Kukirin G2 Pro elektromos roller teszt

Adnak viszont pumpát és egy szerszámkészletet is mellé,

és persze egy quick start guide-ot, aminek a képein ugyan sok minden nem látszik, de lépésenként végigvezet azon, mit is kell csinálnotok beüzemelés címszó alatt. Szerencsére azért a fejlődés is tetten érhető, hiszen a roller többi része egyáltalán nem rossz. Viszonylag masszív a váz, a széles fellépő gumija már a korábbi modellekről lehet ismerős, a kerekek pedig ballonosak és bütykösek, hiszen ez papíron egy tereproller. Ez mondjuk annyiban nem gond, hogy a hátsó, 600 W-os motor azért nem rendelkezik a világ összes erejével, így hiába bütykös a gumi, olyan nagyon nem fog elkaparni, kivéve kavicsos talajon.

Ahogyan a képeken is látható, a kormány magassága 3 fokozatban állítható, és mivel a fellépő viszonylag nagy, a méretesebb személyek is el fognak rajta férni, illetve ha az ülést használjátok, egyébként is csökkenteni kell a kormánymagasságot. A 600 W nagyjából a minimum ahhoz, hogy egy 70 kilogrammnál nehezebb személyt is felvigyen egy dombra. Papíron 20 fokos emelkedőket is képes leküzdeni, illetve a váz akár 120 kilogrammot is elbír, ezek persze általában túlzó értékek. Ami a dizájnt illeti, az tetszetős, üt ez a narancs-fekete szín, és ez már a Kukirin G3-nál, ami ennek a nagyobb tesója, is jól nézett ki. Kiemelném, hogy a kormány majdnem 60 centi széles, ami éppen rendben van, az Ienyrid M8 kapcsán említettem, hogy az túl keskeny és emiatt ideges a jármű, na a Kukirin G2 Pro nem ilyen.

Ráadásul marad némi hely is rajta egy második lámpa felszerelésére, ha a gyári, kb. 10 W-os nem felelne meg, de a hűtőbordás megoldás egyébként remek. Van rajta index, oldalsó és hátsó lámpa is, sőt a fellépőben is van 1-1 pilács – összesen hatelemű a világítási rendszer -, szóval észre fognak venni titeket az utakon. Az állítható kormány lecsukható a hátsó sárhányóra, ahol beakad a kormányfül egy klamniba, így egész jól hordozható a tömege ellenére is. A Roll-Base rollerszervíz szerint a korábbi Kugoo G2 széria kormánytörési problémája sem jellemző a Kukirinre, szóval emiatt sem kell stresszelnetek. A kallantyúra egy karabinerrel más is felakasztható, mondhatjuk, multifunkcionális. A kormányrögzítő mechanika is jó, egy mozdulattal felcsattintható, míg egy stiftet kell oldani a lehajtáshoz, így véletlenül sem fog lerogyni. A bal oldalon van egy sztender, ami sajnos csökkenti a hasmagasságot, jobb oldalon pedig a töltőcsatlakozó, amit egy kis szilikongumis fedővel lehet letakarni. Ezt tegyétek is meg, különben pápá IP54-es védettség.

Tehát, a Kukirin G2 Pro 48 V-os rendszerre építkezik, és 1 darab, a hátsó kerékagyba szerelt, 600 W-os motor mozgatja.

Az áramforrás 15 Ah-s – állítólag van 13 Ah-s modell is -, ez 720 Wh-t jelent, amiből a gyártó állítása szerint 55 km-es hatótáv jön ki. Ezek a gyári becslések olyanok, mint az autók WLTP szabvány szerinti fogyasztása: a gyakorlatban sosem igazak. Olyan 31-et viszont nyél gázon használva, hegyen völgyön át is tud, 30 km/h-ra limitálva pedig a 35 kili is összejön, legalábbis alattam, aki 70 kilogramm. De ki a fene fog ezzel annyival menni, ha 45 km/h a maximum? Senki. Vagyis a hatótáv annyi, amennyire húzzátok neki, valószínűleg össze lehet vele andalogni az 55 kilit is, amennyiben fakírként használjátok a kétkerekűt. Feltölteni elég sokáig tart, nagyjából 7-8 óra.

Ami a kényelmet illeti, az nem rossz, a 8,5 inch-es, ballonos gumik és az „ollós” felépítésű rugós tagok elég nagy úton képesek mozogni.

A 70 kilómhoz ez egy hangyányit kemény, nehezebb egyéneknek viszont pont jó, így simán rámondom, hogy ár/érték arányban ez az egyik legjobb megoldás a piacon. Szerintem egy kis mókolással lehet lágyabbra cserélni a gyári rugót, érdemes fórumozni egy kicsit ebben az ügyben. A másik a gumi, ami miatt aszfalton nem tapad annyira, mint ahogy szeretném. Városban semmi értelme a terepguminak, ezt tuti cserélném, ha hosszabb távon ilyen rollert használnék.

Minden olcsó roller neuralgikus pontja a fék, amiből itt szerencsére 2 darab, 120 mm-es tárcsa áll rendelkezésre.

Itt is egy oldalról nyomja a pofa, de a kialakítás az Ienyrid M8-cal egyezik meg, van egy belső támasz, így legalább a tárcsát nem hajlítja, és az nem is csikorog. A hasonlóság nem meglepő, szerintem az Ienyrid gyártja ezeket is, legalábbis ezen videó alapján úgy tűnik, hogy egy helyen készülnek a két cég modelljei, itt még a régebbi Kugoo G2 Prók összerakása látható. A tárcsákkal egyébként elég gyorsan – olyan 8 méter körül – megáll a roller, de egy jobb gumival ez tuti tovább faragható. A kis kerékméret viszont azt is eredményezi, hogy a 120 mm-es tárcsáknál nagyobb nem fér el a felniben. A fékek állítólag elég gyorsan kopnak, 200-500 kilométerenként utána kell állítani vagy cserélni kell, talán ez az egyetlen szervízigényesebb pontja, de szerencsére ez fejleszthető, pl. Zoom szettel.

A monokróm kijelző egész kellemes – egyes variánsokban színes -, viszonylag jól olvasható napfényben, és végre mutatja a feszültség értéket is, amiből sokkal jobban lehet következtetni a töltöttségre, mint a csíkokból. A panel szöge állítható, ami remek, hiszen így mindenki a saját magasságához igazíthatja. A gázkar lenyomós, amit hosszabb távon szerintem nem túl kényelmes tartani. Több helyen olvastam, hogy nincs tempomat, pedig van, a szerviz menüben lehet a P5 paraméter alatt bekapcsolni, a hogyant a quick guide-ban találjátok.

Ha nem a hüvelykujjal kéne lefele nyomni, akkor még kényelmes is lenne, így viszont jobb megoldás híján mindig csutkán toltam neki. A futóművet a végére nagyon megszerettem. Se nem igazán lágy, se nem igazán kemény, ami azt eredményezi, hogy még éppen jól csillapít, de fel lehet vele ugrani a padkák előtt vagy 20 centire. Mivel hátul van a motor, könnyű az eleje, egyszerű felrántani az orrát, ha a járdasziget magas, és leugratni is ugyanilyen könnyű, városba ideális. A lámpái jók, igaz, nappal az indexet senki nem látja, a fronton lévő világítótest viszont eléggé izmos, sötétben sem lesztek vele elveszettek. Véletlenül fel is zavartam vele a hajléktalanokat az Árpád híd alatt, akik szerint k***a erős, én meg adok a véleményükre.

A gyújtáskulcsos megoldásokat utálom, szerintem veszélyes, mert rá lehet esni, cserébe nehezebb a rollert ellopni, de erre azért egy jobb bringazár is alkalmas. A kormánymarkolatok nagyon jók, végre, kényelmesek, és nem zsibbadt a kezem rajta, mint az Ienyrid M8 esetében. A dudája eléggé hangos, viszont nem annyira a klasszikus duda hangot szólaltatja meg, inkább vernyákol egyet, amire nem mindenki reagál. Mivel a gép hátul hajt, emelkedőn nem kapar el, jobban adja le a nyomatékát, mintha elöl lenne, viszont szabadon fut, így nincs visszatermelés. A hátsó sárhányó pedig fix, és elég masszív fém keret veszi körbe, akár rá is léphettek.

Összességében nem rossz ez a cucc, de nyilván 500-1000 kilométer után lehetne róla teljes képet adni, például, hogy a „4000” csavarból mennyi fog kirázódni belőle. Még szerencse, hogy ezeket a null revízió alatt, a kerekek felpumpálása – 4 bar volt benne gyárilag – és a fékek beállítása mellett mindenki meghúzta, ugye? Végezetül pedig egy rejtett extra, amit már az M5 Pro tesztje alatt is tapasztaltunk: ha húzzátok a fékkarokat és kétszer röviden megnyomjátok a bekapcsoló gombot, akkor aktiválódik a limiter, ami 25 km/h-ra korlátozza a járművet.

A Kukirin G2 Pro roller nullrevízióját együttműködő partnerünk, a Roll-Base elektromos roller és kerékpár-szerviz végezte. Ha megfelelő szakértelemre van szükségetek, ha javíttatni vagy átépíttetni szeretnétek, bátran forduljatok Varga Jánoshoz, a Roll-Base tulajdonosához.