OneOdio Monitor 60

Ami a fejhallgatót illeti, az anyagminősége egy kicsit csalódáskeltő az ár ismeretében.

Ezek a műanyagok 21 600 Ft-ért picit olcsó – de maximum átlagos – hatást keltenek, kb. ugyanolyanok, mint a budget modellek esetében, még akkor is, ha a dizájn jól sikerült, hozza a lemezjátszós retro érzést és az állítópántok lényegi része – a csúszka, ami el tud kopni – is fém. Szerencsére a zenei nirvánába nem ez repít el, hanem a hang és a kényelem, kezdem az utóbbival. Nagyon gondolkodnom kell, hogy volt-e valaha ennyire kényelmes fejhallgató a fejemen, talán csak egy másik OneOdio terméket, a Studio Pro-50-et tudom említeni, de szerintem a Monitor 60 még annál is jobb.

Először is a felső pánt párnázása közepesen kemény, ilyet utoljára egy 100 000-es Sony-n láttam,

se nem puha se nem beton, emiatt nincs az a lekvár érzése az embernek, ami az olcsó cuccok esetében, és nem is nyom, pont jó. A vastag fülpárnák – protein szivacs néven lehet rátalálni – pedig a legjobbak, amit valaha próbáltam, megvan az anyaméh érzés: kényelmes és remekül izolál. Volt olyan nap, hogy 10 órát ültem benne itthon és semmiféle fáradtságot nem éreztem. Plusz mivel elég jól elnyeli a hangot, ezért egyfajta enyhe, fizikai zajszűrőként is funkcionál, az elektronikus zajszűrés minőségrontó hatása nélkül. Ráadásul kellően széles is a fülpárna, becuppantja a fületeket, igazi over-ear hatást keltve.

A kényelem 10/10, ez nem kérdés.

Mivel nem igazán vannak spéci elektronikus funkciói a Monitor 60-nak, ezért ezeken nincs mit ragozni. Nincs zajszűrés, transparency mód, nincs vezeték nélküli funkciója de még akkuja sem, nem tud Tap to Talkot, mint az Anker Life Q35, vagyis nem teljesíti a modern fejlhallgatókkal szemben támasztott elvárásokat. De nem is akarja, ez egy hagyományos fejes, jack kábelt kell bele dugni, a másik végét pedig a hangrendszerbe/TV-be – vagy egy előerősítőbe, ez angolul rövidítve AMP -esetleg preamp vagy kiírva amplifier -, hiszen ezt a cuccot a zene maximális élvezetére találták ki. Aki akarja, felteheti a mikrofonos kábelt, de szerintem ez életidegen lenne, a kutya nem fog ilyenekkel telefonálni meg chatelni, egyszerűen nem arra való. Átalakítózni viszont nem kell, van 3,5 és 6,3 mm-es csati is rajta.

A lényeg persze az, hogy hogyan szól, de egy szóval: fantasztikusan.

Ilyen finom, cizellált hangképet még soha nem hallottam OneOdio terméktől, gyorsan át is váltottam flac formátumra, mert a Youtube-os klippek – bármennyire is szóltak rajta jól – meg sem közelítik azt, amit a cuccból ki lehet hozni. Viszonyításképpen az 1080p videók 192 kbps-en, AAC tömörítéssel viszik át a hangot, a gépemen lévő flac fájlok meg 1000 kbps körüliek. Persze nemcsak ez számít, akit a téma jobban érdekel, ezen a linken olvasgathat. A lényeg az, hogy még a ratyi YT videóknál is kijön a különbség egy átlagos fejhallgatóhoz képest, de a képességeit maximálisan csak megfelelő formátum mellett lehet hallani. Ami a zenei szolgáltatókat illeti, tudtommal már egyre több szolgáltató kínál veszteségmentes zenehallgatási lehetőséget, de a Tidal a legismertebb, ott érdemes nézelődni.

Az 50 mm-es membránok hangképe nagyon cizellált, minden apró csilingelést kihallani a zenéből.

Ez az egyik perverzióm is egyébként, újabb és újabb nüansznyi különbségeket felfedezni olyan zeneszámokban, amiket korábban már hallottam. A vicc az, hogy ez a gyakorlatban is működik, mindig találok részleteket, amiket előzőleg nem vettem észre, így igazi bennsőséges érzést nyújt a zene. Pontosan ehhez kellenek az ilyen fejhallgatók, mint a Monitor 60, ami a teljes színpadot meg tudja úgy szólaltatni, hogy az összes frekvenciatartomány jól szól. Ha basszus kell, akkor van, de úgy, hogy nem nyomja el az énekhangot, és mellette a magasabb tartományban szóló hangszerek – mondjuk hegedű – is tudnak érvényesülni. Vannak a klasszikus zenét modernnel keverő újítók, talán ott érvényesül legjobban a kellően széles tartományban megszólaltatott spektrum. Hirtelen Lindsey Sterling neve jut eszembe, de magyarok közül az Infusion Trio Boss Loop Contest száma is ilyen.

Érdekes adat, hogy a megszólaltatott frekvenciatartománya 20 Hz-től 40 kHz-ig tart,

egy átlagos ember 20-20 000 hertz között hall – alatta infrának, felette ultrahangnak nevezzük a tartományt -, a kutya meg 50 000-ig, a denevér és a delfin viszont még a 120 kHz-es hangokat is hallja. Vagyis a membránok érzékenysége túlmutat az emberi hallástartományon, viszont ha ti az átlagnál vájtfülübbek vagytok, akár olyat is kihallhattok a zenéből, amit mások nem, csak rajtatok múlik, a technika támogató ebben a tekintetben is. Aki kínozná magát sample fájlokkal zene helyett, itt keresgéljen, de engem ezek inkább felidegesítenek, minthogy élvezném őket, szóval maradtam a hagyományos muzsikáknál.