Xiaomi Poco F2 Pro okostelefon teszt

A SIM tálca a telefon aljára került és alig nagyobb, mint egy nano SIM, mégis két darabot is fogad belőle, memóriakártyát viszont nem. A hangszóró ennek megfelelően csak mono, viszont meglepően hangosan és szépen, tisztán szól. Imádom, hogy nem hagyták le a jack dugót sem, és még infra portot is tettek a készülék tetejére, hogy távirányíthassuk a TV-t vagy a légkondit.

Szükség is volt erre a kamera megoldásra, hogy a kijelző ilyen elképesztő mértékben betölthesse az előlapot. Tényleg csak leheletnyi kávával találkozunk mindenhol, és nincs idegesítő notch vagy kamerának kivágott rész a képernyőben. A fény- és közelségérzékelők, valamint a beszédhangszóró szinte észrevétlenül lapulnak meg, az ujjlenyomat olvasó pedig integrálva van a megjelenítőbe. Ez a megoldás számomra még mindig nem olyan gyors és pontos, mint egy hagyományos változat, sokszor többszöri próbálkozásra oldott csak fel. Jobban szerettem az arcalapú feloldást, ami mindig stabil és villámgyors volt, plusz így nézhettem a szelfikamera menő mozgását is.

A rezgő funkció nagyon kellemes, a játékkonzolok kontrolleréhez hasonló érzetet kelt. Sokféle erősséggel és módon tud rezegni, ami játékoknál különösen jól jön, de az ujjlenyomatos feloldást is sokkal testközelibbé varázsolja.

Kijelző

A kijelző egy 2400 x 1080 pixel felbontású, 6,67 colos Samsung gyártmányú AMOLED panel, 800 nit fényerővel, HDR10+ támogatással, Gorilla Glass 5 védelemmel, 60Hz frissítési és 180Hz mintavételi frekvenciával. A fenti értékek alapján már sejthető, hogy csodálatos képe lesz, de a valóságban még egy kicsit szebb. Komolyan, nem sok ilyen képminőségű megjelenítőhöz volt eddig szerencsém.

A kép tűéles, a színek olyan élénkek és valósághűek, hogy a kis kávákkal karöltve szinte realisztikus érzetet ad, a magas fényerő pedig erős napfényben is jól használhatóvá teszi. A betekintési szögek nagyon jók, a 180 Hz-es érintésérzékelés nagyon simává teszi a használati élményt. Egyedül a 60 Hz-es képfrissítésre görbülhet kicsit a hardcore gamerek szája, de normál használat esetén ez semmilyen korlátozást nem jelent.

Az AMOLED panel feketéi a technológiából adódóan tökéletesek, hiszen ilyenkor nem működik a háttérvilágítás, így még az energiával is spórol. Ennek köszönhető az Always on display funkció is, ami az óra, az értesítések és az akkutöltöttség folyamatos kijelzését biztosítja lezárt képernyő esetén, minimális energiafelhasználással. A megjelenő elemek és grafikák szinte korlátlanul testreszabhatóak, ahogy az értesítések érkezésekor lejátszódó animáció is a kijelző szélén. A DC dimming mód csökkenti a villódzást, szabadon kalibrálhatjuk a színeket és nagyon jó olvasó mód is van (a kék fény csökkentésére), így nem csoda, hogy megkapta a TÜV Rheinland Full Care kijelző tanúsítását.

Hardver, szoftver

A felhasználói felület az Android 10-re épülő MIUI 11 egy módosított verziója (Poco edition), amiben már alkalmazástár is van (MIUI-ban ugye köztudottan nem szokott lenni), és akár kategorizálva is mutatja a telepített appokat. A szokásosnál is több testreszabhatóságot kínál, van sötét mód – amivel az akkuidőt is növelhetjük az AMOLED miatt -, egy rakás vizuális és hangbeállítás, külön gyorsító alkalmazás a játékokhoz és még számos extra. A zenékhez különböző spektrum animációt kapcsolhatunk be, amit akár lezárt képernyővel is játszik, a hangzást hozzáigazíthatjuk a Xiaomi fülesünk karakterisztikájához, használhatjuk a hangszínszabályzót vagy a Hi-Fi Audio módot, amikor magától javít a hangképen a telefon. Egyébként durván jól szól fülesen a készülék, kivételesen tiszta és dinamikus hangzást kínál, Bluetooth-on is támogatja szinte az összes létező veszteségmentes átviteli módot, így zeneszeretőknek különösen kedvez a Poco F2 Pro. A rendszer teljesen hibátlan, baromi gyors és nagyon kellemesek az animációk is, úgyhogy a felhasználói élmény abszolút 5 csillagos.

Nem is csoda, hiszen a lehető legjobb hardver dolgozik a telefonban: Snapdragon 865 csúcs SoC, 6 vagy 8 GB LPDDR5 RAM és 128 vagy 256 GB UFS 3.1-es háttértár. Utóbbi kettő nagyon durva sebességekkel dolgozik, közel 1000 és 500 MB/s olvasási és írási sebességet mértem a háttértáron (ez már egy jobb SSD szintje), a memória 10 GB/s-mal pörgött. Nincs tehát olyan jelenleg ismert felhasználási mód, ami kiakasztaná az erőművet, minden azonnal történik, a multitasking szárnyal, a váltás az appok között egy pillanat kérdése, és a letöltési sebességnek is csak a hálózat szabhat határt. A nagy teljesítmény nagy hővel is jár, ennek elvezetéséről folyadékhűtés gondoskodik, méghozzá igen kiválóan. Egyáltalán nem tapasztaltam melegedést a tesztidőszak alatt, ami dicséretes.

Hálózat, kommunikáció

Szenzor és adatkommunikációs téren is minden megvan, ami csak kellhet, még barométer is került a készülékbe. A GPS modul szinte minden műholdat kezel (GPS, Galileo, Glonass, Baidu), azonnal talál jelet, és nem engedi el egy pillanatra sem. A Bluetooth 5.1-es verziójú, és ahogy már említettem, töménytelen átviteli módot támogat, köztük a legújabb veszteségmentes hangátviteli technológiákat is.

A WiFi modul természetesen támogatja a 2,4 és 5 GHz-es hálózatokat és minden létező technológiát, sőt már a legújabb WiFi 6 (ax) szabványt is ismeri. Ez annyira új még, hogy nem is sikerült senkitől ilyen routert szereznem, hogy kipróbálhassam. A telefon egyik nagy dobása még az 5G hálózatok támogatása – ezért is hasznos, hogy ilyen gyors a háttértár és bika a hardver -, de akárhogy próbálkoztam, nem sikerült kipróbálnom a Vodafone teszthálózatát Budapest belvárosában (pedig a lefedettségi térkép alapján jó helyeken próbálkoztam). Az 5G egyébként még nagyon gyerekcipőben jár, így ma még nem igazán jelent előnyt, ha ilyen mobilt veszünk, de 1-2 éven belül már biztosan élvezhetjük, így az F2 Proval előre bebiztosíthatjuk magunkat a jövőre. Természetesen az 5G mellett ugyanúgy támogatja a 4, 3 és 2G-t, mint minden más készülék, köztük a B20 frekvenciasávot is.

Aksi, üzemidő

Ekkora kijelző és brutális hardver mellett tartottam az üzemidőtől, de szerencsére nem spórolták ki az aksit (ezért is kell ilyen nagy készülékház). A 4700 mAh-s teleppel majdnem 3 nap üzemidőt is sikerült elérnem, igaz már elég extrém spórolások árán, a jellemző inkább a 1,5-2 nap volt. Ha lett volna 5G, akkor bizonyára még csökkent volna valamennyit az üzemidő, a sötét móddal viszont sokat tudunk spórolni az AMOLED miatt. De amúgy is, kit érdekel, ha lemerül a teló, amikor 1 óra alatt feltölt 5%-ról? A QC 4.0 (Qualcomm Quick Charge) és PD 3.0 (Power Delivery) gyorstöltés támogatásának hála tényleg pillanatok alatt megetethető, erre a gyári töltő is tökéletesen megfelel, nem kell ezért külön töltőfejet venni. QC 3.0 töltővel (18 W) másfél óra kellett neki, még ez sem rossz, ha nincs épp kéznél a gyári töltő. Vezeték nélküli és kétirányú töltés (más készülékeket tud tölteni a telefon) viszont nincs. Ez engem speciel nem zavart, de egyeseknek hiányozhat.

A fotók minden körülmények között nagyon jól sikerülnek, élénkek a színek, jó az élesség, sok a részlet, jó a dinamika. Nagyon gyors és pontos a fénymérés és a fókusz, a makró lencse borzasztóan közelre tud fókuszálni, a legapróbb tárgyakat is jól le tudjuk kapni. Az éjszakai mód látványosan sokat javít a részletességen, egyedül a 64 MP-es képek esetében láttam már részletesebbet, pl. tavaly a Mi 9T-nél. Ott jobban bele tudtam nagyítani a képekbe minőségvesztés nélkül, de a Poco teljesítménye is teljesen rendben van. Szinte az összes ismerősöm el volt halva, hogy mennyire jó képeket készít a telefon, ballagáson is rögtön én lettem a fotós.

A fenti képek teljes felbontásban itt találhatóak.

Videó terén szintén nagyon jól állunk, akár 8K-ban is rögzíthetünk 30 FPS mellett, bár ez inkább még csak mókának jó, hiszen szinte biztosan nem tudjuk semmin jól visszanézni. 4K felbontásban 30 és 60 FPS is van, ezen kívül 1080p @ 30/60 FPS és 720p @ 30 FPS áll rendelkezésre. 4K @ 30 FPS-nél és ettől lefelé tudjuk használni az elektronikus képstabilizátort (EIS), ami nagyon látványosan kiszedi a remegést a felvételekből. Itt is egy rakás extrát kapunk, mint az intelligens testkarcsúsítás, 15 mp-es rövid videó, vlog mód és háttérelmosás, lassított felvételeket pedig már FHD felbontásban is rögzíthetünk, akár 960 FPS mellett. Az elkészült anyagokat öröm visszanézni, gyönyörű, éles és részletes a kép, egy-egy jobban sikerült felvételről már nehéz megmondani, hogy telefonnal készült.