Redmi 9 vs. Redmi 9C okostelefon teszt

Aki a konkrét teszteket is szeretné elolvasni, az a Redmi 9 és a Redmi 9C kapcsán is megtalálja a megfelelő irományt.

Ami a szenzorokat illeti, a Type-C vs. micro USB csatlakozó univerzumban az utóbbit kapta az olcsóbb telefon, hiszen az előbbi egy fajta „prémium funkció”, amivel csak a Redmi 9 rendelkezhet. Értelmes gyorstöltés viszont egyikhez sem jár, legalábbis a 2 órát semmiképpen nem nevezném világbajnok időnek. A Redmi 9-en van infra port, ráadásul a WiFi is kétsávos, míg ezek a 9C-ből teljesen hiányoznak, bár mindkettőből van olyan variáns, ami rendelkezik NFC-vel, sovány vigasz gyanánt.

A kék színű a Redmi 9C, a szürke a Redmi 9

Mivel a klímát és a TV-t is telefonról vezérlem, és már évek óta az 5 Ghz-es vezetéknélküli sávot használom adatátvitelre, nekem ezzel ki is esne a Redmi 9C. Azt viszont elhiszem, hogy van, aki megmaradt a régebbi megoldásoknál, nekik nem fognak fájni a fenti hiányosságok. SIM tálcából mindkét készülék három helyest kínál, a két szolgáltatói kártya mellé egy micro SD is betehető. Ami viszont a méretüket illeti, mindkettő elég hodály, különben a 6,53 colos kijelző nem férne el, vagyis aki kis telefont keres, azoknak nem való a Redmi széria.

Hardver

Hatalmas csapás a Redmi 9C-nek a már emlegetett memória. Az újabb telefonok egyre több olyan szoftvert futtatnak, ahol nem árt, ha bőséges memória áll rendelkezésre, és az operációs rendszer is enni kér valamennyit. A gyártók pedig fifikásan belimitálják az egyes modelleknél az elérhető operatív tár mennyiségét, így aki nem akar mézbe ragadt csiga tempóban netezni, videókat nézni, illetve weboldakat betölteni, az előbb vagy utóbb elmozdul a 4 GB – vagy még több – RAM felé. Ilyen verzió viszont nincs a 9C-ből, és a helyzetet tovább rontja, hogy a mellé szerelt MTK Helio G35-nél a Redmi 9-es Helio G80-as SoC-ja még jóval erősebb is.

Ez a számok nyelvén annyit jelent, hogy Antutu pontban nagyjából a dupláját hozza össze a Redmi 9, ami azért már tekintélyes mennyiség. Egyik sem egy gamer mobil, de a 9C-n a kicsit is erősebb játékok elindítása is nagyjából esélytelen, a Kilencessel legalább a remény megmarad, néhány nagyobb név futtatására. Háttértárból a 9C ugyanannyit kap, mint a Redmi 9, de tulajdonképpen ez lényegtelen, lévén egy micro SD kártyával bármikor bővíthető a tároló. A hangja mindkettőnek mono, de aki nagy zenebonát akar, az Black Sharkot vesz, nem Redmit.

A szoftverek gyakorlatilag megegyeznek, Android 10-re épülő, MIUI kezelőfelületet kaptok, a 9C-re már ki is jött a 12-es főverzió. A telefonos nirvánába vezető út MIUI variánsokkal van kikövezve, egy rendkívül stabil, megbízható, könnyen átlátható rendszerről van szó, de ezt már unalomig ismételtem korábban is. Sajnos azonban a lassú G35-ös proci és a 3 GB RAM itt is beleköp a levesbe, a „KilencCé” döcögősen, akadozva futtatja, meg-megtorpan, és a helyzet sokat romlik a komolyabb weboldalak vagy appok használatával. Vagyis itt is a Redmi 9 előnyei domborodnak ki, annak ellenére, hogy a gyakorlatilag azonos szoftveres környezetről van szó.

Az üzemidő kapcsán elmondható, hogy nagyjából ugyanazt hozzák a készülékek, az olcsóbbik akkuja 5000, a drágábbik pedig 5020 milliamperórás, de ez a gyakorlatban semmilyen különbséggel nem jár. Mindkettő üzemideje brutális, a három napot különösebb erőlködés nélkül össze lehet hozni, ez többek között az előnye a kisteljesítményű, de keveset fogyasztó MTK Helio processzoroknak. Ez pedig egy hatalmas előny lesz azoknak, akik „csak” egy telefonálásra és alapműveletekre képes készüléket keresnek.

Kameraképességek

Ez az a szekció, ahol hangosan lehet hahotázni vagy sírni, de ezt szerintem mindenki belekalkulálta az árba. Nyilván ezeket a telefonokat nem is azzal reklámozzák, hogy bombasztikus képeket és videókat képesek készíteni. Hardverben jelentős eltérések találhatóak, amit a beágyazott táblázatban láthattok:

Redmi 9 képei

Amint látható, a Redmi 9C-ből teljesen hiányzik az ultraszéles szenzor, a makró pedig a nyomorúságos 2 megapixeles egység, amivel jellemzően nem lehet értelmes képeket kattintani. Ezért hardveresen már az elején utcahosszal elhúz a Redmi, és akkor még a szelfi kameráról nem is beszéltem. Sajnos a két terméket nem tudtuk vált vállvetve tesztelni, de elég megnézni a galériában található fotókat, hogy képet alkossunk a különbségekről.

A Redmi 9C képei

A Redmi 9C esetében egyszerű a képlet: ha mutogatni kellene egy készüléket, amivel nagyon nehéz jó képeket készíteni, akkor ez az. Kiégnek, homályosak, nincs felbontás, ésatöbbi. Minél messzebbre mentek egy tárgytól, annál gázosabb az eredmény, de hát ez tudható volt az ára tükrében. Éjszaka meg elővenni sem érdemes, mert a fénykezelése borzalmas, egy nagy paca az egész. A Redmi 9 esetében is vannak bajok, viszont a makró egészen használható, leszámítva azt, hogy brutálisan túlszaturálja a képeket. Azért az élességgel is voltak helyenként bajok, de a fő szenzor egészen szépen teszi a dolgát, és az ultraszéles is használható.

Ami a videókat illeti, a Redmi 9C itt is gyengélkedik, de mindkét készülékre igaz, hogy nincs semmilyen stabilizálás, emiatt az anyagok remegősek, és a felbontás is olyan, amilyen, de semmiképpen nem jó. Az a gond, hogy ha még lenne is elég anyag a tartalmakban, az állandó billegés és remegés akkor is agyonverné az összhatást, így ezek az eszközök igen korlátozottan használhatók ilyen dolgokra. A Redmi 9C kapcsán megpróbáltam éjszakai videókat készíteni, de jól jellemzi a problémát, hogy éjszaka nem tudtam vele értelmesen felvenni egy tábortüzet sem, pedig az volt az egyetlen fényforrás. Vagyis ha lemegy a nap, akkor ezek a telefonok is elmehetnek aludni, legalábbis ami a videós képességeket illeti.