Legjobb fejhallgató – Tesztek a maximális zenei élményért (2024)

Fejhallgatókkal már mindenki találkozott életében, a legtöbb embernek van is néhány ilyen zajkeltő berendezése. Manapság már a Bluetooth fejhallgatók dívnak, de a vezetékes daraboknak is van létjogosultsága. A piac eléggé polarizálódott az elmúlt években, vannak gamer, zenehallgatásra kihegyezett, mikrofonos fejhallgatók és a stúdió monitornak hívott kontrollfejesek is. Aztán ott vannak a fancy funkciók, mint a zajszűrés, az app alapú vezérlés, a térhangzás, a fejmozgás követése és még megannyi dolog, amiről érdemes beszélni. Milyen legyen a hangkódolás? Hogyan kell fülpárnát cserélni? Megpróbálunk mindenre választ adni.

Tartalomjegyzék

• Ezek a legjobb fejhallgatók (2024)
• Minden, amit a fejhallgatókról tudni kell
• Fejhallgató kiegészítők
• A fejhallgatók előnyei, hátrányai
• Tippek, trükkök a vásárláshoz
• Gyakran ismételt kérdések

Szinte az összes kollégánknak több fejhallgatója van, ami nem véletlen: célfeladatra céleszköz kell, és általában egyetlen darabbal nem lehet mindent lefedni. Ezért a listánkat megpróbáltuk úgy összeválogatni, hogy mindenki megtalálja számára a megfelelőt. Mindazonáltal képtelenség az összes igényt lefedni, így nemcsak a toplistánkat érdemes megnézni, hanem a futottak még kategóriát is, hiszen ott is vannak gyöngyszemek, amiket egy 10-es válogatásra nem tudtunk feltenni. Fontos: a jó hang évekkel később is jó hang marad, ezek az eszközök lassabban avulnak el, mint az egyéb műszaki megoldások, így nem bűn megvenni a régebbi darabokat. Van azonban egyfajta erkölcsi avulás, elsősorban a szoftveres funkciók terén: az újabb darabok egyre több extrát kapnak, ezt is vegyétek figyelembe a választásnál.

Ezek a legjobb fejhallgatók (2024)

A listánkon szereplő fejhallgatókat az alábbi szempontok alapján válogattuk össze:

• több mint 10 éves, saját, tesztelői tapasztalatunk alapján
• mindannyian birtoklunk több modellt és ezeket napi szinten használjuk is
• eljárunk olyan helyekre, ahol ezeket tesztelni lehet
• egyéni kutatás alapján, aminek az alapját hazai és nemzetközi vásárlói vélemények képezik
• különböző fórumokban és speciális – pl. Facebook – csoportokban olvasható vélemények alapján

VEZETÉK NÉLKÜLI FEJHALLGATÓK

VEZETÉKES FEJHALLGATÓK

Fejhallgatók, amelyeket érdemes megemlíteni 

Az általunk is ismert legnagyobb publikus fejhallgatókat rendszerező és értékelő adatbázis a sajnos már „offline”-ként működő crinacle.com. Itt többezer fejhallgatót találhattok meg, de mivel ez elsősorban hangkép és hangminőség alapján rangsorol, ezért nem igazán veszi figyelembe azokat az extrákat, amiket átlagos felhasználás mellett igényelnek a felhasználók. Szintén érdemes még az Rtings oldalát megnéznetek, ők elég profi módon írnak a fejhallgatókról.

Mivel a vezeték nélküli, Bluetooth átvitellel dolgozó fejhallgatók szinte mindig rosszabb hangminőséget nyújtanak, mint a vezetékes megoldások, ezért ezek általában rosszabb minősítéseket kapnak, mint a vezetékes társaik. Észreveszi ezt a különbséget az átlag felhasználó? Szinte sosem, de az, hogy mit hogyan hallotok, egyébként is teljesen egyedi. Éppen ezért érdemes minél több fejhallgatót kipróbálni élőben. Hol lehet ilyeneket próbálgatni? Például:

• hipermarketek műszaki osztályán, például Auchanban
• plázák márkaszigetein, például a Dyson szigeten (igen, már nekik is van fejhallgatójuk)
• Alza központban Budapesten
• különböző zenei eszközöket áruló boltokban
• márkaboltokban, például ilyen a Denon

És akkor mi maradt ki a fenti listából? A nagyon drága, több százezer vagy több millió forintos cuccok. Meze, Focal, Bowers&Wilkins, Bose (pl. QuietComfort), Bang&Olufsen, Sonos, és még ezer másik gyártó prémium terméke. Ilyenek márkák egyébként a kínaiaknál is vannak, például a Moondrop vagy a SIVGA.

Nem annyira prémium a kínai Earfun, ami egy nagyon jó, feltörekvő márka, aztán ott van a mindent gyártó Awei és a Baseus, de Aliexpressen aztán tényleg mindenbe bele lehet futni. Régebben nagy kedvencünk volt az Edifier, de mostanában nem villantottak nagyot. Sajnos, a BlitzWolf termékek közül semmi nem fért fel a listára, pedig régebben remek fejhallgatókat dobtak piacra, de az új szériák eléggé gyengék lettek. És persze nem szabad elfelejteni a Xiaomit sem, ők szintén jelen vannak a piacon.

AZ ÖSSZES ÁLTALUNK TESZTELT FEJHALLGATÓT EZEN A LINKEN TALÁLJÁTOK!

Minden, amit a fejhallgatókról tudni kell

Szerintünk mindenki használt már életében fejhallgatókat, annyira alap kelléke az életünknek, és persze elengedhetetlen a zenehallgatáshoz. Tapasztalataink szerint azonban nemcsak fejhallgatója van szinte mindenkinek, hanem fülhallgatója és valamilyen hangszórója is, így alapozónak érdemes átfutnotok a másik két írásunkat is, melyek közelebb hozhatnak benneteket a zene világához:

• Bluetooth fülhallgatók
• Bluetooth hangszórók

A fentiekből látható, hogy a zeneátvitelt erőteljesen dominálják a vezeték nélküli szabványok, azon belüli is a Bluetooth, praktikussági okokból. Viszont ha valahol van létjogosultsága a vezetékes megoldásoknak, akkor az a fejhallgatók, így kezdjük azzal, hogy egyáltalán megvizsgáljuk, hogyan is épülnek fel és működnek az ilyen eszközök.

A fejhallgató nem más, mint egy beépített erősítő és 2 darab, a jobb és bal fülre illeszkedő hangszóró, plusz a „sallang”, ami a két oldalt összeköti. A dolgot persze most elnagyoltam, hiszen ezek is nagyon fontos elemei az eszköznek, hiszen ezek határozzák meg azt, hogy egy fejhallgató mennyire lesz kényelmes. Vagyis, a fejhallgató nem más, mint egy viszonylag zárt, zenehallgatásra kitalált eszköz, amit az esetek többségében, nyugalomban használunk. Cserébe viszont nem annyira könnyű őket hordozni, nagyobb helyen férnek el, a mindennapi használatuk macerásabb.

De akkor miért nem mindenki fülhallgatót vásárol magának? Ezt a legegyszerűbben úgy érthetitek meg, ha felsoroljuk a fejhallgatók főbb tulajdonságait:

• méretes, jellemzően 30-60 mm-es membránok
• nagykapacitású akkumulátor, hosszú üzemidő (akár 100 óra is)
• fizikai gombos vezérlés
• jobb izoláció a fülpárnáknak köszönhetően
• nagyfokú kényelem, „anyaméh” érzés
• sokkal jobb zenei minőség, mint a fülhallgatók esetében
• rengeteg extra funkció
• van szájhoz emelhető, mikrofonos és vezetékes verzió is

A fejhallgatók esetében a hordozhatóság inkább másodlagos szempont, míg a fülhallgatókat akár zsebre is vághatjátok, emiatt nagyon sok esetben – például egy rövidebb úton, sportoláshoz, ha nincs nálatok táska stb. – kényelmesebb egy vezeték nélküli bluetooth fülhallgatót magatokkal vinnetek egy fejhallgató helyett.

Hogyan épül fel egy fejhallgató?

A fejhallgató, nem úgy épül fel, mint a fülhallgatók. Szinte minden fejhallgatóban/fejhallgatón van:

• oldalanként 1-1 darab hangkeltő membrán
• fizikai gombok a vezérléshez
• 2 darab fülpárna
• 2 darab nyitott vagy zárt hátlap
• állítható fejpánt
• akkumulátor
• egy vezeték nélküli adó-vevő vagy egy vezeték, amennyiben az eszköz vezetékes
• mikrofon, ami lehet a fülpárnák mögé, a keretbe építve, vagy egy száj elé húzható karos mikrofon
• egy csatlakozó a töltéshez és a hangátvitelhez
• egyéb extrák, mint a LED fények

A fentiek alapján számtalan módon lehet különböző kategóriákba besorolni a fejhallgatókat, ami alapvetően meghatározza, mennyire lesznek kényelmesek, milyen lesz a hangminőségük, illetve, hogy mire lehet őket jól használni.

Fülpárna kialakítása alapján

A fejhallgatók fülpárnája többféle lehet:

• Over-ear – fület körbeölelő
• On-ear – fülre helyezkedő
• In-ear – fülben elhelyezkedő, ezek fülhallgatók
• Ear Pads, Clip-on – fülkagylóra csíptethető

Over-ear (Circumaural)

A fület körbeölelő megoldások tekinthetők általánosnak, a legtöbb fejhallgató ilyen. Nagy előnyük, hogy remekül izolálják a hangokat, amik passzív zajszűrőként működnek, illetve nagyon kényelmesek is, bensőséges érzés a zenehallgatás. Cserébe melegebb időben izzasztó a viseletük, ráadásul be is pállik alatta a bőr. Mivel a méretük nagy, ezért az ilyen megoldások nehezebbek, így a hordozásuk sem annyira egyszerű.

Saját tapasztalatunk az, hogy még ezeket is könnyedén le lehet húzni a nyakra, és a legtöbb fülpárnája behajtható a fejpánt mellé, és egy hordtokba elrakható, szóval a méret általában a gyakorlatban nem akkora hátrány.

On-ear (Supraaural)

A Circumaural ellentéte, ez nem öleli körbe a fület, hanem felülről arra illeszkedik rá. Kisebb és könnyebb megoldás, mint az over-ear, egyáltalán nem melegíti a fület, így nem is izzadtok bele. Van viszont egyfajta zajszennyezés, a külső hangok sokkal jobban beszűrődnek, emiatt nem igazán jó az izoláció, illetve nyomást gyakorol a fülre, ezért kevésbé kényelmes. A Bose modelljeit próbáltuk, és azért egy bizonyos szint felett meg lehet oldani a nagyon puha szivaccsal a kényelmes viseletet, raádásul nagyon filigrán megoldás.

In-Ear

Ez gyakorlatilag a fülhallgatók kialakítása, amiről a fülhallgatókról szóló a cikkünkben bővebben írtunk.

Ear Pads (Clip-on)

Csíptetős megoldás, régebben népszerűbb volt, mára inkább az előbbi kettő az elterjedtebb. Nagyon könnyű építés, nincs fejpánt, helyette két kampó van rajta, amivel a fejhallgatót a fülre kell akasztani. A két hangszórót egy köztes kábel köti össze, kicsit hasonlít a vezeték nélküli, collar kialakítású fülhallgatókra.

A fentiekből az első kategória sokkal inkább jellemző, mint a másik kettő, a piac nagy részét az ilyen eszközök teszik ki.

Szintén érdemes azt tudni, hogy az első kettő kategória esetében a fejpánt mérete állítható, ezekből az a tartósabb, ahol az állítómechanika fémből van. A legtöbb fülpárna közel 180 fokban befordítható, illetve a jobbak 90 fokban oldalra is elfordíthatók, így a fejhallgató nagyon picire összecsukható, ez oldja fel a hordozhatóság problémáját. Az Ear Pads kialakítás pedig alapból nagyon kicsi és könnyedén elpakolható.

Zárt vagy nyitott fejhallgató

A fülpárnák és a membrán hátoldalán elhelyezkedő „tok” is lehet kétféle, zárt vagy nyitott, angolul ezt closed/open backnek hívják. Talán hátlapnak lehet lefordítani, magyarul csak simán zárt és nyitott fejhallgatónak szokták hívni őket, de például a Sony „egységként” hivatkozik erre a részre. A dolog lényege az, hogy a fülpárna és a hátlap egy zárt rezgőteret alakít ki a fül körül, ahol a hanghullámok össze-vissza verődnek.

A fül felé eljut a hallójáraton keresztül a hang, míg a másik irányba elnyelődik, tehát tompul, illetve valamennyire visszaverődik a fülpárna felületéről és a hátlapról. Ugyanez történik a fülhallgatók esetében is, csak ott a rezgőteret a hallójáratban elhelyezkedő gumiharang zárja le. A zárt fejhallgatók előnye, hogy csak befele terjednek a hangok, kifele nem, így a környezetet nem zavarják, például esti filmnézés közben csak ti halljátok a hangokat, más nem.

A zárt kialakítás elvileg rontja a hangminőséget, ezért a komolyabb fejhallgatók esetében hátrafelé is kinyitják a hátlapot, vagyis a felület lyukacsos, áteresztő. Ilyenkor a hang nemcsak befelé, hanem kifelé is terjed, így a környezet is hallja, amit ti. Jobb a hangterjedelem, nincs visszaverődés és így nem interferálnak a hanghullámok egymással, összességében jobb a minőség.

Elméletileg ki lehet alakítani az on-ear fejhallgatókat is nyitott hátlappal, de ennek túl sok értelme nincsen, hiszen ezek kialakításuknál fogva egyébként sem izolálnak, így szinte az összes zárt hátlappal kerül piacra.

Vezeték nélküli vagy vezetékes fejhallgató

A modern fejhallgatók döntő többségét vezeték nélkül szerelik. Ezt szokták Bluetooth fejhallgatónak is hívni, ez ugyanaz, valójában szinte minden fejhallgatóban egy BT modul teszi a dolgát, ez szolgáltatja a vezeték nélkül az átvitelt, aminek megvannak az előnyei és a hátrányai.

Ezzel szemben a vezetékes fejhallgatókba egy kábelt integrálnak, ami egy jack csatlakozóban végződik és a fejhallgató, így a forrás között galvanikus kapcsolat van. A kontaktust szinte minden esetben 3,5 vagy 6,3 mm-es jack csatlakozó biztosítja, a hétköznapi eszközökön a 3,5 mm-est használják, míg a 6,3 mm-es inkább a professzionális, stúdióeszközök körében terjedt el, de például a gitárerősítőkön is ilyet találtok. A kettő közötti átmenetet átalakítókkal szokták megoldani. A kisebbet kényelmesebb használni, a nagyobb jobb minőségű jelátvitelt biztosít.

Milyen előnyöket nyújtanak ezek a megoldások?

Hogy lehet az, hogy a vezetékes fejhallgatók még nem haltak ki a piacról? A válasz viszonylag egyszerű, a vezetékes megoldások egy fejhallgató esetében nem jelentenek akkora nyűgöt, mint amekkorát egy fülhallgató esetében, cserébe számtalan előnnyel rendelkeznek.

A vezetékes fejhallgatók:

• fizikailag kapcsolódnak a hangforráshoz, nem kell a zenét tömöríteni.
• mivel nincs tömörítés, így veszteség sincs (plusz nem kell, hogy a forrás is és a fogadó is támogassa a tömörítési eljárásokat).
• stabilabb jelátvitel, tisztább, részletesebb hangzás.
• alacsony késleltetés, néhány miliszekundum (a gyakorlatban ez majdnem nulla, nem érezhető a késleltetés, ami fontos játékok és stúdiómunkák esetében).
• nincs szükség energiaellátásra, így akkumulátorra sem. Az ilyen eszközök nem merülnek le.
• nincs kapcsolatvesztés vagy szaggatás, nincs interferencia.
• hosszabb élettartammal rendelkeznek.

Ha a fentieket össze akarjuk foglalni, akkor a hangminőség és a megbízhatóság az, amiben a vezetékes fejhallgatók jobbak vezeték nélküli társaiknál. Akkor viszont miért jöttek létre a bluetooth-os fejhallgatók, ha ennyire nagyszerű minden a vezetékes megoldásokkal? Azért mert:

• bizonyos esetekben nem lehet használni őket, például bizonyos sportok és hasonló tevékenységek közben.
• kényelmetlen, illetve maga a kábel beakadása is egy hibaforrás, hiszen konktakthibás lehet az eszköz, és nem minden esetben lehet a kábelezést cserélni (egyes gyártók ezt úgy oldják meg, hogy a kábel leválasztható egy anya jack csatlakozó segítségével, amibe egy apa-apa hosszabbítókábel kerül, ez csatlakozik a hangforráshoz. Példa: Superlux HD 668B).
• az újabb vezeték nélküli fejhallgatók üzemideje nagyon hosszú.
• az LDAC és LHDC kódolások majdnem veszteségmentesek és nagy a sávszélességük is (900-990 kbps).
• a legtöbb kódolásnak van alacsony késleltetésű verziója, ezt általában „LL”-lel jelölik, ami a low latency rövidítése, ez nagyjából 30-40 ms-ot jelent.

Vagyis, a technológiai vívmányoknak köszönhetően a vezetékes fejhallgatók előnyeit nagyrészt át tudták emelni a vezeték nélküli fejhallgatókhoz is. Természetesen a professzionális felhasználás kevesebb kompromisszumot enged és jobb minőséget is vár el, így ott maradtak a vezetékes megoldások.

Egy kicsit részletesebben is érdemes kifejteni a vezeték nélküli, alias bluetooth-os fejhallgatók működési elvét, és ezáltal jobban megérteni, hogy a fenti vívmányok hogyan működnek.

Így működik a vezeték nélküli fejhallgatók adatátvitele

A Bluetooth egy vezeték nélküli adatátviteli szabvány, hasonlóan például a WiFi-hez, de lényegesen kevesebb energiát igényel, így sokkal takarékosabb, mint az előbbi, ami ideálissá teszi hordozható eszközökhöz, például hang- és adatátvitelhez. A kisebb fogyasztás kisebb hatótávval jár, ami a szabvány verziójától függően nyílt terepen 5-30 méter, míg tapasztalataink szerint beltérben 10-15 méter. Az alacsony energiafogyasztás hosszabb üzemidőt eredményez Bluetooth fejhallgatók esetén.

A Bluetooth verziószámából kideríthetitek, mennyire korszerű a technológia, jelenleg az 5.4-es verziónál tartunk. Minél újabb a szabvány, annál nagyobb a hatótáv – 15-30 méter között -, és annál stabilabb a kapcsolat. Ennek érzékeltetéséhez próbáljunk ki egy újabb, 5.x-es verziójú eszközt egy régebbi, 4.x-es szabványúval összevetve: a különbség megdöbbentő.

Hang esetében a Bluetooth csak a „hordozó”, a hangminőséget más tényezők is befolyásolják. Például, hogy a hangot kódolni és dekódolni kell, amelyhez különféle kodekeket alkalmaznak a gyártók. Ennek megértéséhez érdemes visszalépni a tömörítetlen és tömörített zene fogalmához, amely alapvetően meghatározza a hangminőséget. A zene lehet:

• Tömörítetlen (veszteségmentes): a teljes hangspektrum megmarad, ami az eredeti hanghoz legközelebbi minőséget adja, bár nagy fájlméretet jelent. Ilyen például a WAV formátum.
• Tömörített, de veszteségmentes: célja a fájlméret csökkentése, így például a FLAC fájlok is ide tartoznak.
• Tömörített és veszteséges: kisebb fájlméret, de a hangspektrum egy része elveszik. Ez kompromisszumos megoldás, cserébe a fájlok elférnek a viszonylag kis tárolókapacitással rendelkező, hordozható eszközökön is. Ilyen például az MP3, illetve a legtöbb streaming szolgáltatás is ilyen formátumokat használnak, mint a Spotify, míg a Tidal a kivétel.

A zene fájlformátuma önmagában nem elégséges adat: fontos a mintavételezési frekvencia (kHz), amely megmutatja, hány mintát vesz másodpercenként a jelből az eszköz, illetve a bitráta (kbps), amely azt jelzi, mennyi adatot használunk másodpercenként a tároláshoz. Minél magasabb ezek értéke, annál jobb a hangminőség. Hogyan ellenőrizzétek? A Windows alatt a fájlinformációk alatt a részletek fülön ezek megtalálhatók.

Most, hogy tudjuk, mi a zene hordozója, térjünk vissza a Bluetooth működéséhez. Ez egy alacsony fogyasztású, takarékos szabvány, amely ugyanakkor korlátozott sávszélességgel rendelkezik, bár a fejlesztések folyamatosan növelik ezt. A hangátvitelhez különböző kodekeket használnak, amelyeket most részletesebben megnézünk.

Bluetooth hangkodekek

A hang kódolása és dekódolása azért szükséges, mert a hangot digitális formában tároljuk – egy fájlban -, amit aztán analóg rezgéssé alakítanak a BT fejhallgatók. Fontos kérdés, hogy a Bluetooth milyen adatátviteli sebességet támogat, és ehhez milyen kodekeket használ. Ha nincs külön feltüntetve, akkor androidos eszközöknél alapértelmezett az SBC, míg az Apple-nél az AAC. Emellett léteznek magasabb sávszélességű kodekek is:

• SBC (low complexity subband coding): széles körben használt, minden sztereó BT fejhallgató alkalmazza, elméleti maximuma 345 kbps 44,1 kHz-en, átlagos hangminőséggel.
• AAC (advanced audio coding): az Apple iTunes platform kodekje, elméletileg jobb az SBC-nél, 250 kbps sebességgel dolgozik.
• aptX: a Qualcomm által fejlesztett, szélessávú sztereó hangot kínál 350 kbps sebességgel. Az aptX LL változata alacsony, kb. 40 ms késleltetést biztosít.
• aptX HD: továbbfejlesztett változat, 576 kbps sebességgel és 48 kHz-es mintavételezéssel, alacsony késleltetéssel és kisebb háttérzajjal.
• aptX Adaptive: az előző adaptív verziója, amely dinamikusan változtatja a sávszélességet, maximálisan 420 kbps sebességgel.
• LDAC (lossless digital audio codec): Sony szabvány, akár 990 kbps átvitellel, amely közel veszteségmentes zenei élményt nyújt, ideális a FLAC fájlok lejátszására.
• LHDC (low latency high-definition audio codec): a Savitech fejlesztése, 900 kbps sebességgel és 48 kHz-es mintavételezéssel, alacsony késleltetéssel, amelynek LL verziója 30 ms késleltetést biztosít.

A késleltetés arra utal, hogy a fülhallgató milyen gyorsan képes a hangot megszólaltatni ahhoz képest, hogy azt a forrás elküldte. A Bluetooth fejhallgatók alapértelmezett késése 200-300 ms, amely zenehallgatásnál nem zavaró, de filmeknél és játékoknál a kép és a hang elcsúszhat egymástól és nyilván egy stúdióban sem tolerálható a nagy késés. 100 ms alatt ez már alig érzékelhető, de a legjobb élményt kábel használatával érhetitek el. Az új alacsony késleltetésű kodekek 30-40 ms értékkel már közel ugyanezt a minőséget biztosítják.

Fontos megjegyezni, hogy míg a Windows 10 nem, addig a Windows 11 már támogatja az LDAC szabványt, így microsoftos környezetben érdemes az újabb rendszerre váltani, hogy jobb hangminőséget érhessünk el, ha a zene forrása is megfelelő minőségű.

Melyik a jobb?

Szinte eldönthetetlen kérdés, a felhasználástól függ. Általános felhasználás mellé inkább a vezeték nélküli, nagy sávszélességű megoldásokat ajánljuk, mert ezeket magatokkal tudjátok vinni, míg a hardcore zenerajongók maradjanak a vezetékes modelleknél.

Beépített vagy karos mikrofon

A legtöbb BT fejhallgatónak van egy vagy két, esetleg több mikrofonja. Ezek nemcsak azért kerülnek az eszközökbe, mert headsetként is használhatók, hanem azért is, mert az ANC és a Transparency mód is a mikrofonoktól érkező hangmintákat használja a zajszűréshez, illetve a hangok zenébe keveréséhez.

Természetesen a mikrofonok beszélgetésre – divatosabb néven, munkahelyi szakzsargonnal élve: meetingekre – is használhatók, ahol alapvetően a mikrofon érzékenysége és a szátoktól lévő távolsága határozza majd meg a hangminőséget. Tapasztalataink alapján egy jobb minőségű – értsd: drágább – fejhallgató is elég jó hangminőséget produkál ahhoz, hogy játékokhoz vagy videóhívásokhoz tudjátok ezeket használni.

Vannak azonban olyan modellek, amelyek kiemelt hangsúlyt fektetnek a beszélgetés hangminőségére. Aki látott már call centert, az tudja, hogy ezek a fejhallgatók rendelkeznek egy oldalról a száj elé fordítható mikrofonnal, ami sokkal jobb minőséget eredményez, mint a fültájékon lévő megoldások. Ezek ráadásul nem szükségszerűen drágábbak, mint a „hagyományos” kialakításúak. Jellemzően a gamer fejhallgatók kapnak ilyen funkciót, egyes esetekben a mikrofon visszatolható és a fejhallgatóban elrejthető.

Használat jellege 

A gyártók szeretik felcímkézni az egyes eszközeiket, aminek általában pozicionálási okai vannak. Mivel minden zenehallgatáshoz használható termék egy problémát old meg, nem mindegy, hogy nektek mire van szükségetek, és hogy mire akarjátok a fejest használni.

Általános, hobbi használatra

A legtöbb ember azonban nem gondolja ezt ennyire túl, csak egy „általános” felhasználásra alkalmas fejhallgatót keres. Az ilyen eszközök jellemzően, de nem kizárólagosan az alábbi tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzenek:

• hordozhatóság, így a legtöbben vezeték nélküli fejhallgatót – más néven Bluetooth-os fejhallgatót – vásárolnak
• hosszú üzemidő
• jó hangminőség
• zajszűrés
• legyen viszonylag kényelmes
• legyen néhány extra szoftveres funkciója

Kifejtve a fentieket, a hordozhatóság elsősorban összecsukható dizájnt jelent és kis méretet, erre jobbak az on-ear megoldások. Valójában ma már minden vezeték nélküli fejhallgató üzemideje hosszú, általában minimum 40 óra, amiből az ANC használat kb. 33%-ot elvesz. Mivel a 60 órás üzemidő teljesen általános, ezért a 40 óra szinte garantált, ez 5 munkanap, napi 8 óra zenehallgatást jelent. A gyakorlatban ez általában 1-2 hétre elegendő szokott lenni. Egyes modelleknek van gyorstöltési funkciója is, ez általában 5-10 perc alatt 3-8 órányi energia akkuba töltését jelenti.

A jó hangminőség viszonylagos, de elsősorban a fületek egyedi karakterisztikájától és a bejáratástól – ami sokak szerint a fületek beszoktatásából – áll. A legjobb az, hogyha meg tudjátok hallgatni az eszközöket élőben, de a nagyságrendileg drágább cuccok szinte mindig jobb hangminőséget jelentenek, de ez a folyamat nem arányos. A jobb hangminőségért általában sokkal többet kell fizetni, mint a hangminőségben tetten érhető javulás mértéke.

A zajszűrés leegyszerűsítve így működik: olcsó eszközök mind gyengék, a drágák pedig elég jók. Top eszköz a Sony WH-1000XM szériája, már az XM3 is nagyon jó volt, az újabbak pedig még jobbak. Érdemes még megemlíteni a Bose QuietComfortot és az Anker Soundcore Space Q45-öt, de más gyártók is rendelkeznek olyan típusokkal, amik tisztességesen szűrik a zajt. Ha nem akartok nagyon sok pénzt elkölteni, ne várjatok nagyon jó zajszűrést.

Mit tekintünk viszonylag kényelmesnek? Ami nem fárasztja a fületeket és nem izzadtok bele. Sajnos a két tulajdonság egymásnak ellent mond, hiszen minél puhább és tért ölelőbb a fülpárna, annál inkább melegíti a fejeteket, cserébe annál kényelmesebb is. Ezt ráadásul a fületek egyedi formája is befolyásolja, eggyel több ok a személyes próbára.

Az extra szoftveres funkciókat pedig lásd lejjebb, a zajszűrést leszámítva a legtöbb inkább csak látványos, nem annyira perdöntő, mint gondolnátok, de azért mindegyik hasznos.

Játékok mellé

A fenti logika alapján a gamer cuccok, azon kívül, hogy jól felárazzák őket, bizonyos egyedi tulajdonsággokkal kell, hogy rendelkezzenek:

• basszuskiemelés (a robbanások, lövések és egyéb hangeffektek általában a mély tartományban szólnak)
• alacsony késleltetés (ne késsen a hang a képhez képest)
• remek mikrofon, a headset használathoz
• LED-ek, és egyéb menő dolgok, mint a vad kinézet
• térhangzás
• speckó csatlakozások (2,4 GHz-es dongle, vagy Type-C adapter például konzolokhoz)

A fentiek közül az első tulajdonképpen a V karakterisztika, ahol a hangképet a basszus és a magas irányában húzzák el. Ezt szoftveresen ti is bármelyik fejhallgatóval megtehetitek, az ekvalizer segítségével egyszerűen kiemelitek őket és kész. Miért V karakterisztika? Mert a játékok nagy részének hanghatásai lövések, robbanások, jármű hangok és ezek a mély tartományban szólnak, míg az ijesztő hangok inkább a magasban.

Az alacsony késleltetés – 100 ms alatt – pedig azért fontos, hogy ne csússzon akció közben a hang. Nyilván Heroes 3-azni bármivel lehet, viszont a gamerséget általában az akciódús játékokra érti a nagyközönség. A mikrofon elsősorban a csapatjátékokhoz – pl. World of Tanks, DOTA stb. – szükséges a megfelelő kommunikáció miatt. Értelemszerűen a vezetékes megoldások jobbak az alacsony késleltetés elérésében, de a vezeték nélküli, Bluetooth-os fejhallgatók low latency-vel jelölt kódolási szabványai – aptX, LHDC stb. – is jók, illetve a legtöbb eszközön van gamer mód, ez is egy alacsony késleltetésű funkció aktiválását jelenti.

A LED-ek pedig minden gamer cucc alapkellékei, mindenki döntse el, szüksége van-e ilyesmire. A gamer fejhallgatók egyébként remek társaitok lesznek meetingekhez is a különálló karos mikrofon miatt.

Zenehallgatás és professzionális használat

Meglepő, de a legtöbben nemcsak zenehallgatás mellé vesznek fejhallgatót, hanem multifunkcionális felhasználáshoz. Aki viszont szeretne visszatérni az alapokhoz, annak az alábbiak lesznek fontosak:

• jó hangminőség
• remek, vastag párnázottság, passzív zajszűrés
• nagyon kényelmes kialakítás
• minél könnyebb annál jobb
• ha vezeték nélküli a fejhallgató, akkor nagy sávszélességű átvitel

Mitől függ a hangminőség? Nagyon sok mindentől, de elsősorban attól, hogy ti hogyan halljátok a hangokat. Ki kell, hogy ábrándítsunk mindenkit: az átlagemberek egy műszer érzékenységéhez képest kifejezetten rosszul hallanak – pl. a fejhallgatók 10 Hz és 40 KHz közötti hangokat adnak le, miközben a gyerekek 20 KHz-ig hallanak -, viszont erről nincs tudomásuk, ráadásul a dolog a kor előrehaladtával tovább romlik. Szóval az, hogy számotokra mi a magas hangminőség, az egy egyéni, szubjektív értékelés eredménye lesz.

A legtöbb pont megér egy külön fejezetet, mert általános igazságok vannak benne, amiket érdemes jobban kifejteni.

A fejhallgatók hangminősége

Ha a könyvtári definícióját keresitek annak, hogy mitől jó egy fejhallgató hangminősége – vagy inkább hanghűsége -, akkor akusztikus hangszerek hangjával kell azt összevetni. Vagyis, ha egy hegedűt hallgatsz élőben, és az egy fejhallgatóban ugyanúgy szól, mint az eredeti, akkor annak tökéletes a hanghűsége és neutrális a hangképe.

Ez azért nem lesz így, mert a hangok leképzése sosem lesz 100%-os – nem lehet végtelen mintavételezést végezni, romlik a tömörítés miatt stb. -, ráadásul a fejhallgatók hangját „hangolják” is valamilyenre, vagyis az erősítő rész „torzít” a kimenő hangon, ahhoz képest, ahogyan az az eszközre beérkezik. Például a V karakterisztika esetében a mély és magas hangokat kiemelik, vagyis az eredeti hangképet átalakítják.

Minél közelebb áll a kimeneti hang a bejövő eredeti hangforráshoz képest, annál jobb a hanghűség, amit Hi-Fi – High Fidelity – jelzővel illetnek, ami szó szerint hanghűséget jelent. Ezek az eszközök minimalizálják a torzítást és a zajt, a hangjai tiszták, ilyen például a Sennheiser HD-600/HD-650, ami egy legendásan „neutrális” fejhallgató. A fejhallgatók hangolásához a Harman cégörbét – Harman target curve – használják. Mi a Harman célgörbe? Álljon itt róla egy egyszerűbb összefoglaló:

„A Harman célgörbe kialakítása során a kutatók széles körű hallgatói teszteket végeztek, hogy megértsék a különböző frekvencia-átvitelű fejhallgatók iránti preferenciákat. Ezek a tesztek kimutatták, hogy a legtöbb hallgató a Harman célgörbéhez közeli hangzást részesíti előnyben, amely a szobai hangszórók hangzásának reprodukálását célozza meg fejhallgatókon keresztül.

Fontos megjegyezni, hogy bár a Harman célgörbe széles körben elfogadott referencia a fejhallgatók hangzásának értékelésében, nem minden hallgató preferenciája egyezik meg vele. Egyesek például több basszust vagy magasabb frekvenciákat kedvelnek, míg mások a semlegesebb hangzást részesítik előnyben. Ezért a Harman célgörbe inkább kiindulópontként szolgál a fejhallgatók hangolásához, amelyet a gyártók és a felhasználók saját preferenciáik szerint módosíthatnak.”

Hogyan lehet egy fejhallgató hangképét a gyakorlatban ellenőrizni? Leginkább úgy, hogy egymás után több eszközt meghallgattok és magatokban megállapítjátok, hogy ezek hogyan szólnak egymáshoz képest és hogy az nektek tetszik-e. Nekünk az a módszerünk, hogy az olcsóbbtól haladva a drágább eszköz felé, arra figyelünk, hogy ugyanazt a zeneszámot meghallgatva előkerülnek-e plusz részletek a zenében. Nem igazán érdemes a műszaki paramétereket direktben nézni, mert ebből nagyon nehéz a hangminőségre következtetni. Van azonban néhány ökölszabály, amit érdemes betartanotok:

• ha vezeték nélküli az eszköz, minél nagyobb sávszélességű kódolásra legyen képes (LDAC, LHDC).
• a zenei forrásotok is minél jobb minőségű legyen (pl. a Spotify nem az).
• zárt kialakítást keressetek, ami passzívan izolálja a külső zajokat, ha nem akartok másokat zavarni. Ha viszont ez nem szempont, jobb a nyitott kialakítás.
• NE használjatok ANC-t, inkább keressetek egy csendes helyet a zenehallgatáshoz.
• A legtöbb konzumer cucc dinamikus meghajtókkal szerelt, de a planáris és az elektrosztatikus meghajtók sokkal részletesebb és cizelláltabb hangok megszólaltatására képesek (ritkán fogtok velük találkozni, mert ezek a 200-500 000 Ft-os kategóriába esnek).

Van még ezer paraméter, impedancia, torzítás, mintavételezés és még sok más, a lényeg az, ha nem vagytok audiofil személyek, nem kell ennél mélyebben belemennetek a témába.

A fejhallgatók párnázottsága, kényelme

A fejhallgatók egyik nagyon alábecsült tulajdonsága a kényelem. Ez elsősorban a párnázástól függ, de ökölszabályként kimondható: az over-ear fejhallgatók kényelmesebbek az on-ear megoldásoknál. A párnázás milyenségét több paraméter alapján is lehet jellemezni. A huzata lehet bőr, szintetikus bőr, bőrnek hazudott műanyag, plüss, szivacs és hasonlók. Értelemszerűen a bőr szellőzik a legjobban, viszont ez drága, míg a plüss nagyon kényelmes, de gyűjti a szöszöket, a műbőr és a szivacs pedig porlik.

A fülpárna vastagságát a belső szivacsos tömítés adja, de vannak zselés megoldások is. Minél vastagabb, általában annál kényelmesebb és jobb passzív zajszigetelést ad, viszont jobban izzasztja is a fejet. Nagyon fontos, hogy a fejhallgatónak cserélhető legyen a fülpárnája, mert így jelentősen kitolható az eszköz élettartama. A legtöbb fejhallgató esetében Aliexpressen érdemes körbenézni a pótlásukat illetően, és természetesen az ismertebb kínai márkákhoz is találtok itt fülpárnákat. Jó példa erre az Anker Soundcore Q széria, ezekhez mind van Alin ilyen kiegészítő, mi is többet cseréltünk már, mert rendszeres használat mellett 2-3 év alatt elpusztul egy szett.

Cserélni nem nagy feladta, általában kipattintható műanyag körmökkel kapaszkodnak a fejhallgató egyéb részeibe, egy bankkártyával a szélük alá kell nyúlni és kiugranak a helyükről.

A kényelemhez nagyban hozzájárul az alacsony tömeg és a fejpánt jó párnázottsága. Vannak fém belsős, műanyag keretes fejpántok, és drótvázra erősített párnával dolgozók. Utóbbi szellősebb és könnyebb, viszont nehezebb beállítani, mint az előbbit. Tapasztalatunk szerint inkább a fejpánt szokta nyomni a fejet, nem a fülpárna, illetve ha rossz az összetartása a fejpántnak, akkor lötyögősnek érzitek majd a fejhallgatót.

Szintén hozzátartozik a kényelemhez a vezetékes fejhallgatók esetében a vezeték kialakítása és hossza. Ha rövid, nincs meg a mozgásszabadság, ha hosszú, mindenbe beleakad. Az sem mindegy, hogyan alakítják ki, az igényesebbeket bevonják valamilyen felülettel. Elég jók az eltávolítható kábellel szerelt megoldások is, hiszen ha a kábel tönkremegy, akkor az cserélhető.

Alapvetően minden fejhallgatót érdemes felpróbálnotok, bár sajnos akkor sem lesz lehetőségetek pár órát benne tölteni, emiatt fals meggyőződésetek alakulhat ki a kényelmével kapcsolatban.

A fejhallgatók üzemideje

Ahogyan azt az elmúlt pár évben észrevehettétek, a fejhallgatók üzemideje drasztikusan megnőtt, ez ma már nem igazán okoz gondot a fejeseknél, ellentétben például a Bluetooth fülhallgatóknál még mindig kulcskérdés. Gyakorlatilag nem adnak ki úgy vezeték nélküli fejhallgatót, hogy ne működne egy töltéssel legalább 40 órát, de még ANC-vel is megvan a 30, így egy nap alatt nem nagyon lehet ezeket lemeríteni.

Van azonban néhány kitétel, ami drasztikusan meg tudja enni az üzemidőt, így nem fogja hozni az eszköz azt, amit a gyártó állít. Így elsőnek érdemes azt tudnotok, hogy a fejhallgatók üzemidejét kikapcsolt LED fények és ANC mellett, közepes hangerőn, alap ekvalizer beállításokkal adják meg. Semmilyen extra funkciót nem kapcsolnak be – pl. basszuskiemelés -, tehát minden további funkció csökkentheti az üzemidőt.

De mitől gyorsul fel az elektronfogyasztás igazán? Leginkább ezektől:

• LED fények: brutálisan esznek, a hangszóróknál 50%-os üzemidő csökkenést is tapasztaltunk, szerencsére azért fejhallgatók esetében nem ilyen súlyos a helyzet.
• zajszűrés: nagyjából 25%-kal csökkenti az üzemidőt.
• magas hangerő: értelemszerűen nagyobb hangerőn jobban merül az akkumulátor.
• extra basszus: ilyenkor a membránok mögötti tekercsre több áramot kapcsolnak, jobban mozog a membrán, ami több áramot fogyaszt.

Szerencsére a modern, bluetooth-os fejhallgatók nagyrészt rendelkeznek gyorstöltéssel. Ez azt jelenti, hogy 5-10 perc alatt 3-8 órányi üzemidőt be tudnak pumpálni a fejhallgatóba, így ha gyorsan szükség van rájuk, akkor ez vészmegoldásként használható.

Hogyan mennek tönkre a fejhallgatók?

Sokszor elsunnyogott téma, pedig érdemes róla beszélni, hiszen egyrészt kiegészítőkkel ez mérsékelhető, másrészt előre lehet rá készülni. Tapasztalataink szerint leginkább a fülpárnák mennek szét, különösen az izzadság tudja megenni őket. A műbőr huzaton szétreped a varrás, a szivacsot pedig egyszerűen elbontja az idő vasfoga. Ilyenkor nem feltétlenül kell kidobni ezeket, de mivel a szivacs hullik és belemegy a fülbe, érdemes cserélni. A vásárlás egyik szempontja lehet, ha megnézitek, van-e hozzá pótfülpárna és mennyiért, és egyből vesztek egy szettet, 2-3 évenként szokott kelleni.

A másik a vezetékes fejhallgatókat érinti, ez pedig a kontakthibás kábel. Ezt elég nagy szívás otthon javítani, de azért egy szerviz meg tudja oldani. Erre megoldás, ha a vezeték eltávolítható, ilyenkor otthon is cserélhető, viszont bekerül még egy csatlakozás a láncba, ami jelveszteséget okozhat. Ennek alapesetben semmi jelentősége, de egy stúdióban vagy professzionális felhasználás esetén lehet szerepe.

Szintén gyakori hiba, hogy a becsukható és mozgatható fülpárnák száránál elreped a burkolat. Ez egy elsősorban esztétikai dolog, nem befolyásolja a használatot, meg lehet ragasztani, vagy szigetelő szalaggal körbetekerni, szép nem lesz, de ha titeket nem zavar, emiatt nem érdemes kidobni az egyébként jól működő fejhallgatót.

Vezeték nélküli fejhallgatókat érintheti az akkumulátor üzemidejének csökkenése, amit meglepő módon nem nagyon tapasztalunk fejhallgatóknál, ellentétben a BT fülesekkel. Ennek az oka az, hogy egy 50-60 órás üzemidőre képes BT fejhallgatót sokkal ritkábban kell tölteni, mint egy TWS fülest, ahol a bogyók 4-8 órát bírnak ki. Egy jó akkumulátor sok évig kiszolgálja a tulajdonosát, saját benyomásaink alapján a fogyasztók előbb cserélik le ezeket az eszközöket erkölcsi avulás, mint műszaki hiba miatt. Szinte minden vezeték nélküli fejhallgatón van jack csatlakozó, ezek innen is tudnak felvenni tápot, így ha a telep tönkremegy, még szükségmegoldásként mindig használhatók vezetékes fejhallgatóként.

A fejhallgatók egyéb funkciói

Bár a Bluetooth fülhallgatók kapcsán rengeteget írtunk a különböző egyéb funkciókról is, hiszen ma már ezek nemcsak zenehallgatásra, hanem más felhasználásra is alkalmas eszközök. Néhány különbséget az elején kiemelnénk:

• A fejhallgatókban nem lehet aludni, így az ilyen típusú szoftveres funkciók, mint az alvássegítés kiesnek. Mindazonáltal van pihentető jellege az ilyen hangmintáknak, tehát relaxálni ezekben is lehet.
• Nincs szoftveres vezérlésállítás, vagy ha van is, nem fontos funkció, hiszen a legtöbb fejhallgató fizikai gombos. Van hely a kapcsolókat a membránok mellé beépíteni, sokkal megbízhatóbb technológia, mint az érintésalapú. Egy kivétel van: tap-to-talk, lásd lejjebb.
• Az üzemidő szinte „végtelen” a töltőbölcsős BT fülhallgatókhoz képest, de mindenképpen hosszabb, mint egy nap. Emiatt nem nagyon van töltögetés para, és pár modell töltés közben is képes kiadni magából hangokat. A vezetékes megoldásokra pedig alapból nem vonatkozik ez a megkötés.

A fentiek tudatában lássuk, milyen érdekesebb funkciókra számíthattok. Ezek nagy része az applikációból állítható, az új fejhallgatók döntő többsége rendelkezik alkalmazással, már amennyiben nem egy vezetékes megoldásról van szó, ezek értelemszerűen nem tudnak ilyesmit.

ANC, Transparency, szélzaj szűrés

Az ANC az angol Active Noise Cancellation rövidítése, magyarul aktív zajkioltást jelent. Ennek lényege, hogy a külső zajjal ellentétes fázisú, azonos amplitúdójú ellenfrekvenciát hoz létre, amely elnyomja a jellemzően alacsony frekvenciájú zajokat. Mivel az elektronika nem tudja teljesen elválasztani a zenét a háttérzajtól, a hangminőséget kissé ronthatja; halk zúgás vagy olykor pattogó hang hallható, de a zaj valóban csökken. A zajszűrés hatékonyságát dB-ben mérik, és minősége széles skálán mozog: egyes esetekben alig érzékelhető, míg máskor szinte teljes csendet, „süketszoba” hatást hoz létre. Léteznek többfokozatú zajszűréssel rendelkező Bluetooth fejhallgatók, és néhány modell képes a szélzajt is csökkenteni. Fontos, hogy a rendszer zárt hangteret igényel, így az on-ear megoldások ebben a műfajban gyengén teljesítenek.

A nyugati gyártók, mint a Samsung, a Sony és a JBL adaptív zajszűréssel is felszerelik termékeiket. Ez a technológia a környezeti zajok változásaihoz igazodva, gyakran mesterséges intelligencia (AI) segítségével állítja be a szűrést. Bizonyos hangokat, például egy mentőautó szirénáját szándékosan beenged a technológia, így azokat hallani fogjátok. Gyakran kombinálják mély neurális hálózatokkal (DNN – deep neural network), hogy a zajszűrés még hatékonyabb legyen.

A passzív zajszűrés egyszerű fizikai akadályt jelent a külső zajokkal szemben. Ilyen lehet a fejhallgatók fülpárnája, de akár egy betonfal is, amely csökkenti a hanghullámok terjedését.

Az ENC az Environmental Noise Cancellation rövidítése, amelyet gyakran mikrofonoldali zajszűrésnek is neveznek. Ez szintén aktív technológia, de elsősorban a mikrofonok által felvett környezeti zajt szűri, hogy a beszélgetés közbeni háttérzajokat eltávolítsa. Ez a technológia bármilyen Bluetooth fejhallgatónál alkalmazható, aminek van mikrofonja.

Térhangzás (spatial audio) és fejmozgás követés (headtracking)

A térhangzás (spatial audio) egy olyan 3D hangzás, amely azt az érzést kelti, mintha a hanghullámok minden irányból érkeznének a hallgató felé. Ez olyan, mintha a zenehallgató a hangforrásokkal körülvéve, középen ülne, és a hangok 360 fokban áramlanának felé, ami szélesebb, térbeli hangélményt eredményez, közelebb hozva a házimozi-hangzás feelinget.

A fejmozgás követése, más néven dynamic headtracking, egy olyan funkció, amely a 3D hangot úgy alakítja ki, hogy figyelembe veszi a fej mozgását és a fül helyzetét. A Bluetooth fejhallgatók ezt giroszkópokkal és gyorsulásmérőkkel érik el, érzékelve a fej helyzetének változásait, így a hang sokkal életszerűbbnek tűnik, mintha a hangforrás fixálva lenne a térben és attól függetlenül mozoghattok. Ezt általában térhangzással együtt alkalmazzák.

Bluetooth kodek váltás

Ez az egyik legfontosabb beállítási lehetőség. A komolyabb kínai és nyugati gyártók – például az 1More, Anker Soundcore, Edifier- aptX vagy LDAC kodekek használatát is lehetővé teszik, amelyek jobb hangminőséget biztosítanak a hagyományos SBC vagy AAC kodekekhez képest. Egyes gyártók, mint a Sony, Huawei és Samsung, saját, védett („proprietary”) kodekeket alkalmaznak, amelyeket csak az adott cég termékei támogatnak. Bár Androidon is választhatunk különböző kodekeket, a tapasztalatok szerint a gyártói alkalmazásokkal működik ez igazán jól. A legtöbb zenei streaming szolgáltató azonban ezeket nem támogatja, így ott csak az SBC vagy AAC marad.

Smart Playback

Az 1More ezt a közelségérzékelővel vezérelt zeneleállítási és -elindítási funkciót hívja így, de minden gyártó elnevezi valahogy a saját megoldását. A fejhallgatóba épített közelségérzékelő figyeli a bőrfelülettől való távolság változását. Amikor eltávolítjuk a fülünktől a fejhallgatót, megállítja a zenét, és ha visszatesszük, újraindítja. A működés és az érzékenység beállítható az alkalmazásban, de a tapasztalatok szerint nem mindig megbízható.

Smart Loudness

Ez egy hangerő-kompenzáló funkció, amely magasabb hangerőn kiegyenlíti a torzításokat.

Tap-to-talk

Az Anker Soundcore így nevezi ezt a funkciót, amelyet a Sony „Quick Attention”-nek hív. A funkció lényege, hogy a fejhallgatóra koppintva a zene elhalkul, ami hasznos, ha nem akarjuk levenni a fülünkről az eszközt, de beszélgetnénk, például jegyvásárláskor. Aktiválásához meg kell érinteni a fejhallgató valamelyik oldalát, általában ez az egyetlen érintésalapon vezérelhető funkció.

HearID

A HearID egy olyan technológia, amelyet a Soundcore fejhallgatókban alkalmaznak a hallgatói élmény személyre szabására, de konkurens gyártók is rendelkeznek ilyennel, más fantázianév alatt. Ez a funkció intelligensen teszteli a felhasználó hallását, és egyedi hangprofilt hoz létre, amely kifejezetten az adott személy füléhez igazodik. A Soundcore alkalmazás lehetővé teszi a hangszínszabályzó (EQ) teljes körű vezérlését is, általában több mint 20, előre beállított profillal, így a felhasználók optimalizálhatják és testre szabhatják a hangzást saját preferenciáik szerint.

Equalizer

Az equalizer a hangkép beállítását teszi lehetővé, számos profillal, amelyekkel kiemelhetjük a mély vagy magas hangokat. A legtöbb alkalmazás előre beállított lehetőségeket is kínál.

OTA szoftverfrissítés

Az OTA a vezeték nélküli szoftverfrissítést jelenti. A teszt során például a 1More Sonoflow Bluetooth fejhallgatónkat frissítettük, és új funkciók jelentek meg az alkalmazásban. Az OTA frissítések nemcsak új funkciókat hozhatnak, de hibákat is javíthatnak.

Soothing Sounds

Más néven alvássegítő funkció, amely ismétlődő természeti hangokat – például eső, tenger hullámzása, madárcsicsergés -, előre beállított, ismétlődő hangokat játszik le, így segítve az elalvást. Tapasztalataink szerint ez tényleg hatásos, bár a vezeték nélküli fejhallgatók általában túl nagyok a kényelmes alváshoz. Aki ilyen eszközt keres, az inkább a BT fülhallgatók és ne a fejhallgatók között nézelődjön.

Multipoint connection

A multipoint connection nem más, mint egyszerre több eszközhöz csatlakozás. Ez általában úgy valósul meg, hogy a fejhallgatókat kétszer kell csatlakoztatnotok 1-1 eszközhöz, de persze semmi nem zárja ki, hogy kettőnél több kütyüvel is működjön a dolog. Két fajtájával találkoztunk eddig, amikor a kapcsolat felépül, de az eszköz offline, és amikor a kapcsolat több eszközön is online. Előbbi esetében újra fel kell azt éleszteni, utóbbi esetben általában az appban lehet váltogatni az eszközök között.

Gamer mód

Általában nem jelent mást, mint egy alacsonyabb késleltetésű módot, ilyenkor 100 ms alá mennek le az ilyen eszközök. Az LL jelöléssel rendelkező kódolások alapból tudnak ilyet, például aptX LL.

Fehérzaj generátor

Ez nem más, mint a fejhallgatók bejáratására használt funkció. Egyesek a bejáratást, mint folyamatot is megkérdőjelezik, és azt mondják, hogy csak a fületeknek kell megszokni a fejhallgató membránjainak karakterisztikáját, mások pedig esküsznek arra, hogy az ideális hangminőség eléréséhez szükséges a folyamat. Hogy ez milyen hosszú időtartamot jelent, azt eszköze válogatja, általában pártíz óra.

Fejhallgató kiegészítők

A fejhallgatókhoz számtalan kiegészítő vásárolható, van egy csomó, ami tényleg hasznos, és van, amelyik nem szükséges, de kényelmesebbé teszi a használatot.

A hordozásra kitalált megoldások közül szerintünk a hordszütyő a kevésbé jó megoldás, hiszen ez alig védi a külső sérülésektől a fejhallgatót, maximum nem koszolódik és karcolódik a termék. A kemény tokok sokkal ellenállóbak, jobban védik a fejest, és lehet mellé tenni USB kábelt a töltéshez, esetleg jack kábelt vagy átalakítót. Ezek ráadásul egészen igényes kivitelezésű megoldások szoktak lenni. Természetesen minden kábel mellé lehet vásárolni 3,5 to 6,3 mm-es jack átalakítókat, ha egy fejhallgatót valamiért stúdiótechnikához, keverőpulthoz vagy erősítőhöz kellene kapcsolnotok, ezek ugyanis a nagyobb szabványt használják.

Szintén hasznos kiegészítő a fejhallgató tartó állvány. Ebből általában kétféle megoldással találkozhattok: talppal az asztalon állóval, illetve az asztallapra alulról felfúrhatóval. Előbbi több helyet foglal, utóbbi fix. Egyetlen gond van ezekkel, hogy folyamatosan nyomják a fejpánt párnázását, ami hosszabb távon ellágyítja azt, elveszti a formáját és nem lesz már olyan kényelmes, mint előtte. Ráadásul egy szék karfája is nagyjából ugyanerre használható.

A talán legfontosabb dolog, ami nem is annyira kiegészítő, mint inkább „kellékanyag”: a fülpárna. Ez az, ami először szétmegy, és amit mindenképpen pótolni kell, illetve a vásárláskor érdemes ellenőrizni, hogy egyáltalán kapható-e tartalék. Lehet ezeket fejleszteni is, sokszor van jobb és rosszabb minőségű is, különböző színek, és így tovább. Ha a fejhallgatótok vezetékes, de a kábel eltávolítható, akkor érdemes ebből is betárazni egyet, mert ez szokott lenni az egyik fő hibaforrás. Vannak olyan kábelek, ahová integrálnak kezelőszerveket is, például hangerőállítás, némítás, ritkább esetekben még mikrofon is kerülhet ezekbe.

A vezeték nélküli fejhallgatókat manapság szinte kizárólag USB Type-C porton keresztül lehet tölteni, így érdemes egy ilyen kábelt is beszerezni, de szinte mindig adnak is egyet az alapcsomag részeként. Nem kell különösebben nagy áramot átvinni képes darabot vásárolnotok, mivel ezek jellemzően kisáramigényű eszközök.

A fejhallgatók előnyei és hátrányai

A vezeték nélküli – más néven Bluetooth – fejhallgató előnyei:

• hordozhatóság
• szoftveres, app alapú funkciók
• OTA frissítésekkel bekerülhetnek új funkciók
• A legtöbb vezeték nélküli fejhallgató tud vezetékesként is működni
• A modern technikai vívmányoknak köszönhetően már hosszú az üzemidejük, képesek gyorstöltésre és alacsony a késleltetésük

A vezeték nélküli – más néven Bluetooth – fejhallgató hátrányai:

• azonos tudás mellett drágábbak
• hiába alacsony a késleltetésük, azért mégsem „nulla”
• bármekkora akkumulátor van bennük, előbb vagy utóbb lemerülnek
• gyengébb a hangminőségük vezetékes társaiknál

A vezetékes fejhallgató előnyei:

• gyakorlatilag nulla késleltetés
• azonos tudás mellett olcsóbbak
• nincs interferencia és bizonytalan átvitel
• galvanikus kapcsolattal jobb hangminőség érhető el (nincs kódolás, nem limitált a sávszélesség)
• professzionális szinten ezek a jobbak a megbízhatóságuk miatt
• soha nem fogy ki az akkumulátor (a jacken kapja az áramot a fejhallgató)
• bizonyos esetekben – pl. stúdiómunka – csak a vezetékes megoldás a járható út

A vezetékes fejhallgató hátrányai:

• állandó áramforrásra van szüksége
• sok esetben macera a kábel megléte és egyben hibaforrás is
• sok funkcióról le kell mondanotok a vezetékes megoldások esetében
• átlagos felhasználás mellett inkább csak kényelmetlenséget okoz, például nehezen hordozható

Összességében azt érdemes megjegyeznetek, hogy általános felhasználásra, egy átlagembernek a flexibilitás az egyik legfontosabb tulajdonság, így jobb választás a vezeték nélküli fejhallgató, mert több élethelyzetben használható, mint a vezetékes variáns. Professzionális felhasználásra és „csak” zenehallgatáshoz viszont jobbak a vezetékes megoldások.

Tippek, trükkök a vásárláshoz

Az első és legfontosabb gondolat, hogy akkor tudtok jó fejhallgatót választani, ha célfeladathoz céleszközt vásároltok. Tegyetek fel magatoknak kérdéseket: Hol akarjátok használni? Egy vagy több eszközhöz is kapcsolódnátok? Sokat utaztok? Nagy a háttérzaj? Esetleg meetingre kell? Ezek már alapból jól körvonalazzák, milyen eszközre lesz szükségetek. Teljesen normális az, hogy több fül- és fejhallgatót vásároltok magatoknak, nálunk is van olyan, akinek 4-5 darab van otthon. Mást használunk sporthoz, zenehallgatáshoz, utazáshoz, megbeszélésekhez, mert ezekhez más céleszközök valók.

Minden fejhallgató egyszer tönkremegy, az első eleme, ami elfárad, általában a fülpárna. Tehát ellenőrizzétek, hogy ilyen kapható-e hozzá. Ha vezetékes megoldást vásároltok, az egyik tipikus hibaforrás a kábel. Megtörik, recsegni fog, kontakthibás lesz, az pedig nem túl valószínű, hogy ti otthon majd kiforrasztjátok és kicserélitek. Ha nem professzionális felhasználásra kell, akkor egy eltávolítható kábeles kivitel nem rossz választás, sok gyártónak van ilyen modellje.

Ne sportoljatok fejhallgatóban, ha nem muszáj. Az izzadság pikk-pakk szétmarja a fülpárna varrását, kikezdi a szivacsot, ami utána hullani fog. Volt korábban egy Jabra Move fejhallgatónk, abban a ragasztást is tönkrettete és egyszerűen kihullott a fejhallgató bele. Sporthoz Bluetooth fülhallgatót keressetek, az sokkal jobb választás, mint a fejhallgató.

Hosszabb utazásokhoz, repülőutakra a legjobb választás egy jó zajszűréssel rendelkező vezeték nélküli fejhallgató. Egy 10 órás utat egy TWS füles nem bír ki, és nem is elég kényelmes. Azt viszont tudni kell, hogy a hatékony ANC-vel rendelkező megoldások mindig drágák. Még a 100 USD-s ársávban sem igazán lehet ezekből igazán jót találni. A legjobb, amit próbáltunk, a Sony WH-1000XM széria, ami valóságos süketszoba, de cserébe ez már a 300-400 USD-s kategória. A legjobb ár/érték arányú zajszűrős pedig az Anker Soundcore Space Q45.

Az ár nem lineárisan emelkedik a zenei minőséggel, hanem inkább exponenciálisan. Vagyis, ha te 10-20%-kal jobb zenei minőséget szeretnél, akkor jó eséllyel a dupláját kell érte fizetned, és ez hatványozottan igaz a nagy márkákra, ahol a nevet is beárazzák. Éppen ezért a legjobb ár/érték arányú fejhallgatókat a nem annyira ismert, de kiváló minőségű kínai márkák között szoktuk megtalálni, mint az Edifier, az Anker, a 1MORE és társaik. Nem véletlenül uralták le a belépő és az alsó-közép kategóriát ezek a gyártók.

A hangminőség nem évül el, így régebbi típusokat is nyugodtan megvehettek, ha kizárólag ez a fő szempont, jó példa erre a Sennheiser H5xx és H6xx széria. A fejhallgatók általában erkölcsi avuláson esnek át, elhalad mellettük a technológia, de ha ez titeket nem zavar, akkor simán választhattok egy régebbi modellt is, aminek jó a hangja.

A technológiai vívmányokban és a high-end modellekben a kínaiak nem annyira jeleskednek – persze vannak kivételek, pl. HifiMAN és Moondrop -, mert sokszor csak lekövetik a csúcsgyártókat, ahol ráadásul komoly örökség is van, egyes cégek 100 éves, vagy még hosszabb múltra tekintenek vissza. Ebben a szegmensben az olyan cégek jeleskednek, mint a Sennheiser, a Focal, a Stax, az Audio Technica, az AKG, a Beyerdynamic, a Denon, meg még ezer másik gyártó, akiről a nagyközönség nem is hallott. Viszont még így is ki lehet fogni igazi gyöngyszemeket, amihez független listákat érdemes nézegetni. A legnagyobb, neten is elérhető, független – igaz már aktívan nem karbantartott – lista a Crinacle, ahol a 20 USD-s minimalista cuccoktól kezdve a 60 000 USD-s fejhallgatókig minden megtalálható.

Mivel senki nem képes az összes konkurenst egymás mellett meghallgatni és a zenehallgatás egyébként is egy iszonyatosan SZUBJEKTÍV élmény, ezért elképzelhető, hogy ami a mi fülünknek kellemes, az a tieteknek nem lesz az. El tudjuk mondani, hogy működik az ANC, milyen viselni a fejhallgatót, mennyibe kerül és még ezer más paramétert, de azt nem, hogy ti milyennek fogjátok hallani.

Ennek ellenére vannak a közvélemény által is „jónak” elfogadott modellek, amelyeket referenciának szoktak használni. Ezek semleges hangzású fejhallgatók, amiknek hangja a legközelebb áll ahhoz, ahogyan egy hangszer – tehát az eredeti hangforrás – szólalna meg a valóságban. Ezeknél nem torzítják mesterségesen a hangképet elektronikával, plasztikusan szólnak. Nagyon fontos az, hogy a közízlés ettől eltér(het), például aki a basszussal teli hangképet kedveli, az ezeket „sivárnak” vagy nem eléggé mélyorientálnak fogja érzékelni. Pár ötlet, ha ilyesmivel találkoztok, akkor ezeket érdemes meghallgatni:

• Sennheiser HD650/HD6XX: nagyon neutrális hangkép, jól visszaadja az eredeti hangot és viszonylag olcsó (mármint ezen a szinten).
• AKG K612 Pro: szintén nagyon neutrális hangkép, árban a HD650-hez hasonló.
• Sony WH-1000XM és Bose QuietComfort: nagyon jó zajszűrés, gyakorlatilag egy süketszoba. XM3 van ismeretségi körünkben, de már az 5. szériájánál tartanak, valószínűleg az még jobb.
• Soundcore Space Q45: Sony pótlék, ezt szokták ajánlani a budget kategóriában, mint legjobb utazós, zajszűrős fejhallgatót, majdnem azt tudja, mint az XM.

Amikor ilyeneket olvastok, hogy hideg, neutrális és meleg hangkép, akkor ez alatt az alábbiakat kell érteni:

• hideg: több magas, sok éles, szisszenő hang a hangképben
• neutrális: nagyon hasonló az eredeti hangforráshoz
• meleg: több mély, lágyabb, tompább hangok
• V karakterisztika: az ekvalizer formájáról kapta a nevét, erősebb mély és magas tartomány, gyengébb énekhang (középérték, 500-2000 Hz)

Sokszor az egyes zenei hangtartományokat is felbontják altartományokra, például mid-basszusban erős, ez a 80-250 Hz-es tartomány a teljes basszus tartományon belül. A sub-bass a 20-40, míg a basszus a 40-80 Hz-es tartomány szokott lenni. Nyilván semmi értelme egy hegedű szólóhoz – kb. 200-4000 Hz – kiemelni a szub-basszus tartományt, kivéve ha Lindsey Stirling dub-step violinját hallgatjátok. A gyakorlatban ezeknek nincs különösebb jelentősége, csak arra használják ezeket, hogy a tesztekben valahogyan jellemezzék a hangképet, a lényeg, hogy nektek tetszik-e az a hangkép vagy sem.

Szintén érdemes megemlíteni, hogy az átlagemberek szinte csak olyan fejhallgatókkal találkoznak, amelyek dinamikus meghajtókat használnak, így nem igazán érdemes ezen a technikai részleten kattogni. Miért? Mert egy planáris vagy elektrosztatikus meghajtóval szerelt fejhallgató ára így kezdődik: a planáris 300 USD, az elektrosztatikus 450 USD, tehát 150 000 Ft alatt esélyetek sincs belefutni egybe, a határ pedig a csillagos ég. Az igazán high-end cuccok árát 1000 dollárokban mérik, és még itt is vannak dinamikus meghajtóval szerelt megoldások, szóval nem ez a perdöntő.

Gyakran ismételt kérdések

Melyik a legjobb fejhallgató?

Amelyiket a ti fületek annak hallja és még belefér a büdzsétekbe. A zenehallgatás egy szubjektív műfaj, ráadásul ma már számtalan extra funkciót is tudnak ezek az eszközök, így újabb igények is felmerülhetnek. Ez persze egy dodonai válasz, szóval aki egyetlen nevet akar hallani: Sennheiser HE-1, de erre senkinek nem lesz pénze. Szóval, ha reális alternatívát akartok magatoknak, nézzétek meg a bejegyzés elején lévő toplistát.

Hogyan válasszak magamnak fejhallgatót?

A legegyszerűbb az, ha kérdéseket tesztek fel magatoknak, amelyek behatárolják a lehetőségeket. Álljon itt a teljesség igénye nélkül néhány példa:

• Mire akarjátok használni? Zenehallgatás, játék, utazás, DJ-zés, stb.
• Mekkora keretet szántok rá? 10-20 000 vagy 50-100 000 Ft stb.
• Akartok benne sportolni? Sportra jobbak a fülhallgatók.
• Itthonról vagy kintről szereznétek be? Garancia, ár, számla stb.
• Zajos vagy csendes környezetben használnátok? Zajszűrés kérdése.
• Videóhívásokat, meetingeket bonyolítotok-e le? Mikrofon milyensége.
• Milyen hangforrással rendelkeztek? Spotify, Tidal, flac vagy mp3 fájlok?
• A kényelem vagy a szállíthatóság a szempont? Nyitott vagy zárt, over-ear vagy on-ear?

A sort a végtelenségig lehetne folytatni, és ezekre a kérdésekre mindenki egyedi választ fog adni, de ettől még érdemes leírnotok magatoknak egy lapra, és válaszolni rájuk, mert ez sokat tisztít a képen.

Milyen kategóriákba sorolhatók a fejhallgatók? 

Alapvetően vezetékes és vezetéknélküli fejhallgatókat különböztetünk meg, de természetesen felhasználás szerint – zenehallgatásra, játékra, utazáshoz stb. -, árkategória szerint is be lehetne sorolni az eszközöket.

A legnagyobb különbség a vezetékes és a vezeték nélküli fejhallgatók között van.

Milyen ársávok és kategóriák vannak?

Kiindulva magyar keresetekből – de ez külföldön is helytálló -, nagyjából így oszlik fel a fejhallgató piac:

• 10 000 Ft (30 USD alatt): a „kb. tök mindegy” kategória, általában nincs zajszűrés, de ki lehet fogni értelmes vezetékes fejhallgatókat (Superlux egyes modelljei). Abban az értelemben az egyik legszórakoztatóbb szegmens, hogy lehet keresni a szemétben a gyémántokat, ha valakinek erre van igénye.
• 10-20 000 Ft (30-50 USD): az előbbi kategória, néhány funkcióval kiegészítve, tisztességes funkcionalitással.
• 20-50 000 Ft (50-100/120 USD): itt már egész komoly, kellemes hangzásvilággal megáldott kínai fejhallgatók vannak, illetve ide esnek a komolyabb nyugati márkák belépő modelljei is.
• 50-100 000 Ft (100-300 USD): a 300 USD egy jelentős kategóriaváltás technológiai szempontból, ugyanis innentől kezdve nemcsak dinamikus meghajtóval szerelt darabok érhetők el. Itt még elég sok kínai gyártó szerepelteti a termékeit.
• 150-200 000 Ft (300-500 USD): a planáris és az elektrosztatikus fejhallgatók játszótere, de itt már elég komoly ANC-vel felvértezett fülesek is vannak, pl. Sony, Bose stb.
• 200-300 000 Ft (500-1000 USD): komolyabb fejhallgatók, a high-end szegmens alatt eggyel.
• 300 000+ (1000 USD felett): valójában ez egy végtelenül nagy kategória, hiszen egy 1000 és egy 6000 USD-s fejhallgató között hatszoros árbeli különbség van. A nagyon niche dolgokat és az extrém drága technológiákat is itt kell keresni.

Tapasztalataink alapján a vásárlók döntő többsége az első 4 halmazból választ magának fejhallgatót.

Mire jó egy vezetékes fejhallgató?

Elsősorban zenehallgatásra, ahol a minőség elsődleges. Stúdiómunkára is vezetékes fejhallgatókat használnak. Ahol fontos az alacsony késleltetés, ott is a vezetékes megoldások kerülnek előtérbe.

Mire jó egy vezeték nélküli fejhallgató?

Elsősorban utazásra és hordozásra, de az átlag zenehallgatónak ezek is kellően jó minőségű zenét szolgáltatnak.

Milyen kínai gyártókat ajánlotok? 

Az elmúlt pár évben brutálisan feljöttek ezek a cégek, de elsősorban a konzumer kategóriákba gyártanak eszközöket. Vagyis 100 000, de inkább 50 000 Ft-ig bezárólag vannak eszközeik, viszont azok prímák. Soha nem szabad egyetlen gyártóhoz ragaszkodni, helyette az egyes modellekre érdemes fókuszálni. Az alábbi gyártókat érdemes nézegetnetek:

Belépő, és alsó-közép kategória

• Edifier
• Soundcore: Q30 és Q35, Q45, Space széria
• 1More: Sonoflow
• OneOdio: Pro-50, A70
• A Tronsmart márka egyes modelljei (inkább fülhallgatókban és hangszórókba erősek)
• BlitzWolf: BW-HP5
• Picun
• Mpow
• Earfun: Wave Pro

Felső kategória

• HifiMAN: high end cuccok, drágán
• Moondrop: niche, high end cuccok

Milyen nyugati gyártókat ajánlotok? 

Elképesztően széles a kínálat, attól függően, hogy milyen korosztálynak, milyen célra gyártják őket. A Sennheiser, az AKG, a Bose, a Sony, a Denon méltán híresek, előbbi kettőnek a milliós kategóriában is vannak termékei. Említhetnénk a prémium Focalt vagy az Audio Technicát, esetleg a Beyerdynamic-ot. Hangtechnikára a világ összes pénzét el lehet költeni, a határ a csillagos ég.

És akkor persze ott vannak a nyugat-európai konzumer kategória elismert nevei, mint a JBL, a Jabra, a Beats és még száz másik. Mindig a fületekre hallgassatok, ha tudtok, úgyis az dönti el, melyik az igazán alkalmas eszköz számotokra.

Külön műfaj a gamer fülesek halmaza: SteelSeries, Kingston HyperX, Logitech és még sok másik.

Milyen fejhallgatókat használtok?

Elég nagy a szórás a szerkesztőségen belül, mindenki használ mindent. A legnagyobb fogyasztó Don Kartács kolléga, neki van Superlux (HD 668B), OneOdio (A70), Anker Soundcore (Q35 Lite) fejhallgatója, mindegyik más célra, mellette pedig még 4 db fülhallgatója is, főleg sporthoz.

Atti egy SteelSeries Arctis Nova 5P-vel és egy Kingston HyperX Cloud II-vel vereti, de van OneOdioja és Edifierje is – hiszen kell a tartalék -, Mrgergoke egy Sadest és egy BlitzWolf BW-ANC6-ot hajt, Moniq egy Zalman ZM HPS300-re esküszik, SonkaMod, aki a legnagyobb fillérb@szó közülünk, egy filléres ACME BH316-vel hallgat zenét. Mint látható, mindenki mást tart jónak – vagy ez volt éppen olcsó -, hiszen ahogyan már sokszor írtuk, a hang egy szubjektív műfaj.

Mitől függ a jó hang?

Az, hogy mit tekintünk jó hangnak, nagyon nehéz definiálni. Általában azt tekintik annak, ami a legjobban legképezi az eredeti hangforrás – általában egy hangszer – hangját, ezért szoktak klasszikus zenével tesztelni. Az eredetihez minél közelebbi hangot hallotok egy fejhallgatóból, annál neutrálisabb a hangkép. DE, a közízlés nem ilyen, hanem az adott kornak megfelelően valamilyen – pl. V karakterisztikájú – hangképet preferál, sőt műfaji és életkori sajátosságok is belejátszanak abba, mi a jó és mi az, ami nem.

Ha technológiai oldalról közelítjük meg a dolgokat, akkor számít:

• a membrán mérete
• a mögöttes technológia (dinamikus, planáris, elektrosztatikus)
• az izoláltság (mennyire jól szigetel a fejpánt)
• a kialakítás (zárt vagy nyitott)
• ha vezeték nélküli, akkor a kódolás
• a hangforrás, amit lejátszotok

és ezek csak a legegyértelműbb paraméterek. De ahogyan azt már írtuk, ne a műszaki paraméterek, hanem fül alapján válasszatok fejhallgatót, akár vezetékest, akár vezeték nélkülit.

Hogyan állapítsam meg, melyik fejhallgatónak jobb a hangja?

A válasz egyszerű: menj el és hallgasd meg őket, ha tudod. Ha erre nincs lehetőség, tesztek és fórumozás, illetve tudd, hogy mi az, ami neked bejön. V karakterisztika, neutrális, emelje ki az énekhangot? Ezekre a kérdésekre csak magatoknak tudjátok megadni a választ.

Milyen tipikus hibái lehetnek egy fejhallgatónak? 

A legtöbb műbőr és egyéb kőolaj származék fülpárna elfárad pár év alatt, érdemes venni tartalékot. A szivacs is meg tud ereszkedni, illetve a kábel lehet kontakthibás, ez cserélhető, ha a modell leválasztható kábellel rendelkezik. Az összecsukható modelleknek a behajtható szár mentén tud elrepedni a műanyag burkolata, ami egy nagyobb szívás, de általában megragasztható, és a használatot érdemben nem befolyásolja.

Fület körbeölelő vagy fülön felfekvő fejhallgatót vegyetek?

A két kategóriát angolul over-ear és on-ear headphone-nak nevezik és két külön halmazt képviselnek.

Az over-ear teljesen körbeöleli a fület, így kényelmesebb, de jobban befülleszti a bőrt. Bensőségesebb a zenehallgatás, cserébe jobban izzaszt. Ha zárt hátlappal is rendelkezik – az over-ear closed back a legjellemzőbb kialakítás praktikussági okokból -, akkor aztán meg pláne bemelegszik hosszabb távon. Cserébe alig enged ki valamennyit a hangokból.

Az on-ear fejhallgató felfekszik a fülre, kevésbé izolál, viszont nem is izzadtok alá. Kicsit olyanok, mint a nyitott hátlapos over-ear megoldások, a környezet hallja a lejátszott hangot és szerintünk kényelmetlenebb is, mint az over-ear megoldások. Elvileg az on-ear kialakításúak hátoldalát is lehetne nyitottra tervezni, de ez nem jellemző.

Zárt vagy nyitott fejhallgatót vegyetek?

A zárt – closed back – fejhallgatók hátfala zárt, így sokkal jobban kizárják a külső hangokat, de nemcsak kívülről befelé izolálnak, hanem belülről kifelé is. Emiatt valamennyire lefojtják a hangot, ami rontja a hangminőséget, tompább lesz az összhatás. Ezzel viszont meggátolhatjátok azt, hogy másokat zavarjatok, például éjszakai filmnézés közben, hiszen kifelé nem, vagy nem annyira hallatszanak a hangok. Hátránya, hogy oldalról és hátulról is melegíti a fejet és befülledhet a fül, tehát egész napos viselésre, meleg környezetben nem túl szerencsés választás.

A nyitott – open back – fejhallgató kialakítás pont a fordítottját tudja a zárthoz képest, kevésbé fülleszti be a fület, de nem is zárja le hátulról azt, így nem izolál annyira. Viszont a hangok szabadon áramolhatnak, így nemcsak befelé, hanem kifelé is szólnak, ezáltal jobb hangminőség érhető el. Elvileg van egy félig zárt megoldás is, de ez inkább csak marketing szöveg, valójában a kettő közül egyik előnyeit sem testesíti meg.

Mire jó a zajszűrés? Mi az ANC és az ENC?

A zajszűrés a nem kívánt hangok szoftveres levágását jelenti. Általában a mély tartományt vágják le, de az ügyesebb fejhallgatók – Sony WH-1000XM széria – a teljes spektrumot remekül kipucolja. Tipikus felhasználás a zajos repülőút, ezzel szokott a legtöbb gyártó példálózni. Az ANC rontja a hangminőséget, halk zúgás kerül a zenébe, illetve egyesek nyomást is éreznek a dobhártyájukon, szóval csendes környezetben semmi értelme használni.

Az ENC a mikrofon oldali zajszűrést jelenti, nagyjából ugyanazt csinálja, mint az ANC, csak a beszélgetésben hallható háttérzajokat igyekszik kiszűrni.

Mire jó az NFC egy fejhallgatónál? 

Az NFC egy olyan chip, ami megkönnyíti a Bluetooth-os eszközöknek az egymáshoz kapcsolódást. Érintésmentes technológia, a két eszköz egymás közelében automatikusan képes felépíteni a köztes kommunikációs csatornát.

Ha esetleg valamelyik kérdésedet nem találtad meg a GY.I.K.-ban, vagy nem volt egyértelmű válaszunk, akkor keress minket az oldalon feltüntetett elérhetőségeink egyikén, vagy a Facebookon. Legjobb tudásunk szerint igyekszünk válaszolni minden fejhallgatóval kapcsolatban felmerülő kérdésre!

HA SZERETNÉTEK A TÖBBI TÉMÁBAN ÍRT, RENDKÍVÜL RÉSZLETES CIKKÜNKET IS ELOLVASNI, AKKOR NYOMJATOK A LINKRE!