség
- Stílusos
- Hűen tükrözi, miért volt jó vagy éppen szar a 90-es évek
Kontra
- Nincs visszaszámláló
- Hol a rezgőmotor?
