Redmi Note 11S okostelefon teszt

Nem mondom, hogy a kinézetnek sikerült bennem megpendítenie az érzelmi húrokat,

eléggé jellegtelen a külalak, de ez valahogy mindig a robusztussággal és az elpusztíthatatlanság érzetével párosul, hiszen az összerakottság és az általános minőségérzet kiváló. Ami a méreteket illeti, a párom egyből kikapta a kezemből a telót, hiszen milyen jó lesz neki, mert ez kicsinek és könnyűnek néz ki. Le is mérte a konyhai mérlegen, mellérakva az X3 NFC-met, hogy demonstrálja, az mennyivel nehezebb. Aztán amikor tokkal együtt 199 grammot mutatott a mérleg, az X3-nál meg 250-et, akkor nagy volt az öröm, de ha régebbi, 5 colos Redmi 4X-ét is odatettük mellé, akkor egyből leesett a mért érték 166-ra. Nincs új a nap alatt, az összes 6,43 colos teló kb. 200 gramm körül mozog, de még tok nélkül is 180 a tömegük, hiába tűnik elsőre a 8 mm vékony telefon picinek.

Szeretem továbbá, hogy telefonos svájci bicskaként kismillió porttal és szenzorral szórja tele a Xiaomi a készülékeit,

gyakorlatilag nincs olyan, amit a hiány oldalon említhetnék. A műholdas rendszerekből kapásból 4-et kezel – GPS, GLONASS, BDS, GALILEO –, van infra és jack port, FM rádió, duális WiFi, sztereó hangszóró, lépésszámláló és NFC is. Egyetlen dolog hiányzik, az értesítési LED, de mivel AMOLED a kijelző, ezért tud animálni a szélein, ha üzenet érkezik, illetve AOD funkcióra is képes, így mindenfélét kipakolhattok lezárt módban is a frontra.

A telefon élein további két érdekesség bújik meg, egyrészt ide került az ujjlenyomat-olvasó, ami kifejezetten kényelmes és gyors, a másik, hogy a háromelemű SIM tálca – 2 darab nano SIM és egy micro SD hely – azokat is kiszolgálja, akiknek van egy vállalati és egy magán teló számuk. Ami a frontot illeti, a szokásos DotDisplay típusú kialakítást vehetitek észre, a kijelző egy akár 1000 nitet – egyes mérések szerint 700-at – is tudó, 90 Hz-es, 1080×2400 pixel felbontású, AMOLED panel. Konkrétan éjszaka kiolvasztja a szemet, úgy vakít, a képe nagyon szép, jó tapizni a remek érintésérzékenység miatt, egyetlen sirámom, hogy fehér háttér előtt oldalról betekintve picit tintásodik a kép. Soha nem vettem volna észre, ha nem nyitok egy teljesen üres Google lapot, szóval a használatot ez nem befolyásolja.

Érdemes még összenézni, mely részegységek térnek el a sima Redmi Note 11-hez képest: a Snapdragon 680-at Helio G96-ra cserélte a gyártó, illetve a fő kamera 50 MP-ről 108-ra hízott. Ezt leszámítva viszont teljesen ugyanolyan, mint a kisebbik testvére tehát a kijelző, a külső méretek, az akku, a töltési megoldás, a kinézet, az adatkommunikáció, a csatlakozók, a dobozban lévő tartozékok, az ultraszéles és a makro kamera és a videófelbontás is ugyanaz. Vagyis, aki elolvasta a Redmi Note 11 tesztjét, mellbevágó újdonságokkal nem fog találkozni itt sem.

Van azonban még egy lényeges különbség, a Redmi Note 11S 6 GB RAM-mal érkezett,

míg a korábban tesztelt „sima” Note 11 csak 4-gyel, ami azért megpörgette a benchmarkokban a számokat. A GPU 50 és 61 FPS-t sajtolt ki a T-Rex teszt két változatából – ugyanez a sima esetében 41 és 47 FPS –, míg AnTuTun 301 000 pont lett az eredmény a korábbi 229 000 helyett. Ez 23% többletteljesítmény, ami meglepett, hiszen nem vártam ekkora különbséget. Mint ahogy a háttértár sebessége is ledöbbentett, itt 499 és 428 Mbps lett az olvasási és írási teszten, az előd ennél sokkal gyorsabb volt a 880 és 507 Mbps-es ide vonatkozó értékeivel. Ez valami mérési anomália lesz, hiszen a háttértárak egyformák és ahány benchmarkkal próbáltam annyiszor kaptam más eredményt. A lényeg az, hogy gyorsnak érződik, akadásokkal nem nagyon találkoztam, de ez köszönhető a kiváló érintésérzékenységnek és a beton stabil Android 11-re épülő MIUI 13.0.6-nak.

Ez mondható el mindenféle egyéb feladatra is, még a játékokat is egész jól vitte, de ugye itt az átskálázódásnak jelentős szerepe van. Az operációs rendszer fölötti bőr a szokásos kellemes felületet nyújtja, minden széjjelállítgatható, én nagyon szeretem, azt viszont kevésbé, hogy a Xiaomi nem tud elszakadni attól, hogy előtelepítgessen szerinte hasznos – szerintem kevésbé – appokat. Kifejezetten kedvelem az olyan megoldásokat, mint az éjszaka lefutó frissítések vagy a balra megjelenő gyorshírek, és a már említett, páramét érezhető AOD. A rendszer sehol nem érződött lassúnak, a 6 GB RAM-mal pedig még szerintem jó pár évig ilyen is marad.

Ami az üzemidőt illeti, ez nagyjából megegyezik a Redmi Note 11-ével,

ami nem meglepő, hiszen az akkumulátor is ugyanaz az 5000 mAh-s pakk. Érdekes, hogy az MTK Helio G96 elvileg 12, míg a Snapdragon 680 6 nm csíkszélességű, ebből az következne, hogy a Note 11S fogyaszt többet. Ezt viszont én nem vettem észre. Mivel a kijelző ugyanaz, arra tippelek, hogy ez a legnagyobb fogyasztó, így az SoC oldalon jelentkező különbségek marginálisak. Ha nem izomból hajtjátok maximum fényerőn, akkor nagyjából 20-22 órányi képernyőidőt kaptok, ezt a gyakorlatra átfordítva 2-3 napig el lehet lenni egy töltéssel, ami egy tisztességes érték.

A másik kavarás kamerafronton történt, az 50 MP-es egységet egy 108-as Samsung szenzor váltotta, amivel egyébként a Redmi Note 11 Pro/11 Pro 5G-vel osztozik. Így a felhozatal az alábbiak szerint alakul:

• 108 MP-es fő szenzor
• 8 MP-es ultraszéles egység, 118 fokos látószöggel (egyezik a Redmi Note 11-gyel)
• 2 MP-es makró kamera (egyezik a Redmi Note 11-gyel)
• 2 MP-es mélységélességért felelős szenzor
• 16 MP-es szelfi kamera

A szoftveres felület teljesen megegyezik a Redmi Note 11 esetén tapasztaltakkal,

erre túl sok karaktert nem érdemes pazarolni, a makró kamerára meg azért, mert ezeknek a pici felbontású kameráknak semmi értelmük – ellenben 5 MP-lel már lehet érdekes képeket lőni –, a mélységélességért felelős meg külön nem használható. A 8 MP-es ultraszéles színe kékes, nem túl szép, elég zajos a széleken, és a dinamikatartomány is szűk, szóval a továbbiakban is fogjuk fel úgy, mint egy 0,6x-os negatív zoom. A szelfi kamera viszont egész jó, a 16 Megapixeles felbontás érződik a képeken, viszont a hátteret hajlamos kiégetni. Jobb mint volt, de nyilván nem ez a lényeges, hanem nyilván a fő szenzor.

A 108 megapixeles felbontást alapból csak a Pro és a 180 MP módban használja a telefon,

ilyenkor a képarány 1:1-re szűkül. Alapesetben 12 MP-es képeket készít, vagyis 9 képpontot von össze, viszont 1:1, 3:2, 16:9 és teljesképernyős képarányokban is tud dolgozni. Az egyértelmű, hogy az 50 MP-hez képest, amit a Redmi Note 11 tud felmutatni, sokkal részletesebb az összhatás, viszont az algoritmus beletúr a képekbe, emiatt látszik némi vonalelmosódás, helyenként picit foltosak a képek, és túl is exponáltak. Összességében nem rossz ez, arra viszont kíváncsi lennék hogy a Pro és a Pro 5G kapcsán mást csinál-e a szoftveres oldal, vagyis hogy direkt rontottak-e a Note 11S képein, vagy sem. Az éjszakai képek az elmegy kategóriánál nem jobbak, de egyik középkategóriás telefon sem szokott ebben a szegmensben csillogni. A 108 MP-es képeket ezen a linken nézhetitek meg.

Ami a videókat illeti, itt már van 1080p mellett elektronikus stabilizálás,

míg a sima Note 11-nél nem volt. Szerintem ez a minimum, hogy egyáltalán értékelhető anyagok készüljenek, bár ennek ellenére az állam nem esett le. Vannak a képben mikrolagok, ahogy próbálja kikompenzálni a hardver a remegéseket, emiatt nem teljesen folyamatosak a videók. 4K továbbra sincs, a színek tűrhetők, de lehetne ez jobb is, főleg, hogy vakító napsütésben, kiváló fényviszonyok között készítettem az anyagokat.