Geemax C1 futógép teszt

Nálam a fekete variáns járt, de van egy rózsaszín verzió is,

ha valaki azt választaná, ami egyébként nagyrészt ugyanúgy fekete, mint a tesztalany, csak a műanyag burkolatokat színezték át. A minőséggel koránt sem voltam elégedett, és nem az zavart, hogy olcsó anyagokkal dolgoztak, sokkal inkább a kivitelezéssel voltak gondjaim. Például 1-2 helyen a szigetelés kilógott a géptestből, a baloldali korlátot tartó csavart alig bírtam betekerni, szóval vannak itt hézagolási problémák is. Túl sok mindent nem kell rajta szerelni, a korlátot kell függőlegesbe állítani, illetve felrakni rá a tablettartó műanyag profilt és már meg is vagytok. Az elején van két görgő, amivel könnyedén mozgatható, a tömege sem túl nagy, és fogás is van rajta ahhoz, hogy megemeljétek.

A gép legnagyobb problémája a vészleállító hiánya.

Aki futópadozott vagy jetskizett már életében, az el tudja képzelni, hogy néz ki egy ilyen, aki nem, annak pedig elmagyarázom. Egy csipeszt kell(ene) a ruhátokra csíptetni, aminek a vége egy mágneses kapcsolóban végződik, ha ezt lehúzzátok a futógépről, akkor az lassulva leáll. Nem nehéz kitalálni, hogyha elestek, akkor ez a cucc leold, és leállítja a futópadot, csökkentve annak kockázatát, hogy a kezeteket vagy például a hajatokat bekapja a szalag. Ne ez az, amit nem fogtok a Geemax C1-en megtalálni, ami szerintem szarvashiba, és egy fokkal veszélyesebbé teszi a használatot, mint egyébként. Persze azért nem kell túldramatizálni a dolgot, de jó tudni, hogy ez bizony hiányzik a repertoárból.

Ellentétben a távirányítóval, ami sokkal jobb a Geemax esetében, mint amilyen az XMUND XD-T2-nél volt, és amit korábban szabályosan gyűlöltem. A gépet egy nagy piros billenőkapcsolóval helyezhetitek áram alá, gyors öndiagnosztika után pedig a kontrollerrel lehet működésre bírni. A „fej” részen van egy panel, amin mutatja a működési adatokat, de valami olyan rettenetesen gagyin, hogy az elképesztő. Elvileg a mode gomb nyomogatásával váltogathattok a kalória, a megtett kilométer és az eltelt idő között, de egy elég brutális lámpa világítja meg a feliratot, így szemből semmit nem lehet belőle látni. Le kell hajolni és akkor bizonyos szögekből el lehet olvasni, mit is jelez vissza a gép. Vagy verzió 2: megtanuljátok a sorrendet. Vagy mégsem? Merthogy totálisan összevissza váltogat, volt mikor egymásután kétszer az időt mutatta. Nem tudom mi benne a logika, én nem jöttem rá, de ha valaki megfejti és megírja egy e-mailben, esküszöm, hogy beleírom utólag a cikkbe.

Ami a ‘2 in 1’ funkciót illeti, ez nem jelent mást, minthogy lehet rajta gyalogolni is lehajtott korlát mellett,

ekkor maximum 5 km/órával forog a szalag. Nem tudom ennek mi értelme, mikor felhajtva 10 km/órát tud, és ott is be tudjátok állítani az 5 kili/órát. Plusz legalább van mit fogni, ha valaki a karját nem használva akar futni.

Tehát, a fentiekből az könnyen kikövetkeztethető, hogy egy teljesen átlagos ember is elég gyorsan el tudja érni a futógép határait,

ezért is szoktam azt javasolni, hogy 12 km/órás futógépet érdemes venni. Nyilván az már nem a belépő kategória, hanem plusz egy szint, lásd XMUND XD-T2. A másik dolog, hogy futópadokon alapvetően könnyebb futni, mint a valóságban, ezért 1-1,5%-kal meg szokták emelni a szalag dőlésszögét, amit ezek az olcsó padok, így a C1 sem tud. Igaz 200 000 Ft-ig egyik sem, de ez is segít abban, hogy nagyobb tempóban kocogjatok. Plusz télen fel kéne venni 3 kiló ruhát a hideg miatt, szóval alapvetően sok tényező támogatja a gyorsabb futópados, mint a valós rekortános vagy aszfaltos futást.

A távirányítója kiváló,

nagyon érzékeny, egyszerű kezelni, könnyű vele a dolgokat a gépen módosítani. Egy dolgot viszont hiányoltam, ez pedig a futások utáni olajozás. Ennek lényege, hogy a szalag lassabban kopjon el és hogy ne tapadjon le, ezért vagy egy beöntő nyíláson vagy pedig a futószalagot megemelve be szokták alulról kenni a felületet. A leírás említi, hogy van a pakkban, de az enyémben nem volt – és erre mások is panaszkodtak -, de gyárilag is lekezelik, ami egy darabig kitart. 30 óránként érdemes újraolajozni fegyver/orsó/biciklilánc olajjal – ezek tulajdonképpen ugyanazok, műszerolajként is ismert –, bármelyik barkácsáruházban párszáz forintért kapható. Olyat is olvastam, hogy valaki megküldte WD40-nel, de én maradnék a korábban említett kenőanyagoknál.