Fossibot DT1 strapatablet teszt

A dobozban a tablet mellett csak egy töltőt, kábelt, SIM tűt és a leírást találjátok, a legelső teljesítményéből már következtethettek is a gyorstöltési szabványra, ami 18 W-os teljesítménnyel tolja be a telepbe az elektronokat. Ez nem lenne rossz, ha nem egy 11 000 mAh-s hodályt kellene etetni, szóval ettől nem dobtam el az agyam. Az viszont biztos, hogy a szabványokat teljesítő szilikon ajtók alatt lakó portok jó mélyen helyezkednek el, így rendesen nyomjátok be a Type-C csatiba a kábelt, különben nem lesz megfelelő a csatlakozás. Ami a kinézetet illeti, maszkulin erősítések mindenhol, amit szerencsére ez a narancs színezés kellően feldob, én nem erőltetném a full feketét, mert a kómába esés veszélyével fenyeget.

Az összerakottság jó, rosszabb környékeken verekedésre is alkalmas lenne a Fossibot DT1,

nem véletlen, hogy az elejtés ellen is védett a termék. A kamerasziget a hátoldalon eléggé ordenáréra sikeredett, de szerencsére a kameraszett sosem volt fajsúlyos eleme a tableteknek. Alul és felül quad hangszórók szólnak nem különösebben jó minőségben, míg az élen 3 szokásos gomb található. Ebből már lehet következtetni arra, hogy semmilyen spéci funkciót – programozható gomb, SOS, stb. – nem implementáltak a tabletbe, szóval ez egy átlagos táblagép lesz, durvább tokozással. Alul egy másik ajtó mögött bújik meg a többelemű SIM+TF tálca, ide pakolhattok micro SD kártyát a háttértár bővítése végett, további 1 TB-tal.

Szenzorfronton túl sok extrával nem fogtok találkozni, fájó pont a fényérzékelő hiánya,

így marad a manuális állítgatás. A WiFI duális, de nem támogatja a 6-os szabványt, van BT modul, műholdas helyzetmeghatározás – támogatja a GPS, a GLONASS, GALILEO rendszereket – Face ID, duális SIM kártya, és persze 4G modem, viszont nincs infra, ujjlenyomat-olvasó és NFC sem. A lényeg az, hogy nagy extrákat itt sem találtok, és ez nem véletlen, ez egy teljesen átlagos, áttokozott tablet.

Bár a sajtóanyag azt állítja, hogy ez a táblagép „lightweight”, ez egy elég nagy ellentmondás egy strapatablet esetében.

A 782 gramm nem kevés, és a 252,8*162,65*14,6 mm sem éppen csekély – a vékonyabb telefonok 8 mm vastagság körül vannak, ez majdnem a duplája -, de szerintem erre mindenki alapból számít, aki ilyen terméket választ. Nagy testben viszont nagy kijelző fér el, egy 10,4 colos, 2000×1200 pixeles panel termeszkedik középen, a teljesítményéről egy picit később. Ami viszont szúrta a szememet, hogy a Fossibot DT1 tabletre sem sikerült a kijelzővédő fóliát megfelelően felrakni, a sarkoknál foltokban eláll, ami így egy kicsit tróger hatást kelt.

Ez azt jelenti, hogy Antutun 242 000 pontot, GFX-Benchen 33 FPS-t szedegetett össze a T-Rex Offscreen teszten,

ami nagyon közel van az Oukitel RT5 „testvérmodell” értékeihez. Ebből az is következik, hogy ez nem egy gamer modell, de persze lehet rajta játszani, csak kényelmetlen a háromnegyed kilós cuccot kézben tartani. Jó hír viszont, hogy tenyérrel 4 hangszórót nem lehet lefogni, szóval az élmény nagyjából megvan, csak vannak a Fossibot DT1 tabletnél erre alkalmasabb modellek. A háttértár sebessége azért nem sokkolt le, 287 MBps-sel olvas és 126 MBps-sel ír, ami ennyiért elmegy, de kiemelkedőnek nem nevezném.

Kicsit visszatérnék a kijelzőre, hiszen az élményhez ez elég sokat hozzá tud adni vagy el tud venni. Valahol a skála közepén helyezkedik el használhatóság terén egy elég gyenge minőségű képernyővédő fóliával, ami mivel nincs is szépen felrakva, akár le is vehető. Ettől egyébként javul az érintés érzékenysége, de semmi extrára nem kell számítani a 2000×1200 pixeles IPS paneltől. A fényereje elég jó, napfényben is látszik, de a kézi fényerőállítgatás nem éppen az energiaspórolásról szól. A felület brutálisan gyűjti az ujjlenyomatokat, némi használat után nem nyújt éppen gusztusos látványt és még tükröződik is.

A közepes kijelzőt jól kiegészíti a sallangmentes Android 13 rendszer,

ami némi átalakításon esett át, de semmi komolyra nem kell gondolni. A navigáció nekem nem igazán jött be, kicsik az ikonok, teljesen felesleges ugyanabba a sávba még widgeteket is pakolni. Bloatware-eket nem találtam, és semmilyen problémába nem futottam bele, a rendszer elég gyors ezen a hardveren is, de azért nem egy Samsung Galaxy S23 sebességre kell gondolni. Mivel teljesen GAPPS kompatibilis, ezért az összes androidos app feltelepíthető, viszont az egyedi dolgokat – pl. kesztyű mód, mérnöki és egyéb eszközök  – nem tartalmaz. Akkor mitől strapatablet?

Végezetül pár szó a kamerákról, ami finoman szólva sem a húzóágazata a tableteknek. A hardver az alábbiakból áll össze:

• 48 MP-es fő kamera, PDAF támogatással
• 16 MP-es szelfi kamera

A kemény viszont az, hogy a dizájn úgy néz ki, mintha a hátlapon 3 kamera lenne. Nem tudom, mit csinál az alsó fekete kör, szerintem semmit, pedig távolról kamerának, közelről ujjlenyomat-olvasónak néz ki, de egyik sem.

A képek egészen elfogadhatók,

amíg közelről fényképeztek, de például a szembe fénnyel semmit nem tud kezdeni, egy fehér massza lesz a fotókon, plusz a fókuszt is szereti össze-vissza rángatni. Mondjuk azt nem értem, miért kell 15 MB-os képeket  készíteni, főleg, hogy gyanús, ezek interpolált képek 12 MP-ről, 48-ra. Megdöbbentő, de van EIS, vagyis elektronikus képstabilizálás, amit nem is tudom, utoljára mikor láttam kínai tabletek esetében. Sőt, a videóknál is van, amit maximum 1080p felbontásban tud rögzíteni. De ne akarjatok ilyet, mert ettől még a minősége csapnivaló, és ugyan dicséretes, hogy többet ad kamerafronton ez a tablet, mint a konkurensek, de pl. rángatja a stabilizálás a képet és ellenfény kezelése ettől még mindig nincs a szenzornak. Szélzajszűrésről meg pláne ne beszéljünk, ahogyan az ebből a videóból is kiderül.