BlitzWolf BW-HP0 Pro fejhallgató teszt

A gond az, hogy egy Superlux, egy OneOdio meg pláne nélkülözi a fenti hiányosságokat. Ezek közül a legzavaróbb a fülpárna probléma, a többi csak a tipikus gagyiságai az olcsó fejhallgatóknak. A BW-HP0 Pro ugyanis nekem kényelmetlen volt. A túl kemény tömés és a túl kicsi párna mintha beszorítaná a fülemet, nem izolál, de lehet, hogy csak én születtem Dumbónak, bár akkor a világ népességének nagyobb része elefánt. Az meg, hogy van rajta egy senki által nem használt micro SD bemenet és egy jack port, nyilván nem ellentételezi az előbb említetteket.

Ugyanilyen „elcsalásnak” érzem a Type-C port használatát is. Szép, szép, hogy nem tudjátok a kábelt rosszul bedugni, eltörni a csatlakozót, és egyébként is jobb, ha minden szabványos, de ha már Type-C, hol a gyorstöltés? Nem olyan nagy dolog 3,5 órát várni 42 óra üzemidőért, ez utóbbi tényleg nagyon sok, de itt bizony kihagyott ziccerről beszélhetünk. Főleg, hogy extrákkal nem kényeztet el a fejhallgató, nincs ANC, NFC, ambient sound vagy gaming mód, bár azt állítja a gyártó, hogy van benne zajszűrés. Kérdem én, hogy hol? Mert ilyen logika mentén ha kőzetgyapotot rakok bele, akkor az is csillapít, szóval ez a „passzív” megoldás nekem inkább a kamu kéró kategóriája.

Még egy dolgot megemlítenék, ami egyszerre szerencsétlen és szerencsés is, ez a becsukható szárak. Az egy nagyon jó funkció, hogy kicsi helyre is elpakolható, viszont ha már mozgatható a szár, miért nem lehet ráfordítani a mellkasra? Így ugyanis, ha letoljátok a nyakatokba, akkor a becsukás miatt az ádámcsutkát támadja a készülék. Érdemes lenne ránézni a konkurenciára, mert például az Edifier és a OneOdio modelljei is tudni szoktak ilyesmit.

Szóval, lett egy durva üzemidő növelés, és ami talán a legfontosabb, a BT 5.0 szabvány óta nem csúszik a hang. Visszalépés viszont, hogy a beállító mechanika műanyag és nem fém, illetve hogy lett egy maximum 32 GB-os SD kártyát kezelő slot, de minek ez bele 2021-ben? Ez a fejlesztés menő lett volna 2010-ben, de ma már kb. mindegy, hogy ott van-e, mert mindenki a Bluetooth kapcsolatot használja. Sajnos az elődmodell hangjáról nem tudok nyilatkozni, de a BW-HP0 Pro esetében sem mondhatom azt, hogy maradéktalanul elégedett lennék.

Sőt, inkább csalódott vagyok, hiszen ha ilyen a Pro, milyen lehetett a sima? Ez ugyanis eléggé gyalázatos hangkép, igaz az Edifier W860NB volt előtte nálam és a kiváló OneOdio Pro 50 utána. Mit mondjak, a BW-HP0 Pro a fasorban sincs hozzájuk képest, igaz az ára is jóval alacsonyabb, bár azért a Pro 50 14 700 Ft-ért már nem olyan sok. Mi a fő probléma a BW-HP0 Proval? Az, hogy a hangok alul brutálisan túlsúlyosak, de dübögnek, felül meg nem tudjátok meg, hogy milyen, mert azokat a frekiket agyonveri a mély. Szóval nem lehet azzal vádolni a Pro-t, hogy hú de kiegyensúlyozott, engem inkább irritált a hangja, mint tetszett volna.

Viszont az is fontos szempont, hogy ha nincs összehasonlítási alapotok, a hangkép gyengeségei nem biztos, hogy kijönnek.

A mikrofonja viszont nem rossz, úgy sem, hogy mellette másik két fejhallgatót is kipróbáltam. Egész jól értettük egymást a hívókkal, szóval ennyi pénzért ez abszolút rendben van. Az üzemideje a valóságban is nagyon hosszú, majdnem egy hétig merítettem, erre sem lehet panasz. Szóval egy kicsit ambivalens az egész termék, vannak erős pontjai, helyenként viszont vér gagyi, vagyis ez a nagy „Proság” annyira nem jött be.