Xmund XD-T2 futógép teszt

Érdemes még néhány egyéb funkciót is említeni, például a dőlésszög állítása, a BT kapcsolaton keresztüli zene, a „hordozhatóság” és az összecsukhatóság, és persze ne legyen nagyon szutyok az anyaghasználat sem. Most, hogy nagyjából sikerült felparamétereznem a dolgokat, nézzük, ezeknek megfelel-e az Xmund XD-T2. Ami az anyaghasználatot illeti, nagyjából rendben van a gép, az azért érződik, hogy olcsó matériákkal dolgoztak, de ez szerintem a működést nem befolyásolja. Ahol erősnek kell lennie, ott az, pl. ha megfordítjátok a szalagot, akkor látható, hogy egy masszív hegesztett vázszerkezetben fut a szalag, az alján elhelyezett tappancsok jól odafogják a laminált padlóhoz a futópadot.

A felső részen van egy „korlát”, amibe futás közben kapaszkodni lehet, ezt a kapaszkodót egyébként le lehet csukni, ha az oldalán lévő két csavart kicsavarjátok. Ez nem egy szerencsés megoldás abból a szempontból, hogy elég macerás ezt megtenni. Jobb lenne valamilyen egyszerűbb mechanika ennek a kivitelezéséhez, ugyanis így az összecsukás azért nem olyan egyszerű, annak ellenére, hogy az XD-T2 elején van két görgő, vagyis megemelve arrébb lehet tenni vagy éppen be lehet tolni az ágy alá, így nem foglal el a nagyszobában folyamatosan 2 négyzetmétert. Terhelni futva 100, sétálva 120 kilogrammig lehet, és erről néztem videókat is, úgy tűnik tényleg elviseli ezt.

Ami a funkcionalitását illeti, a kapaszkodót lehet permanensen lehajtva is tartani, ilyenkor sétáló módba kerül a berendezés

és maximum 6 km/órás sebességet enged a 600 W-os motor, míg felhajtva ez a határ 12 km/órára emelkedik. Kicsit kattognék ezen a számon, hogy ez mit jelent. Aki volt már komolyabb futóversenyen vagy látta ennek a startját – Budapesten nem túl nehéz ilyesmibe belefutni -, az tudja, hogy zónákból indulnak a versenyzők. Minden szekció 30 másodperccel gyorsabb, az utolsó zóna jellemzően a 6:30-7 perc/kilométernél vagy ennél is lassabb versenyzőknek szól, és minden szekció ehhez képest csökken. Én általában a 3-as vagy a 4-es zónából indulok, ez az 5-6 perc/kilométeres tempó, így nem nehéz kiszámolni, hogyha képes lennék folyamatosan, nagy távokat 5 perc/kilométerrel futni – de nem vagyok képes -, akkor tudnám kimaxolni az Xmund XD-T2 tudását. Talán ennél is érzékletesebb példa, hogy egy 2 órán belüli félmaratonnak az amatőrök már nagyon szoktak örülni, ehhez 5 perc 42 másodperc alatt kell egy kilométert megtennetek, ezen kalkulátor alapján.

Tehát, az Xmund terméke nagyjából az amatőr szint tetejéig kiszolgál mindenkit,

nyilván egy Tyson Gay nem ezen fog edzeni, de egy profi futó sem. Már csak azért sem, mert pl. a szalag dőlésszöge nem állítható. Ez azért baj, mert gyakorlati tapasztalatok alapján futógépen futni egy kicsit könnyebb, mint önerőből, ezért nagyjából 1-1,5%-kal meg szokták emelni a szalag meredekségét, hogy nehezebb legyen az erőkifejtés, ezzel szimulálva a valóságot. Cserébe viszont olyan dolgokat tud, mint a BT hangszóró alapú zenelejátszás, aminek a minősége nem nagy szám, de azért jópofa, hogy sport közben mehet a muzsika – de néztem így videókat is -, és hogy egy telefontartót is felszereltek a kapaszkodóra, amire egy kisebb tablet is ráfér, tehát akár filmet is nézhettek mozgás közben.

A távvezérlő érzékenységét kifejezetten utáltam,

egy fatuskó finomságával lehet rajta benyomni a gombokat. Ha kicsit böködöd, az a baj, ha nagyon, akkor meg az, szóval nagyjából középerővel lehet működésre bírni. Kicseréltem 3 elemet is, mert azt hittem ott van a gond – kettőt adnak hozzá alapból -, de ez sem segített, ez sajnos ilyen. Szintén idegesítő, hogy csak tizedenként lehet léptetni a sebességet, és mivel 1 km/óráról indul a szalag és 12 a maximum, egy darabig eltart, mire oda felnyomkodjátok. Szerencsére hosszú nyomásra elkezdi rendesen pörgetni a számokat, viszont így is vagy 1 percig tart eljutni a kívánt sebességig, szóval ez egy jelentős ergonómiai hiba.

Persze domborzati viszonyok sincsenek, ami a legdurvább nehezítés, SonkaMod kollégával futottunk már fel a Naphegyről a János-hegyre az Erzsébet-kilátóhoz, és ezt a terhelést meg sem közelíti az Xmund XD-T2.

Használni egyébként egyáltalán nem kellemetlen,

meg kell szokni ezt a fajta gépesített mozgásformát, és szerencsére számtalan előnyt tudok felsorolni mellette. Például, hogy nem kell felöltözni és kimenni a hidegbe, hogy nem kell megküzdeni a tereppel, lehet közben filmet nézni, illetve akár a korlátot is fogni. Ez utóbbit egyébként én nem ajánlom, mert megbontja a futómozgás harmóniáját, a karok ugyanis nagyon sokat segítenek a jó ritmus megtalálásában. Az Xmund XD-T2 további hátránya, hogy egy kicsit keskeny a futószalag, az én 175 centis magasságomhoz és a 75 kilómhoz éppen csak, hogy jó volt. Nem könnyű mellélépni, de azért volt olyan, hogy az eszköz szélét tapodtam a lábammal. Szerencsére el nem estem, de aki nálam magasabb vagy testesebb, az meg fog vele küzdeni.

A kocogáshoz tartozó paramétereket a fronton elhelyezett kijelzőn lehet nyomon követni.

Mutatja az időt, a sebességet, a megtett távolságot, az elégetett kalóriákat és az összesen megtett utat. A kijelzés szerintem abból a szempontból egy kicsit béna, hogy például a maximum idő 99,99 perc lehet, amibe pl. már egy félmaraton bajosan fér bele, én 1 óra 50 perc körül futom, ha csúcsformában vagyok, azaz 110 perc alatt. Ugyanez igaz az elégetett kalóriákra is, ezt is valamiért limitálja 999 kilokalóriában, már pedig ennél többet el lehet tüntetni egy kiadósabb, hosszabb távú kocogással. Az XD-T2 a paraméterek között magától lépked körbe-körbe, ezt állítani nem lehet, de hát türelem rózsát terem, előbb vagy utóbb eljuttok a kívánt értékhez. Ami a mobiltartót illet, az egy jó ötlet lett volna, de egy nagyobb készülék pont kitakarja a paramétereket mutató panelt, és a futástól egy kicsit rezeg is, így 15-20 perc alatt annyira elmászott a mobilom, hogy meg kellett igazítanom.