Xiaomi Mi Note 10 okostelefon teszt

A kinézetet igyekeztek feldobni a gyönyörű AMOLED kijelző beépítésével, amelyik „lefolyik” az éleken, nagyon hasonlóan a Samsung S9+-hoz. Ez feldobja az összhatást, de mégsem teszi különlegessé. Az zöldeskék szín viszont igen, ahogy megtörik rajta a fény, minden szögből egy kicsit másmilyennek néz ki, nekem a tengeri élővilág sokszínűségét juttatta eszembe a hátlap. A kamerákat egymás alatt – és nem béna gáztűzhelylapokat idéző formában – helyezték el, szerintem ez a megoldás jobban néz ki, mint a Huawei Mate 30 Pro esetében. Ujjlenyomat-olvasó a kijelzőbe került, hiszen az 5 kamera és a két vaku mellé túlzás lett volna ezt is elhelyezni. A hatalmas kitüremkedést még a gyárilag adott szilikontok sem tudja teljesen szintbe hozni, de azért nem billeg vészesen.

Amit nagyon szeretek a Xiaomi készülékeiben, az a bőség zavara. Nem spórolják le a szenzorokat, a már-már fölöslegesnek tűnő infra és a jack dugó is helyett kapott a Type-C port mellett. A hangszóró mono, de viszonylag szépen szól, bár azért nem dobtam el tőle az agyamat, mint ahogy a sajtóanyag ígérte. A szokásos kacatok mellett a dobozban a legérdekesebb tárgy a töltő, ami 1,35 A mellett 20 V-tal is képes delejezni az akkumulátort, így a fullos töltés is csak 65 percet vesz igénybe. A SIM tálcát kipattintva „végre” hiányosságot fedezhettem fel, nincs micro SD kártyás bővíthetőség, itt bizony a nagyobb háttértárral szereltet kell megvenni, ha a 108 Megapixeles képekből jelentős mennyiséget akartok tárolni.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bár kisebb Antutu pontot – kb. 250 000 – fogtok a tesztszoftverben látni, ez semmilyen más hátránnyal nem jár. A játékokat szépen futtatja maximális felbontáson, ami az Adreno 618-nak köszönhető. T-REX teszten 83 FPS-t hozott, van még kérdés? Ellentétben a háttértár lassabb – de nem lassú -, mint amire számítottam, de ez a sebességen nem érződik, a rendszer gördülékeny, még a sok memóriát zabáló  gémekkel sem volt gondom. Ezért is mondom, hogy a 6/64-es verziók 6 GB memóriája áldás, hiszen egy Asphalt 9: Legends simán becuppant 1,5-2 GB-ot, és ez még csak egyetlen alkalmazás. MIUI 11-gyel érkezik, de a teszt alatt jött rá még 2-3 frissítés, mondanom sem kell, hogy atom stabil, nem akad, nem „bugzik” a Xiaomi saját „iOS”-e.

És akkor dobpergés…átkanyarodom a kamera arzenálra, amiről ez a készülék szól. Felvezetésképpen viszont felvázolnám, hogy mi az áttörés abban, amit a Mi Note 10 tud. Ha valaki fényképezni szeretne egy kicsit magasabb szinten annál, mint hogy az exponáló gombot nyomkodja, akkor bizony egy normális fényképezőgépre volt eddig szüksége. Számtalan értéket be kellett állítania az ISO-tól kezdve az apertúra értéken át a záridőig, nem beszélve arról, hogy még az adott fényviszonyokhoz is alkalmazkodnia kellett. Az sem volt baj, hogy ha megfelelő volt a fényképezőgép szenzormérete, bár amióta megjelentek a MILC gépek, ez a „nyomás” némileg enyhült. Plusz ott vannak az objektívek, amik szintén nagyon széles körben variálhatóvá tettek egy képalkotó berendezést, attól függően, hogy nagy fényerejű, zoomos, makro, tele vagy milyen obira is volt szükség.

Ezek közös jellemzője, hogy nagyok, drágák és nehezek, egy közepes táskányi cuccot kell magatokkal hurcolni, ami mondjuk Rómában, 35 fokban, naponta 8-10 órán át nem éppen kellemes. A telefonotok viszont ott lapul a zsebetekben, és mivel a Xiaomi Mi Note 10-nél lényegében megoldották a zoomolás problémáját – kis túlzással élve -, a nem hozzáértő, csak a Parlamentet bőszen kattintgató Távol-keleti turistáknak tök mindegy, hogy mivel készítik el a fotókat. Az viszont nem, hogy mit kell cipelni, és ebben a Mi Note 10 a nyertes.

Nézzük, miből áll a lencsearmada, ami rendelkezésre áll, a felülről lefele logikát követve:

• 5 MP-es telefotó lencse 10x hibrid optikai és 50x digitális zoommal (a valóságban 5x optikai)
• 12 MP-es portré optika 2x optikai zoommal
• 108 Megapixeles főlencse, extra nagy felbontású képekhez
• 20 Megapixeles ultraszéles lencse
• 2 MP-es makro lencse, amivel brutálisan közel – 1 cm – tudtok menni tárgyakhoz

A fentiektől nem kell megijedni, a kamera applikáció jól sikerült, viszonylag egyszerű használni. Aki egyből belecsapna a lecsóba, annak ott van a Pro mód, ahol szabadon váltogathattok a lencsék között, a többieknek van egy csomó előredefiniált mód. Javaslom az utóbbit használni, akkor nem kell állandóan lapozgatni, amit például a hidegben nem is mindig érzékelt a kamera. A durva ebben az egészben az, hogy például rekeszből 1,2 és 16 között – előbbi a szuperbemosott bokeh, utóbbi a „minden éles” mód – váltogathattok, illetve az optikai zoomot nemcsak felfele – 2x, 5x -, hanem lefele, például 0,6x-re is állíthatjátok. Nincs többé nevetséges előre-hátra táncikálás a céltárgy előtt.

A képek természetesen nagyon szépek, szinte minden a helyén van, én egyedül a szemből érkező fénykezelésen javítottam volna még, illetve lehetne több fénymérési metódus. Ezt leszámítva viszont nem tudok belekötni, bár Molcsa kollégám szerint nincs olyan nagy különbség a Mi 9 és a Note 10 között, mondta ezt addig, míg meg nem találta a szuperközeli módot. Utána egy órán át az irodában található műanyag zsiráf orrlyukát fényképezte fél centiről „Ezt nem hiszem el!” felkiáltásokkal. A képek magukért beszélnek, néhányat kiválogattam a galériába, az összeset ezen a linken éritek el. Kiemelném még az extra hosszú záridővel dolgozó éjszakai módot, ahol lehet nagyon rossz és remek képeket is készíteni. Arra figyeljetek, hogy stabilan tartsátok a készüléket, különben életlen lesz a végeredmény. Szerencsére mindenféle „tool” segít a minél jobb képek elkészítésében, a rácsozást és a vízszintező funkciót nagyon ajánlott bekapcsolni.

A videók végre többnyire olyanok, mint amilyeneknek lennie kellett volna eddig is. Nincsenek mikrozoomolásos rángások, billegések, elég jó a hang, a színek és anyag is kerül a felvételekbe. A slusszpoén pedig a remek stabilizálás, 4K 30 FPS esetében majdnem gimbal szintű, pedig egy párat már leteszteltem a RendeljKínait berkein belül. Elméletileg létezik duális „szuperstabilizálás” nevű szoftveres rásegítés is, azonban ez „belecroppol” a képbe, így csak 1080 30 FPS felbontás mellett működik, változnak tőle a színek, így ezt nem tudom annyira ajánlani – főleg nem olyan környezetben, ahol kevés a fény -, mint a sima egyszeres EIS-t. Ami viszont furcsa, hogy a remek mozgáskiegyenlítés 1080p 60 FPS esetén mintha eltűnt volna, lehet, hogy a magas FPS szám az oka. Van mozgó objektum követése és hasonló trendiségek, mint a VLOG, amennyiben ilyesmire lenne igényetek, tényleg fullos a felhozatal.