Xiaomi Poco Pad tablet teszt

Nem tolták túl, nincs tok, billentyűzet, tartalék kijelzővédő fólia vagy érintőtoll, de ezeket külön beszerezni nem olyan nagy feladat, mindegyiket árulják Poco néven, meglehetősen drágán.

Az anyaghasználat jó, a kinézet a semmi extra kategória, viszont az összerakottságba nem tudok belekötni. Nem recseg, nem ropog a burkolat, masszív a cucc, pedig a 12 colos tabletek szoktak csavarodni, ahogy az N-One NPad Ultra kapcsán írtam. A fiúk azért nem voltak túl kreatívak, konkrétan semmi nem jut eszembe a dizájnról, annyira semleges, a kamerák hátul a 2010-es évek végét idézik, leginkább olyan semmilyen az egész. Viszont van az éleken 4 darab, Dolby Atmos képes hangszóró, így a nagy tabletek egyik tipikus előnyét – sokkal jobb hang és nehezebb a tenyeretekkel eltakarni a hangforrásokat – itt is megkapjátok.

Vannak bizonyos xiaomis vívmányok, amiket a Xiaomi Poco Pad részben magáénak tudhat. Ugyan infra port nincs – minek lenne 2024-ben egy tableten? – viszont jack csati van, így nem a Type-C-n kell kihozni a hangot. Az oldalsó SIM tálcát jobb lenne micro SD kártya tálcának hívni, ugyanis SIM-et nem fogad – nincs 4G modem benne -, és műholdas támogatást sem kapott, viszont az alapból 256 GB-os háttértár 1,5 TB-ig bővíthető. És ez kelleni is fog, mert manapság rengeteg játék hízott 20-30 GB-os méretűre.

Kiköszörülendő a csorbát, az egyéb vezeték nélküli kapcsolatok impozánsak: van kétsávos WiFi 6, BT 5.2,

meg egy rakat szenzor, mint például az iránytű, a giroszkóp, a fényérzékelő szenzor, lépésszámláló – Ki használja ezt egy tablet esetében? -, gyorsulásmérő és persze a már említett négy hangszóró.

Korábban már kitalálhattátok a töltője alapján, hogy a Xiaomi Poco Pad képes 33 W-os gyorstöltésre. Ez el is kell a 10 000 mAh-s akkumulátor mellé, hiszen az 571 grammos, 280×182,5×75 mm-es tabletben egy hatalmas, 12,1 colos kijelző trónol, amit bizony rendesen etetni kell energiával. A gyártó azt állítja, hogy egy ekkora telepről 16 órányit videózhattok és 18 órán át olvashattok, jelentsen ez bármit, de gondolom az e-bookok pörgetésére gondoltak. Egy óra videónézéssel, WiFi használat mellett, közepes fényerőn 4% százalékot merült a masina, ugyanezt a háttértárról lejátszva sem kaptam nagyon más adatokat, 3% százalék lett az eredmény.  Work 3.0-val mérve a 100-ról 20%-ra merülés 11 órát és 13 percet vett igénybe, és erre még rá kell a maradékot számolni, szóval a 12,5-13 órás üzemidő valószínűsíthető.

Játékok esetében viszont brutálisan fogynak az elektronok, pár óránál hosszabb üzemidőnél többre ne számítsatok.

Ráadásul ez egy meglehetősen friss lapja, 4 nm-es csíkszélességre épül, így a Xiaomi Poco Pad üzemidejét sem égeti el feleslegesen a nagyobb teljesítmény leadása.

De mit jelent ez pontosan a konkurensekhez képest? Kerestem egy hasonló méretű kijelzővel szerelt tabletet – az N-One Npad Ultra ilyen – és ehhez hasonlítottam a Xiaomi Poco Pad eredményeit, az első érték az N-One, a második a Poco:

• Antutu V10: 351 536 pont; 560 816 pont
• GFX Bench, T-Rex on-screen/off-screen teszt: 42/46 FPS; 80/123 FPS
• Antutu háttértár teszter, írás/olvasás: pont; /Mbps (szekvenciális) 1022/553 MB/s; 912,7/832,7 MB/s
• PcMark Work: 7713 pont; 11939;

Mint látható, a Xiaomi Poco Pad előnye egyértelmű, több mint másfélszer olyan erős, mint az N-One, és ez a többletteljesítmény bizony érezhető is használat közben. Nyilván említenem sem kellene, hogy ennyi kakaó bőven több, mint ami a netezéshez, videónézéshez kell, így jöhettek a hardverigényes játékok. CarX Street – ez nem skálázza át magát a hardverhez, azért szeretem -, Genshin Impact, és új névként a Wuthering Waves és a Zenless Zone Zero, ez utóbbi minden idők egyik leghardverigényesebb játéka, ráadásul ezeknél kézzel állíthatók a grafikai paraméterek. Ezek simán kihajtják magasabb beállítások mellett a vasat, de azért az extrém példa kategóriájába esnek, viszont aki ilyen nevekkel is akar játszani, az ne a Poco Pad-ot, hanem a Xiaomi 6S Prót vegye.

Ami a kijelzőt illeti, az szerintem pazar lett, a 12,1 inches, 2560×1600 pixeles IPS panel remek színekkel operál.

Kár, hogy a Xiaomi Poco Pad esetében is olyan megjelenítőt választottak, ami tükröződik, szóval lehet, hogy tennék egy matt fóliát a Corning Gorilla Glass 3 felületkezeléssel védett üvegre. A fényereje maximum 600 nit, ami eléggé sok, de mivel nincs a tabletben 4G modem, nem nagyon fogjátok kivinni a szobából, maximum a verandára. 120 Hz-en frissül a panel, sőt a szemet is kevésbé fárasztja az alacsony kékfény kibocsájtás miatt, amire a TÜV Rheinland tanúsítvány a bizonyíték. Van továbbá Dolby Vision támogatás is, a színei nagyon szépek, méltó a részegység ehhez az árszinthez.

Az operációs rendszer nem is lehetne frissebb, az Android 14-es főverziójára az új Hyper OS került, ami a MIUI kezelőfelületet váltotta.

Összességében ez egy nagy lépés a Xiaomi ökoszisztémájának integrálása felé, az eszközök ebben a rendszerben jobban együtt tudnak működni, „a la” Apple és Samsung. Maga a felület maradt nagyon letisztult, gyors, de egy picit más logika alapján működik, mint eddig. Nekem összességében tetszik, kicsit szokni kell, de az extra funkcionalitás megérte a váltást. Az, hogy kinek jön be, arról felesleges vitatkozni, viszont érzésre letisztultabb, mint a MIUI, és ami legfontosabb, hogy nulla reklámmal találkoztam és semmilyen egyéb előretelepített szörnyűséggel nem fárasztott a rendszer, ami app fent van, az hasznos. Sőt, grátisz, hogy a Widevine tanúsítvány is L1-es, így a streaming szolgáltatók anyagaival sem lesz gondotok.

A jó kamerák mindig nagy extrának számítanak és súlyos tízezreket kell fizetni a tabletek esetében a megfelelő minőségért.

Nem is nagyon erőltetik ezt a gyártók, maximum a prémium szegmensben, de a Xiaomi Poco Pad azért nem tartozik ide. Viszont a dologban van egy csavar, ugyanis két kamera is van a hátlapon, viszont mögötte valószínűleg csak egy szenzor található, így ez itt vagy dizájn elem vagy a mélységélességért felelős egység „lakik” mögötte, de igazából nincs róla infó a sajtóanyagban. A hardver az alábbi:

• 8 MP-es hátlapi kamera
• 8 MP-es előlapi, szelfi kamera

Nyilván nagy dolgot nem szabad a szenzoroktól várni, de azért az átlag, másodvonalas tableteknél jobb. Van képstabilizálás – EIS -, de a felbontás alacsony, ami főleg akkor bukik ki, amikor távolabbi képeket akartok lőni, hiszen a kontúrok összemosódnak, és a színek sem az igaziak. De még mindig jobb, mint az olcsóbb tabletek, és korlátozottan ugyan, de lehet vele jó képeket lőni egy csomó képarány – 4:3, 16:9, teljes képernyős stb. – mellett. Van továbbá dokumentum szkennelés is, ami egy tabletnél hasznos, sőt akár éjszakai képeket is lőhettek, amik helyenként sajnos az értékelhetetékenség határát súrolják. A kérdés az, ki fog egy 12,1 colos, 571 grammos táblagépet fényképezésre használni, szerintem nem túl sokan.

Ami a videós képességeket illeti, itt sem villant nagyot a Xiaomi Poco Pad, mindkét egység 1080p 30 FPS-sel képes mozgóképeket összefűzni, viszont a fénymérése elég rosszul működik, a kép is ráng, szóval nem érdemes erre a részre túl sok szót vesztegetni.

HA SZERETNÉL TÖBBET MEGTUDNI A TABLETEKRŐL, OLVASD EL KIMERÍTŐ RÉSZLETESSÉGGEL MEGÍRT SZAKMAI MAGYARÁZÓNKAT!