Tronsmart Onyx Ace fülhallgató teszt

A töltőbölcső kapcsán ambivalens érzéseim voltak, a fényes fehér-ezüst műanyag láttán felrémlett a rettegett Bakeey D012, ami Toobee kollégám szerint minden idők legrosszabb fülhallgatóinak egyike, de szerencsére itt nem erről van szó. Bár a dizájnt nem találták el különösebben – olcsó hatást kelt -, viszont az anyaghasználat mégis jó, megtévesztő a kinézet. A nyitómechanika például alumínium, imádtam fel-le emelgetni a fedelet, a finom ellenállással csukódó tető összességében meggyőző.

Ahogyan az is, hogy Type-C porton keresztül tölthető a készülék, ráadásul elég gyorsan, másfél óra alatt feltölti a bölcsőt, míg a füleseknek 1 óra 20 perc kell a teljességhez, legalábbis a gyári leírás szerint. Ezt a gyakorlatban is hozza, ezen a területen is rendben van az Onyx Ace. Érdekes megoldással éltek a töltéskijelzés terén. Egy négyelemű LED sor jelzi, ha a bölcső éppen tölt, ha pedig a szárak kapnak kraftot, akkor az alsó-felső lámpácskákat gyújtja csak ki, a középső kettő elalszik.

A kialakítás hallójáratba oldalról beforduló, vagyis semi-ear típusú, nem pedig „agyba dugós”, ahol a gumiharang tömíti a területet. Ez a megoldás lehet ismerős az Apple-től és itt is tetten érhető az Almás cégre visszavezethető ihletettség. Ezzel szerintem nincs semmi baj, aki először feltalálta a kereket, az megalkotta a formát, az utána érkezők meg már nem változtattak azon, ami működik. Nagyon díjaztam, hogy a fülhallgatók iszonyatosan könnyűek és a fülkagyló kicsi vájatába szépen belefekszenek. Nekem egyáltalán nem mozogtak, és bár ez nem egy sporteszköz, elmentem vele futni és túrázni – IPX5 szabvány szerint áll ellen az izzadtságotoknak -, és ott is tökéletesen helyén maradt. Cserébe hosszabb távon – 2 óra plusz – hangyányit nyom, de nem az irritáló módon, csak úgy, hogy érzed, hogy van a füledben valami.

Ami annak idején nagyon zavart, hogy a Xiaomi Air 2 egy hatalmas afrikai füldísznek nézett ki. Ezt a Tronsmartnál diszkrétebben oldották meg, hiszen sokkal kisebb a kütyü, így az exhibicionisták máshol keressék a tárgyat, amivel villogni lehet. A fehér felületet ezüst betét töri meg, itt kell tapizni az érintésérzékeny szárat, hogy a működést befolyásoljátok.

Néha azért sikerült belezavarodnom, melyik mit csinál, akkor most kettőt vagy hármat kell nyomni és milyen hosszan? Ezért csináltam nektek egy táblázatot, hogy ne kelljen állandóan magatokkal hordani a papír alapú leírást, lehet kezdeni a memorizálást:

A funkciók szinte kivétel nélkül jól működnek, egyet nem szerettem, ha elrontom a tapizást, és beindul a hangasszisztens – amit csak angol nyelvű telefon beállításokkal tudtok használni -, akkor az kétszer hangosabban szólal meg, mint a zenelejátszó szintje. Kicsit úgy éreztem magam, mint a cirkuszi elefánt, aki kapja a sokkolást, ha nem jól táncol a zenére, szóval ezzel vigyázzatok. Szerencsére nem mindig kell ezeket használni, a töltőbölcső kinyitása például automatikusan bekapcsolja a füleseket és a TWS párosítással sem kell vacakolni, szépen egymásra találnak a darabok.

Találtam viszont egy vicces ergonómiai hibát. Ha csak az egyik szárat használjátok – mert például autóban headsetként veszitek igénybe vagy a másik lemerült -, akkor attól függően, hogy melyik fele aktív, vagy a hangerőt emelni, vagy csökkenteni tudjátok. Itt jön ki az a probléma, hogy nem lehet mind a két száron ugyanazokat a funkciókat állítani.

Van azonban egy másik technológiai sajátossága a vezetéknélküli füleseknek, amit meg kell említenem, ez pedig a képhez képesti hangsáv elcsúszása. És most jön a magic, a Tronsmart Onyx Ace esetében a kép és a hang szinkronban van. Nem tudom, hogy ez a Qualcomm chipjének köszönhető-e, de elég ritkák azok az eszközök, amelyek ezt tudják, így mai tesztalanyunk nemcsak zenehallgatásra, hanem filmnézésre is kiváló.