Hibrew H13 Dual Boiler kávéfőző teszt

Rengeteg paraméternek kell megfelelni ahhoz, hogy egy krémes, ízes eszpresszót kapjatok. Megfelelő minőségű és méretű kávéadag, ideális szemcserméretre őrölt kávébab, jól elkészített és letömött kávépogácsa, ennek az eláztatása, majd az átpréselés ideális nyomás és hőmérséklet mellett. Tehát borzalmasan sok a változó, aminek egyik eleme a már említett hőmérséklet. Hogyan működnek az olcsó karos, eszpresszó gépek?

Egy egyszerű thermoblokk kerül a gépbe, ami nem tárolja és melegíti fel a vizet, hanem a folyadék melegszik fel benne az áthaladás során.

A polgári felhasználásra a legjobb kivitelezés az acél/alumínium/rézbojleres kialakítás,

ahol egy jó hővezetőképességekkel ellátott teret töltenek fel vízzel, amiben könnyű az egyenletes hőmérsékletet elérni és tartani. A dupla bojleres megoldások ráadásul egyszerre tudnak meleg vizet és gőzt előállítani, külön szabályozható a hőmérsékletük, tehát ez az ideális megoldás. Mi a gond vele? Drága és nagyon sok helyet foglal el. Teszteltünk ilyet a Hibrew H7A Barista Pro Dual Boiler személyében, ami egy viszonylag méretes darab, de abban két valódi bojler volt. A hosszú felvezetés után ráfordulok mai tesztalanyunkra, a Hibrew H13 Dual Boiler karos kávéfőzőre.

Rendesen megtömték a H13 pakkját kiegészítőkkel, van benne három darab, 58 mm-es a vendéglátóipari szabványhoz igazodó kávékosár, kettő nyomásfokozós és van egy- és kétadagos kiszerelés is. A portafilter fogantyúja nem bakelit, hanem fa, ahogyan a kávéfőző oldalán a gőzváltó kar is. Jár mellé egy acélból készült, űrtartalom jelölt acél tejhabosító, egy jó tömegű kávétamper és természetesen a szokásos leírások, illetve egy többlyukas tejhabosító fej, amivel jóval egyenletesebben lehet habot képezni.

Azért nem Panarello, de így is egész jó teljesítménnyel dolgozik a vég, amit felcsavarhattok a gőzvetőcső végére.

Természetesen az üzembe helyezés első lépése az összes ragacs és a közel 1,5 literes víztartály alján található szilikondugó eltávolítása.

Az anyagminőség rendben van, szinte mindent fémből készítettek, ami dicséretes.

Minden a helyén van, nem gagyi az összeszerelési minőség sem, viszont a komolyabb kávéfőzők általában a tradicionálisabb kinézetet követik. Szerintem a Hibrew H13 Dual Boiler összhatása zavaros formai keveredés, bár ezt nem mindenki gondolja így, lévén nyert egy French Design Award díjat 2025-ben. Szerintem egyrészt a fém felületek a pohármelegítővel a tetején indusztriálisak, a fa betétek a retrót erősítik, míg a full digitális, érintőpaneles vezérlés inkább az automata kávéfőzők sajátja. Érdekes egyveleg, de a fizikai gombokat jobban szeretem, jó érzés benyomni őket, mint ahogy a tekerők ellenállása és kattanása is erősíti a minőségérzetet.

Belefutottam viszont egy ergonómiai hibába: a víztartályt lesötétítették, ami jól néz ki, csak így nem látszik, mennyi folyadék van benne.

Ez azért zavaró, mert így állandóan ki kellett nyitnom, hogy lássam, újra kell-e tölteni a tartályt vagy van még benne nafta. Mivel egyébként is a kávéfőző hátoldalán van, így gyakorlatilag szemből nem látszik, dizájn értéket nem képvisel, vagyis semmi értelme nem volt lesötétíteni a műanyagot.

A beállító menüben a kávé hosszát lehet állítgatni, a hőfokot, az előáztatást, a gőz hőmérsékletét, illetve a kijelző közepén a kávé „hosszát”, vagyis a vízmennyiséget. Nagy előnye ennek a kialakításnak, hogy nem kell semmit keresgetni, nagyon kevés a gombkombináció, hogy akkor most melyik két gombot nyomod hosszan, meg a harmadikat kétszer, mert ezek nagyrészt megjegyezhetetlenek.

Szintén fontos extra, hogy van OPV, vagyis túlnyomás elleni szelep, ami leold, ha esetleg gond lenne.

A kávéfőző PID vezérlős, vagyis elektronikus hőmérséklet-szabályzós modellel dolgozik, ami sokkal pontosabban tartja a hőmérsékletet, mint a hagyományos termosztát. A lényege az, hogy korrekciós értékekkel szabályozzák a vízhőmérsékletet, ezt az olcsó kávéfőzők sosem szokták tudni. Belenyúlni a vezérlésbe viszont nem lehet.

Ami pedig a dual boiler kialakítást illeti, valójában itt két thermoblokkról van szó,

ami az olcsóbb megoldás, de ez már kitalálható volt a kompakt méretből: egyszerűen ekkora alapterületen nem férne el két réjzbojler. Ez előnyös abból a szempontból, hogy iszonyatosan gyorsan felfűt, kb. 40 másodperc után már jöhet a kávé. Szerintem otthoni körülmények között nincs annak nagy jelentősége, hogy mit használnak belül, ellentétben a mérettel, például a mi konyhákba a Hibrew H7A Barista Pro Dual Boiler egyszerűen túl nagy volt. Miért jó a dupla thermoblokk? Mert miközben jön le a kávé, lehet habosítani a tejet vagy a barista tejhelyettesítőket és kapucsínót, Latte-t készíteni, meg mókázni a Latte Art formákkal. Azt sem kell megvárni, amíg a kávéfőző visszahűl a gőzölés után, mint az 1 db thermblokkot tartalmazó megoldásoknál.

A pre-infusiont, vagyis az előáztatást kikapcsoltam,

illetve váltogattam a nyomásfokozós és az e nélküli kávékosorakat is. Ami nekem bevált, az a 11 gramm körüli töltet, nyomásfokozós, 1 adagos kosárral, 9 bar körüli vagy egy picit magasabb lefőzéssel, de már a korábbi gépeknél is ezt tapasztaltam. Ezzel vastag crema-val rendelkező, nem túl savas, ízes eszpresszó készíthető. Mivel nagyrészt alumínium és rozsadamentes a Hibrew H13 Dual Boiler, azoknak sem kell aggódniuk, akik tartanak a műanyag részek melegítés közbeni bomlásától.

Jöhettek a tejes italok, ha már van két thermoblokkunk, akkor gőzöljünk is lefőzés közben. Általában többet bénázok a barista itallal, mint amennyi idő alatt lejön a kávé, szóval ezt szoktam előbb kezdeni, maximumra kihajtom a gőzölőcsövet, aztán mehet a habosítás. A fejet a többlyukas végre cseréltem, mert sokkal jobban képez buborékokat, mint a sima, és így könnyebb habosítani. Azt érdemes tudni, hogy a hagyományos, laktózmentes tejhelyettesítő megoldások mint a kókusz-, rizs-, meg zabital nem habosodnak, kivéve a barista variánsok, ahogyan ezt már a sima Hibrew H13A tesztjében bemutattam, szóval ilyen verziót vegyetek az italokból.

Latte Artban vérláma vagyok, szóval nem lesznek szívecskés-pálmafás képek a cikkben, de az ügyesebbek ezzel is szórakozhatnak. Amire még rászoktam a teszt alatt, az a teakészítés, ami nem áll másból, mint a filterre engedett forróvízből. Jó nagy poharak is beférnek az acél kifolyórész alá egy kis ügyeskedéssel. Egy baja van a vízforralós felhasználásnak: nem lehet eléggé levinni a hőmérsékletet, így aki 60 Celsius fokos teát szeretne inni, annak is 85-ön jön majd ki a lé, szóval elég sokat kell várnia, mire lehűl, ennél azért a modern vízforralók már ügyesebben dolgoznak. Szerencsére van külön melegvizet kiengedő cső is baloldalon, így a kávémaradék sem kerül bele a melegvízbe.

A végére egy makula: nincs benne szolenoid szelep, ami elzárná a kávé útját elkészítés után,

tehát a használat után némi csöpögést fogtok tapasztalni, de jó nagy a csepptálca, és azt egyszerű tisztítani is.