BlitzWolf BW-HP5 ANC-s fejhallgató teszt

A vezérlés teljes mértékben jobb oldalra került, itt van a bekapcsoló gomb, az ANC kapcsolója és a hangerőállítás is, más pedig nincsen. A zajszűrést vezérlő kapcsolónak tulajdonképpen három állása van, transparency/kikapcsolt/ANC mód, előbbi bekeveri a hangokat, utóbbi kiszűri őket, bár nem túl lelkesen, a konkurensek ennél ügyesebbek. Viszont azért így is vág a mély hangokból, ami érezhető, szóval sokkal jobb ez, mintha nem lenne.

Az üzemideje döbbenetes, akár 75 órányi zenehallgatási idő is kijön az 1000 mAh-s akkumulátorból,

amit az aktív ANC 50-re csökkent. Ez még az eddigi rekord 1More Sonoflowt is veri – annak ugyanez az értéke 70 óra, ahogyan a tesztben is írtam –, szóval rásüthetem a „kategóriaelső” bélyeget a BW-HP5-re. Feltölteni 2,5 óra, amit nem neveznék gyorstöltésnek, de azért nem is lassú ez, főleg úgy, hogy 75 órát kaptok cserébe. Az egyetlen hiányossága, hogy nincs „10 perc alatt 3 óra” lehetőség, amiért kár.

Van cserébe 2 eszközhöz párosítás,

amit én nagyon szeretek, mert így Windows és Android alatt is lehet használni a cuccot. Persze nem egyszerre, váltogatni kell, amiből azért ki tud alakulni kavar, már az első párosítás sem ment annyira zökkenőmentesen, szerencsére van rajta „manuális” reset is, a hangerő fel és a bekapcsoló gombot kell egyszerre nyomni 5 másodpercig, és akkor alapállapotba kerül az Ötös. A modernebb BT szabványok – 5.0 vagy utána – óta azt is tudjátok, hogy a hang a videók alatt sem csúszik, szóval ezt is kipipálhatjátok, és pont ugyanez igaz a mikrofonra is. Lenyomtam egy 2 órás meetinget úgy, hogy nem mondtam meg a másik 4 beszélgető partneremnek, hogy már nem az Anker SoundCore Q35-öt használom – teszt itt – és senki nem panaszkodott, sőt, észre sem vették a különbséget, szóval mondhatom rá, hogy jó.

A végére hagytam a hangot, aminek az előállítását egy 40 mm-es membrán egy 20 mm-es dinamikus meghajtó produkálja, oldalanként. Ez viszonylag sztenderd technika, szóval nagy következtetést ebből nem szabad levonni, mondom hogyan szól. Tisztességesen, de azt érdemes tudni, hogy csak a szokásos SBC/AAC kódolásokat tudja, a nagyobb átvitelű aptX és LDAC protokollokat nem ismeri. Ez persze ritkán korlátozza az egyszeri usereket, aki nem nagy felbontású FLAC-okat vagy a netes szolgáltatások közül a TIDAL-t használja, annak fel sem fog tűnni a dolog.

Ami nagyon érezhető a hangképen, az a dinamikus meghajtó munkássága.

Egész jól tol a basszus, nem zavaróan, de azért markánsan ott van a hangképben, kicsit át is színezi a középfrekvenciát. Ettől kifejezetten élvezetes lesz a zenehallgatás, remek motivációs muzsikákhoz edzés alá, viszont így nem annyira tiszta és cizellált a hangkép. Ez két ok miatt is maximálisan elfogadható, egyrészt úgysem elég nagy az SBC kódolás miatt a bitráta, hogy kellőképpen részletes legyen a hang, másrészt pedig pont az van kiemelve, amit a fiatalok szeretnek, a basszus, vagyis a karakterisztika V alakú. Itt emelném ki az egyik hiányosságát a BW-HP5-nek, hogy nincsen hozzá applikáció, vagyis ekvalizerrel sem lehet belenyúlni a hangképbe és hát sok minden mást sem lehet állítani.

Összefoglalva a fentieket, nagyon élveztem a zenehallgatást vele az első 2-3 órában, utána viszont kifáraszt, ekkor átváltottam podcastokra, amiből gyakorlatilag bármennyit be tudok fogadni. Mivel a generális basszuskiemelést nem is lehet kikapcsolni, ezért plasztikusabb zenékhez nem annyira jó a BlitzWolf terméke, de ilyeneket meg nem nagyon hallgat a fiatalabb – 40 alatti – korosztály, rockra, R&B-re, D&B-re, elektronikus műfajokra meg kifejezetten jó választás a HP5. Ahogy akciódús filmekhez, játékokhoz is, hiszen a robbanások, lövések hangját az erőteljes mély miatt szépen kiemeli.