AirAux AA-DH1 boombox teszt

Ez a „disco fever” kötelező kelléke, minél inkább ütnek a fények annál jobb.

És itt aztán tényleg van minden, körkörös színváltás, lélegzés, összesen 8 különböző effekt, de ha már elpusztult tőle a retinátok, akkor kikapcsolható. Sötétben tényleg hangulatos, ahogy kavar vele az AirAux, viszont eszi az üzemidőt rendesen. A 4500 mAh-s akkuból kikapcsolt LED-ekkel 10 óra üzemidő jön ki, egyébként pedig nagyjából 6, ami még mindig nem annyira drámai esés, mint a Tronsmart Bang és a Bang Mini esetében, de azért nem kevés, tehát ennek a tudatában használjátok. A hátulján bújnak meg egy szilikon fedő alatt a portok, a szokásos AUX – 6,35-ös jack bemenet mikrofonnak –, micro SD kártya és egy USB-A bemenet áll rendelkezésre, ez utóbbi nem jelent mást, mint hogy pendrive-ot is csatlakoztathattok a DH-1-hez. Mindent lejátszott, kivéve a flac fájlokat, de az mp3, wav és wma nem okozott neki gondot. Érdekesség, hogy ilyenkor a minimum hangerő is elég hangos, ha pedig a halkítást nyomogattam, egyszerűen leállította a zenét.

Természetesen leginkább a BT – a leírása szerint 5.0-s, a sajtóanyag szerint 5.1-es verziójú – kapcsolaton keresztül használtam, a zenéket Androidról játszottam le, így a szokásos halkulás is jelentkezett. A vezérlés viszonylag egyértelmű, de aki nem jönne rá, annak segít a kézikönyv. Két érdekesebb gomb van rajta, az egyik a TWS, amivel egy másik AA-DH1-hez párosítható az eszköz, ilyenkor az 50 W-os teljesítmény helyett 2×50 wattot kaptok, ráadásul sztereóban fog szólni a muzsika. Az AirAux rendszere nem körsugárzó, oldalra és előre törnek elő belőle a hangok, tehát az, hogy magatokhoz képest hogyan helyezitek el, eléggé lényeges. Már csak azért is, mert a másik érdekes nyomkodó a „bass mode”-ot kapcsolja be, amitől egy kicsit több mélyet kaptok, és ez akkor érvényesül a legjobban, ha a hangszóróval szemben ültök. Nem a dübögős, sértő verzióból, hanem ami még éppen kellemes, én szinte végig így használtam.

Meglepődtem, hogy milyen jól szól a DH1.

A Tronsmart Bang Mini tesztjében írtam, hogy ki tudtam próbálni őket egymás mellett, és hát az AirAux sokkal jobb. Több a magas, ércesebben, tisztábban szól, bass módban van elég mély is, de még nem tolakodó. Nincs semmi komoly hiba a hangképben, a maximum hangerő közelében minimálisan torzít, viszont ordít is cserébe, mint az állat. Elég kiegyensúlyozott az összhatás, ami azért is szerencsés, mert nincs app alapú vezérlés, amivel bele lehetne nyúlni ott a frekikbe, ahol nem tetszik valami.

Egy dolog nincs benne, mikrofon.

Kerestem a kis lyukacskát a burkolaton, de nincs, és a sajtóanyag sem említ ilyet, az Android viszont felajánlja, hogy BT-n keresztül kihangosítónak használjátok, szóval ez valami szoftveres anomália lehet, ne foglalkozzatok vele. Egyébként is gáz egy hangfalhoz beszélni, nem érdemes ilyesmit kihangosítóként használni.