Onemix Red Eagle futócipő teszt

Ami a kinézetet illeti, a Red Eagle nagyon hasonlít ahhoz, amit a sajtóanyagban is láthattok, ellentétben például az All Blackkel, ami szerintem élőben eléggé kiábrándító. Szóval nem fogtok csalódni a dizájn kapcsán, patent kis topánka, de azért ez sem nubuk bőrből készült. Viszont a ragasztásokra nem lehet panasz, szépen minden a helyén van, eldolgozták az anyagokat ott, ahol kellett. Azért egy-két helyen láttam kiálló szálakat, de semmi zavaróval nem találkoztam. Nem mondom, a minőségbiztosítás szintjét még lehetne egy fokkal feljebb emelni, de Isten ments, hogy ilyet tegyenek a gyárban, mert egyből kétszer ennyibe fog kerülni a cucc.

Talán egyetlen sirámom lehet, hogy azért van egy fajta műanyagos feelingje ennek a mesh jellegű anyagnak.

Olyan, mintha impregnálnák valamivel, ami egy kicsit kellemetlenebb felületet eredményez, mint például a Li-Ning cipők esetében. Ez ugyan így télvíz idején nem gond, ellenben nyáron 30 fokban masszív lábszagot fog generálni, szellőzés ide vagy oda. De hát „négyezeré” ez is belefér. A Onemix egyébként nem vitte túlzásba a fellogózást, csak néhány helyen jelenik meg a márkajel, de azért jól felismerhető, ki gyártotta a lábbelit. Van azért egy dolog, ami nem tetszik, a sarokrész alatti szürke gél anyag elég ordenáré, viszont cserébe kényelmes az alsó rész.

Érdemes továbbhaladni lefelé a talp irányába. Ez a mintázat inkább mutat a divatozás, mint a komoly technológia felé, ráadásul több modelljük is használja a kialakítást – aminek a neve egyébként Seven Stars – , például az elég csinos Panther II széria. Szerintem ami a cég oldalán van, technológiai szempontból nem különösebben meggyőző, van valami bla-bla a nyomáselosztásról, meg a sérülések elkerülésétől, meg mindenféle érdekes rövidítés, mint az RB, MD meg a TPE, de olyan nagyon nem fejtik ki, hogy akkor ezek most pontosan mit is takarnak.

Azért utánajártam oktató jelleggel a dolgoknak, egyébként is jó tudni, miért fizettem. Itt van például ez a link, ami sok mindenre rávilágít. Az MD a moulded szó rövidítése, gyakorlatilag a kínaiak a Pyhlon anyagot – ami nagyrészt EVA habanyagból áll – hívják így, és a gumihoz hasonló, de annál puhább felületet képez. Az RB a rubber bottom, vagyis a gumi alsórészt jelenti. A TPE pedig a termoplasztikus elasztomer, van hozzá egy egész jó leírás itt, az angolul olvasóknak. Röviden: ez is egy habanyag, aminek olyan előnyös tulajdonságai vannak, mint a hajlékonyság, a rezgéselnyelés, a puhaság, amik mind nagyon hasznosak, ha futócipő talpat akar valaki gyártani.

A cipőiparban a fenti anyagok használata teljesen általános,

nem kell nagy dolgokra gondolni, semmi különlegest nem tud a Onemix Eagle széria. Amiben viszont igazán jó, az a betét. Az Ortholite-nak vannak kiváló cuccai ebben a témában, puhák, de mégsem túl lágyak, valami ilyesmit tud a Onemix is. Ami alapvetően jellemző a cipőre, hogy szinte minden része nagyon hajlékony. A talp és a felsőrész is, könnyű benne az ellépés, és elég kényelmes is, de nincs meg benne a tenger hullámzása, ami gyilkolja a lábat. A cipőfűzője viszont elég hitvány, de pont ez a legkönnyebben cserélhető rész.

És milyen benne futni? Szerintem alapvetően jó, minden teszi a dolgát, ami számomra meglepő volt. Nem nagyon értem, mitől működik a dolog, de ennek ellenére sem fáradást, sem fájdalmat nem éreztem futás közben. A Onemixek nagy hibája, hogy lényeges adatokat nem ad meg a cipői kapcsán, például hogy mekkora távra tervezi őket. 10-12 kiliket simán futottam vele, és mivel nincs benne űrtechnika, ex-has módszerrel megállapítottam, hogy „szerintem lehet, hogy talán, valószínűleg, elképzelhető, hogy esetleg” akár 5-10 kilométerre is tervezhették. Az adathiány miatt végül úgy döntöttem, hogy a Onemixet meghagyom utcai cipőnek, hiszen rengeteg kiváló Li-Ning van a piacon, amiknél nem nagyon van jobb futkorászásra.

Ami még feltűnt, hogy csak egész számú méreteket árulnak belőle, például 260, 270 és 280 milliméterest, én a 265 milis lábamra egy 44-est, vagyis egy 280-ast vettem. Teljesen passzol, de ettől még fura, hiszen ugyanez Li-Ningben általában 27,5 centis szokott lenni. A súlyát viszont csúnyán alulbecsültem, 315 gramm, ami nagyjából átlagos, az Asics Gel Cumulus 20 GTX sokkal nehezebb – 375 gramm -, de például a Li-Ning Mid Racing meg sokkal könnyebb, alig 235. Végezetül pedig egy érdekes funkciót említenék, a nyelve inggallérként kifele ráhajtható a felső részre, ha valaki esetleg új divatot akarna teremteni.