Poco X6 Pro 5G okostelefon teszt

A Poco X6 Pro 5G kinézete szerintem nagyon megosztó lesz,

nekem tetszik, annak ellenére, hogy a kinézete viszonylag bazári, ezzel a sárga, remekül tapadó „műbőr” betéttel és a gradiens csíkokkal telerakott kameraszigetével, de legalább valahogy kinéz a készülék, és nem olyan, mint az előző 10 egyenmobil. Színes,  fiatalos, akinek pedig nem tetszik, az a sötétszürke szilikon tokkal teljesen elfedheti, így csak a remek minőségű fekete keret, meg a kamerasziget fog látszani. Akinek meg bejön, az felrak egy átlátszót és sárgán világít majd a telefon, „jipi-já-jé”, igazi win-win szituáció. Vannak egyébként még további finomságok a készüléken, például a metál sárgára színezett fém gomb az oldalán, de a képernyőbe épített, rejtett, nem mellékesen nagyon pontos ujjlenyomat-olvasó is menő. Végre van normális IP szabvány szerinti védelme, ebben az esetben ez IP67, vagyis majdnem vízálló.

Kézbe fogva a Poco X6 Pro 5G-t, az tűnt fel elsőre, milyen remek az építési minőség. A gombok úgy állnak a helyükön, mint a cövek, ennél sokkal drágább készülékeknél szoktam ilyet látni. A váz nem csavarodik, nem ropog, nem is tudok nagyon mibe belekötni. Ellenben rengeteg xiaomis védjegyet felfedeztem az oldalai mentén, ami már jól utal az extra funkciókra, amikből van néhány. Infra, WiFi 6, 5G támogatás, NFC, duális nano SIM, műholdas navigáció – GPS, GLONASS, BeiDou, Galileo -, sztereó hangszóró, pulzusmérő!, gyorsulásmérő, giroszkóp és iránytű, lépésszámláló, közelségszenzor, szóval a magasságmérőt leszámítva minden. Konkrétan még elolvasni is fárasztó, mennyi mindent belepakoltak a telóba.

Pár dolgot ki is emelnék a listából, az egyik a duális nano SIM,

vagyis két számotok is lehet, ami kapcsán az Apple felhasználók elmorzsolhatnak egy könnycseppet, a másik a pulzusmérő, ami elég ritka madár ebben a szegmensben. Viszont az is igaz, hogy nincs jack bemenet – évek óta BT fülest használok, de biztos van, akinek hiányzik majd -, és a nano SIM foglalatba a micro SD kártya nem fér bele, de erre talán nincs is szükség az 512 GB-os háttértár mellett, főleg, hogy a felhőbe is lehet menteni képeket, amire ma már számtalan szolgáltató kínál lehetőséget. Egyetlen érdekességet tudok mondani, amivel eddig Xiaomi készülékeknél nem találkoztam: ez a virtuális közelségérzékelő. Ez azt jelenti, hogy a telefon „”kitalálja”, hogy éppen a fületekhez emeltétek-e a készüléket, és kikapcsolja a kijelzőt. Nekem jól működött, de olvastam róla panaszkodást, amit nem tudok megerősíteni.

Az alul elhelyezkedő Type-C port mögött egy meglehetősen bika töltőelektronika bújik meg.

67 W-tal etethető a telefon, a Poco X6 Pro 5G 45 perc alatt beszippantja a 100%-hoz szükséges elektron mennyiséget. Ami az üzemidőt illeti, 5000 mAh-val gazdálkodhattok, ez nagyjából a sztenderd Xiaomi telep. Nekem, ha sportoltam vele vagy futott a VPN, akkor 1-1,5 napra elegendő volt a kakaó, és szűk 2 napra, ha nem, de igazából ilyen szintű gyorstöltés mellett többre nincs is szükség. Viszont van valami gyártóspecifikus mókolás a hardverrel, mert ha a Baseus Gan 2 Prómat használtam, inkább 1 lett az a háromnegyed óra.

Van továbbá egy érdekes jelenség a Poco X6 Pro 5G-vel kapcsolatban, ez a battery drain – bővebben ebben a Reddit threadben -, vagyis a gyors merülés problémája. Ennek az oka az, hogy a telefon túlságosan sokáig tart memóriában appokat, ahelyett, hogy lelőné őket. Én is tapasztaltam a jelenséget, amíg be nem állítottam normálisan az akkumulátor menüben, hogy mivel mit csináljon, utána a jelenség megszűnt, így ezt mindenkinek ajánlom.

Mondjuk a pontszámot rendesen megnyomja a 12 GB RAM és az iszonyatosan gyors háttértár, de hát ahogy autós körökben mondják: itt minden „pöcc, röff indul”, a rendszer sebessége kiváló. Hogy a sok karakterből könnyebb legyen kiolvasni a lényeget, az alábbi eredményeket produkálta a Poco X6 Pro 5G a teszteken:

• Antutu V10: 1 306 603 pont
• GFX Bench, T-Rex on-screen/off-screen teszt: 60/447 FPS (az elsőnél a teszter kiakadt)
• Antutu háttértár teszter, írás/olvasás: 182 759 pont; 4150/3702 Mbps
• PcMark Work 3.0: 12 310 pont

Nagy szerencse, hogy évek óta ugyanezeket a teszteket futtatom le, így össze tudtam nézni a korábbi termékekkel. Poco X3 NFC: 282K, Poco X4 Pro: 394K, ehhez képest az 1300K Antutu pont az nagyon sok, ráadásul a régebbi fő verziók még könnyebben is adták a pontokat, mint manapság. Nem kérdés, hogy minden nagyon szépen fut rajta, játszani is lehet, mindenféle nagy név jól teljesített. Gyakorlatilag ez egy gamer telefon, a játékosoknak szánt szoftveres dolgok nélkül.

Megkockáztatom, hogy ez a teljesítmény felső kategóriás, csak a mobil ára nem az, ami döbbenet,

de később látni fogjátok, hogy megvan ennek a böjtje.

A másik nagyon erős hardveres elem a Poco X6 Pro 5G esetében a kijelző.

Ez az AMOLED panel nagyon jó, 120 Hz-en frissül – ami azért megüti az üzemidőt -, a fényereje valami kegyetlen, állítólag 1800 nitet tud, persze visszaszabályoz melegedésre, de a napfényt egyszerűen kineveti. A színek nagyon szépek, az 1220×2712 pixeles felbontás pedig mindenre elég, technológiai nyalánskágok oldalán pedig ott a 12 bites HDR10+ Dolby Vision. A streaminget fogyasztók nagy örömére a Widevine tanúsítvány L1-es, vagyis csak az előfizetésetek szabhatnak gátat a felbontásnak, a telefon nem. De így is kell ezt a felső-közép kategóriában, ez egy viszonylag kompromisszum mentes telefon.

Szoftveres oldalon elég nagy változások történtek, ugyanis a Poco X6 Pro 5G már az Android 14-re épülő Hyper OS-t – átnevezett MIUI – kapta meg,

ami kapcsán azt ígéri a gyártó, hogy 3 évig rendszerverziót és 4 évig hibajavító csomagokat is kap a teló. Bekapcsolás után egyből jöttek is a frissítések, a teszt idején az 1.0.9.0 verzió futott a készüléken. Valójában a Hyper OS több mint egy átcímkézett MIUI, más a dizájn, vannak benne extra funkciók is, sőt gyorsabbnak is érződik, mint az elődje, bár ezt ilyen bika hardver mellett azért nehezemre esett megállapítani. A rendszer kezeli a HDR fotókat, mindenféle átmenetes animációkat kapott, más a fő képernyő elrendezése, illetve már nem tudtam átszabni a felülről lehúzható menüt sem a régire, amiért kár. A kijelző az eddigieknél jobban paraméterezhető, több animáció van a szélén az üzenetek kijelzésére, van AOD, lehúzható értesítőpanel, az összehatás modern.

Remekül kezelte a 1MORE füleseimet is a Poco X6 Pro 5G, feldobja a töltöttségüket, meg a csatlakozási ablakot, ezzel sem volt hiba. Aki pedig a Xiaomi fiókba bejelentkezett társkészülékekkel osztogatna meg appokat, képernyőképeket, az ezt is megteheti, csipogtathatja a többi mobilt és tabletet keresés céljából és így tovább, igaz ezt mélyrehatóan nem tudtam tesztelni eszközhiány miatt.

Látszik, hogy a Xiaomi is eltolja az összes készülékét egy jobban integrált ökoszisztéma felé. Vannak továbbá új widgetek, a lezárt képernyő esetében is elindítható a fényképezés, de váltogathattok a dinamikus hátterek között is. Amit viszont utáltam, azok az előretelepített appok, amik még mindig feleslegesek, és nem tudom, ezeket miért kell ráerőszakolni a felhasználókra. A xiaomis alkalmazásokban nem ritka a reklám, nagy mázli, hogy ezek helyett lehet más, hasonló tudásút leszedni a Play áruházból.

Jöjjön a felső-középkategória egyik szent tehene, a kamera szekció. Az emberek a kutatások szerint általában 2 dologért hajlandóak sokat fizetni: a hosszú üzemidő/gyorstöltés és a jó fotós képességek. Az alábbi hardverekkel ga(rá)zdálkodhattok:

• 64 MP-es fő kamera
• 8 MP-es ultraszéles kamera
• 2 MP-es makro kamera
• 16 MP-es szelfi kamera

Kezdjük az egyszerűbbel: a makro kamera kuka,

nem jó semmire a 2 megapixel, viszont az alacsony felbontáshoz képest jól teljesít. A szelfi kamera közepes színvonalú képeket készít, lehetne élesebb a végeredmény, de így is elmegy, de semmi extra. A fő kamerának és az ultraszélesnek sokkal több értelme van, utóbbi funkcionálisan jön jól, hiszen nem kell a tárgyaktól ellépkedni, hanem csak átkattintani 0,6-os „”zoomra” és kész is. A fő kamera 64 MP-es szenzora úgy működik, hogy 16 megapixelből fog össze 4 darabot, ezt hívják pixel binningnek. Vagyis, amikor elkattintjátok a képet, valójában 16 MP-es képek készülnek, kivéve, ha külön elzarándokoltok a megfelelő menübe és benyomjátok a „64 MP” nevezetű gombot. Ilyenkor viszont fix a képarány, 1:1-es pedig sokkal jobb 16:9 vagy teljesképernyős fotókat lőni helyette.

Maga a kameraszoftver nagyon gyors, mindent széjjel lehet állítgatni benne, hozza a 2024-ben elvárható műszaki színvonalat.

A Poco X6 Pro 5G fő kamerája ígéretes, legalábbis az árszintjéhez képest. Nem igazán szeretem ezt a kifejezést, mivel el lehet vele kenni a hibákat, így meg akartam nézni a DxOMark eredményeit, de sajna még nem pontozták az X6 Pro 5G-t. Amíg van fény, szép képeket készít, jó a dinamikatartomány, viszont kékít, amiket először a felhőkön vettem észre. A tapasztalatom az, hogy az árnyékos helyeken tintásodik a kép, a naposokon meg picit kiég és narancsos lesz, ezt úgy tudjátok tesztelni, hogy egy fehér ház oldalról visszaverődő fénnyel szemben fényképeztek. A végeredmény pengeéles, mondjuk ez nem annyira meglepő az optikai – OIS – képstabilizálás mellett. Szürkületben már nem ilyen nagy a vidámság, némileg veszítünk a részletgazdagságból, megjelennek a hangyák, mosódik az összhatás, de összességében szerintem nem ez a gyenge pontja a telefonnak, a végeredmény decens.

Videózni a szelfi kamerával 1080p-ben 60 FPS mellett, míg a fő kamerával 4K 30 FPS-ben lehet, mindkettő esetben stabilizál a hardver.

A dinamikaátfogás remek, jók a színek, élesek a kontúrok. A hang is rendben van, de azért van némi szélzaj, illetve erőlködik a teló, hogy kivegye azt, így a zajszűrés helyenként túl sokat csipeget a teljes hangtartományból. Elvileg ezeket a felvételeket is kisimítja az optikai stabilizálás, de ez egy viszonylag korlátos dolog: meg-megdöccen a kép, látszik, hogy erőlködik a hardver. Érdekes, mert az X3 NFC-ben ez elég jól működött, szóval furcsa, hogy a 3 generációval későbbi Poco X6 Pro 5G ezt nem csinálja jobban. Éjszaka némileg romlik a minőség, ilyenkor érdemes visszavenni a képkockák számát is a kevesebb fény miatt. Nem dobtam hátast a pixelesedő végeredménytől, sőt, bizonyos fényviszonyok mellett használhatatlanságig silányulnak az anyagok, de összességében, ha nem is kiemelkedő, de elfogadható eredményeket kaptok. A 4K 30 FPS-t beraktam a tesztbe, az 1080p 60 FPS-t itt éritek el.