Ticwatch E2 okosóra teszt
Jó irányba lépked
2020-01-18
Számtalan Ticwatch modellt teszteltem már, így érdeklődéssel vettem kezembe a tavalyi év Red Dot dizájndíj egyik győztesét, a Ticwatch E2-t. Ez a cég „olcsó” órája, a szokásos Android Wear operációs rendszerrel felvértezve, amelynek lényege a rendkívüli flexibilitás. Mindenféle applikációt telepíthettek rá, együttműködik okosotthon cuccokkal, számtalan sportot képes monitorozni, és nem olyan horror az ára, mint a Ticwatch Pro-nak volt. 40 000 Ft-ot kérnek érte, de vajon lenyom egy hasonló árban lévő Stratost?
A szíj is cserélhető a szokott gyorsoldós megoldással, így elég menő színegyütteseket lehet összehozni az óratesttel. A Ticwatch S2 egyébként nem sokban különbözik az E2-től, csak ott van valamilyen „military grade” szabvány parasztvakításnak, de egyébként mindenben azonos a tesztelt termékkel. A C2 pedig annyiban tud többet, hogy van benne NFC chip, ebben meg nincs, ami annyira nem nagy veszteség, hiszen hekkelés nélkül itthon úgysem működik az elektronikus fizetés. Cserébe 5 ATM-ig vízálló, kezdődhet az úszkálás.
Galéria
A töltő ugyanaz a fura megoldás, ami eddig is volt, együtt lehet vele élni, de azért nem a legjobb. Sajnos a Ticwatch-ok egyik nagy rákfenéje a rövid üzemidő, ezért ezt a kiegészítőt a szokottnál sűrűbben kell használnotok. Azért az igyekezet látszik, megnövelték az elődmodellhez képest az akksi kapacitását, így már két napot is ki lehet bekkelni töltés nélkül. Ez még mindig eléggé rövidke, de a botrányosan szar E-hez és a kamuzós Pro modellhez képest egész jónak mondanám. Persze ehhez hozzá kell tenni, hogy ez kikapcsolt AOD, keveset használt GPS és normál használat mellett értendő, a szorgosabb felhasználók akár egy nap alatt is lemeríthetik.
Ticwatch E2 – Ide ásták el azt a bizonyos kutyát
Kezdem a kijelzővel, hiszen itt történt némi „varázslás” az ár miatt. Ismerős darab lehet a C2 és az S2 modellekről, a 400×400 pixeles, 1,39 colos AMOLED megjelenítőt kell tapiznotok, a mozgás a szokásos oldal vagy fel-le húzással történik, amelyek a különböző menücsoportokat hívják elő. Alapból az AOD – always-on display – látszik, mozdításra töltődik be a teljes óraszámlap, aminek energiatakarékossági okai vannak. Sajnos fényérzékelő szenzor nincs az órában, így mindig akkora a fényerő, amennyire azt manuálisan beállítottátok.
Ez értelemszerűen nem tesz jót az üzemidőnek, de még így is ennek az egyik leghosszabb a Wear OS-t futtató órák közül.
Ezt leszámítva viszont sokkal jobb érzés ezt a modellt használni, mint bármelyik másikat, ennek letéteményese pedig a sebesség. A Ticwatch Pro szabályosan büntetett, olyan tetű lassú volt, ráadásul majdnem kétszer ennyibe került, mint az E2.
Ez azért is érdekes, mert hardveresen gyakorlatilag egyformák, mindkettő központi magja a Snapdragon Wear 2100 chip, de tesztalanyunk az újabb modell, és gondolom optimalizáltak a rendszeren.
A lényeg az, hogy elég jól használható, kivéve, ha valamilyen erőforrásigényes alkalmazást – Google Music, Google navigáció, Bring! vagy hasonlók – indítotok el, akkor azért tud akadozni, ezt leszámítva viszont kellemesen gyors a rendszer, ami az Android Wear órák esetében mindig nagy szó.
Na de mit is lehet csinálni egy ilyen flexibilis eszközzel? Gondolatébresztőnek érdemes elolvasni a Digital Trends 2019-es app válogatás cikkét, ha esetleg nem jutna eszetekbe semmi. Én leginkább navigációra, futáshoz, sporteredmények követésére használtam, illetve mivel még mindig pocsék dolog egy ekkora képernyőn gépelni – szerencsére van hangalapú keresés -, felraktam a Wear Gesture Launchert, amivel gesztusok segítségével hívhattok meg appokat.
Ez egyben ellentételezi azt is, hogy csak egy fizikai gombja van az órának, nincs gyorsgomb, amit paraméterezni lehet, mint a Ticwatch Pro esetében. Az is hasznos, ha különböző állapotjelentő appokat telepítetek az órára, például a Lifesum-ot vagy a vízívásra figyelmeztető Water Drink Remindert.
Azzal azért legyetek tisztában, hogy a kezdőképernyőről felfele lapozva a settings/apps¬ifications/app info-ban lehet kényszerített leállítást végrehajtani az alkalmazásokon, ha már elviselhetetlenül lassú lenne a rendszer, és ez sajnos mindennapi eset lesz, ha nagyon belelendültök a programok elindítgatásába.
Nézzük az elmaradhatatlan részt, a sportolást. Ezzel már párszor megégettem magamat a Ticwatch Pro kapcsán, ahol a Strava kezelőfelülete konkrétan használhatatlan volt. A Google Fitbe feltöltött adatok pedig köszönőviszonyban sem voltak a valósággal, így elhatároztam, hogy kizárólag a Ticwatch által előnyben részesített TicExercise, TicHealth, TicPulse és TicRanking appokat használtam. Nem különösebben nehéz kitalálni, melyik mit csinál:
- TicExercise: a kezelt sportokat – kül- és beltéri futás, sétálás, biciklizés, úszás, free style – innen indíthatjátok el
- TicHealth: a szokásos okoskarkötős adatokat gyűjti, mint lépésszám, távolság, elégetett kalória és hasonlók
- TicPulse: a hátlapon található pulzusmérő szenzort használva gyűjt adatot
- TicRanking: más Ticwatch felhasználókkal versenyezhettek a napi adataitokkal
A fentiekből látható, hogy nem egy kimondott sportóra, de azért a pulzusmérővel és GPS szenzorral monitorozhatjátok a tevékenységeiteket. Nem egy Garmin vagy egy Fitbit, de megteszi. Cserébe viszont ott a lehetőség, hogy olyan appot tesztek fel rá, amilyet akartok. Azért itt sem egy villám az óra, érezhető, hogy nem egyedi célrendszer fut rajta.
Galéria
Van még néhány nem említett hiányossága a Ticwatch E2-nek, ami mellett nem szabad szó nélkül elmenni. A már említett NFC hiánya nem akkora veszteség, hiszen itthon nem igazán működött a többi modellen sem, ellenben a zenetárolás hiánya fájó pont, így sporthoz magatokkal kell vinnetek a mobilotokat. A Ticwatch Pro esetében működött a Wear Media – Music Gallery alkalmazásos trükk, itt is van 512 MB RAM és 4 GB háttértár, vagyis a maradék helyet elhasználhatjátok zeneszámok lejátszására, igaz egy kicsit mókolni kell hozzá.
Összegzés
A Ticwatch E2 az eddigi legkellemesebb Mobvoi óra, amit próbáltam. Ahhoz képest, hogy ugyanaz a hardver van benne – Snapdragon Wear 2100, 512 MB RAM, 4 GB rom -, mint a Ticwatch Pro-ban, durván 30 000 Ft-tal olcsóbb és jobban is néz ki. Nincs duális kijelzője, de kit érdekel, ha mindkét kézrevaló üzemideje erős jóindulattal is csak 2 nap? Az E2 anyaga ráadásul sokkal bőrbarátabb, és maga az óra is kényelmesebb, a remek számlapokkal pedig nagyon fel lehet dobni a kinézetet.
Sajnos a sebességgel még mindig vannak bajok, de azért jobb lett, mint eddig, az üzemidő pedig változatlan maradt, még mindig ez a legnagyobb rákfenéje a Wear OS-et futtató eszközöknek, de a konkurensek is ilyenek. Ha ezt is a képletbe helyezzük, akkor gyakorlatilag a Ticwatch E2 a legolcsóbb Wear OS óra 40 000 Ft-ért. Ebben az árkategóriában a régebbi termékek közül a Xiaomi Amazfit GTR/GTS, a Stratos és a Verge széria, illetve a Huawei Watch Magic versenyez vele, de már jönnek ki az újabb modellek az Amazfit T-Rex és a Color személyében.
Ez persze az almát a körtével esete, de az árak miatt azért érdemes a többin is elgondolkodni. Bármelyiket rendelnétek meg, áfa- és vámmentes EU Priority Line szállítást válasszatok.
Pro
- Visszafogott dizájn, remek óraszámlapokkal
- Kényelmes
- Ticwatch-hoz képest olcsó
- Az alaprendszer gyors
Kontra
- Még mindig csak 2 nap az üzemidő
- Az alkalmazások elindítása után tetű lassú lesz a rendszer
- Nincs automatikus fényerőszabályzás
- Nincs NFC, normálisan elérhető háttértár és zenelejátszás
Mennyibe kerül pontosan egy termék?
Az egyszerűség kedvéért cikkeinkben mindig átváltjuk az USD árakat forintra, általában az adott oldal kalkulátora szerint. A valóság azonban az, hogy a bankotok 4-5 forinttal rosszabbul váltja a devizát, mint a bankközi árfolyam, vagyis mindig egy kicsit többe kerül a termék, mint a leírt ár.
Ezen teljesen ingyenes bankkártyák rendelésével segíthettek, a Revolut, a Monese és a Curve is ad ilyet – utóbbira 5 GBP-t ingyen kaptok, appban a D4WGX4ZE kuponkódot használjátok –, illetve felül a menüsáv #fintech címkéjére nyomva olvassátok el a témában írt bejegyzéseinket.