N-One Npad X tablet teszt

Szóval vegyétek le, mert ez az érdesített alumínium felület eléggé frankó, főleg ebben a kétárnyalatos kivitelben. Ennek egyébként az oka az, hogy valahol ki kell engedni a „vájárlesz” kapcsolatokért felelős chipek jeleit, szóval mindenhol nem lehet fém. Az összerakottságra mondhatnám, hogy példás, a gombok állnak a helyükön, mint a fagyott kutya lába, az illesztések szépek, de amikor megnyomtam a képernyő sarkát, valami roppant egyet, és a helyére ugrott az, aminek eredetileg is ott kellett volna lennie. Más hibával nem találkoztam, de azért egy „WTF?” itt elhagyta a számat.

A hátlapi dizájnról a „prosztó” szó jutott eszembe, akkora kamerasziget van rajta, hogy csak na,

tökéletesen alkalmas a kinek van nagyobb játék megnyerésére. Cserébe legalább felbontás oldalon is van mit felmutatnia, ez ugyanis egy 20 MP-es Sony szenzor, de nem lövöm le a poént előre a képminőség kapcsán, a lényeg az, hogy kiáll a síkból, ami kicsit fura, de nem zavaró, tabletet ugyanis szinte mindenki vagy kézben fogva, vagy tartóból használ. Főleg egy ekkorát, ez ugyanis 10,95 inch-es, ami hatalmas, és végre van rajta 4 darab hangszóró is, így játék közben sem lehet betakarni a hangforrásokat. A hangja olyan tabletes, elmegy, teljesen élhető, de azért nem vetekszik egy komolyabb fejhallgatóval a tudása. Jack port nincs rajta, de az 5.x-es Bluetooth szabványok korában szerintem ezt már nem sokan használják, egyszerűen kikopott a köztudatból. Gyanítom, a Type-C porton sem megy át a hang, mert adaptert nem mellékeltek a dobozban, de azért meg lehet próbálni itt is átvinni.

Szenzorfronton a már említett BT-on túl van duális WiFi, 4G, mindenféle helymeghatározó rendszer kezelése, de fényérzékelő szenzora még mindig nincsen az N-One-oknak,

pedig azért 70K-ba beleférhetett volna, így marad a kézi állítgatás. Akkuból akkorát kapott mint a ház, 8600 mAh-ról beszélünk, ami jó nagy, dehát egy 2000×1200 pixeles kijelzőt kell életben tartania. Ezt sikeresen meg is teszi elég sokáig, 1 órányi YT videózással, közepes fényerőn 7%-ot merült, ami azt mondom, erre a felbontásra és méretre rendben van. Feltölteni 18 W-tal lehet, ami nagyjából egy QC 2.0 – nyilván nem ez a neve, hiszen az egy Qualcomm szabvány, ezt a chipet meg nem ők gyártják – tudásának felel meg, de valamilyen gyorstöltést muszáj volt alkalmazni a tabletben, különben sosem végeznétek egy ekkora teleppel.

Legegyszerűbben a Benchmarkban mért eredményekkel lehet demonstrálni az előrelépést: ez 340 000 AnTuTu pontot jelent – V9.5.7 -, a Pro teljesített kb. 250 000-et, szóval majdnem 40%-kal erősebb az X, mint a Pro.

Mivel a GPU chip is változott Mali-G57 MP1-ről MC2-re, az FPS ráták is megugrottak a GFX Bench-ben, a T-Rex már 49 FPS-sel üldözi a motorost a korábbi 26 helyett. Ezzel pedig eljutottunk oda, hogy ez azért már igencsak alkalmas játékra is, nyilván lehetne ez is több, csak hát azért többet is kellene fizetni. Csak hogy értsétek, ez mennyire szép teljesítmény: a Lenovo Tab P11 kb. ugyanennyiért csak 220K AnTuTu pontot és 29 FPS-t teljesített ugyanezen benchmark szerint. Mondjuk egy Xiaomi Pad 5-höz képest még mindig nincs a fasorban sem, de azért ez már nem rossz egy másodvonalas gyártótól. Ráadásul az Npad X háttértára sem marad szégyenben, a 748 Mbps olvasási és a 249 Mbps írási sebesség megérdemli a tapsot.

A 2000×1200 pixeles, 60 Hz-en frissülő IPS panel több szempontból is meglepett.

Egyrészt még mindig nem értem, miért nem elég a Full HD, mert ezek a plusz pixelek csak az akkut eszik, sokat nem adnak hozzá sem a játék élményéhez, sem a mozizáshoz, viszont legalább merítik az akkut. A betekintési szögei jók (lennének), ha nem csillogna, mint Salamon töke. Van rajta gyári fólia, helyette vennék egy olyat, ami matt, viszont az eltávolítása segít az érzékenység növelésében. Ezek az olcsó matériák mind ilyenek, a konkurensek sem tesznek fel jobbat sajnos, viszonyt könnyedén orvosolhatók egy üveg variánssal. A színei egész jók, szobában a fényereje is kellően nagy – 380 nit -, de azért kültéren, napsütésben ez karcsú, főleg a tükröződés miatt. Azért egy fa alatt ülve viszonylag ritkán neteztek, de verőfényeben oda szerintem már kevés.

Ami az operációs rendszert illeti, ennél nem nagyon lehetne frissebb – illetve de, a 14-es februárban jelent meg -, az Android 13-as főverziójának enyhén átszabott változatáról van szó. Egy darab bloatware-rel vagy egyéb előretelepített marhasággal sem találkoztam, van sötét mód, tematikus ikonok, meg az összes szokásos androidos cucc. Gyakorlatilag hibamentesen tette a dolgát, egyetlen sirámom volt, hogy bár nem akadt meg sehol, kicsit lassan reagál. Nézegettem a rendszerdiagnosztikát, és hát semmi különösbe nem futottam bele, a 8 GB RAM-ból kb. 4-5  GB-nyi mindig szabad, a hardver erős, szóval semmi nem indokolja a dolgot. Ugyanezt vettem észre a képernyőfelélesztésekor is, mintha lenne benne egy szándékos delay, ami késleltetné a reakcióját, de ennek meg semmi értelme, szóval elfogadtam, hogy ez ilyen. A sajtóanyagban több helyen szerepel a 16 GB RAM, ami a 8 fizikai mellé társít még 8 GB virtuálisat. Ezt az egész témát engedjük el, kb. 30 éve létezik a technológia, már a korai Windowsok is használták, a háttértárból csinálnak plusz operatív tárterületet, ami tetű lassú. Hogy mennyire? A galériában megnézhetitek, hogy kb. tízszer gyorsabb a RAM, és akkor még az eléréséi idejéről nem is beszéltem. Sajtóanyagban jól néz ki, de semmi több.

Külön kitérnék a helymeghatározó műholdak pontosságára és a befogási sebességre, ez ugyanis a Unisoc SoC-k gyenge pontja, de ez az MTK magra cseréléssel megváltozott.

Hiperpontos, nagyon gyors, igaz, nem hinném, hogy erről bárki navigálna, de a lehetőség adott, vannak direkt autós skinek az ilyen feladatokra.

Jöjjön végül a kamera és a fotós képességek, ha már egy 20 MP-es Sony szenzor került hátra és egy 8 MP-es szelfi előre. Ettől már az ember azért elvárhat valamit, hiszen ez tabletes szinten meglepően jónak tűnik, papíron. A valóságban viszont ez is csapnivaló, mint minden tabletnek. A két fő gondja az, hogy nem nagyon tud mit kezdeni sem az ellenfénnyel sem a sötétséggel, pedig vakító napsütésben aztán annyi fény van, hogy csak na, és ez lenne a fotózás lényege: sok fény mellett könnyű jó képeket készíteni. Csak hát nem ezzel a hardverrel, mert ez elég rossz. Direkt olyan kínai használati tárgyakat lőttem nektek, ami a lakásomban megtalálható és napi szinten használom őket, de hát az eredmény borzalmas. Érdekesség, ha egy USB kábelt dugtok be a tabletbe, akkor a kamera mellett egy olyan vörös, volt kollégánk, TubaDave szóhasználatával élve „szemkib@szó” LED gyullad fel, ami már sötétben kifejezetten irritáló. A videós teljesítmény hasonló, 1080p-ben készül a rettenet, viszont van EIS, amin teljesen ledöbbentem, ez általában a 100 000 Ft-os  kategória sajátja. Mondjuk elcseréltem volna egy automatikus fényérzékelő szenzorra, de sajnos a wishful thinking ebben az esetben nem működik.