Xiaomi Redmi Note 10 okostelefon teszt

Körben a kávákon a Xiaomi hagyományokhoz mérten tonnányi port és szenzor található.

Infra, jack, USB Type-C, és sztereó hangszóró, a SIM tálca pedig 2 nano SIM-et és egy micro SD kártya helyet rejt. Hiány oldalon jelenik meg viszont, hogy nincs NFC és értesítési LED sem, teljesen érthetetlenül. Ezek filléres alkatrészek, megint tereli a cég a vásárlókat a drágább készülékek felé. Az ujjlenyomat-olvasó az élre került, gyors, pontos, én pont így szeretem. A vezetéknélküli kapcsolatok terén a Redmi Note 10 duális WiFi-vel és Bluetooth 5.0-val büszkélkedhet, 5G/WiFi 6 szolgáltatások viszont nincsenek.

Itt kell „hivatalból” megemlítenem, hogy a Redmi Note 10 mellett szokás szerint van egy Note 10S és egy Note 10 Pro is, meg persze a Note 10 5G, aminek a nevéből a kevésbé kreatívabbak is ki fogják találni, miben tér el a többitől. Ja, és persze az általam is tesztelt Redmi Note 9T, így jön össze az ötelemű széria. A doboz tartalmában egyetlen érdekes dolog van – a tok, a kábel, a leírás és a SIM tű mellett -, a 33 W-os töltő, ami egyezik az X3 NFC és az X3 Pro sajátjával. Igen, hölgyeim és uraim, van 33 wattos gyorstöltés, a rövidtávú, 50%-ra feltöltés 25 perc, a 100%-ra pedig durván 65. Igazi megváltás lesz azoknak, akik eddig lassabb töltéssel vitték be az elektronokat. A telep 5000 mAh-s, erre 2-3 nap üzemidőt szoktam mondani nem elvetemült felhasználási szokások mellett, de majd visszatérek rá a kijelző szegmensben, hogy ez miért nem igaz minden esetben.

És nem is a SD 678 a ludas, hiszen az Antutu 225 000 pontot mutatott, ami 16%-os többlet az előző Redmi Note 9-hez képest. Akkor miért büntet folyamatosan olyanokkal a Note 10, hogy a jegyzetek appba alig bírok beírni számokat, olyan tetű lassú? Messenger kapcsán hasonló jelenséget tapasztaltam, ehhez képest az új „telefonkiller” játékom az ARK: Survival Evolved rendben futott rajta, de például a videókat is gond nélkül lejátszotta. Kevés lenne a 4 GB RAM? Nem hiszem. Az Adreno 612 más modellekben is megtalálható, a T-REX teszten csinál 47 FPS-t, ez okés eredmény, és ennyire a háttértár sem lassú.

Hogy ez a legjobb kijelző-e a középkategóriában? Szerintem nem, ugyanis a durván 70-80 dollárral drágább Redmi Note 10 Pro-ban egy 120 hertz frissítési és 240 Hz mintavételezési rátájú AMOLED kijelző van. Eddig mindig az X3 NFC-t és az X3 Pro-t istenítettem, de a Note 10 Pro ezen tulajdonsága elhomályosítja a dicsfényüket. Már csak azért is, mert a Note 10 Pro-nak az X3 NFC-vel egyezik a gyorstöltés sebessége, a központi mag és nagyjából az üzemidő is, sőt a két megjelenítési technológia közül az AMOLED elvileg takarékosabb. Ettől még a Redmi Note 10-nek nem kell szégyellnie magát, a második helyet a kijelző kategóriában így is magáénak tudhatja. Viszont a brutális fényerejű panelt etetni is kell valahogy, szóval ha sokat használjátok maximum fényerő közelében, akkor nem lesz meg a 2 napnál több üzemidő, viszont a 33 W-os gyorstöltés mellett ez nagyjából lényegtelen is.

A kamerákkal szokás szerint kavartak egy kicsit, egy része a Redmi Note 10-zel közös, a négyelemű szett így áll össze:

• 48 MP-es széleslátószögű fő szenzor
• 8 MP-es ultraszéles látószögű szenzor
• 2 MP-es makró lencse
• 2 MP-es mélységélesség szenzor (Portré mód)
• 13MP-es szelfi egység

A felület a szokásos, szinte minden cikkben ugyanazt írom a Xiaomi készülékeknél. A legsűrűbben használt módjai a Pro – mindenféle paramétereket lehet állítani -, a 48 MP-es, a dokumentum – digitális szkenner – és az éjszakai mód lesz, a többi csak sallang. Persze lehet majd bokeh alapú dolgokat csinálni, filterezni, szénné szelfizni magatokat, ha erre van igény. A felbontási adatokból kitalálható, hogy a makró majdnem nem jó semmire, a mélységélesség lencse pedig csak a bemosásokért felelős. A lényeg, mint mindig, a 48 megapixeles fő szenzor és az ultraszéles egység.

Szerintem mindkettő rendben van, a fő szenzor szép képeket készít. Jó a felbontás, kontúrosak a tárgyak, alig van kromatikus aberráció, és a színek is nagyjából reálisak. Az ultraszélesen viszont látszik, hogy sem a felbontása, sem a színkezelése nem nagy szám, valami kékes „filter” van rajta, és például a növényzetet is eléggé összemossa, viszont maga a „negatív zoom” nagyon hasznos funkció. Szerintem a Poco X3 NFC jobb anyagokat csinál, de azért ez sem rossz, nem lóg ki a kategóriájából. Éjszaka viszont ez is csapnivaló, alakzatokat összemosó, temperaszerű képeket csinál, de a középkategória termékeit sosem a rettentően jó, sötétben készített anyagok miatt vásároljátok. Az összes képet itt éritek el.

Ami a videózást illeti, itt ugyanaz a probléma, mint a konkurensekénél is, nincs képstabilizálás 4K 30 FPS mellett.

Sok sikert ahhoz, hogy rezgésmentes felvételeket készítsetek, de röviden: gyakorlatilag nem lehet. Így marad az 1080p 30 FPS EIS-sel, itt a tartalom is élvezhető, anyag is van a vidiben, de azért ma már a 4K az, amit nézni szeretünk. Éjszaka elég hurka a teljesítménye, túlzottan próbál kompenzálni az EIS, tele van rángásokkal a mozgókép és homályos is, felejtsük gyorsan el.