Bogist M5 Elite elektromos robogó teszt

A robogó nagyrészt alumíniumötvözetből készült, viszont a nettó súlya 23 kilogramm, így nincs az az isten, hogy ezt valaki folyamatosan hurcibálja fel és le a lépcsőn, például lift nélküli panelépületben. Kertes házban lakva könnyű vele begurulni a kapun, de nekem ezután a teraszra is fel kellett emelnem, ami csak egy lépcsőfok, viszont mondjuk egy útpadkához viszonyítva magasabb. Meglepő módon a robogó közelében sem volt annak, hogy ezen fennakadjon, fellépője majdnem 15,5 centiméter magasan kezdődik, ez pedig óriási előny volt a hétköznapi használat során is. Nem kellett minden egyes útpadkánál megállnom és leszállnom, simán vette ezeket az akadályokat még a habtestem alatt is.

Szerencsére a Bogist M5 Elite nem egy olyan DIY projekt, mint az Emoko A19. Dobozából kiemelve már nagyrészt összeszerelve érkezik, neked csak az ülést és a kosarat kell ráigazítani. A hozzá tartozó szerszámszettben mindent megtalálsz, ami kellhet: imbuszkulcsok, villáskulcsok, univerzális csavarhúzó, plusz csavarok és biztosítékok. Ezen felül töltő, használati utasítás, telefontartó és zár is érkezik, utóbbi kettő szerintem kedves gondolat a gyártótól. A nagyjából összeszerelt állapot ellenére természetesen nem árt minden csavart meghúzni és erre sajnos egyébként is szükség van 10-15 kilométerenként tapasztalataim alapján. Összességében a járgány egész pofás, nem csörög, nem zörög, egyben van.

Nagy, 14 colos, levegős kerekei vannak, amik a kátyúk és egyéb úthibákkal tarkított magyar utakra kiválók.

Roll-Base Jánostól megtudtam, hogy a gumi hajlamos lefordulni a felniről, ezért 3,5 bar nyugodtan fújható bele a 2,5 helyett. A robogó papíron 12 fokos emelkedőket tud megmászni, de a valóságban a duplájára is simán képes, nyilván lassabban, 10-15 km/h közötti sebességgel. Ez persze súlytól is függ, maximális terhelhetősége 120 kg. Elöl és hátul is tárcsafék lassítja, lengéscsillapítója nincs, LED lámpa pedig szintén van elöl és hátul is. Alumíniumötvözetű váza nem összecsukható, de a kormány lehajtható, így a Passat B6 kombi csomagtartójába bőven befért. A kormány magassága egyébként nem állítható, ami hátrány, ha valaki az átlagnál magasabb vagy alacsonyabb, a kábelek viszont korrekt módon a masszív vázba vannak elvezetve, ami egyáltalán nem hajlik. Fellépője a megszokott smirglipapírhoz hasonló bevonatot kapta, 39-es lábaim pedig kényelmesen elfértek rajta, de 44-es mérettel is teszteltük, még úgy is épphogy komfortos.

A járművet egy 500 wattos motor hajtja, amit egy 48 voltos, 13 Ah-s akkupakk szolgál ki, ennek töltési ideje 4-6 óra. Roll-Base János elmondása alapján a teljesítmény könnyedén bővíthető plusz egy 14 Ah-s aksival, a kormányra felszerelve, kis táskában. Ez hozzáadódik a gyári kapacitáshoz és így, már közel 100 kilométert is elmehetsz vele, ha nem sajnálod rá a pénzt és a szervizben töltött időt. A gázkar mellett, jobb oldalon van egy kis LCD kijelző, ami nem túl extra, de mindig mutatja az aktuális sebességet, a futásteljesítményt és a töltöttségi szintet.

Az áramforrás a fellépő alatt található és külön kulccsal nyitható, ez pedig ritka dolog az elektromos járgányoknál.

Az mondjuk nem szép, hogy a kábelek sufnituning módjára mindössze attól vízállók, hogy a csatlakozások ragasztóval vannak kinyomva ahelyett, hogy zsugorcsövet kaptak volna plusz burkolatként. Az még kevésbé szép, hogy a fellépő alatti hézagok kályhatömítő anyaghoz hasonlóval vannak kitöltve annak érdekében, hogy a sár ne verődjön oda be, de ne felejtsük el, hogy kínai cuccról van szó. A töltő csatlakozója a fellépő alá van kivezetve, bal oldalra, de csak egy kis gumipöcök védi a külső behatásoktól, ami igen kevés, ráadásul egy idő után nem is lehet normálisan visszadugni a helyére.

Az első, amit mindenképpen szeretnék rajta megdicsérni, azok a kerekei és a gumik. 14 colosak és keskenyek, a kavicsos Duna-part sem okozott nekik gondot, még esős idő után sem, amikor bőven volt sár és számos tócsa. Egy magasabb útpadkán is simán átmegy, nem kell folyamatosan fel- és leszállni, illetve a járgányt emelgetni a szolid kis 23 kilogrammjával. A második, amit még inkább magasztalnék rajta, az a tárcsafék. Tokos huzal, azaz bowden működteti és nem túlzok, de brutál jó a reakcióideje.

20-25 km/h sebességről hirtelen fékezve is legrosszabb esetben 3-4 méteres féktávolsággal kell számolnod száraz úton, de a motorfék is a segítségedre van.

Az egyetlen dolog, ami eleinte zavaró volt, az az, hogy a féknyereg és a fékpofák picit összeértek, hallani lehetett a súrlódásukat, de néhány kilométer után megszűnt ez a probléma. A tárcsafék egyetlen hátránya, hogy folyamatosan ki van téve az időjárásnak, így hajlamosabb a rozsdásodásra, ami az idő előrehaladtával kiszámíthatatlan fékezést eredményez, úgyhogy hosszabb távon majd az idő múlása eldönti, mennyire is jó ez.

Fényeit tekintve az első és a hátsó LED is tisztességes erővel világít, előbbi fehéren, utóbbi fékezéskor pirosan. A duda hangerejére sem panaszkodhatok, szerencsére nem igazán volt rá szükségem. A hátul lévő rácsos tárolókosár igen hasznos, két doboz tej és pár zsömle vagy kifli gond nélkül belefér, meg egyébként kettő gyros tál is tökéletesen – teszteltük! Ránézésre nem túl menő ez a kosár, így, akit zavar, annak érdemes kicserélnie egy kis motoros dobozra.

A gázkar mindig két táborra osztja a használókat. Több barátomat is megkérdeztem és egyeseket egyenesen bosszantott, hogy a jobb oldali markolattal kell a gázt adagolni, míg másoknak kényelmesebb volt ez a verzió, mint egy külön „pöcköt” lenyomogatni folyamatosan, gyorsítás céljából, amíg el nem zsibbad az ujjad. A két lehetőség közül én is inkább ezt választanám, mert szerintem sokkal jobban kézre áll (főleg, mivel abba kapaszkodsz), viszont pont ezért nagyon óvatosan kell vele bánni. Egy hepehupás emelkedőn felfelé tolva sajnos velem is előfordult, hogy jobban belekapaszkodtam, ezzel gázt adtam és a jármű már repült is volna ki a kezeim közül, ha nem fogom vissza gyorsan.

Két dolgot imádtam a Bogist M5 Elite elektromos robogóban: az utazási komfortot és a gyorsulását.

Menet közben ez abban nyilvánult meg, hogy 20-25 km/h sebességnél elég jól húzott, sokszor még többnek is éreztem, mindeközben pedig kényelmesen ültem. Ezt az értéket nevezi meg a gyártó is, mint ajánlott tempó és már értem, miért, hiszen ez vele a legkényelmesebb. Mindegy, hogy csak a boltba ugrottam ki vele vagy pár biciklis baráttal keltem útnak, ez mindig optimális tempó volt. Persze nem versenybringásokra kell gondolni, akik minimum 50-nel döngetnek el melletted, hanem sima, ingázó, „túrázgató” tempóra. Nem mindig volt kedvem ehhez az andalgáshoz, így néhányszor kinyomtam a szemét szerencsétlen M5-nek. Papíron a végsebessége akár 40 km/h, de én maximum 36,1 km/h-ig tudtam tolni neki és szerintem biztosan bele lehetne kergetni a 40 kimaxolásába, de nem esik neki jól.

Az viszont az M5 mentségére szóljon, hogy minden egyes Duna-parti emelkedőn felszenvedte magát az extra súlyom alatt, bár 11-12, maximum 15 km/h-val volt erre képes.

Egyrészt nem kényelmes ezzel a tempóval felfelé vánszorogni, másrészt jelentősen lezabálta az aksit, de egy átlagos, 60-70 kilós személyt valószínűleg gond nélkül felvisz legalább 20 km/h-val. Egy következő alkalommal, amikor a jármű már keményen merülőben volt, ugyanezen az emelkedőn ismét felvitt, viszont csak 7 km/h-val, utána 5-ig csökkent és kikapcsolt, tehát ilyenkor letilt és egyre alacsonyabbra korlátozza a tempót.

Az kicsit hiányzott, hogy váltogatni lehessen a sebességmódokat, mint más elektromos járgányok esetén ECO, turbó és hasonlók között, de a gyorsulás és a könnyű manőverezés kárpótolt érte. Az irányítását minden alkalommal biztonságosnak éreztem, a kormánynak nem volt holtjátéka, értelmezhető időn belül abszolút képes volt megállni. A fedélzeti komputer nem volt a kedvencem, de valószínűleg csak azért, mert láttam már ennél komolyabbat is.

Nem sok mindent mutat, sőt, az aktuális sebességen, a futásteljesítményen és a töltöttségi szinten kívül semmit és sajnos még hazudik is.

Az egyik nagyobb tesztkör során vettem észre, hogy, ami a GPS szerint 3,46 kilométer, az az M5-nek 3,1. A 6,89 neki csak 6, a 9,63 csak 8,3 és még folytathatnám, de tovább már én sem nézegettem, hiszen egyértelmű, hogy hosszabb távok esetében egyre nagyobb a tévedés és nem mér pontosan. A hatótávval kapcsolatban kicsit bajban vagyok, mert ez nyilván attól is függ, mikor, mennyire nyomod neki, mennyi a jármű és az utas tömege és hasonlók. A gyári adatok szerint 40-45 km a maximális, de ezeket persze mindig ideális körülmények között mérik, átlagos súlyú személlyel, hátszélben.

Kár, hogy a járgány kijelzője nem százalékos értékkel mutatja a töltöttségi szintet, hiszen a 4 csíkkal szemléltetett verzió eléggé megnehezítette a helyzetemet.

Egy hosszabb túra során az első 13,45 kilométer megtétele után csak egy csíkot vesztett a töltöttségből és itt a sima betonúttól kezdve a kavicsos-füves terepig minden volt. Ha kicsit jobban nyomtam neki, akkor a 4. csík villogott vagy el is tűnt, lassabb tempó esetében fixen világított. A 3. csík már sokkal kisebb távolságra volt elengedő, a 2. úgyszintén. Jóindulattal 35 km a hatótávja abban az esetben, ha a tempó és a terep is változatos, illetve, ha az átlagos, 60-70 kilogrammnál többet nyom az ember. Az M5-öt feltölteni 4-6 óra, így kevesebb, mint egy alvásciklus mellett megvagy vele.

A Bogist M5 Elite elektromos robogó nullrevízióját együttműködő partnerünk, a Roll-Base elektromos roller és kerékpár-szerviz végezte. Ha megfelelő szakértelemre van szükségetek, ha javíttatni vagy átépíttetni szeretnétek, bátran forduljatok Varga Jánoshoz, a Roll-Base tulajdonosához.