Ninkear N14 Pro notebook teszt

Ami a minőséget illeti, az szolid, nem éreztem rosszabbnak mint a nyugati brandeket. Adnak mellé az alapcsomag részeként egy egeret, egy egéralátétet, a szokott karakterkészlet matricákat, de például laptopos hordtáskát nem.

A minőség ellenőrzésére a kedvenc tesztem – az autók ajtócsapkodós DIY „minőségellenőrzéséhez” hasonlóan -, hogy lehajtom a kijelzőjét félállásra és a hüvelykujjammal megpróbálom azt felemelni.

Minél nagyobb az ellenállás, minél feszesebb a szerkezet – de még éppen nem akad -, általában annál jobban összerakták a cuccot.

Az ilyen mechanikai ellenállásokat a komolyabb gyártók szándékosan építik be a termékeikbe, aki nyitotta már ki drágább óra dobozát vagy nyomkodott IKEA automatikusan kinyíló és visszazáró fiókot, az tudja, mire gondolok. A Ninkear N14 Pro kiállta a próbát, kellemesnek éreztem az összhatást.

Mivel ez egy egy 14 colos notebook, ebben a méretben rá szoktak menni a minimalizmusra.

A notebook 32,5×21,48×2,09 cm, a tömege 1,52 kiló, amin gondolkodtam, hogy sok-e, de szerintem nem, viszont nem is extrém könnyű. Hurcibálni jól esett, de azért nem mondom, hogy megváltja a világot. Már csak azért sem képes erre a Ninkear N14 Pro, mert nem képes Type-C porton keresztül töltődni, így meg cigölni kell a 65 W-os tápegységét, pedig ez a teljesítmény már nagyon mobilos tartomány. Szerencsére a dolog feloldható egy DC in to Type-C kábellel, csak jól meg kell néznetek a töltőtök csatlakozóját. És ha már emlegettem a töltést, a Ninkear N14 Pro akkuja 4700 mAh-s, vagy máshogy kifejezve 54,3 Wh-s. Ez a gyártó szerint 6 munkaórát vagy 8 videózós 60 percet jelent. Kezeljétek helyén, lejjebb írom, mit mértem a valóságban.

Ami a portokat illeti, a kis notebookonak mindig az szokott lenni az egyik baja, hogy kevés van belőlük a kicsi alaplap miatt:

• 2 darab USB2.0
• 1 darab USB3.0
• 1 darab HDMI 1.4
• 1 darab TYPE-C (nem teljesértékű, nem vesz fel töltést és a monitorkép sem megy át rajta)
• 1 darab 3.5mm jack csatlakozó
• 1 darab 3.5mm DC bemenet (ide jön a tápegység)

A Ninkear N14 Pro fenti portlistája impozáns, de azért van vele egy probléma: a Type-C port nem visz át képinformációt.

Három monitort is rádugtam, egyik sem ment a Type-C-n keresztül, így meg olyan sok mindenre nem jó. Nyilván lehet róla telefont tölteni, átalakítóval mehet rá pendrive, egér és hasonló perifériák, de hát na, ez így akkor is karcsú. Ami a vezeték nélküli kapcsolatok illeti, a WiFi duális, a BT 4.2-es szabványt támogatja, ami azért 2024-ben egy szégyenfolt. Ennek is bűn rosszul szólnak a hangszórói, de ez mondjuk nem annyira egy selling pointja az ilyen eszközöknek. Aki minőségi zenét akar hallgatni, az felvesz egy fejhallgatót, a játékosok meg úgyis kiterelik a hangot a jack porton keresztül egy komolyabb hangrendszerre.

A képeken pedig észrevehettek egy furcsaságot: van ujjlenyomat-olvasó, a valóságban viszont nincsen.

Szerencsére a három lépcsőben állítható háttérvilágítás nem maradt le, így sötétben is jól használható a noti.

A Ninkear N14 Pro processzorától sem dobtam el az agyamat.

A Tiger Lake alapokra építkező 10 nanométeres Intel Core i7 1165G7 nem éppen egy éhezőművész, 28 W a maximális TDP-je – ez a maximum hő, amit képes adott terhelés alatt generálni a CPU -, ami egy ekkora notiban nem túl szerencsés. Egyrészt elfűt(het)i a többi alkatrészt, másrészt zabálja az akkuidőt is. Ha visszalapoztok a Ninkear A15 Plus tesztjére, abban egy 7 nanométeres AMD Ryzen 7 5700U volt, ami kevesebbet fogyaszt és erősebb is, és a két notebook között gyakorlatilag alig van árkülönbség, ebből pedig olyan jól nem lehet kijönni. Nem mintha ezt a teljesítménykülönbséget a Windows 11 Pro alatt olyan nagyon lehetne érezni – leszámítva a lassabb háttértár problémáját programok telepítésekkor -, de nekem a tudat is elég, hogy kevesebbet kapok a pénzemért.

Ami a benchmarkokat illeti, túl nagy meglepetéssel a Ninkear N14 Pro nem szolgált. A napi feladatokat tisztességesen ellátja, ezen is nagyjából ugyanúgy tudtam dolgozni, mint az A15 Plus-szal, leszámítva a Premiere Prót, ami durván megüti a hardvert. A mínusz 1 monitor azért zavaró volt, de nyilván ezt a cuccot nem is erre, hanem hurcibálásra találták ki. Filmet nézni róla remek, a 14 colos, Full HD monitor egy „extra size” tabletként viselkedik, a színei és a betekintési szögei korrektek, viszont a fényereje eléggé karcsú, 250 nit. Ezt verőfényes napsütésben tuti nem fogjátok használni. Mint ahogy munkára is elég kicsi, nincs numberikus pad, hiszen egy ekkora házban nem fér el a teljesértékű billentyűzet. A magyar ékezetek hiánya is zavaró volt helyenként, annak ellenére,hogy maga a klaviatúra nem rossz. Csendes, jó a nyomáspontja, csak például a hosszú „í”-t már gombkombinációval kellett bevinnem. De ha már volt Type-C port, egy átalakítóval ráraktam egy, a magyar 101 gombos karakterkiosztást is lekezelő külső billentyűzetet.

A Ninkear N14 Pro üzemideje érdekesen alakult.

Két tesztet csináltam, egy mozizósat – 12% százalékot merült 1 óra filmnézés alatt, 50%-os fényerőn -, és egy hagyományos munkanapot szimulálót. Ebben volt némi Photoshop, folyamatos zenelhallgatás YouTube-ról, +1 monitor és mindenféle vezeték nélküli kapcsolatok használata, és 100%-os fényerő. Itt már nem volt nagy vigéckedés, esett rendesen a feszültség, pár óra alatt felzabálta a teljes elektronkészletet. Szóval egy munkanapot biztosan nem bír ki, de lehet egy felet sem.

Ennek ellenére, ezek az értékek szerintem rendben vannak, a 14 colos notik ennyit tudnak.

Külön öröm, hogy nagy teljesítményen hajtva sem érte el a 30 decibelt a hűtés hangja, szép csendben teszi a dolgát a termék.