Blitzwolf BW-FYE8 TWS fülhallgató teszt

Nem gondolom, hogy egy fülhallgató esetében sokat számít, hogy milyen a töltőcsatlakozó, jobb lenne a Type-C, de ez nem egy telefon, így nem is kardinális a kérdés. A BT 5.0 szabvány bevezetése óta szinte minden TWS zajkeltő automatikusan bekapcsol és összekapcsolódik a mobilotokkal a töltőbölcső kinyitása és a szárak kivétele után. Itt is magától zajlik le a folyamat, ami nagyon kényelmessé teszi a használatot. A fülhallgatók fényes fekete műanyag borítást kaptak, kellemesen néznek ki. Ezek is érintésérzékenyek, a felső részen kell tapizni ahhoz, hogy a funkciókat válogatni tudjátok. Jár hozzájuk 3 szett gumiharang is, hiszen ez egy agybadugós modell, akinek az alap méret nem felel meg, az választhatja a másik kettőt.

A füles kifejezetten kényelmes, eléggé slankra vették a formát, szépen felfekszik, nem mozog, nem is nyom. Futáshoz, túrázáshoz is használható, nem mozdul ki a fülből, ráadásul IPX5 szabvány szerint áll ellen a folyadékoknak, így remélhetőleg hosszú távon sem tudjátok szétizzadni.

Szerencsére a Blitzwolf BW-FYE8 elég konzekvensen fűzte fel a funkciókat és az azokhoz tartozó parancsokat, vagyis ha tapizzátok a szárat, akkor jó eséllyel az fog történni, amire eredetileg is gondoltatok. Azért a Tronsmart Onyx Ace-hez hasonlóan itt is összeszedtem, mi mit csinál, és betettem a két táblázatot egymás mellé, hogy láthatóak legyenek a különbségek, jobb oldalt szerepel a Blitzwolfé. Látható, hogy a BW a ki- és bekapcsoláson kívül sehol nem használ mást, csak 1 vagy 2 érintést, és ennyi. Ez a gyakorlatban nagyon jól működött, még ha nem is emlékeztem arra, hogy egy „feature-t” hogy kell aktiválni, szinte mindig eltaláltam vaktában is. Ezenkívül a hangjelzések is segítenek az eligazodásban. Ezt hívják úgy, hogy megfelelő ergonómiai tervezés, és ezt nagyon jól kivitelezte a BW.

Amennyire jó az FYE8 vezérlése, annyira nem tetszett a mikrofonja. Még kis háttérzaj – minimális szél, autók hangja stb. – is totál kinyírja a beszélgetés minőségét, igaz Win 10 alatt próbáltam. Aztán később Androidos telefonnal használva, nyílt téren is egészen jó volt, így lehet, hogy csak Microsoftos környezetben viselkedik máshogy, de az eredmény mindenképpen hektikus. Szerencsére egy fülhallgatónak nem ez a legfontosabb tulajdonsága, hanem a hangja, amit eléggé felsztárol a Blitzwolf a hivatalos oldalon. Dupla dinamikus meghajtók grafénból, Qualcomm chip, CVC és DSP zajcsökkentés – előbbi a háttérzajt, utóbbi a magas és mély frekvenciákat zavaró hanghatásokat csökkenti – és tonnányi hangátviteli szabvány – aptX, AAC, SBC -, amit jellemzően a prémium hanggal „azonosítanak”.

A gyári 5 órás üzemidőt gond nélkül hozta a BW-FYE8, amit szokás szerint nyomon követhettek a telefonotok Bluetooth menüjében, az átviteli szabvánnyal egyetemben. A töltőbölcső 3-4 alkalommal képes feltölteni a füleseket 1-2 óra alatt. Mint látható, a gyártó elég tág határok között adta meg a számadatokat, aminek szerintem az oka az, hogy az üzemidő nagyban függ a hangerőtől. Én 5-6 óra körüli eredményeket mértem – de volt kiugró, 7,5 óra is, alacsonyabb hangerőn -, ami teljesen rendben van, viszont egy ekkora disznó nagy töltőbölcsőtől többet vártam 4 feltöltésnél.

A gyártó kiemeli, hogy az új BT 5.0 szabványnak nagyon kicsi a késleltetése, és emiatt nem csúszik filmek alatt a kép és a hang. Ez majdnem teljesen igaz, az angol nyelvű filmeknél soha nem vettem volna észre azt az extrém kicsi késést, ami jelen van. Idegen nyelveken nem olvasok szájról, magyar tartalmaknál viszont ez sokkal egyszerűbb, ezért kiszúrtam, hogy azért van egy minimális eltérés. Ez persze bocsánatos bűn, így is veri a konkurensek nagyobb részét.