Eleglide D1 Master roller teszt

A kinézeten is látszik, hogy ez nem egy belvárosi játékszer, masszív vasak mindenütt, brutálisan széles fellépő, 10 colos terepgumik, elöl-hátul tárcsafék. Ezt a rollert veretésre tervezték, ez a rugóstagoknál is visszaköszön, konkrétan ugrálni lehet rajta, akkor sem bicsaklik meg a technika. A maximális terhelhetősége 120 kg, viszont erről el is hiszem, hogy elvisz egy ilyen tömegű embert. Ez azért vicces, mert a Kugoo Kirin S1 Próhoz is ezt írták, de az Eleglide D1 Masternek lenne sértés, ha a két terméket egymáshoz hasonlítanám. A kormánymagasság állítható, így kijelenthetjük, hogy nemcsak a súlyosabb egyénekre, hanem a magasabbakra is gondoltak. A gyártó a sajtóanyagban is említi és mi is kipróbáltuk, hogy mind a lengéscsillapítói, mind a bütykös gumijai teljesen mértékben alkalmassá teszik a terepen való használatra; az Ördög-orom sziklás, avarral teli ösvényein kiválóan helyt állt – de erről majd később.

A kormányon elég sok kezelőszerv található. Bal oldalt az elektromos kürt gombja van, ami tapasztalataim szerint nem elég hangos és bénácska is a hangja. A lámpákat – összesen 6 db van rajta, 1-1 elöl és hátul, és négy a fellépőn – szintén bal oldalt lehet felkapcsolni. Az első lámpának egyébként meglepően jó fénye van. Ugyanitt található az irányjelző háromállású kapcsolója – átkattintva a fellépő szélein található, alapjáraton piros lámpák villognak narancs színnel. Végül, de nem utolsó sorban itt helyezkedik el a hajtás kapcsolója – az egész roller legizgalmasabb gombja.

Az Eleglide D1 Master esetében ugyanis elöl és hátul is van egy 500 W-os motor.

Alapból hátul hajt, de a zöld gomb megnyomásával összkerékre vált, ilyenkor adja le a maximális, 1000 W-os teljesítményét.

Tempomat van, de gyárilag valamiért ki volt kapcsolva és a szerviz menüjében lehet csak bekapcsolni, amit viszont nem tesznek publikussá, így ezt nem igazán tudom hova tenni. Szerencsére még hosszabb távon sem különösebben fárasztó húzni a kart – a motoros kesztyűm kiképzése például olyan, hogy önkéntelenül is behajlítva vannak az ujjaim, így majdhogynem természetes a kar használata.

A gáz az induláskor egy kicsit nehezen adagolható, egy hangyányit, de nem vészesen ránt, utána viszont szépen, lineárisan húz, megszokást követően pedig már ezzel sem lesz probléma – kicsit olyan, mint amikor egy idegen autóban harap a fék, azt is meg lehet szokni. A másodlagos kijelző fényereje tökéletes, még napsütésben sem okozott gondot az adatok leolvasása. A három fokozat gyakorlatilag csak egy sebesség limiter: 20/35/55 km/órára korlátozza a végsebességet. Ami viszont nem tetszett, az a slusszkulcs helye és a gyújtáskapcsoló kiképzése. Ez talán a leggagyibb része a rollernek, mivel a műanyag ócska, a kulcs pedig a jobb lengőbordák környékére fog bökni, ha elestek, bár azt is hozzá kell tenni, hogy hamarabb törik le az egész, mint hogy valódi sérülést okozzon.

A Master hátsó kereke felett van egy fém rács, aminek a végén van egy fogantyú, ez jelentősen megkönnyíti a roller megemelését és cipelését, de ide akár még tárolódoboz is rögzíthető némi barkácsolás után.

Az sem mellékes, hogyha jármű jön, akkor oldalra ki tudtok állni a bicikliútra, tehát viszonylag biztonságosan lehet tesztelni és nem utolsó sorban nekem van teljes, protektoros motoros felszerelésem is, hogy bátran merjek vele állatkodni – ezért is én teszteltem Don Kartács elvtárs helyett.

Mire kiértünk, már kóstolgattam a D1 Mastert és az 1000 watt elég bika a valóságban is, indulásnál simán kipörög az első kerék.

Ennek ellenére ez nem az a kezelhetetlen, zabolátlan erő, ami ki akarja csavarni a kezedből a kormányt, és minden milliszekundumban az életedre tör, hanem egy kontrollálható, de nagy tejesítmény, ami nemhogy nem ijeszt meg, hanem kifejezetten függőséget tud kialakítani. 500 W-os módban viszont egy kicsit karcsú, az Inmotion V5F-ek leverték az emelkedőn, hiszen egy hangyányit erősebbek (550 W) és sokkal kisebb a tömegük. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a fizikát a D1 Master sem tudja meghazudtolni, ekkora testhez már kell a kakaó.

Az 55 km/órás végsebesség elképesztően felszabadító és izgalmas. Gyermeteg örömmel húzom neki nyélen, megyek le a kijelölt útról és gázolok át a füvön, hepehupákon, fekvőrendőrökön, padkákon. Igen, ezzel a rollerrel 55 km/órás sebességgel bármilyen fekvőrendőrön át lehet menni, még a nagyon rövid, nagyon hegyeseken is. Nem mondom, hogy mind kellemes érzés vagy hogy nem üt fel az első lengéscsillapító, ebben inkább az a nagy szó, hogy gond nélkül képes rá. A sebesség persze nem minden, meg is kell tudni állni. Megint csak nem lehet ok panaszra, a két tárcsafék brutálisan lassít, az első féket rendesen behúzva erősen javallott rogyasztással hátrafelé terhelni, a fejreállást elkerülendő. A nagy tempó és a kegyetlen fékhatás eredőjeként pedig jókat lehet vele farolni, szóval a móka részt is biztosítja a D1 Master.

Ami a hatótávot illeti, a gyári adatok alapján a 22 amperórás akkuból akár 80 km is kihozható, a specifikáció szerint egy 70 kg-os személlyel, szélcsendben, 20°C-on, 20 km/h-s limiten, és 500 W-on. Igaz, az Eleglide bringa is jelentősen többet tudott a gyár által ígértnél, szóval megadtuk az esélyt a bizonyításra a D1 Masternek is. Levittem a Velencei-tóhoz, hogy a bringaúton tudjak vele sík terepen, nyugodtan krúzolni. Egyik nap nagyjából szélcsendben, javarészt 1000 W-on, a lehető legnagyobb tempóval mentem, kigurulások helyett sok helyen nagyokat fékeztem, és még emelkedők is voltak. Az eredmény igen kellemes: körbeértem (29 km) és a kijelző szerint 2 csík volt még meg az 5-ből. A második csík már csak látványelem volt szerintem, szóval úgy saccolom, hogy nyélgázon nagyságrendileg 35 km-t tud megtenni, ami városi közlekedés vonatkozásában baromi jó. Következő nap 500 W-ra és 35 km/h-ra korlátozva, hatalmas szélben teszteltem. Így kerek 50 km-t sikerült megtennem, de visszafelé már 15-tel vánszorogtam, épp csak nem kapcsolt ki. Akárhogy is: 50 km viharos szembeszélben nagyon jó eredmény.

Ejtsünk még néhány szót az Eleglide D1 és a D1 Master közötti különbségekről.

Az előbbi lassabb, kisebb a hatótávja és gyengébb is. A gond szerintem az, hogy az 500 W-os motorteljesítmény egyszerűen nem elég, ha az ember nem az Alföld közepén lakik. Egy ekkora gépet elég „papásan” mozgat meg fél kilowatt, így a dombokat maximum vágyakozva, a távolból fogjátok szemlélni, mert hogy iszonyatosan nyomorúságosan fog felmenni rajtuk, az biztos. Ráadásul egy 120 kg-ig terhelhető gépre jó eséllyel nagyobb darab emberek is fel fognak állni, szóval maradjatok a D1 Masternél, még akkor is, ha az drágább. Közvetlen konkurense a Kugoo G2 Pro, ami nagyjából ugyanennyibe kerül, de kisebb a hatótávja és gyengébb, illetve a Bezoir S2, ami drágább, de erősebb. Itthonról a Kaabo Mantisok jöhetnek szóba, de azok legalább 100 000 Ft-tal kerülnek többe.

Eleglide D1 Master – Egy aprócska történet

Gyáriak voltak a fékek, a gumik (igaz, már kopottak, de még látszottak a barázdák), és komolyan mondom, nagyon jól nézett ki. Leszámítva a fellépő oldalát, amit az elmondása szerint elég sok és időnként elég komoly esések jól összevertek. Egy nagyobb balesete következtében nemrégiben eltört valami a kormányoszlop és az első kerék környékén, azt mondta, hogy 3000 forintért meghegesztették neki, azóta megint minden tökéletes. Ha nem az ő szájából hallom ezeket, el sem hiszem.

Egyetlen további dologról szeretnék szót ejteni, de csak röviden, mert fölösleges ragozni a témát: erre a rollerre a gyári teljesítménye alapján már eleve rendszámot kellene tenni, még segédmotoros kerékpárnak is sok.

Erre a fenti Kugoo tulajdonos annyit mondott: ,,ha rendőrt látok, ismerem a féket”.