Xiaomi Fimi Palm kézi gimbal és kamera teszt

A minőségbe nem lehet belekötni, a kinézetbe meg azért nem, mert úgy néz ki, mint a DJI Osmo Pocket, csak fele annyiba kerül, szóval nincs miért panaszkodnotok az anyaghasználat kapcsán. A beépített akkumulátort Type-C porton keresztül tölthetitek, illetve itt képes fogadni külső mikrofont is, a hátoldalon pedig egy tripod mount helyezkedik el, amivel selfie botra, mellkaspántra, fejpántra vagy egyéb trendi kiegészítőre szerelhetitek fel a Fimi Palmot. Vicces volt, hogy mikor a tesztvideókat csináltam, lefilmeztem egy Távol-keleti turistát, amint egy DJI Osmo Pockettal videózott, amit egy teleszkópos állványra rögzített, vagyis a gyakorlatban is sokan használják így ezeket az eszközöket.

A kezelőszerveket a hátoldalon láthatjátok, a joystickkal a kamera irányát állíthatjátok be, illetve ha hosszan nyomjátok, zoom módba vált, és a fel-le irányra közelít, illetve távolít, oldal irányra pedig a fényerőt állítja. A bekapcsológombbal – na vajon mit lehet csinálni? – pedig beindíthatjátok a Fimi Palmot, illetve attól függően, hányat nyomtok a pirossal jelölt kapcsolóra, válthattok selfie nézetbe – vlog mód – vagy állíthatjátok alaphelyzetbe a kamerát.

Ez eddig teljesen rendben is van, hiszen nem kellett hozzányúlni a hátlapon látható, 1,22 inch-es, hihetetlenül pici képernyőhöz. Bármennyire is kicsi, még mindig nagyobb, mint az Osmo Pocket sajátja, de így sem kellemes használni, és akkor nagyon diplomatikus voltam. Kicsit olyan érzésem volt, mint az Amerikai Pite első részében, mikor Jim dupla gumit kap a kóristalánytól, kb. ennyire érzéketlen a kijelző. Ami nem lenne baj, ha nem csinálna semmit, de néha csinál valamit, néha pedig nem, máskor meg az ellenkezője történik annak, amit el akartam érni.

Ez azért nagy baj, mert egy hihetetlenül pici – 30,5*22,7*127 mm és 120 gramm – szerkezetnek az egyik legfontosabb tulajdonsága pont az lenne, hogy egyetlen kézzel, szuper könnyen lehessen kezelni, de ez nem így van.

Engem konkrétan az őrületbe kergetett a nagy összevisszaság, ahogyan a funkciók elérhetőek, ezt tetézte a kijelző érzéketlensége.

Például mi indokolja azt, hogy a fehéregyensúly értékét egy 1 centiméteres csúszkán kelljen beállítani? Szerintem el tudjátok képzelni, mennyire nem lehet eltalálni mondjuk a 4300 Kelvint, ha éppen erre lenne szükség.

Pedig a joystick adná magát, de azzal NEM lehet módosítani az értékeken, csak az érintőképernyőn állítgathattok, ami ugyan 1,22 inch, de körbe a piktogramok tovább szűkítik ezt a területet, veszélyeztetve, hogy valami másik, nem kívánatos funkciót nyomtok meg, egy igazi rémálom. Szerencsére van beépített BT és WiFi modulja is, így átválthattok az applikációra, amit Fimi Play-nek hívnak.

Vannak további rejtélyes jelenségek is, például nem minden almenüből lehet normálisan visszalépni a főmenübe.

Ha becsukjátok a fület, majd újra kinyitjátok, akkor is az almenüben találjátok magatokat. Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogy vajon ezeket senki nem teszteli kiadás előtt? Egy ilyen nyilvánvaló hibát hogyan nem lehetett észrevenni? A DJI Osmo Pocket az apphoz csatlakozást úgy oldotta meg, hogy egy adapterrel a telefon Type-C portjára lehet a kamerát csatlakoztatni, ami nyilván atom stabil kapcsolatot tesz lehetővé.

A képekkel viszont nagyon elégedetlen voltam, 100-as ISO mellett is kifejezetten zajos tartalmak születtek, az ég tele van „hangyákkal”, a színek fakók, kb. mint egy 20-25 000 Ft-os akciókamera esetében, ennél egyértelműen többet vártam, és a problémákon a firmware frissítése sem segített. A felbontás 9 Megapixel 16:9-es képarány mellett, gondolom a 12 MP-s 4:3-as szenzort csonkolja. Van ezenkívül egyfajta multikép mód is, ahol több fényképet képes 4*1/3*3/1*4 leosztásban összefűzni egyetlen képpé.

A stabilizálás viszont nagyon jó, szépen kezeli az elmozdulásokat a kamera, remekül tartja a vízszintes síkot is, és a kézmozgást is elég gyorsan követi le. Anyagokat elméletileg 240 percig képes készíteni, de ez az 1080p 30 FPS felbontásra és nem a 4K-ra vonatkozik, WiFi használat nélkül.