AirAux AA-BTS7 csontrezgéses fülhallgató teszt

Azért a másik oldalt se felejtsük el, akit zavar, hogy a hallójáratába egy gumiharang nyomakodik be – ezeket hívjuk agybadugós fülhallgatóknak – vagy például sérült a dobhártyája, annak nem nagyon van más választása, mint csontrezgéses fülhallgatókat választani. Van továbbá még egy előnye, amire sokan nem gondolnak, hogy sokkal könnyebb magasabb IP szabvánnyal felvértezni az ilyen típusú zajongókat, mint egy normális semi in-ear – ez az oldalról befordulós – vagy egy agybadugós fülest, ugyanis nincs rajta 2 darab nyitott hangszórómembrán, ahol a folyadékok befolynának. Ez az AA-BTS7 esetében IPX6 védettséget jelent, ami ideálissá teszi sportoláshoz, bár itt is van egy csavar, de erről később.

A viszonylag fiatalos és esztétikus dobozát kibontva előkerül a füles,

a mágneses USB-s töltő, a leírás és egy pár füldugó, ami a tömítetlenséget hivatott ellentételezni. Ez utóbbival az a gondom, hogy én ANC-s füleseket használok, amire mindenki azt mondja, hogy jaj, hát azt nem szabad sport – például futás – közben használni, mert mi van, ha elüt az autó? Egyrészt, még soha nem volt ilyenből problémám – mert mindig duplán körülnézek –, másrészt az összes zajszűrős kütyünek van egy transzparens módja, amikor bekeveri mikrofonokkal a kültéri zajokat a zenébe, és konkrétan jobban halljátok a környezeteteket, mint egyébként. Ez a funkció általában egyetlen érintéssel kapcsolható, vagyis a technológia már megoldotta ezt a problémát.

Ellentétben a füldugó ki- és betételével, ami kifejezetten kényelmetlen tud lenni.

Nem tudod hova tenni, elejted, meg kell állnod, hogyha normálisan be akarod nyomni a hallójáratba. A konditeremben meg muszáj néha kommunikálni az emberekkel, hogy légyszi ne itt nyomjad már azzal a 20 kilós súlyzóval, hanem inkább amott, mert nem férek el, és hasonlók. Szóval kényelmetlen a füldugó, de én még a teljesen csendes lakásban is használtam, mert minden pici zaj, mondjuk a billentyűzet püfölésének hangja, ahogyan ezt a tesztet is írtam, behallatszott a zenébe. Szóval volt a kör, amit sikerült négyszögletesíteni a csontrezgéses fülessel, majd egy füldugóval újra körré alakítani. Nyilván ez a technológia sajátossága, nem az AA-BTS7-ből fakadó probléma, de ettől még mindenképpen tudnotok kell róla.

Ami a minőségét illeti, az teljesen rendben van, tetszett a kinézet és az anyaghasználat,

annyi sirámom van mindösszesen, hogy mivel a pántja elég széles, ezért hátul eltart a tarkótoktól, de futás közben így sem pattogott. A vezérlés jobb oldalra került, három fizikai gombra, a szokásos módokon lehet váltogatni a számok között, hangerőt állítani, ki- és bekapcsolni. Egyetlen dolgot emelnék ki, hogy alapból a BT kapcsolat módban indul el, így ha a beépített 32 GB-os háttértárat akarjátok használni, akkor duplán nyomjátok meg a bekapcsoló gombot. Ilyenkor elhangzik egy hang, hogy „TF card”, de nem erről van szó, nincs benne micro SD kártya, a beépített tárolójához az USB porton keresztül lehet hozzáférni. Enyhén szólva idegesítő ergonómiai hiba, hogy nem jegyzi meg a korábbi hangerőbeállításokat, és ha ki-, majd újra bekapcsoljátok, „leordítja” a fejeteket, szóval csak óvatosan a dologgal.

Ebben az ársávban csilingelőbben szólnak az in-ear fülesek, de ott meg az éles magasak, meg a „lefordított kukán doboló rocker” hangok szoktak zavarók lenni, amitől teljesen mentes az AA-BTS7. Vagyis ebben a kérdésben hozza a kötelezőt, és amíg bent van a füldugó, addig a hangerő is megfelelő.

Ami viszont nem tetszett az formátum kezelés, illetve inkább annak hiánya.

Csak mp3-at játszik le a háttértárról, a wav, a wmv még nem is fájna annyira, de a flac igen, főleg, hogy itt nem szűkítené az átvitelt az SBC kódolás sem, amivel BT-n keresztül dolgozik. De hát nem tudja az ebadta, így flac fájlokhoz marad a berendezés által kínált Bluetooth 5.3-as szabvány használata, aminek azért van egy hatalmas előnye: remek a késleltetés és nem csúszik videók alatt sem a hang. Ami a beszédhang minőségét illeti, az teljesen rendben van, Norbi kollégám szerint 7/10, de én akár a 8-at is megadnám neki, azzal a feltétellel, hogy füldugót is viseltek, és így megvan a megfelelő tömítettség. Ami a feltöltést illeti, ezt egyszerűen megtehetitek az USB-s töltő segítségével nagyjából 2 óra alatt, cserébe durván 8 óra üzemidőt kaptok.

Még egy érdekes jelenségre hívnám fel a figyelmet, ezt pedig a helyenkénti túlzott rezgés kellemetlensége. Mivel a hangátvitel a csontot rezgeti, ezért extrém esetben, a nagyon rossz minőségű hangok esetében képes annyira rezegni, mintha kismanók ütögetnék kalapáccsal a fejeteket. Korábban SOHA nem tapasztaltam ilyet, de aztán felhívtam a bankomat, ahol egy unott női hang a „megnövekedett forgalomra tekintettel” – nem mintha nem mindig ez lenne – várakoztat, majd később brutális hangerővel lejátszik egy rettenetes zenét, mindezt olyan hangminőség mellett, hogy sírva fakadtok. Szóval, ha csontrezgéses fülesetek van, kerüljétek az ügyfélszolgálati zenéket, mert kellemetlen élményben lesz részetek.