Kukirin M5 Pro elektromos roller tartósteszt

Kukirin M5 Pro tartósteszt – Bevált, de nem tökéletes

Gyakran kéritek tőlünk, hogy készítsünk tartóstesztet is az általunk tesztelt termékekről, de ez a legtöbb esetben sajnos kivitelezhetetlen. A fő oka általában az, hogy a tesztelőnek kötelezettséget kellene vállalnia arra, hogy a sima tesztet követő 6-12 teljes hónapban ugyanúgy, aktívan használja az adott kütyüt (máskülönben nem valódi teszt), legyen az kávéfőző, roller, power station, BT hangszóró, monitor, akármi. Jobban mondva ezeket mind együtt, egyszerre.

Egyrészt, ennyi idő alatt jön ezekből 10 másik, amikről akkor nem tud tartósteszt készülni, másrészt a tesztelőnek nem lenne saját élete, kedvenc eszközei, mert állandóan olyan termékekkel lenne körbevéve, amiket kényszerből, a tartósteszt érdekében kell használnia. Nincs ember, aki ezt vállalja, másrészt rengeteg idő és belefektetett munka, ezért készülnek ilyen ritkán tartóstesztek nemcsak nálunk, hanem általánosságban a világban is. Nem úgy, amikor valami pont kapóra jön, mint ebben az esetben a Kukirin M5 Pro roller – és szívesen használja tovább az ember, akkor készül a valódi, őszinte, felhasználói szemszögű tartósteszt. A mai pont ilyen.

Ennyi idő alatt többször is voltam szervizben vele, vegyük hát sorra, mikbe futottam bele.

Varga János, a Rollbase rollerszerviz ügyvezetője már az elején megmondta nekem, hogy ezek a fékek igazi alsópolcos szutykok, és hát nagyot nem tévedett. Ő az első fék halálát jósolta, de azzal pont nem volt még az égvilágon semmi bajom, mindig harap kérdés nélkül. A hátsót viszont már többször is újra be kellett állítani, sőt kb. 600 kilométernél szét is kellett szedni, mert egy kis lemez, ami a fék visszaugrását segíti alapállásba, elfordult benne, emiatt akadt.

Ettől eltekintve is meglehetősen problémás a hátsó fék: a tárcsa rettentő hullámos, és bármit csinál az ember, nem lehet pontosan beállítani,

mert vagy súrlódni fog folyamatosan, ami csökkenti a hatótávot és koptatja a féket, vagy lazára van hagyva, de akkor meg csak a fékkar útjának legvégén fog blokkolásig. Rollbase János mondta, hogy a teljes fékrendszer cserélhető hidraulikusra, de az azért nem két fillér. durván 80 000 Ft elöl-hátul.

Már a rendes teszt során is elmozdult a helyéről a feszültséget jelző kis digitális kijelző,

és ez azóta is pontosan így van. Néha, amikor bal lábbal kel fel, a digitek egy-egy szegmense villog vagy simán nem világít, de mivel a feszültséget a fő kijelző úgyis írja, illetve a kicsi is megjavul mindig következő használatra, ez egyáltalán nem zavaró.

Ami viszont igen, az a teszt során is felfedezett és meg nem értett single mode, ami hosszú fékezésre – nagyjából 10+ másodperc – kapcsol be.

Ez durván felezi a teljesítményt és az adott sebességállás maximális sebességkorlátját is, és csak szintén hosszú fékkel, vagy a roller ki-be kapcsolásával tüntethető el, ami viszont nullázza az aktuális út kilométer számlálóját. Ez utóbbi azért marha idegesítő, mert a teljes fél évet azzal töltöttem, hogy számolgattam a kilométereket a töltések között. Hasznos tipp viszont, hogy azért is érdemes a hátsó féket lazábbra hagyni, mert kis megszokás után kiválóan lehet a rollerrel majdnem csak rekuperációs féket használni, mivel elég hozzá egy pici mozdulat a fékkaron. Számszerűsíteni sajnos nem tudom a hasznát, de én az összes fékezés 80-90%-át ezzel végzem, ha csak tehetem.

Arra jutottam, hogy mivel a töltöttségkijelzés nem lineáris – feszültséghez van kötve, ami meg egyre gyorsabban esik -, hosszú távon a 40 kilométeres hatótáv mondható tutibiztosra, ezt akkor is tudja, ha 3-as módban, agresszíven veret vele az ember. Az 50 kili már csak akkor van benne, ha végig 1-es módban, 28-29-cel – ennek a fokozatnak ennyi a vége – haladok, de mivel 40 kg ez a dög, minimum 5-10 kilométert szoktam ráhagyni, nehogy meglepjen és haza kelljen tolni.

A féken túl egyetlen további szervizköröm volt csak vele, ugyanis konkrétan szétmállott benne a hátsó futómű 3 csapágya is.

Hozzá kell tenni, annyira ócska minőség volt, hogy az ilyet már keresni kell, de munkadíjjal együtt 15 000 forintért kapott újakat, azóta jó minden.

További észrevételeim – több ponton fenntartva, amit a rendes tesztben is írtunk- egyike, hogy a duda olyan, mintha nem lenne, és bizony nagyon hiányzik is róla a zajos, városi környezetben.

Egy másik, hogy kicsomagolás után, és párszáz kilométerrel később feltétlenül meg kell húzni az összes csavart rajta, számtalan ki volt lazulva közülük, az egyik el is nyalta a menetét a figyelmetlenségem miatt. Nagyon jó sötétben is közlekedni vele, mert parádésan erős az első lámpája, a hátsó pedig ugye villog fékezéskor, így bőségesen látható rajta az ember. A terepgumi továbbra sem előnyös választás aszfaltra, de ha valaki nem feszegeti a határait és óvatos sofőr, akkor teljesen megteszi ez is. Nekem a hátsó hamarosan úgyis simára kopik majd, hála az alkalmankénti farolgatásaimnak. Egy jó, látványos irányjelző továbbra is nagyon hiányzik róla, ilyet egyébként lehet rá szereltetni, ha találtok egy hozzáértőt, aki elvégzi a munkát. Budán közlekedve kicsit fáj, hogy hamar elfogy az ereje – a 1000 W-os motor hátul hajt –, de a valóságban kevés annyira meredek út van, amin nem tudja felvinni 82 kilós habtestem, így csak ezért biztosan nem fogom lecserélni.

Az ülésről és a hátsó kisdobozról sajnos nem tudok nyilatkozni, egyiket sem használom.

Előbbi plusz tömeg és szerintem bénán is néz ki, utóbbi pedig csak felhívná az enyveskezűek figyelmét a rollerre.