Tronsmart Bang Mini hordozható boombox teszt

Mellette a sztereó párosítás gombja, amivel egy másik ugyanilyen eszközzel kapcsolható össze a Bang Mini,

míg az utolsóval a LED-et lehet körkörösen kapcsolgatni. Három állása van, kikapcsolt, körkörös és lélegző, de az utóbbi szerintem inkább csak random villogás. A számokat a hangerő gombok hosszú nyomásával lehet léptetni, a többi dolog magától értetődő. A tetején van az NFC chip, gond nélkül működött, szóval aki utálja a hagyományos BT párosítást, az örülni fog.

Hátra kerültek egy szilikon tok alá a portok, ez biztosítja az IPX6 védelmet. Teljesen ugyanaz a felhozatal, mint a sima Bang esetében:

• USB-A csati, amin keresztül pendrive-okat lehet rácsatlakoztatni
• Type-C port a töltéshez
• Aux-in port, gyakorlatilag egy jack bemenet, ha kábelezni akartok (úgysem akartok)
• TF kártya olvasó, micro SD kártyákhoz (ki hord magánál ilyesmit manapság?)

Kipróbáltam egy micro SD kártyával és egy pendrive-val is, mit játszik le, gyakorlatilag mindent. Wav, wmv, mp3, flac, mindegy neki, az összes muzsikát szépen megszólaltatta. Ettől persze még BT-n keresztül használtam, amiből az 5.3-as szabványt kapta, vagyis alacsony a késleltetés és jó nagy a hatótáv. Viszont itt is előjött az androidos probléma, hogy sokkal halkabb így a hang, mint mondjuk pendrive-on keresztül, úgy viszont meg brutálisan hangos tud lenni az 50 W-os hangláda.

Egészen használható volt így is, de az azért nagyon érződik, hogy a hangját nem Hi-Fi igények kielégítésére hangolták.

Két mély és két magassugárzó dolgozik benne, körkörösen sugároz, legalábbis a robbantott ábra szerint. Ahogyan azt már a Tronsmart Bangnél is írtam, nem igazán szép a hangja, olyan partihangszórós, de annak meg nem elég kemény. Ami különösen nem tetszett, hogy az összkép alapból eléggé fátyolos, valahogy nem válnak el a hangok, olyan brummogós az egész. A SoundPulse gombot megnyomva lehet egy kicsit javítani a magasakon, de ez sem váltja meg a világot, szűk a színpad, összemosódnak a hangszerek. Ez nem igazán az, amit én kedvelek, az EarFun Uboom L, ami egy kisebb hangszóró, például egy nagyságrenddel jobban szól. App alapú kapcsolat pedig nincsen, így a hangképbe se lehet belepiszkálni a megfelelő sávok tologatásával. A Bang Mini is képes összekapcsolódni egy másik Minivel, hogy sztereó módban zajongjon, mondhatjuk rá, hogy TWS, csak valamiért a Tronsmart itt nem így hívja a technológiát.

Aztán úgy alakult, hogy beesett a GLS-től a BlitzWolf érdekeltségi körébe tartozó, AirAux AA-DH1, ami egy hasonló „party blaster”, de hívhatnánk boomboxnak is, a lényeg, hogy csapatós bulihoz való. Gyorsan feltöltöttem, bekapcsoltam és összehallgattam a hangjukat, hogy érzek-e némi különbséget, és bizony az AirAux AA-DH1 volt a jobb. Na nem azért, mert annak olyan fantasztikus lett volna a hangminősége, hanem inkább azért, mert sokkal öblösebbek a mélyei, ami szerintem az ilyen hordozható cuccokhoz illik, és még a hangképe is tisztább, mellette a Bang Mini kicsit „táskarádiósan szól”. Nálam az AirAux nyert, de az is a drágább, szóval ár/érték arányban nem kell a Mininek szégyenkeznie, csak ne tegyétek a két terméket egymás mellé. Utolsó tesztként kipróbáltam a mikrofonját, ami egész jó, viszonylag tiszta a hang, kicsit messze érződik a beszélgetőpartner, de ennyi, teljesen használható, bár még mindig indokolatlannak érzem.