Tronsmart T7 Mini TWS hangszóró teszt

Az adatátvitel többféleképpen történhet, a legcélszerűbb a nagyon alacsony késleltetéssel rendelkező BT 5.3-as chip segítségével vezeték nélkül átvinni a hangot,

de aki szeretné, az a jack bemenetet is használhatja, vagy éppen a micro SD kártya helyet. A Type-C nem tud visszatöltést, ehhez nem elég bika az akku – 2500 mAh –, ellenben 18 órán át életben tartja a T7 Minit, kivéve persze, ha megy a LED, mert akkor az üzemidő drasztikusan lecsökken, 8 órára. Ez egyébként még mindig nem annyira kevés, mint a két kisebb tesónál, akit meg zavar, az kikapcsolhatja. Összesen háromféle módban képes működni, kikapcsolt, lélegző – miközben vált hétféle szín között -, és statikusan változóban, jól néz ki, de semmi különöset nem tud, leszámítva azt, hogy hellyel-közel követni tudja a zene ütemét.

Ami a fájlformátumok lejátszását illeti, pontosan ugyanúgy lekezel mindent, mint a többi Tronsmart modell,

amibe micro SD kártyát lehet dugni. Már amennyiben be tudjátok ügyeskedni a lyukba, ugyanis iszonyatosan mélyen ül a bemenet, kivenni pedig még nehezebb, én a párom szemöldökcsipeszét használtam erre a célra. Cserébe viszont az mp3, a flac, a vmw és a wma formátumok sem okoznak neki gondot. Ha viszont bent volt a kártya, produkált furcsa jelenségeket, amit BT kapcsolaton keresztül nem, például állandóan vissza akart váltani Bluetooth-ra, majd megállt a vezérlés, nem lehetett lejjebb venni a hangerőt és hasonlók. Ez nem egy kardinális probléma, mert szinte mindenki vezeték nélküli kapcsolattal használja, de hát akkor is, ilyen hibát hogy lehet egy terméknél nem javítani? Lehet, egyedi esetről van szó?

Bár a Tronsmart olcsó hangszórói nagyrészt hasonló külső elemekből építkeznek, a belső komponensek mások. Egyrészt a T7 Mini 15 W-os és nem csak 10 watt mint a Trip és a Groove 2, másrészt a látszat ellenére nem is körsugárzó, mint a T7. Kerestem normális robbantott ábrát a Miniről, de nem nagyon találtam. Hallás alapján viszont csak előre nyomja ki magából a hangot, a Tronsmart felirat felé, ott viszont egészen jól szól. Azért, hogy a teszt relevánsabb legyen, kölcsönkértem Atti kolléga két T6 Element Minijét – a tesztet itt olvashatjátok -, és összehasonlítottam az új modellel, hogy halljam, hangminőségben változott-e valami.

Azt kell mondjam, hogy a T7 Mini hangja sokkal jobb, mint a T6 Minié.

Alapvetően vannak a T7 Mininek is hibái, de egymás mellé téve a két hangszórót, eléggé drámai a különbség. A T6 alapproblémája az, hogy olyan a hangja, mintha egy digitális szűrő eltüntetné a hangspektrum egy jelentős részét. Például mély nem nagyon van, különösen az a dörmögő basszus, amit annyira jó hallgatni. Ha a lelki szemeim elé képzelek egy hangkeltő membránt, akkor ezt azzal azonosítanom, mintha túlzottan merev lenne, és nem tudnia eleget nyúlni, emiatt kicsit „nazális” lesz az összhatás. Ehhez képest a T7 Mini sokkal ércesebben szól, szebben, tisztábban törnek belőle elő a hangok, viszont van egy kis felesleges zörgés a zenében, mintha a színpad szélén, az oldalfüggöny mögött valaki kamuból cintányérozna. A teljesítmény 15 W, maximum hangerő környékén sem torzít, ha pedig ezt keveslitek, akkor kettőt összekapcsolva ez duplázható. Érdekesség, hogy ezt a technológiát nem TWS-nek hívja a cég, hanem csak annyit írnak, hogy „Double sound, double fun”, de a lényeg az, hogy ezek is sztereóban szólnak, legalábbis az állításuk szerint.

Szóval a verdikt az, hogy jobb lett az új széria hangja,

de azért ez csak az ára tükrében értendő, egy 2-3x ennyibe kerülő eszköz – de a Tronsmart T7 is – kenterbe veri. Viszont ha hordozható, táskára, bringakormányra, rollerre akasztható hangszórót kerestek, még mindig a T7 Mini a legjobb. Ami továbbra is örvendetes, hogy a mikrofonja ennek is kiváló – ahogyan a többi Tronsmart cuccnak is az új szériában – a tippem az, hogy azonos hardveren osztozik a testvéreivel. Simán 9/10-nek értékelem, úgy, hogy a túloldalon is egy hangszórót – az EarFun Uboom L-t – használtunk, és egy csendes szobában tökéletesen lehet kihangosításhoz használni.