Legjobb kávéfőző – Ezekből válasszatok 2024-ben

Az emberek nagy része kávézik. Nemcsak azért isszuk a fekete nedűt, mert koffeint szeretnénk bevinni, hanem azért is, mert van egyfajta szertartásossága a dolognak. A kávékészítésnek és különösen az eszpresszóivásnak kifejezetten nagy kultúrája alakult ki az elmúlt évszázadokban amiket, ma már gépesített formában – ehhez kell a kávéfőző és a kávéőrlő – végzünk el. A kávét alapból egyfajta misztikum lengi körül és nehéz elsőre megállapítani, hogy melyik kávéfőzővel milyen formában lehet és kell a fekete levest elkészíteni. Az sem mindegy, hogy az egyes folyamatokat hogyan és miként végzitek el. Mi sem tudtuk korábban, de szerencsére két barista is lett a közvetlen környezetünkben, így végre rendelkezésre állt a megfelelő tudás ennek a cikknek az elkészítéséhez.

Lássuk, melyik kávéfőzővel és kávéőrlővel jártok a legjobban!

Tartalomjegyzék

• Ezek a legjobb kávéőrlők (2024)
• Ezek a legjobb kávéfőzők (2024)
• Egy kis kávé történelem
• Minden, amit a kávéőrlőkről tudni kell
• Mi alapján válasszatok kávéőrlőt?
• Minden, amit a kávéfőzőkről tudni kell
• Az egyes kávéfőzők és kávéőrlők előnyei és hátrányai
• Gyakran ismételt kérdések

A kávéfőzőket és a kávéőrlőket több kategóriába lehet besorolni, attól függően, milyen célra szánták ezeket az eszközöket. Mivel az elkészítési folyamatban az őrlés előbb történik, mint a kávékészítés, ezért mi is ezekkel kezdünk. Igyekeztünk mindenféle igénynek megfelelően összeválogatni az eszközöket, mind funkció, mind ársáv tekintetében, viszont a vendéglátóipari gépeket kihagytuk. Lássuk, miből állt össze a lista!

Ezek a legjobb kávéőrlők és kávéfőzők (2024)

A listánkon szereplő kávéőrlőket és kávéfőzőket az alábbi szempontok alapján válogattuk össze:

• több mint 10 éves, saját, tesztelői tapasztalatunk alapján
• barista ismerőseink útmutatásai és munkatapasztalatai alapján
• mindannyian birtoklunk több modellt és ezeket napi szinten használjuk is
• a korábbi partnereink szerviztapasztalatai és tartós tesztjei alapján
• egyéni kutatás alapján, aminek az alapját hazai és nemzetközi vásárlói vélemények képezik
• különböző fórumokban és speciális csoportokban olvasható vélemények alapján

OLVASSÁTOK EL A HIBREW G4 KÁVÉŐRLŐ TESZTJÉT!

OLVASSÁTOK EL A HIBREW G3 KÁVÉŐRLŐ TESZTJÉT!

OLVASSÁTOK EL A HIBREW G5 KÁVÉŐRLŐ TESZTJÉT!

OLVASSÁTOK EL A CATLER CG8011 KÁVÉŐRLŐ TESZTJÉT!

Ami nem fért fel a listára, de figyelemre érdemes

A listára nem tettük fel a síktárcsás kávéőrlőket, mert ezek ára simán 250-300 USD is lehet, és valószínűtlen, hogy az átlagemberek ilyet vennének otthonra, de aki szeretne, az a Barazza, Eureka – Mignon széria -, Lelit, Gaggia, Mahlkönig stb. márkák között nézelődjön. Aztán ott van a Baratza Sette széria, ami egy olyan kónikus őrlő, ahol a középső kő a fix és a külső forog – a hagyományos megoldás ellentéte – és még van ezer megoldás a piacon. Aki pedig a kézi őrlők szerelmese és a pénz nem számít, az a Comandante termékeit vizslassa.

OLVASSÁTOK EL A DE’LONGHI DEDICA EC685 KÁVÉFŐZŐ RÉSZLETES TESZTJÉT!
(hamarosan)

OLVASSÁTOK EL A HIBREW H10B KÁVÉFŐZŐ RÉSZLETES TESZTJÉT!

OLVASSÁTOK EL A HIBREW H14 BARISTA DUO RÉSZLETES TESZTJÉT!

OLVASSÁTOK EL A HIBREW H1B KÁVÉFŐZŐ RÉSZLETES TESZTJÉT!

Ami nem fért fel a listára, de figyelemre érdemes

Sok minden maradt ki, elsősorban a vendéglátóipari nagygépek, viszont ezek akkorák, hogy nagyon valószínűtlen, hogy beférne egy átlagos konyhába, például egy McDonald’s-os La Cimbali a fél konyhapultot elfoglalná. A fenti Gaggia, Rancilio, Jura és egyéb komolyabb márkáknak vannak sokkal drágább, duplabojleres megoldásaik is, illetve vannak használható de alsópolcos modellek, mint az Aldiban vagy a Lidlben kapható gépek, a Sencor kávéfőző variánsok, Klarstein kávéfőzők, Hauser kávéfőzők, és még számtalan más. Igazából csak az idő mondja majd meg, ezek mennyire lesznek tartósak, de a thermo blockos kávéfőzőket sokszor nem érdemes javíttatni, ezért szokták ezeket „eldobhatósnak”hívni.

Érdemes azt is tudni, hogy egy Saeco névre brandelt kávéfőzőben sok minden lehet. Ezt a márkát a Philips birtokolja, de például a Jura és a Gaggia márkák is használnak Saeco alkatrészeket, hiszen mindkét előbbi márkát felvásárolta az utóbbi. Tehát sok az átfedés, megbontás nélkül sokszor nem lehet tudni, melyikben mi van pontosan. Esetleg szervizekben érdemes érdeklődni vagy nézelődni, talán nekik van a legnagyobb tapasztalatuk a javíthatósággal kapcsolatban.

Nagyjából ugyanez igaz a Nestlé által tulajdonolt Nespresso kapszulás kávégép ökoszisztámájára is, itt a kapszularendszert sok gyártó átvette és fejleszt ide gépeket. Szintén a Nestlé tulajdonolja a Nescafé Dolce Gustót is, szóval ez ugyanaz az anyavállalat, de különböző rendszerű kávékapszulák. A Krups egy kapszulás kávéfőző gyártó, akik a Nespresso és a Dolce Gusto rendszerét használják, míg a Tchibonak van saját, Cafissimo néven. Túl nagy különbség ezekben nincsen, csak a formátum egy kicsit más.

AZ ÖSSZES ÁLTALUNK TESZTELT KÁVÉFŐZŐT ÉS KÁVÉŐRLŐT EZEN A LINKEN TALÁLJÁTOK!

Egy kis kávé történelem

A ma ismert kávé, két, a Coffea nemzetségbe tartozó cserjés növény, a Coffea arabica (75-80%) és a Coffea robusta (mintegy 20%) megpörkölt, majd leőrölt bogyós termésének az őrölt formájú kiszerelése. A kávécserje azonban nem őshonos Európában és a világ számos más területén sem, így az első kérdés az, hogy hogyan terjedt el a nedű az egész világon.

A legenda szerint etióp pásztorok fedezték fel a kávé termésének élénkítő hatását nagyjából 2500 évvel ezelőtt, mivel kecskéik lelegelték a kávébabokat. Ezt az információt szerzeteseknek átadva készültek el az első főzetek a megpörkölt kávébabokból.

A másik monda szerint egy Rhazes nevű arab orvos a kávét – quawa – gyógyszerként használta, és ő említette a növényt Al-Haiwi című munkájában. Ami biztosnak tűnik, hogy a 15. században Jemenben már viszonylag sűrűn használták a szufi szerzetesek a kávét, annak élénkítő hatása miatt, míg a 16. században Szíria és Egyiptom szerte is ismert volt. A dolognak magyar vonatkozása is van, hiszen a nyelvünkben használt „fekete leves” kifejezés a 17. századból származik, és a török hódoltsághoz, illetve Thökölyhez kötődik. Nyelvünkben nemcsak a kávéra, hanem átvitt értelemben is használjuk a „Hátra van még a fekete leves” kifejezést.

Ennek ellenére itthon a kávét nem törökösen isszuk, hanem inkább olaszosan/osztrákosan. A ma ismert kávézást leginkább Olaszországhoz kötik az emberek, és ez a nemzet nagyon büszke is kávékultúrájára, melynek gyökerei a 16. századra nyúlnak vissza, Velencéig, ekkor honosodott meg Olaszországban először a kávéfogyasztás. Az 1700-as évek elején a velencei Serenissima Köztársaság volt az egyik első európai állam, amelyik kávébabot importált. Olaszországban a kávé nem őshonos, az olaszokhoz a nedű elkészítésének módja kötődik, amely kiemeli a kávé aromáját. Ha Olaszország, akkor espresso. Ennek az elkészítési formának a lényege, hogy a korábbi eljárásokhoz képest sokkal gyorsabban extraktálható legyen az őrölt kávé azért, hogy a kávézókban és az éttermekben minél nagyobb mennyiséget minél gyorsabban fel lehessen szolgálni.

A presszókávéfőző prototípusa az 1855-ös párizsi világkiállításon debütált, aminek az első gyártásra érett darabját 1901-ben Luigi Bezzera milánói mérnök készítette el. Bezerra szabadalma nyomán indult meg a tömeggyártás, aminek a modernizált modelljeivel a mai napig találkozhattok a kávéházakban, míg a vendéglátóiparban használatos gépek sorozatgyártását Desiderio Pavoni tervei alapján kezdték meg. Ide kapcsolódik Achille Gaggia neve – és természetesen a prémium kávégépeket forgalmazó Gaggia márka -, aki 1948-ban fejlesztette ki a ma is ismert, nagy nyomású rendszert, amellyel tömörebb állagú, krémszerű italt lehetett készíteni.

Belefűzve az otthoni kávékészítés vonalát a történetbe, meg kell említenünk Alfonso Bialetti – a mai napig létezik a Bialetti márka – nevét, aki 1933-ban feltalálta a „kotyogós” formai kialakítást, ami az elmúlt szűk 100 évben nem sokat változott, azt leszámítva, hogy már vannak belőle elektromos változatok is. A terméket eleinte Moka Express névre keresztelték el, és egy alumínium test volt, ahol felülre került a kávéőrlemény, alulra pedig a víz, és melegítés hatására a megemelkedő nyomás áthajtotta előbbin az utóbbit. Ilyen berendezéseket Magyarországon már az 50-es években a nagyszüleink is használtak, a kotyogós kávéfőző klasszikus kelléke volt a kor konyháinak.

Visszakanyarodva a történet elejéhez, Etiópiában a kávé őshonos, ezért a mai napig ez az ország az egyik legnagyobb termelője a növénynek. Azt azért érdemes megemlíteni, hogy számos más országban is elterjesztették a kávécserjét, emiatt a három legnagyobb termelő ma már Brazília, Vietnám és Kolumbia, ahol a kávé nem őshonos, őket követi volumenben Indonézia. A kávécserje meglehetősen speciális körülmények között él csak meg, 900 méter feletti, trópusi területeken lehet igazán biztosítani a szükséges életfeltételeket – vannak alacsonyabban elhelyezkedő ültetvények is -, hiszen nélkülözhetetlen számukra a termékeny talaj, a nagy és egyenletes csapadékmennyiség és a 15–24 °C közötti hőmérséklet. A két növényfajta közül a robuszta kávé az igénytelenebb. Ez ellenállóbb, jobban tűri a hőséget és a nagy páratartalmat, termőterülete a 900 méter alatti trópusi síkságokon van. Elsősorban Nyugat-Afrikában és Indonéziában termesztik, a többi kávétermelő ország az arabicát részesíti előnyben.

A kávékészítés folyamata

Ahogyan azt korábban említettük, a kávé egy cserjés növény, amely bogyó formában hoz termést. Ezt a zöld terményt szüretelik le a kávétermelők, majd exportálják külföldre, ahol a pörkölő üzemek vannak – a világ legnagyobb kávélánca a Starbucks, amelyik számtalan pörkölő üzemet is birtokol – , ahol a kávét valamilyen eljárással megpörkölik. A különböző kávéfajtákat keverni is lehet – sőt, ha kézbe vesztek egy zacskó kávéőrleményt, az szinte mindig tartalmaz robustát és arabicát is -, mint ahogy a borok esetében is a különböző szőlőfajták vegyítésével érik el a kívánt végterméket.

Bár alapvetően lehet otthon is kávébabot pörkölni, a kávékészítés ezen mozzanatával nem fogunk foglalkozni annak bonyolultsága miatt. Abból indulunk ki, hogy a fogyasztók a már megpörkölt szemes kávét vásárolják meg, vagyis az első kulcslépés ennek a feldolgozása, az őrlés lesz.

Szeretnénk két fontos fogalmat egy picit jobban bevezetni: a kávét nem darálják, hanem őrlik, és nem főzik, hanem készítik, legalábbis a szakzsargon szerint. Ennek ellenére a köznyelvben mégis a kávédaráló és a kávéfőző kifejezések terjedtek el, ezért ezeket – igazából helytelenül – fogjuk az előbbiek szinonimájaként használni, de ahol lehet, ott maradunk a helyes megnevezésénél.

Visszakanyarodva az őrléshez, általában ez az első mozzanat, vagyis a szemes kávé – ez nem más, mint a már megpörkölt kávébab – őrleménnyé alakítása, amit otthon, a konyhájában bárki különösebb nehézségek nélkül el tud végezni. A későbbiekben látni fogjátok, hogy ez egy nem is annyira egyszerű folyamat, de a lényeg egyelőre az, hogy az őrlemény durvaságát/finomságát az határozza meg, hogy a kávét milyen formában akarjátok elkészíteni.

A következő mozzanat a kávéfőző folyadékkal és kávéporral feltöltése lesz. Valójában a kávékészítés különböző mozzanatai itt válnak el igazán egymástól, hiszen nagyon nem mindegy, hogy egy kotyogósba, egy eszpresszó főzőbe, egy french pressbe vagy bármi egyébbe töltitek be a kávéőrleményt. Természetesen van még ezer más apróság is, például kevesen gondolnak arra, hogy a kávé 96%-a víz, és hogy ennek az alapanyagnak a minőségi cseréjével drasztikusan javítható a végtermék minősége. Erről is lesz szó, de kezdjük a kávéőrlökkel és a kávéőrléssel.

Minden, amit a kávéőrlőkről (kávédarálókról) tudni kell

Bár a magyar nyelvben a kávédaráló szó is elterjedt, hivatalosan kávéőrlőnek kell az ilyen berendezéseket hívni. Mi az egyszerűség kedvéért szinonimaként fogjuk mindkettőt használni, így a hithű kávénácik csukják be a kávédaráló szónál a szemüket. De miért kávéőrlő és nem kávédaráló, egyáltalán mi a probléma a daráló szóval? Ahhoz, hogy a kávékészítési folyamat végén a megfelelő minőségű nedűt kapjátok, számtalan lépésen kell keresztülmennie az italnak, illetve rengeteg kritériumnak meg kell közben felelni. Az egyik az, hogy a kávéőrlemény nem éghet meg az őrlés közben. A tipikus darálók egy úgynevezett propeller késsel dolgoznak. Ez a következőképpen működik: egy elektromotor egy tengely végén lévő késpárt forgat nagy fordulaton, ami szabdalja a darálóba behelyezett anyagot, néha port, néha szecskát állítva elő. Milyen konyhai készítmények készíthetők el így? Például mák, különböző zöldségek feldolgozása krémlevesekhez, gyümölcsök turmixolása és még sorolhatnám.

Itt alapvetően az a szempont, hogy a főzési folyamat során minél pépesebb és puhább anyag jöjjön létre, ezért a daráló gyakorlatilag szétroncsolja az anyagot, hogy azok főzés közben minél könnyebben feldolgozhatók legyenek. Mit nem csinálunk a kávéval? Nem főzzük, hanem készítjük, így kifejezetten fontos, hogy a szemek ne égjenek meg, viszont a nagy fordulaton a propellerekéses „mákdaráló” pontosan ezt csinálja a kávéval. Van továbbá egy másik probléma is az ilyen típusú darálással: nem lehet később a kávét megfelelően tömöríteni, vagyis tamperálni. A túlságosan apróra forgácsolt vagy nagy szecskákra vágott, darált kávén a nagy nyomás miatt pár másodperc alatt átzubog a víz, nincs ideje kioldódni az aromáknak és egy ihatatlan lötty lesz a végeredmény.

Éppen ezért a kávédarálók belsejében nem propellerkések, hanem vagy kónikus, más néven kúpos késes őrlőfej – angolul conical burr – vagy pedig sík tárcsás – flat burr – késfej található, amik lassú fordulaton morzsolják a kávébabot.

Miben befolyásolja a kések típusa az őrleményt? Az alábbi három dologban biztosan:

• homogenitás, vagy más néven konzisztencia
• őrlési veszteség
• melegedési hőmérséklet

Ahhoz, hogy a megfelelő kávéőrlőt képesek legyetek kiválasztani, mélyebben meg kell ismerkednetek a fenti fogalmakkal.

A kávéőrlők és a homogenitás

Amikor a kávébabot leőrlitek, akkor a végeredménynek konzisztensnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy ideális esetben az őrlemény szemcséi azonos méretűek és igazodnak ahhoz az italformához, amit elkészíteni szeretnétek. Minden kávéőrlő tartálya alatt van egy skála amivel beállíthatjátok az őrlési finomságot. Ennek a skálázottsága többféle lehet, láttunk már 50 és 20 lépés között mindenfélét. Ezeket a lépéseket szekciókba szervezik a gyártók, azért, hogy tisztában legyetek azzal, hogy egy adott méret melyik kávékészítési metódushoz illik, a szekciókon belüli további lépések csak a finomhangolást segítik.

FONTOS! A kávéőrlőknek van egy 0 pontja, ott ahol a két őrlőkés összeér. A beállítást működés közben kell megtenni, kávébab nélkül, hogy halljátok a hangján, hol érnek össze a kövek. Ennél eggyel kell durvábbra állítani az őrlést, mert ha a kövek egymást koptatják, az hosszabb távon károsítja a kávéőrlőt.

Miért kell beállítani az őrlés durvaságát? Azért, mert egyes kávétípusokhoz más szemcseméret szükséges. Kiindulva a legnagyobbtól a legkisebbig, az alábbi kategóriákat különböztetik meg (a skála a Hibrew őrlők jelölése alapján készült, ettől a többi gyártó eltérhet):

• french press (Aeropress) – dugattyús kávéfőzőhöz való (ez a legnagyobb szemcseméret)
• pour over – szó szerint átönteni, ezt hívjuk magyarul filteres kávénak
• drip coffee – magyarul csöpögtetősnek hívjuk, valójában ez egy gépi filteres kávé
• mocca – magyarul kotyogós (csak a magyar nyelv használja ezt a kifejezést)
• espresso – ez, amit mi is eszpresszóként ismerünk
• turkish – török kávé (ez a legkisebb szemcseméret)

Természetesen az őrlés után az őrlőből a szűrőkosárba – basket – vagy egyéb tartóba nem teljesen homogén módon hullik ki az őrlemény, hanem kis göbök és csatornák alakulnak ki az anyagban. Ezért szokták ezt elkeverni egy speciális eszközzel, a kávétűvel – más néven WDT tool –, ami növeli a homogenitást, de erről majd később.

Miért fontos ez az egész?

Azért, mert amikor a kávépogácsát beletesszük a kosárba, akkor valójában nem csinálunk mást, mint egy magunk által létrehozott szelepet alkotunk meg. Ezen fog átfolyni a víz viszonylag nagy – mindenfélét írnak, imádják a gyártók a 20 bart emlegetni, de inkább 9-15 között lesz az igazság – nyomással, viszonylag lassan. Ha a szelepetek nem homogén, hanem helyenként lyukak, csatornák vannak benne, sem az átfolyás, sem az ízek kioldódása nem lesz egyenletes, így a végeredmény sem.

A kávéőrlők őrlési vesztesége

Amikor a kávéőrlő összemorzsolja a kávébabot, akkor azt viszonylag nagy hatékonysággal teszi, de azért a ki- és a bemeneti tömeg általában nem egyezik 100%-ban. Egyrészt azért, mert felragad a kávéőrlemény a késekre, illetve az egyéb alkatrészekre, másrészt meg azért, mert valamennyi az őrlés közben kiszóródik. A kávéőrlők őrlési veszteségét úgy szokták meghatározni, hogy lemérik a kávébabok tömegét őrlés előtt, majd az őrleményt őrlés után. A kettő különbözete lesz az őrlési veszteség.

Miért baj az, hogy megtapad a kávé az egyes alkatrészeken? Azért, mert a régebbi kávé „beszennyezi” az újabbat, így egyetlen őrlésbe nemcsak ugyanazokból a kávébab szemekből álló őrölt kávé kerül bele, hanem a korábbi, régebbi, jobban oxidált kávé maradványok is. Ez legalábbis az elmélet, a gyakorlatban ha nem vagy barista vagy nem ez az életed, akkor ezt a hatást kevésbé fogod észrevenni, de ettől még létezik.

Az őrlési veszteséget egy speciális pumpával – blower – lehet csökkenteni, erről később lesz szó, de a lényege az, hogy képes kifújni a gép belsejére felragadt port. A gyakori tisztítás is segít abban, hogy az őrlők kevésbé szemeteljenek, erre mi akkus légfúvókathasználunk, például az AMNVOLT TF1 Pro remek ilyen célokra.

Mennyire melegszik fel a kávéőrlő munka közben

Minden olyan folyamat, amiben őrlőkéseket nyomunk össze, és ahol anyagokat őrlünk közöttük, súrlódással jár. A súrlódás következménye az, hogy a kávéőrlemény felmelegszik, ami oxidációhoz vezet. Emiatt megváltozik az anyagok kioldódása – extrakció vagy kivonatolás -, szélsőséges esetben a kávéőrlemény felülete megég, és karcos, kesernyés lesz az íze.

Emiatt a kávéőrlőket úgy tervezik, hogy ezt a folyamatot minél jobban elkerüljék. Ezt belső elrendezéssel és jó szellőzéssel lehet megoldani, illetve egy őrlővel nem kell egyszerre 40 embernek kávét őrölni. A vendéglátóipari gépeket pedig felkészítik az ilyen típusú igénybevételre is, illetve a fordulatuk is állítható.

Kúpos késes vagy sík tárcsás őrlő a jobb?

A kávéőrlőknek kétféle típusát különböztetjük meg, a kúpos késes és a sík tárcsás őrlőket. Valójában ezek nem is kések, hanem őrlőkések, amik a kávébabokat összemorzsolják. Mindkettőnek megvan a maga előnye, van viszont egy kifejezetten nagy különbség közöttük: az ár. A kúpos késes őrlők belépő modelljeit 70-100 USD körül el lehet hozni, míg a sík tárcsás őrlők ennél jóval drágábbak, de természetesen még ezer más dolog meghatározza az árazásukat.

Kezdjük a kúpos késes őrlővel. Ezt úgy kell elképzelnetek, mint egy olyan tengelyen ülő kúpot, amin keresztirányú bordaélek vannak, és ami forgás közben az oldalfalon elhelyezett ellenpárhoz nyomják a kávébabokat, miközben a forgásukkal lefele nyomják az anyagot. Mi is használunk több ilyet – Catler(Graef) és Hibrew modelleket – és ezek egy átlagos háztartást tökéletesen kiszolgálnak.

A kúpos késes őrlő előnyei:

• olcsó
• könnyen tisztítható
• kevésbé melegszik

A kúpos késes őrlő hátrányai:

• nem annyira konzisztens az őrlés, mint a tárcsás őrlők esetében

A másik variáns a sík tárcsás őrlő, amit helyenként lapos őrlőkésnek is hívnak. Itt a kések egymással párhuzamosan – igazából egymás alatt és felett – helyezkednek el, és a közéjük kerülő kávébabot oldalirányba forogva elmorzsolják. Mivel itt egyetlen sík mentén kell az őrlést megoldani, a végeredmény konzisztensebb lesz. Egy jó tárcsát viszont nehezebb megcsinálni, emiatt drágább.

A sík tárcsás őrlő előnyei:

• nagyon egyenletes eredményt ad (szakkifejezéssel: kicsi a szemcseméret szórása)

A sík tárcsás őrlő hátrányai:

• drága
• jobban melegszik

A kávéőrlők kései – más néven őrlőkésnek – lehetnek rozsadmentes acélből és kerámiából is. Előbbi olcsóbb, de jobban kopik, mivel nem annyira kemény, mint a kerámia, értelemszerűen utóbbi ellenállóbb, de drágább. Azt mindenki a pénztárcájának megfelelően eldöntheti, hogy melyiket választja.

Kézi vagy elektromos kávéőrlőt vegyek?

Alapvetően ebben a kérdésben szerintünk nincsen jó vagy rossz választás, mindkét kategóriának megvan a maga előnye.

Kézi kávéőrlőt akkor érdemes venni, ha kevés kávét akartok készíteni, nagyjából napi 1-4 adagot, illetve fontos számotokra a szertartásosság. Egy szép kézi őrlő a kinézetével is hozzájárulhat a szeánszhoz, mert jól mutat az asztalon. Itt az őrlőkések közötti távolságot a kövek mechanikus meghúzásával vagy lazításával lehet beállítani. A kávéőrlők csúcsának a Comandante egyes típusait tartják, a belépőkategóriában a Hario Mini Millt szokták ajánlani.

Az elektromos kávéőrlő azoknak készülnek, akik nem akarnak túl sokat pepecselni a készítéssel vagy nagyobb mennyiséget isznak meg egy nap. Egy kétfős háztartásba, ahol lecsúszik 3-3 adag kávé naponta, már simán meg lehet venni egy alap kúpkéses őrlőt, a szerkesztőségünkben is van olyan kolléga, akinek van otthon. Ezek alapvetően viszonylag kis kapacitású, de gyorsan dolgozó eszközök, számtalan kiegészítő funkcióval, amit a továbbiakban fogunk ismertetni.

A kávéőrlő választás egyéb szempontjai

Számtalan más paraméter mentén is lehet kávéőrlőt választani, sőt olyanok is vannak, ahol egyáltalán nem egyértelmű, hogy egy paraméteren belül melyik a jobb választás. Ezeket vesszük most sorra.

A kávébab tartályának mérete

Minden őrlő tetején van egy tartó – hivatalosan babtartály vagy hopper -, amibe a kávébab kerül. Ezek jellemzően átlátszó műanyagból készült tárolók, amiket oldalra el lehet forgatni. Ezzel állítható be az őrlőkések távolsága, vagyis az őrlés finomsága. A kávébab tároló legfontosabb tulajdonsága az űrmérete.

Az űrméret két dolgot határoz meg: milyen sűrűn kell feltölteni a kávéőrlőt – ez egy kényelmi extra -, illetve milyen gyakran kap oxigént a kávébab, ahol elvileg a kevesebb a jobb. Vannak olyan drágább őrlők és kombinált kávéfőzők, ahol a babtartály teteje hermetikusan zár, hogy csökkentse az oxidációt. Pont ugyanebből az okból kifolyólag szoktak a kávébab csomagolásának oldalára tenni egy szelepet, amivel kinyomható belőle a levegő.

A kisebb méretű őrlők, amikkel 1-2 adag – 1 adaghoz 9 gramm szükséges – eszpresszóhoz elegendő kávéőrleményt kell előállítani, általában 80 gramm alatti babtartállyal rendelkeznek, a nagyobbak 80-250 grammossal, míg az ipari berendezések 250+ grammos tartályokkal szereltek. Aki a kényelemre helyezi a hangsúlyt, az válassza a nagyobb tartályos megoldásokat.

Hova kerül az őrlemény?

A kávéőrlő alján szokott lenni egy cső vagy pedig egy profil, amibe a szűrőkosarat tartalmazó portafilter – ez a nyeles tárgy, amibe a szűrő kerül – akasztható bele. Vannak azonban olyan megoldások is, ahol a kávéőrlő egy tartályba nyomja bele az őrleményt. Ezek általában antisztatikus műanyagból vannak, hogy a kávé ne ragadjon beléjük. Az egyik legidegesítőbb az, amikor ezeket feketére festik vagy füstüvegszerűre – vagyis sötétbarnára -, ami jól néz ki a sajtófotókon, de a valóságban használhatatlan. Egyszerűen nem látod, mennyi kávéőrlemény van benne, ragadt-e bele anyag vagy sem. Mi jellemzően egyből a portafilterbe őröljük a kávét, vagy speciális esetekben – például ha később akarunk inni, de ki kellene tisztítani az eszközt – egy átlátszó tartályba.

Hanghatások

A kávéőrlők nem a világ legcsendesebb berendezései, végtére is mechanikus zúzás történik a belsejükben. Kora reggel az egész családot fel lehet vele verni, így a csendesebb modelleket jobban szeretjük. A lassabban forgó eszközök ilyenek, de a fordulatszám a legtöbb belépőmodell esetében nem állítható. Itt az ökölszabály az, hogy a csendesebb a jobb.

Kombi gépek: kávéőrlő és kávéfőző egyben

Alapvetően a legtöbb kávéfőző nem tartalmaz kávéőrlőt is, azonban vannak kombinált megoldások, egyfajta 2 az 1-ben modellek. Ezek előnye a helytakarékosság, cserébe általában kisebb a babtartály űrtartalma, illetve nehezebben tisztítható. Szintén érdemes arra is gondolni, hogyha egy részegység meghibásodik, akkor az egész berendezést szervizbe kell küldenetek. Mi a különálló eszközök mellett tesszük le a voksunkat.

Portafilter méretállítás

Egyes kávéőrlők esetében állítható a portafilter mérete. Ebből általában három szabvány áll rendelkezésre: 51, 54 és az ipari 58 mm-es átmérőjű, de vannak 53 és 57 mm-esek is, hogy a dolog ne legyen olyan egyszerű. Egyes őrlők képesek igazodni ehhez a mérethez, ilyenkor a nagyobb portafilterekhez hosszabb időn át őrölnek a darálók.

Őrlés hosszának állíthatósága

Alapesetben egy őrlő egy eszpresszó elkészítéséhez 9 gramm kávét őröl le, ez egy 51 mm-es portafilter esetében 9 másodpercig tart. De mi a helyzet akkor, ha mondjuk 43 gramm kávébab van a babtartályban, de már nagyon szemetel az őrlő és ki kéne tisztítani? Ilyenkor le szoktuk őrölni a maradék babot és kipucoljuk a kávéőrlőt. Ehhez a fentiek alapján ötször meg kellene nyomni az őrlés gombot. Szerencsére szokott lenni egy olyan mód, amivel folyamatos őrlésre lehet átkapcsolni a gépet, így az összes bab egyszerre leőrölhető.

HA EGYETLEN GONDOLATOT VISZTEK CSAK MAGATOKKAL, AKKOR EZ LEGYEN AZ: EGY JÓ ŐRLŐ A MEGFELELŐ MINŐSÉG ELÉRÉSÉBEN FONTOSABB, MINT A KÁVÉFŐZŐ, TEHÁT ELŐSZÖR EGY JÓ KÁVÉDARÁLÓT VEGYETEK, A KÁVÉFŐZŐ CSAK UTÁNA KÖVETKEZIK!

Mi alapján válasszatok kávéőrlőt (kávédarálót)?

A fenti pontokat összefoglalva adunk egy vázlatos leírást azzal kapcsolatban, hogyan válasszátok ki a megfelelő kávéőrlőt a konyhátokba. Mivel itt alapvetően nemcsak a műszaki, hanem esztétikai és méretbeli paraméterek is sokat nyomnak a latba, ezért nem lesz mindenkinek ugyanaz a típus megfelelő. Van olyan kollégánk, akinek a bővebb családi körében háromféle kávéőrlő is van, sőt van, aki automata, tejhabosításra is képes gépet használ, ezért nincsen egyetlen jó válasz a feltett kérdésekre. A sarokpontok az alábbiak:

Ami a kinézetet illeti, először a szem eszik, ahogy mondani szokták, bár az elektromos kávéőrlők azért nem a legszebb konyhai kigépek, de mondjuk egy Baratza Sette 270 igazán dögös. Ha a kávészertartáshoz kerestek eszközt, aminek jól kell kinéznie, akkor egy régebbi karos őrlő a legjobb választás. A másik a kávétároló, ahová a kávéőrlő a kávét őrli. Ha egyből a karban lévő portafilterbe őröltök 1-2 adagot, az a legjobb, ha viszont valamiért tartóba kell, akkor az mindenképpen egy átlátszó, antisztatikus doboz legyen.

A méret mindaddig lényegtelen, amíg nem kell egy kis konyhában elhelyezni a kávéőrlőt. Mikor a BlitzHome BH-CMM5-öt teszteltük, nagyon tetszett a masina, csak állandóan jobbról balra raktuk, mert sehogyan nem fértünk el mellette a konyhánkban. Tehát érdemes akkora méretűt választani, aminek találtok helyet és nem kell állandóan mozgatni, már csak azért sem, mert ilyenkor hullik belőle a kávépor. Ebből a szempontból a kávéfőzőktől különálló kávéőrlők jobbak, mert könnyebb nekik helyet találni. Abból a szempontból is jobb, ha nem kombi berendezést használtok, hogyha valamelyik elromlik, nem kell az egész cájgot a szervizbe szállítani.

Ami a technológiai oldalt illeti, korábban már említettük, hogy a jó kávé készítéséhez fontosabb a kávéőrlő, mint a kávéfőző. A lényeg az, hogy semmiképpen ne egy propellerkéses mákdarálóval daráljatok, hanem minimum egy kúpos őrlővel, ez már annyit javít a minőségen, hogy az már érezhető. A következő, sokkal drágább síktárcsás őrlők esetében nyilván még jobb lesz a minőség, de az ár is gyorsan emelkedik, egy alap szettbe elég az előbbi is.

Elsőre szerintünk nincs értelme nagyon drága őrlőt vásárolni, érdemes a belépőszintű eszközökkel ismerkedni. Általában mindenki a Graef/Catler – itt a Catler CG8011 tesztje – vagy az Iberital őrlőit ajánlja, de olcsóbban és több szolgáltatás nyújtása mellett sokszor elérhetők a Hibrew őrlői is. Az előbbieknek jobb az alkatrészellátottsága és a szervizháttere, de azért az utóbbival is lehet már hazánkban boldogulni, hiszen ezeknek is van már hazai képviselete és szervize is.

Amiről kevesen szoktak írni, az a tisztítás, amivel azért lehet szívni. Először is vegyetek mellé egy pumpát – angolul powder blower -, amivel a felragadó kávéport az őrlőkések közül ki lehet fújni. Érdemes minden alkalommal kitisztítani az őrlőt, amikor a babtartályból kifogy a kávébab. Itt nem kell nagy dolgokra gondolni, amelyik részegység mozgatható, azt vegyétek ki, tisztítsátok meg, illetve adnak ezekhez egy kis kefét, amivel lehet ügyködni, vagy vegyetek egy akkus légfúvót. A kónikus őrlőket elég könnyű tisztítani, mert a kúpos kést le lehet húzni a tengelyről és egy mini kompresszorral teljesen ki lehet fújni a belső részből a kávéőrlemény maradékát, szóval egy okkal több, hogy kónikus őrlőt vegyetek.

Tipp: ha megvan a kávéőrlőtök, szerezzetek be egy kávétömörítőt, egy rozsdamentes acél tampert. Ennek mérete igazodjon a portafilter kosarának méretéhez, de azért egy 51 mm-es szabványú kosarat is le lehet tömöríteni egy 50-es tamperrel, nem kell a dolgot túlaggódni. Ha nincs jó tömörítés, nincsen megfelelő kávépogácsa sem, akkor pedig a kávé sem lesz megfelelő.

Minden, amit a kávéfőzőkről tudni kell

Amikor valaki a kávéfőző általános megnevezést használja, az esetek döntő többségében az eszpresszó készítésre alkalmas kávéfőzőre gondol. Azonban a kávékultúra elterjedésének és az újhullámos kávék megjelenésének köszönhetően számtalan egyéb elkészítési forma jelent meg a piacon. Különböző tejet és laktóz intoleranciában szenvedők magas száma miatt tejhelyettesítőket – rizs, kókusz és zabitalokkal készített – tartalmazó italok jelentek meg a piacon. Természetesen nemcsak eszpresszót készítő gépek érhetők el, hiszen ott van a kotyogós, a filteres, a kapszulás kávéfőző, vagy éppen a french press is.

Milyen kávé alapú italok vannak

Mindenkinek van valamilyen kedvenc kávé alapú itala, amit inni szokott. Sokan viszont nem tudják, hogy mi volt ezek alapja, és hogy hogyan épülnek fel az egyes kávékészítmények. Persze mindenki úgy issza a saját kávéját, ahogy akarja, viszont nem minden kávéfőző képes elkészíteni az összes italt. Például amelyik nem tud gőzölni, azzal nem lehet tejhabos italokat készíteni.

Fontos! A tejhelyettesítő italok – rizs-, kókusz- zabtej – nem habosodnak, hiába gőzölitek őket, nem keletkeznek bennük buborékok, így aki mindenképpen tejhabot szeretne az italára, de laktózérzékeny vagy intoleráns, az laktózmentes tejet használjon gőzöléshez. Szerencsére erre a problémára más is rájött, ezért a “barista” elnevezéssel ellátott növényi tejek egészen jól habosodnak, pl. a The Bridge márka termékei.

Espresso (eszpresszó)

Ez az olasz kávékonyha alapja, ami egy 30 ml mennyiségű ital, kizárólag finomra őrölt és megfelelően tamperált kávépogácsán átengedett vizet és kávét tartalmaz, tetején egy krémes felülettel, a cremával. Mi a crema? Ez egy világos, homokszínű folyadék, ami az espresso extrakciója során jelenik meg, szokták „Guinness hatásnak” is hívni, ahogy azt a Barista Akadémia is írja. Egy adag általában 9 gramm őrölt kávéból készül, a lefőzés 18-30 másodpercig tart.

Doppio (dupla eszpresszó)

Dupla eszpresszó, vagyis anyagában megegyezik az eszpresszóval, de kétszer olyan hosszú – 60 ml – és kétszer annyi kávé is van benne. Egy adag általában 18 gramm őrölt kávéból készül.

Lungo (hosszú kávé)

A lungót magyarul hosszú kávénak hívjuk, olaszul is ezt jelenti, vagyis long. Alapja az espresso – de lehet doppio is -, de több vizet adunk hozzá a lefőzés során. Általában a vízmennyiség a szokásos kétszerese. Viszonyítási alapként az espressót használják, ami 30 ml és 18-30 másodperc alatt készül el, ehhez képest a lungo 50-60 ml és nagyjából egy percig főzik le.

Cortado (eszpresszó meleg tejjel)

A cortado egy espresso, amihez kis mennyiségű meleg tejet adnak, általában 1:1 vagy 1:2 arányban.

Ristretto („koncentrált” eszpresszó)

A ristretto angolul restricted shotot jelent, ami gyakorlatilag egy espresso, ami úgy készül, hogy a kávébabot finomabbra őrlik a szokásosnál, emiatt a kávépogácsa tömörebb lesz, nagyobb ellenállást tanúsít a vízzel szemben és így az nagyobb nyomással folyik át rajta. Ezt a folyamatot hívják angolul „pulling a ristretto shot”-nak is.

A másik megoldás, amikor menet közben egyszerűen megszakítják az extrakciót, így kevesebb idő alatt „fő le” a kávé.

Macchiato (eszpresszó, habosított vagy gőzölt tejjel)

Olaszul „foltost”, jelent. Ez egy espresso, amit kis mennyiségű habosított vagy gőzölt tejjel vegyítenek, ez kerül a kávé tetejére.

Cappuccino (Kapucsínó, 1/3 eszpresszó, 1/3 meleg tej és 1/3 tejhab)

Tradicionálisan egy espressót, tejet és tejhabot kevernek össze 1/3-1/3-1/3 arányban. Alapvetően osztrák eredetű, a bécsi kávéházakból származik, az 1600-as évek végéről. A színe barna, mint a kapucinus szerzetesek palástja. Német nyelvterületen „Kapuziner Kaffee”-nak is hívják, vagy magyarosan kapucínernek.

Café au lait (francia tejeskávé)

A Café au lait francia eredetű, gyakorlatilag tejes kávét jelent. Általában 1/2-1/2 arányban keverik a kávét és a tejet (egy rész kávé, egy rész tej). Eredetileg nem espressóval extraktált kávéval itták, hanem french press-szel vagy csepegtetéssel készült.

Caffé Latte (eszpresszó, gőzölt tej, vékony réteg tejhabbal)

A latte vagy caffé latte nem olasz, hanem amerikai találmány, vélhetően Seattle-ből származik a 80-as évekből. A cappuccinónál krémesebb ital, kevesebb tejhabot tartalmaz. A caffé latte készülhet espresso és doppio – dupla eszpresszó – alappal is.

Flat white (espresso vagy ristretto speciális tejhabbal)

A flat white-ra szokták azt mondani, hogy se nem cappuccino, se nem latte, mégis nagyon hasonló. Ez az ital Ausztráliából/Új-Zélandról származik és az 1900-as évek végén terjedt el világszerte. A tartalma: 35-45 ml espresso és 120 ml, enyhén habos tej.

Americano (amerikánó)

Az americano nem más, mint forró víz és egy espresso keveréke. Általában 1/2-1/2 vagy 1/3-2/3 arányban készítik, gyakorlatilag az espressót kétszer annyi forró vízzel „felöntik”. Eredetileg az USA-ból származik, a II. világháborúban az Olaszországban állomásozó hadsereg vízzel higított espressót ivott. Ausztráliában „hosszú fekete”-ként is ismerik.

Természetesen számtalan más kávékészítési eljárás van – jeges kávé, frappé stb. -, illetve a nem európai kötődésű kávékonyhák – afrikai, japán stb. – akár teljesen más logika alapján is készíthetik italjaikat. Aki egy kis betekintést szeretne ezekbe nyerni, az a Frei kávézó aktuális kiadványait lapozgassa, ezek képet adnak arról, mennyire sokrétű ez a téma.

Kávékészítési eljárások és különböző kávéfőző típusok

Hazánkban leginkább az olasz és az osztrák kávékultúra terjedt el, különböző történelmi hagyományok miatt. Ezért, amikor a kávéfőzésre és a kávéfőzőre gondolunk, az embereknek általában két dolog ugrik be:

• a kotyogós (idősebb korosztály), manuális kávéfőző
• az eszpresszó (fiatalabb korosztály), félautomata vagy automata kávéfőző, ezt hívják még „karos”-nak a portafilter miatt

A legtöbb kávékészítési eljáráson végig fogunk menni, de erre a kettőre kiemelten fogunk koncentrálni az elterjedtsége miatt. Fontos, hogy amikor kávéfőzőt választotok, viszonylag jól kell definiálnotok azt, hogy mit akartok az adott berendezéssel csinálni. Teljesen máshogy kell egy cold brew kávét, egy kapszulásat vagy egy filteres kávét elkészíteni, éppen ezért nem mindegy, hogy milyen kávéfőzőt vásároltok hozzá.

Az Alfonso Bialetti által feltalált, Moka Express névre keresztelt, korábban alumíniumból – aminek egészségkárosító hatásával kapcsolatban több tanulmány készült -, ma inkább rozsdamentes acélból gyártott kávéfőző alapvetően három részből áll (alulról felfelé haladva):

• kazánból vagy alsó tartályból
• szűrőből (ezt testesíti meg az eszpresszó gépeknél a szűrőkosár)
• kiöntőből

Érdemes mérnöki szemlélettel hozzáállni a kotyogós kávéfőzőhöz, mert így érthető meg a legegyszerűbben a működése. Az alsó kazánban víz van, a kazán alját vagy a gáztűzhely melegíti vagy egy elektromos platni. A kotyogós kávéfőző (Moka pot) működésének alapelve az, hogy a víz a forrás során gőzzé alakul, ami nyomást – nagyjából 1,5 bart – hoz létre a víztartályban. Ez a nyomás kényszeríti a forró vizet (és nem a tiszta gőzt) a kávéőrleményen keresztül a felső részbe, ahol a kész kávé összegyűlik. Ezt hívjuk extrakciónak, vagy más szóval kioldódásnak, amit a nyomás és a hő végez el. A kávé ezek után egy csövön keresztül a felső kiöntőbe távozik, ahonnan a művelet végén majd a csészébe kiönthetitek az elkészített kávét. Mint látható, a kotyogós kávéfőző nem más, mint egy egyszerű mechanika, amiben a fizikai törvényszerűségek elvégzik a munka oroszlánrészét.

FONTOS! A kávét a szűrőben lazán kell hagyni, nem kell tamperálni – tömöríteni -, mint az eszpresszó kávéfőzők esetében, mert vagy nem folyik át rajta a víz – itt nincs pumpa, ami átnyomja -, vagy pedig valahol rés marad, és megáll a víz, a kávé pedig megkeseredik. Szintén érdemes minél melegebb vizet önteni a kazánba, azért hogy melegedés közben a kávéfőző ne égesse meg a kávét, mert akkor megkeseredik. A gáztűzhely nem igazán alkalmas kotyogós kávé készítésére, mert a lángnyelvek túlhevítik a kotyogós oldalát és megégetik a kávét. Ezért a kotyogóst csak alulról szabad melegíteni. Többek között ezért is terjedt el az a tévhit, hogy a kávé keserű, ez az égett kávé „ízjegye”.

És hogy miért kotyogós? Azért, mert a kifolyócsőben egy ellensúly található, ami alapesetben elzárja a víz útját, csak nyomás hatására emelkedik meg, hogy a kávé távozni tudjon. Ennek jellegzetes, kotyogó hangjáról kapta a nevét a kávéfőző, és csak a magyar nyelvben található meg ez a kifejezés, máshol Moccának hívják.

A mindenki által ajánlott kotyogós a Bialetti Brikka, ami annyiban tud többet a hagyományos megoldásoknál, hogy van benne egy speciális szelep, ami megemeli a nyomást, emiatt jobb az extrakció, így több íz és aroma oldódik ki a kávéból. Szintén fontos, hogy a BB nem égeti meg a kávét, így a végeredmény sem lesz annyira karcos és keserű, mint a többi kotyogós esetében.

Megjegyzés: valójában a kotyogós kávéfőző is hasonlít egy eszpresszó kávéfőzőhöz, csak itt a gőz ereje kisebb nyomáson végzi el a munkát, és emiatt a jobb érthetőség kedvéért külön tárgyaljuk a vízszivattyús megoldásoktól.

Szerencsére a márkát a Szarvasi Háztartásigép Kft. vitte tovább, tehát a termékeik a mai napig kaphatók. A Szarvasi kávéfőzők olyannyira ikonikus darabjai a magyar háztartásoknak, hogy szinte nem is tudunk mondani olyan családot, ahol ne lett volna egy, sőt mi még annak idején az Andrássy úti márkaboltjukban is jártunk. Nemcsak kotyogós jellegű gépeket gyártanak – SZV széria -, hanem eszpresszó kávéfőzőket is – CM széria -, de mi most az előbbiekkel fogunk foglalkozni, mert ezek az ismertebbek.

A Szarvasi kávéfőzők – SZV széria – működése alapvetően a kotyogós kávéfőzők működési elvéhez áll a legközelebb. Itt nem a gáztűzhelyre kell felhelyezni a készüléket, mint a kotyogós esetében, hanem egy elektromos fűtőszál melegíti a folyadékot. A kávéfőző nagyjából 3-4 bar nyomással dolgozik, de nincs benne vízszivattyú, hanem ahogy a kotyogósnál is írtuk, a túlnyomás hajtja át a kávépogácsán a vizet, gyakorlatilag átfolyik rajta a folyadék, ezért is hívják átfolyósnak.

A legtöbb modellnek van gőzölő csöve is, így készíthető velük mindenféle tejes ital is, tehát ennyivel mindenképpen többet tudnak egy kotyogósnál. Alapvetően több adag lefőzésére alkalmasak, egy hatalmas kiöntőbe folyik le a kávé, ez ránézésre is megkülönbözteti a hagyományos eszpresszó gépektől. Van róla egy videó a Cofffriends YouTube csatornáján, ahol szétszednek egy Mini Espressót, ha valakit érdekel.

Több Szarvasi SZV szériás készülékkel volt dolgunk és egy dolog biztosan elmondható ezekről: nagyjából sosem romlanak el. Nagyon egyszerű készülékekről van szó, a tömítőgyűrűkön kívül semmi nem tud bennük elfáradni, nincsenek elektromechanikus részegységek, maximum az üveg kiöntő törik össze, szóval örök élet meg egy nap a Szarvasi kávéfőzők élettartama. Ez ráadásul alacsony árral is párosult – és a mai napig olcsó készülékeket gyártanak -, így nem véletlenül adtak el belőlük brutális mennyiséget. Az alkatrészutánpótlásuk megoldott a hazai gyártásnak köszönhetően.

A régebbi készülékek esetében viszont voltak ergonómiai hibák, az újabbakkal pedig nincsen tapasztalatunk, mivel egyik sem akar elromlani. Az egyik, hogy automatán nem kapcsolnak ki, tehát ha ott hagyjátok őket, túl tudnak melegedni, ami elég veszélyes. Ilyenkor a felmelegedő alumínium test szétrepeszti az azt körbeölelő műanyag burkolatot, de ez a rendeltetésszerű, éveken át tartó használattal is előfordul. Legalább 4 ilyen Szarvasi kávéfőzőt láttunk, tehát ritkának éppen nem mondható a jelenség. A másik a kiöntő műanyag teteje, ami el tud fordulni, ilyenkor félrefolyik a csőrnél a kávé, de ez egy mozdulattal a helyére igazítható, viszont érdemes rá odafigyelni.

Összességében azt gondoljuk, hogy a Szarvasi kávéfőzők soha el nem romló, megbízható és olcsó alternatívák a kotyogós rendszerű kávéfőzésre, főleg akkor, ha valaki gőzölni is akar.

Ha a gép képes rá, akkor tejet is melegít és habosít, így tejes italok is készíthetők az ilyen gépekkel. Az automata eszpresszó kávéfőzők nagy hátránya, hogy meglehetősen karbantartásigényesek, hiszen sok, különálló komponenst dolgoznak össze egyetlen gépbe. Még a megfelelő karbantartás mellett is rövidebb az élettartamuk, mint a félautomata karos megoldásoknak, ezért ritkább a vendéglátóipari felhasználásuk, mint a karos variánsoknak, bár hotelekben azért láttunk erre ellenpéldákat is.

Összefoglalva a fentieket, és kicsit kitisztítva a fogalmakat, egy nagy víznyomással dolgozó eszpresszó kávéfőző lehet:

• kapszulás: ez is eszpresszó alapú italokat készít, de kávékapszulából
• E.S.E. POD: vannak eszpresszó gépek, amelyek képesek ilyen rendszerű kávépárnát fogadni
• pumpás: itt a nyomást egy dugattyú állítja elő, amit egy kar lehúzásával működtethetünk, de ez nem karos gép
• karos, vagy félautomata: ez a „hagyományos” kialakítás, ami egy elektromos vízszivattyúval állít elő nyomást, és ami mellé kell egy kávéőrlő. Általában erre a kávéfőzőre gondolunk, amikor csak simán azt mondjuk, hogy „eszpresszó kávéfőző”.
• automata: mindent az egyben megoldás, őrlővel, gőzölővel, automatikus zacc ürítéssel

Közös tulajdonságuk, hogy mindegyik eszpresszó alapú kávékat készít. Mit NEM tekintünk eszpresszó kávéfőzőnek? A kotyogóst, az átfolyó rendszerű, a filteres és a csöpögtetéses eljárással készülő kávés italokat és az ehhez tartozó gépeket, ahol a gravitáció végzi el az extrakciót.

Hogyan működik az eszpresszó kávéfőző

A kotyogóssal ellentétben az eszpresszó kávéfőző esetében egy kicsit rásegítünk a fizikára, és egy jóval bonyolultabb, viszont hatékonyabb, és sokkal jobban szabályozható folyamat segítségével készítjük el a kávét.

Amikor az eszpresszó kávéfőzőről beszélünk, akkor a modern, elektromos vízszivattyúval ellátott, a vizet a kávépogácsán nagy nyomással átpréselő gépekről beszélünk. Az eszpresszó kávéfőző működésének megértéséhez először meg kell ismernünk annak a részegységeit. Minden ilyen berendezésben van egy vízszivattyú és egy fűtőelem (termoblokk illetve kazán vagy bojler), amik elengedhetetlen részei a folyamatnak.

Az eszpresszó gépek hátoldalán van egy víztartály, ide kell töltenetek a kávékészítéshez használt folyadékot – ami nem sima víz, erről majd később -, ezt a szivattyú felszívja, majd a fűtőelem a megfelelő hőmérsékletre – valahová 88 és 92 Celsius-fok közé – felmelegíti, majd a vízszivattyú nagyjából 9-15 bar nyomással átpréseli a letömörített kávépogácsán. Itt álljunk meg egy szóra, ahogy annak idején Grécsi László mondta, és tisztázzunk egyből két dolgot.

Az egyik, hogy számtalan gyártó ráírja poszteradatként a termékek dobozára, hogy a berendezésük 20 bar nyomás előállítására képes – ez a szivattyú névleges teljesítménye -, de ez önmagában nem jelent semmit. Nincs ugyanis ilyen összefüggés az eszpresszó minősége és a nyomás között, hogy a magasabb a jobb, ennyi erővel miért nem 100 vagy 200 barral erőszakoljuk át a folyadékot a kávén?

A másik fontos dolog, amit meg kell értenetek, hogy bár lehet, hogy a vízpumpa képes 20 bar előállítására, a tényleges nyomásértékek nem ettől fognak kialakulni. Hanem mitől? Az eszpresszó kávégépek úgy működnek, hogy a kávéőrleményt a portafilterben – ez a nyeles eszköz, amit kifordítotok a kávéfőző elejéből – lévő szűrőkosárba kell helyezni, majd ott tamperálni, vagyis tömöríteni szükséges, ezzel jön létre a kávépogácsa. Minél kisebbek a kávészemek és minél jobban és egyenletesebben tamperáljátok le az anyagot, annál nagyobb lesz a kávépogácsa ellenállása, vagyis megnő az a nyomásérték, amivel képes a víz áthaladni rajta.

Az összefüggés nagyjából az alábbi: ha durvábbra – nagyobb szemcseméret – őrlitek vagy nem tamperáljátok le annyira a kávét, akkor kisebb nyomással halad át a pogácsán a folyadék, ha finomabbra – kisebb szemcseméret – őrlitek vagy homogénebbre tamperáljátok, akkor nagyobb lesz a nyomás. Vagyis, ti vagytok azok, akik kézzel előállítjátok a szelepet, amit a kávépogácsa testesít meg.

Ezért jók azok a gépek, amiknek az elején van egy nyomáskijelző óra, illetve a belsejében egy nyomásszenzor, ami ezt érzékeli, így lehet finomhangolni a metóduson. Mindazonáltal nem lehet mindig pont ugyanolyanra tömöríteni az anyagot, emiatt csatornák alakulhatnak ki a pogácsában, ahol a víz átfolyik. Ezért vannak a homogenitás elérésre különböző kiegészítők, mint a kávétű. A tamperálásáról és a kávétűről lejjebb olvashattok.

Mitől lesz drága egy eszpresszó kávéfőző?

Kanyarodjunk vissza egy kicsit a fűtőelem és a vízszivattyú párosához, hiszen mindkét alkatrész a gép lelke.

Kezdjük a fűtőelemmel, amit angolul boilernek hívnak, mi is maradunk ennél a kifejezésnél, hogy a terminológia egyértelmű legyen. Az eszpresszó kávéfőző belső kialakítása nagyon sokat nyom a latba költség oldalon, ugyanis többféle típust is használnak:

• thermoblock: ez tulajdonképpen az átfolyós vízmelegítőkre emlékeztető kivitelezés, ahol jellemzően alumíniumot használnak. Olcsó megoldás, cserébe gyors, viszont nehezen javítható, a belépőkategóriás kávéfőzők sajátja. A fő problémája, hogy elég nagy szórás van a hőmérsékletben, mert nem tartja jól a hőt. Képes gőz kibocsátására, de át kell kapcsolni ebbe a módba, egyszerre nem képes vizet és gőzt is adni. Vannak olyan gépek, ahol két blockot szerelnek be, ezek megoldják ezt a problémát.
• single boiler (SB): az egy bojlerrel szerelt megoldások csak vizet melegítenek, jellemzően nem tudnak gőzölni, így tejes italok nem készíthetők velük. Ritkák, mert a gőzvető cső ma már nagyon elterjedt.
• single boiler, dual use (SB/DU): ugyanaz, mint az előbb, de képes gőzölésre is, viszont egyszerre csak az egyiket. Ilyenkor át kell kapcsolni egy gőzölő kapcsolóval a kávéfőzőt a másik állapotba.
• heat exchanger (HX): magyarul ezt hívják hőcserélőnek, és ez a technológia a vendéglátóiparból érkezett. Itt egy nagyjából 0,8-1 liter kapacitású, félig vízzel töltött bojlerbe építik be a hőcserélőt, ezen folyik keresztül a kávé készítéséhez szükséges víz. Nagyon stabil hőmérsékletet biztosít, de lassan melegszik fel és drága technológia.
• dual boiler (DB): dupla bojleres kivitelezés, ahol az egyik bojler biztosítja a kávé készítéshez szükséges hőmérsékletű vizet, egy másik pedig a tejes italok habosításához a gőzt. Mivel két bojler van a gépben, ezért ezek a kávéfőzők nagyok és drágák, cserébe nagyon egyenletes a hőleképzésük.

A fenti sorrend nagyjából az ársávokat is belövi, lefele drágulnak és bonyolódnak a kávéfőzők. A bojlerek anyaga jobb esetben réz, ezek sokkal jobban tartják a hőt, mint az egyéb variánsok. Miért nem robban fel az eszpresszó kávéfőző, ha ekkora benne a nyomás? A drágább gépekben van egy OPV – over pressure valve – szelep, amivel lehet a nyomást állítani, az olcsóbbaknál csak egy biztonsági szelep, ami túlnyomásra kinyit és kiengedi, amit ki kell.

A szimpla thermo blockok és a bojlerek problémája elsősorban az, hogy nem képesek egyszerre meleg vizet és gőzt is kibocsátani, emiatt folyamatosan kapcsolgatni kell a két funkció között. Emiatt a gőzvető cső végén egy kis vizet is ki szoktak nyomni az ilyen berendezések, majd kisvártatva megérkezik a 120-130 Celsius-fok körüli gőz. Ha visszakapcsoljátok kávé módba, akkor pedig le kell hűlnie, szerencsére ez gyorsan megy. Mivel alig tartja egy thermo block a hőt, ezért sokat is fogyaszt, cserébe gyorsan felfűt. Honnan lehet tudni, hogy egy gépben thermo block van, ha nem tüntetik fel a leírásban? Egyrészt nagyon gyorsan felmelegszik, másrészt a gőzölőcső „köpköd”, mert nagyon gyors, impulzusszerű vízlöketeket terelnek át rajta, nem pedig egy túlnyomásos tartályból jön a gőz.

A másik fontos elem a vízszivattyú – tulajdonképpen ettől eszpresszó a gép, hogy ez van benne -, amiből az otthoni kávéfőzők esetében kétfélét különböztetnek meg:

• rezgőszivattyú (vibrating pump): egy dugattyúból, egy fémtekercsből és egy mágnesből áll, ez az olcsóbb megoldás a kettő közül. Zajosabb és rövidebb az élettartama, és általában a tekercsek égnek ki benne. Nem javítható, de egyben cserélhető. Az otthoni berendezésekben szinte mindenhol ilyen található.
• forgószivattyú (rotary vane pump): egy lapátkerék forog a belsejében, ami a szivattyú kamrában a vizet állandó nyomáson tartja, illetve könnyen szabályozható. Ez azt jelenti, hogy az ilyen gépeknek lehet nyomásprofilokat adni, hogy mettől meddig, milyen meredekséggel emelje vagy csökkentse a nyomást. Drágább, hosszabb élettartamú megoldás, általában a csapágy kopik vagy szorul meg benne, de ez javítható. Inkább vendéglátóipari felhasználásra tervezett megoldás. Közvetlen vízellátással is működtethető, vagyis vízcsapra kapcsolható a kávéfőző.

Mivel feltételezzük, hogy nem vendéglátóipari berendezéseket akartok vásárolni, ezért szinte biztos, hogy rezgőszivattyú lesz a kávéfőzőtökben. Az egész szivattyú témának igazából az a mondanivalója, hogy ez a legsérülékenyebb része a kávéfőzőnek, így jó eséllyel ez fog benne először elromlani.

Az egész fenti „halandzsa” lényege, hogy a minél jobb minőségű alkatrészek elsődleges célja az, hogy a kitűzött paraméterek – hőfok, nyomás stb. – a folyamat során állandók legyenek.

Eszpresszó kávéfőző tuning

Nagyon mélyvíz a téma, ezért csak érintőlegesen foglalkozunk vele. Mélyen bele lehet esni a nyúl üregébe a tuninggal, és nem túl valószínű, hogy otthon bárki a semmiből csak úgy nekiállna. Az eszpresszó kávéfőző tuning lényege a hatékonyabb működés, illetve a hosszabb, egyenletesebb paraméterek tartása.

Egyik ilyen a rézcső tuning. Ennek nagyjából az a lényege, hogy a bojler kapacitása véges, emiatt ha nem elég nagy az űrtartalom, a kávé kivonatolás közben új, hidegebb víz áramlik be a melegítő térbe és lehűti a fűtőszál által felmelegített vizet, ami rontja a kávé minőségét mert kevésbé lesz állandó a hőmérséklet az extrakció során. Ezért a kazán köré rézcsövet tekernek – azért rezet mert ennek remek a hővezető és hőmegtartó képessége -, ami felveszi a bojler veszteséghőjét, előmelegítve a bojlerbe érkező vizet.

A másik a PID tuning. Ez a termosztáttal függ össze, ami szabályozza a kazánban lévő víz hőmérsékletét. Ehhez meg kell értenetek, hogyan működik a PID szabályzó és a termosztát.

Mi a PID szabályzó?

A PID (Proportional-Integral-Derivative) szabályozó arra szolgál, hogy a vízhőmérsékletet pontosan beállítsa, ami kulcsfontosságú a kiváló minőségű eszpresszó elkészítéséhez. A szabályzó a hőmérsékletet stabilan tartja, minimalizálva a kilengéseket, így elkerülhetők a túlmelegedés – megégés – vagy túl alacsony – nem megfelelő extrakció – hőmérséklet okozta hibák. Valójában nemcsak a kávégépek használnak PID szabályzást, hanem például a drónok is a repülésükhöz. Ez egy matematikai modell, ami a P, az I és a D értékeket veszi alapul. Anélkül, hogy jobban belemennék a dologba, a lényeg az, hogy a múltbéli és a tervezett jövőbeli adatokat is alapul veszi a modell és korrigálja a kilengéseket a minél stabilabb hőmérséklettartás érdekében.

Ezzel szemben a termosztátok előre beállított hőmérsékleti határok között működnek, vagyis ha ez az alsó küszöbérték alá esik, akkor bekapcsolnak, ha fölé megy, kikapcsolnak. Mivel a termosztátok pontatlanok, ezért a hőmérsékletük szór, így a hőmérséklet beállítását egy PID szabályzóra bízzák, ami sokkal pontosabb. A fent taglalt algoritmus segítségével 1-2 Celsius-fokon belül tartható, illetve dinamikusan korrigálható az érték, ami egyenletesebb extrakciót tesz lehetővé.

A tuning alapvetően azoknak érdekes, akik drágább, jó minőségű, 58 mm-es vendéglátóipari szabvánnyal szerelt gépeket vesznek, de a későbbiekben akarnak rajtuk fejleszteni. Az olcsó thermo blockos, „eldobható” kávéfőzők esetében felesleges ilyesmin gondolkodni.

Ha végiggondoljátok a karos, eszpresszó kávéfőzők kapcsán leírt kávékészítési metódust, akkor:

• meg kell venni a kávébabot
• le kell őrölni, állítgatni az őrlőn, pucolni stb.
• le kell tamperálni a kávét, majd behelyezni a kávékart a gépbe, a kosárral egyetemben
• elkészíteni a kávét
• felhabosítani a tejet és ráönteni a kávéra
• kivenni a kávékart
• kiszedni a zaccot
• elmosni a részegységeket

Kinek van erre ideje a reggeli rohanásban? Sokaknak biztos nincs, és ők örömmel fizetnek egy előre elkészített megoldásért, ez maga a kávékapszula. A kávékapszula nem áll másból, mint egy, a kávétejszín tartójához hasonlító, de annál nagyobb műanyag tárolóból, egy 6-8 grammos kávétöltetből és egy hermetikusan záró kupakból. A kapszula mindig egy adag kávét tartalmaz, így értelemszerűen egy kapszulás kávéfőző egyszerre egy kapszulából egyetlen adagot képes elkészíteni, bár vannak duális megoldások is. Ezek a készülékek a legtöbb esetben nem tartalmaznak gőzvető csövet – kivétel például a De’Longhi ENV széria -, tehát tejet gőzölni nem tudnak, de szoktak melléjük kínálni külön tejhabosítót. A másik megoldás, amikor van egy tejtartályuk, és a kávét ugyanúgy kávékapszulából készítik, de a tejet hozzákeverik az italhoz, majd habosítják.

Hogyan működik a kapszulás kávéfőző

A kapszulás kávéfőző nagyjából ugyanazt csinálja, mint az eszpresszó kávéfőző – hiszen ez is az -, nagy nyomással átpréseli egy szivattyú segítségével a vizet az előtte kilyukasztott kávékapszulán. Nem igazán beszélhetünk különböző részegység típusokról, csere-beréről vagy tuningól, ezek nagyon kompakt megoldások, nagyjából olyanok, mint az eldobható fényképezőgép: a kapszulák eladásán van a hangsúly, nem pedig a kávéfőzőn. Ez olyannyira igaz, hogy szinte minden kávéfőző mellé jár egy „starter set”, ami néhány tucat kávékapszulát tartalmaz, hiszen ezen van a cégeknek jelentős haszna, nem pedig a kávéfőzőn.

De kanyarodjunk vissza magához a kapszulához, hiszen ebben van az igaz know how. A kávékapszulás formátumot a Nespresso találta ki, illetve egy Eric Favre nevű ember, még 1976-ban. Célja a főzési folyamat standardizálása és gyorsítása volt, és úgy gondolta, hogy így még több emberhez el lehet juttatni a kávézás örömét, és nem is tévedett nagyot. Eric a Nestlé-nek dolgozott, így a vállalaton keresztül szabadalmaztatta ötletét, és az üzleti felhasználókat célozta a termékkel, de ez finoman szólva sem jött be. Olyannyira nem, hogy majdnem belebuktak a vállalkozásba, így 1988-ban teljesen új alapokra helyezték a terméket.

Elsősorban exkluzív értékesítési csatornákon kezdték el árulni a kapszulás kávét, egyfajta trendi, new wave dologként, az igényes, egyedi felhasználókat megcélozva. A rendszert számtalan szabadalommal bástyázták körül, így mivel másolni viszonylag nehéz volt a megoldást, a Nestlé és a Nespresso neve egybeforrt a kapszulás kávégépekkel és a kapszulás kávéval.

Igazából a 2000-es évek második felében robbant be igazán az üzlet és azóta a megoldást elég sok konkurens lemásolta, így jöttek létre a Nespresso mellett például a Dolce Gusto rendszerű kapszulák. Itt a logika nagyon hasonló a nyomtató tonerezéshez: kicsit más méretű vagy formájú kiszerelésben árulják, így a konkurens gépekbe ez nem helyezhető be, ezzel magukhoz láncolva a fogyasztókat. Vannak olyan gyártók, mint a kínai Hibrew, amely ezt a problémát adapterek segítségével teljesen kiküszöbölte, sőt, E.S.E POD és K-cup formátumokkal is képesek megbirkózni.

A másik út az volt, hogy egyes cégek, mint a Krups, átvették a Nespresso formátumát, és ebbe a rendszerbe fejlesztenek berendezéseket, de a saját nevük alatt, viszont a Nespresso ökoszisztémában maradva. Hogy mennyire jól működik ez az ökoszisztéma jellegű modell, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Nespresso partnerprogramot is futtat az oldalán, ahova be tudtok regisztrálni és kaptok a következő adag kapszulára kedvezményt. A rendszert persze sokan megkerülik mindenféle aldis és lidlös utángyártott kapszulákkal, így ez sem kötelező.

A fentiekből az a lényeg, hogy a kapszulás kávéfőzőt nem a kávézás szertartását keresőknek, hanem a gyorsan felhörpintett, „erőt adó” reggeli kocakávézóknak találták ki, de ez persze semmit nem von le a kapszulás kávéfőzők érdemeiből. Már csak azért sem, mert ezek jellemzően nagyon szépre formatervezett, rendkívül kicsi és helytakarékos eszközök, amiket akár egy nyaralásra is magatokkal vihettek, több embert ismerünk, aki így tesz. Nem kell továbbá a szeméttel babrálni, a kapszula csak beleesik a tárolóba, azt hetente egyszer vagy még ritkábban kiöntitek és kész is a művelet. Nagy hátránya viszont, hogy az egy kávéadagra jutó költsége magasabb, mint a hagyományos eszpresszó gépek esetében és rengeteg szemetet is termelnek.

E.S.E. POD-os kávéfőzők

Az E.S.E az Easy Serving Espresso, vagyis a könnyen elkészíthető eszpresszó rövidítése, a POD pedig egy párna, amiben az előre elkészített kávépogácsa lapul. Valójában ez is egy eszpresszó gép, a működési elvét tekintve, csak itt a formátum nem kapszula, hanem egy 44 mm-es párna. A logika ugyanaz, mint a kapszulás kávéfőzők esetében, nagyon egyszerű a készítés és könnyen kidobható a párna, nem nagyon kell vele vacakolni. A kávépogácsa 2 darab szűrőréteg közé kerül, ezt zárják le légmentesen egy alufólia csomagolással.

Tisztítási szempontból a kapszula egyébként jobb, mert ott nem egy vizes kávépárnát kell a gépből kikotorni. Vannak más típusú párnák is, például a Senseo 60 mm-es variánsa. Elméletileg az E.S.E. POD környezetbarátabb megoldás, mint a kávékapszulás kiszerelés, hiszen kidobás után a teafilterekhez hasonlóan lebomlanak, és nem termelnek szemetet. Nincs továbbá darálási veszteség, nem keletkezik zacc, szóval nagyjából ugyanaz mondható el róla, mint a kapszulás kávéfőzőkről.

Pro tipp: a karos kávéfőzőkkel sokszor kompatibilisek a kávépárnák, vagy vehető hozzájuk ilyen kávékosár, így aki nem akar bajlódni az őrléssel, a kávéfőző takarításával és a zacc kidobásával, az használhatja POD-dal is az eszpresszó kávéfőzőket. 

A V60 a vektor 60 rövidítése, és azért hívják így, mert a tölcsérpalást 60 fokban szűkül. A drippereket készítik műanyagból, üvegből, kerámiából és fémből is. A másik ismert márka a Chemex, ami egy átlátszó, üveg csepegtetőedény, és 1940-ben találta fel Dr. Peter Schlumbohm vegyész és van a szerkezetnek egy kiöntő része is.

A fentiekből a lényeg az, hogy a csepegtetős eljárás esetében nincsen nyomás, ami az ízkioldást segíti, hanem a gravitáció ereje az, ami elvégzi ezt a munkát, az extrakció nagyon természetesen megy végbe. A kávé nagyon tiszta lesz, nincsen további kimosódás és a zacc sem kerül bele az italba, illetve a papírfilter az olajokat is felfogja. A gépi filteres kávéfőzővel szemben a kézi legnagyobb előnye, hogy a készítő több ponton be tud avatkozni a folyamatba, például jobban tudja a vízhőfokot szabályozni, előáztathatja a kávét és hasonlók.

A csepegtetős kávé egyik legnagyobb kérdése, hogy milyen filtert használtok. A papírfilternek állítólag van egy nem kívánatos mellékíze, emiatt le szokták mosni, illetve van belőle fehérített és fehérítetlen variáns. A textil filter „semlegesebb+ ízű, és elméletileg több olajat fog fel, mint a papír.

A viszonylag szemcsésre őrölt kávét egy, általában boroszilikát üvegből készült, fogantyúval ellátott, átlátszó edénybe teszik, amit korábban már forró vízzel felmelegítettek, majd ezt kiöntötték az üvegből. Miután belekerült a kávé, újra felöntik forró, de nem lobogó vízzel, és 3-5 percig állni hagyják, hogy az aromák kioldódjanak, vagyis ez egy áztatásos technika.Az idő letelte után a dugattyút az üvegbe helyezik, aminek a végén egy szűrő van és lenyomják az üveg aljára, így elválasztva a zaccot és a kávét. Nagy előnye a French Pressnek, hogy viszonylag olcsón beszerezhető – van nekünk is – és egyszerű elkészíteni az italt, viszont szükség van hozzá egy őrlőre, amivel a szemcseméretet nagyra állítjátok.

Az Aeropress annyiban különbözik a French Presstől, hogy a dugattyú oldalára egy gumigyűrű kerül, ami hermetikusan lezárja az anyagot, és légnyomást generál. A kávé egy mikrofilteren préselődik át, egyébként szinte mindenben megegyezik a French Pressnél leírtakkal.

Cold Brew

A Cold Brew valójában egy speciális, hidegvizes kávékészítési eljárás. Lényege, hogy a kávé alapvetően egy savas ital, így bizonyos emberek gyomra érzékeny lehet rá. A Cold Brew esetében, ami a készítéshez hideg vizet használ, másképp oldódnak ki az aromák és a savak, ezért az eredmény gyengébb, lágyabb lesz, nem adja azt a lórúgás szerű koffeinadagot, mint a sima eszpresszó, cserébe kevésbé savas.

A Cold Brew legnagyobb problémája az, hogy időigényes az elkészítése. Be kell áztatni hideg vagy szobahőmérsékletű vízbe az őrölt kávét, majd 12 órán át állni hagyni. Az idő letelte után egy sűrű szűrővel – például a French Press erre tökéletesen alkalmas, de lehet filteres kávékészítővel is -, le kell szűrni, majd ízlés szerint ki lehet egészíteni más hozzávalókkal. Mivel ez egy hideg ital, ezért sokszor tesznek bele jeget vagy egyéb, a melegebb évszakokhoz jól illő kiegészítőt.

A Cold Brew nem ugyanaz, mint a jegeskávé, azt ugyanis hagyományos, „főzött” kávéból készítik, ahol a forró italt gyakorlatilag visszahűtik, majd jégkockát és egyéb dolgokat tesznek bele. A jeges kávé koffeintartalma nagyjából megegyezik az eszpresszóéval – ha abból készült -, vagyis ugyanolyan erősnek számít, mint a forró verzió, ellentétben a cold brew-val.

Kiegészítők kávéfőző mellé

Sokan nem tudják, de a kávézásnak – és különösen az eszpresszó kávéfőzőknek – elég sok kiegészítő kelléke van, amikkel lehet javítani a kávé minőségén. Alapvetően ezt eszpresszó készítési irányból szokták megközelíteni, hiszen a kapszulás kávéfőzőnél nem nagyon van ilyen, míg a kézi kávékészítés – French Press, Aeropress, filteres kávé – esetében a folyamat számtalan pontján be tudtok avatkozni. Lássuk, milyen eszközökkel tudtok javítani a végeredményen!

Mérleg

A kávé pontos kiporciózásához elengedhetetlen egy mérleg, valahonnan ugyanis meg kell tudnotok, hogy mennyi kávébabot őröltök le egy adaghoz. Az eszpresszó esetében ez 9 gramm szokott lenni – de van aki a 7-re esküszik -, ennek a megméréséhez érdemes beszereznetek egy tizedgramm pontosságú mérleget.

Kávétű (WDT tool)

Az őrölt kávé szemcséi nem egyenletesek, hiába van a világ legjobb őrlője otthon. Amikor bekerül a szűrőkosárba a kávé, az eloszlása nem teljesen homogén, egyes helyeken göbök és csatornák alakulhatnak ki. Ezért a tamperálás, vagyis a tömörítés előtt, ami létrehozza a kávépogácsát, el szokták egyengetni az őrleményt, vagyis a kávéágy felső szintjét újrarendezik, ezt hívják letisztázásnak. Ehhez van egy speciális szerszám, a kávétű, ami egy általában kör alakú eszköz vékony fémrudakkal – tűkkel -, ezzel lehet elegyengetni a kávéőrleményt. Angolul WDT – weiss distribution technique – toolnak hívják az ilyen eszközöket.

Tamper (tömörítő)

A tamper egy olyan eszköz, amivel az eszpresszó gépeknél található szűrőkosárba őrölt kávét le lehet tömöríteni. A legtöbb olcsó eszpresszó kávéfőző mellé egy nem túl használható, műanyag kávétömörítőt adnak, helyette érdemes egy rozsdamentes acélból készült fejjel ellátottat vásárolni.

Mivel a szűrőkosár mérete változó, ezért a tamper méretét is érdemes ehhez igazítani, nyilván bele kell, hogy férjen a kosárba, de a legjobb az, ha pontosan illeszkedik, mert így egyenletesebb a tömörítés. Vannak olyan fa nyéllel ellátott darabok, ahol a rozsdamentes fej csavaros, így cserélhető, ezzel lehet igazodni az eltérő méretű szűrőkosarakhoz.

Portafilter (nyeles szűrőtartó)

A portafilter nem más, mint egy olyan nyeles eszköz, amibe a szűrőkosár kerül, ezt veszitek ki a félautomata eszpresszó gépekből, mikor az őrleményt behelyezitek, vagy a zaccot kiveszitek a gépből. Ebből is többféle van, a komolyabbak fa nyéllel ellátott, rozsdamentes acélból készült darabok, míg az alján egy kifolyó van. Ebből nekünk a kávét két irányba szétterelő, csőrszerű kifolyóval szerelt darabok váltak be, ahol a két kifolyó közt kellően nagy a távolság. Ez azért fontos, mert így a kisebb eszpresszó gépeken nem kell nagyon közel tenni a poharakat és így azok nem érnek össze, és nem zörögnek a kávéfőző rezgésétől.

A portafilterek kapcsán két fontos paraméter van: egyik a méret, ami lehet 51-58 mm között mindenféle – a vendéglátóipari az 58 mm-es -, a másik, hogy milyen szabvány szerint illeszthető az eszpresszó gépbe. A portafilter végén van egy menet, amit kis „szárnyak” határolnak, ennek mentén kell elforgatni azt az eszpresszó gépben, amitől ez a helyére ugrik és megszorul, illetve a helyén marad nyomás alatt is. Ebből többféle verzió van, van, ami 90, míg van, ami 180 fokban fordul el, 2 vagy 3 szárny van rajta, stb. Mindig ellenőrizzétek, ezek hogyan kerülnek kialakításra, ha egy másik portafiltert akartok venni a géphez.

Van egy speciális portafilter kialakítás, a naked vagy bottomless, magyarul talán alj nélküli portafilternek lehetne hívni. Lényege, hogy hiányzik róla a kifolyó, ami azért jó, mert így ellenőrizhetitek, hogy a kávé kellően homogén módon folyik-e le – jó volt-e az őrlés és a tömörítés -, illetve ha nem, a lefolyás milyenségéből következtethettek az elkövetett hibára. Van egy másik előnye is, nem alakul ki a csatornásodás – a channeling – jelensége, cserébe nem lehet egyszerre két kávéspohárba folyatni a kávét.

Szűrőkosár

A szűrőkosár az a szerkezet, amit a portafilter végébe tesztek, ebben tamperáljátok, tehát tömörítitek le a kávét, ez lesz a kávépogácsa. Az otthoni eszpresszó gépek általában 51 vagy 54 mm-es átmérőjű szűrőkosárral érkeznek, a vendéglátóipari szabvány az 58 mm-es. Szokott lenni egy kis perem a szűrőkosár oldalán, ez megakadályozza, hogy kiessen a portafilterből a szűrő, de vannak rugós megoldások is. A szűrőkosár mélységétől függ, hogy mennyi kávét lehet beletenni, általában 1-3 csészényi adagot lehet egyszerre elkészíteni egy eszpresszó kávéfőzővel. Vannak olyan szűrőkosarak, amikbe lehet tenni POD-ot is, vagyis kávépárnát, ha a zaccot nem akarjátok a kosárból kikaparni cvagy kiütni egy knock box-on.

A szűrőkosaraknak alapvetően két típusa van, a nyomásfokozós – pressurized vagy double wall -, és a nem nyomásfokozós – non-pressurized -, az előbbi az általánosabb a belépőkategóriás eszpresszó gépeknél. Ezt onnan lehet látni, hogy a nyomásfokozós szűrőkosár alján van egy második rétegnyi anyag – dupla fenekűnek vagy dupla aljúnak is hívják -, ide egyetlen vagy néhány pici lyukon keresztül folyik le a kávé, emiatt megemelkedik a nyomás. A belépőkategóriás gépeken azért van ilyen, mert ez növeli a konzisztenciát, nem kell annyira egyenletesre őrölni a kávét, szépen letamperálni, tehát tulajdonképpen előre kijavítják a felhasználók hibáit, de cserébe a kontrollt is kiveszik a kezükből.

A nem nyomásfokozós szűrőkosár belsejében és az alján is rengeteg pici lyuk van, itt nem emelkedik meg a nyomás készítés közben, ez egyébként a régebbi és az eredeti megoldás. A hátránya ennek a kivitelezésnek pont az, ami a nyomásfokozós előnye: precízebb őrleményre és jobban letisztázott, szebben tamperált kávépogácsára van szükség. Cserébe nagyobb beleszólást enged a folyamatokba, ezért a hozzáértők és a kávékészítést komolyabb hobbiként űzők ezt a megoldást preferálják.

Annak ellenére, hogy egy jó – precízen kifúrt, egyenletesen elosztott – szűrőkosár filléres tétel, mégis sokszor lespórolják a gyártók.

Kávétükör

A kávétükör nem más, mint egy olyan talpas mini tükör, amit az eszpresszó gép mellé kell tenni, és felfelé néz. Arra jó, hogy a kávékészítéskor a kávé lefolyását ellenőrizni lehessen. Jellemzően naked portafilterekhez használják.

Így növeld meg a minőséget, pár egyszerű lépéssel

A saját tapasztalataink alapján szeretnénk néhány tippet-trükköt adni arra, hogyan készíthettek sokkal jobb minőségű kávét otthon.

Őrölt, nem őrölt kávé: nagyságrendi javulást lehet elérni a friss, őrölt kávéval, a vákuumcsomagolt megoldások rosszak. Azért ma már a „sárgacsíbó+30 éves kotyogós” szintnél, egy kis odafigyeléssel, sokkal komolyabb minőséget lehet elérni otthon is. Kávét ne a nagy multik polcairól vegyetek, és nem azért mert ezek alapvetően rosszak, hanem azért, mert nem tudjátok mióta áll ott, lehet, hogy egy éve. Az pedig biztosan nem lesz friss. Vegyetek nem őrölt, de pörkölt kávébabot és őröljétek meg otthon, olyat érdemes vásárolni, amin feltüntetik a pörkölés időpontját.

Kávéőrlő: ha egyetlen kisgépre akartok csak beruházni, akkor az egy kávéőrlő legyen. Induljatok egy kúpkéses, belépőkategóriás kávéőrlővel és csak akkor őröljetek, amikor valóban isztok is kávét és ne előre. A kávéőrlő azért is fontos, mert bármilyen kávékészítési eljárás mellett teszitek le a voksotokat, kell majd állítani szemcseméretet. Szintén fontos, hogyha lehet, állítsátok be a kávéőrlőt, ezt általában a tengely végén lévő csavarral megtehetitek, de a leírások pontosabb tájékoztatást adnak erről.

A víz: a kávé 96%-a víz, mégis mindenki azon kattog, milyen kávéfőzőt vegyen, miközben a minőséget a legegyszerűbb szűrt vízzel javítani. Nem kell nagy dolgokra gondolni, nem Evianból kell kávét készíteni vagy elzarándokolni a Szent Magdaléna hegyi forráshoz, pusztán használjatok valamilyen vízszűrő kancsót vagy csapra szerelhető víztisztítót. Ezek eltávolítják a szennyeződések egy részét és jobb esetben a klórt is.

Aki jobban el szeretne mélyedni a témában, azok számára árulnak kávéfőző vizet, de a fő ökölszabály az, hogy a legjobb a klórmentes, csökkentett ásványianyag tartalmú lágy víz, ilyeneket egyébként palackozott ásványvizek között is találtok. A kalcium-oxid tartalomnak 40 és 80 mg között kell lennie, a kémhatás közel semleges, 6,5-7 pH érték között legyen (se nem savas, se nem túl lúgos). Nem mellékesen az eszpresszó kávéfőzőt is védi a lágyabb víz.

Szűrőkosár: filléres, pár ezer forintos tétel, ha nem megfelelő a gyártó által adott, vegyetek egy precízen megmunkált, egyenletes furattávolsággal rendelkező darabot.

Tamperálás, vagyis tömörítés: a gyári műanyag tamperek nem jók semmire, vegyetek egy fanyelű, rozsdamentes acélból készültet. Aki egy kicsit előrelátó, az cserélhető fejűt vesz, ha esetleg később más szabványhoz kell igazítani, akkor tud rajta fejet cserélni. Aki ezzel nem akar vacakolni, az vegyen egy teljesen rozsdamenteset. Nem romlik és nem kopik el, örök élet meg egy nap az élettartamuk.

A tamperálás egyenletes legyen, felülről az alkar 90 fokot zárjon be a szűrőkosárral, a tömörítő felülete vízszintes legyen. Akkor jó a művelet, ha nyomásotok egyenletes, a kávépogácsa egyik oldalán se süppedjen be. Pontosan azért kell venni egy fém tamperálót, mert azokra normálisan rá lehet terhelni, egy műanyagot egy 100 kilós ember könnyedén el tud törni.

Tartsd tisztán a kávéfőződet: hallottunk néhány horror sztorit arról, milyen brutális mocsokkal, oxidációval és hasonlókkal lehet találkozni néhány eszpresszó kávéfőző belsejében. Éppen ezért érdemes ezeket tisztán tartani, mert senki nem szeretné, ha ez a kávéjába kerülne ugye? Arról nem is beszélve, hogy a vízkőlerakódás csökkenti a keresztmetszeteket, gátolja az átfolyást, összességében rontja a kávé minőségét.

Két ellensége van a kávéfőzőnek: a vízkő és a kávéolaj, ami kioldódik főzés közben. Ecettel – nem tesz jót a tömítéseknek – és egyéb háztartási vegyszerrel nem szabad tisztítani. A vízkő eltávolítására citromsavat kell használni vagy kimondottan kávéfőző tisztító tablettát, legalábbis az okosok szerint. Utóbbira vannak kávézsírtalanító tabletták. Bővebben a tisztításról itt olvashattok.

Pontos vízhőmérséklet: amennyiben ezt tudod szabályozni a kávéfőződön, kezdj el vele kísérletezni. 92 Celsius-fokot szoktak megadni, mint ideális értéket, de általában a gépek 80-95 Celsius-fok között engedik állítani ezt az értéket. Találd meg azt, ami számodra a legjobb nedűt eredményezi.

Precízen állíts be mindent: a kézi kávékészítésben az a jó, hogy vagy manuálisan beleavatkozhatsz mindenbe, vagy pedig egy automata eszpresszó gépen az összes paramétert finomhangolhatod. Érdemes próbálkozni ezekkel, hiszen mindenki egy kicsit máshogy szereti a kávét, akit pedig ez az egész nem érdekel, úgyis vesz magának egy kapszulás szettet.

A kávéfőzők használatának előnyei és hátrányai

Általánosságban nem lehet előnyöket és hátrányokat megállapítani a kávéfőzőkkel kapcsolatban, sokkal inkább az egyes kávéfőzési metódusok kapcsán lehet azt leírni, hogy melyiknek mi az előnye és a hátránya. A legtöbb embernek az eszpresszó „a kávé”, vagyis a gépesített eljárással, az őrölt kávéból kivont extrakciót tekintik a Szent Grálnak. Vannak azok, akik viszont a kézi beavatkozásban hisznek, így számukra is írtunk néhány sort.

A kapszulás kávéfőzők előnyei:

• egyszerű, gyors, nem kell semmit állítgatni
• általában nagyon szép dizájn
• a kapszulás kávéfőzők többnyire picik, könnyen hordozhatók, kis helyet foglalnak
• előregyártott kapszulaválaszték íz és erősség szerint
• van rá komplett ökoszisztéma, mindent intéznek a gyártók
• nem kell hozzá kávéőrlőt venni
• a gépek olcsók

A kapszulás kávéfőzők hátrányai:

• kiveszik a kontrollt a kezedből
• pokoli magas, egy kávéadagra jutó költségek
• szemetel, a kapszulák nem túl környezetbarát megoldások (bár már vannak lebomló variánsok)
• nincs kávészertartás
• általában egyszerre csak egy kávé készíthető

Az eszpresszó kávéfőzők előnyei:

• ez adja az egyik legjobb minőséget
• nagy kontroll a folyamat felett
• nagyon széles választék tudásban és árban
• tuningolhatók a gépek
• remek hobbit lehet belőle csinálni (ami a világ összes pénzét képes elnyelni)
• ár szerint mindenki választhat magának megfelelő modellt
• egyszerre több adag is lefőzhető
• vannak teljesen automata, darálóval, tejhabosítóval szerelt megoldások
• jól néznek ki, nem ritka a felnőttes, prémium dizájn

Az eszpresszó kávéfőzők hátrányai:

• macerásabb kávékészítés: zacc eltávolítása, tisztítás, karbantartás stb.
• sok helyet foglalnak
• a komolyabb modellek drágák
• szakértelmet kívánnak
• a számtalan méret, szabvány, kifejezés között nehéz eligazodni

A kotyogós kávéfőzők előnyei:

• retró feeling
• egyszerű használat
• olcsó
• könnyű tisztítás
• a Bialetti Brikka röpsúlyos szelepes, nagyobb túlnyomás hozható létre
• egyszerre több adag is készíthető
• már van elektromos verziója is

A kotyogós kávéfőzők hátrányai:

• gőz nyomja át a vizet, nem lehet a hőfokot jól szabályozni, a kávé megéghet
• nincsenek lehetőségek finomhangolásra
• közelebb áll a kézi kávéfőzőkhöz, mint az automatákhoz
• alacsony nyomás, kevesebb aroma kioldódás

A kézi „kávéfőzők” előnyei:

• French Press/Aeropress: egyszerű használat, olcsó, nem igényel nagy szakértelmet a használata, nagy kontroll a készítés közben
• Filteres kávé: egyszerű használat, olcsó, nem igényel nagy szakértelmet a használata, nagy kontroll a készítés közben, meglepően jó minőséget lehet elérni vele. Lehet gépesíteni filteres kávéfőzővel.

A kézi „kávéfőzők” hátrányai:

• French Press/Aeropress: meg kell tanulni, hogy kell vele kávét készíteni, kell hozzá őrlő, mert nagy szemcseméretre kell a kávét őrölni. Kisebb nyomás, mint egy eszpresszó kávéfőző esetében.
• Filteres kávé: meg kell tanulni, hogy kell vele kávét készíteni, kell hozzá őrlő, mert nagy szemcseméretre kell a kávét őrölni. Kisebb nyomás, mint egy eszpresszó kávéfőző esetében. A filteres kávéfőzők bekerülési költsége magasabb, mint a kézi csöpögtetésé.

Persze számtalan készítési eljárást kihagytunk, hiszen írhatnánk még a Chemexről és hasonlókról, vagy ott van a „gépesített kotyogós”, a Szarvasi, külön kiemelhettük volna a karos/pumpás eszpresszó készítőket, de azt gondoljuk a fentiek irányadónak jók lesznek.

Gyakran ismételt kérdések

Milyen kávéfőzőt vegyek? 

Ez elsősorban attól függ, hogy milyen felhasználási módra kerestek megoldást. Ha nem akartok sokat vacakolni az egész témával, és kevés kávét isztok, akkor vegyetek egy kapszulás kávéfőzőt, de azt tudjátok, hogy az egy adagra eső költség itt a legmagasabb. Aki szereti a kávé szertartásosságát, az vegyen egy kézi – pl. Hario – vagy belépőkategóriás kúpkéses elektromos őrlőt, egy jó tampert, meg mellé egy szintén belépőkategóriás eszpresszó főzőt.

Aki szeret kézzel pepecselni meg mindent manuálisan állítgatni, annak ott a French/Aeropress és az egyéb csöpögtetős megoldások. Aki pedig hisz a retróban, annak még mindig jó választás a kotyogós.

Milyen kotyogós kávéfőzőt vegyek?

A Bialetti Brikka szelepes megoldását szokták leginkább ajánlani.

Jó a kotyogós kávéfőző?

Bizonyos szempontból igen. Egyszerű használni és lehet vele a szakértők szerint jó kávét készíteni, és a bekerülési költsége is alacsony, viszont sok helyen bele is lehet hibázni a folyamatba.

Milyen kávédarálót vegyek?

A helyes megnevezés a kávédaráló helyett a kávéőrlő és alapvetően kétféle típus van: kézi és elektromos. Előbbi sokkal szertartásosabb és alapvetően egy szép tárgyat kaptok a pénzetekért. Ez kis mennyiség mellé való – napi 1-2 csésze -, mindent kézzel kell állítanotok, és kezdő cuccnak a Hario és a Tiamo termékeit szokták ajánlani, de a Hibrew G4 sem rossz választás. A másik véglet a high-end cuccok, mint a Comander vagy a Kinu, ezek több száz dolláros termékek.

A nagy többségnek viszont elektromos kávédarálóra lesz szüksége, ebből egy kónikus – más néven kúpkéses – őrlővel érdemes kezdenie. Graef, Catler, Sage, Iberital stb. cégek termékei között vannak olcsóbb típusok, a kínai márkák közül pedig a Hibrew G3 és G5 modellek, míg a másik, sokkal drágább végletet az Eureka, a Ceado vagy az LX Italia termékei képviselik. Minél drágább a termék, annál fontosabb a szerviz, hiszen ezeket a berendezéseket már nagyon is érdemes megjavíttatni, mert akár évtizedekig ki tudják szolgálni használójukat.

Miért kell kávédarálót venni? Nem jó a bolti őrlemény?

Röviden: nem jó. Először is, az előre leőrölt kávé szemcseméretét nem ti választjátok meg. Márpedig nagyon nem mindegy, hogy french presst vagy török kávét akartok készíteni. A másik probléma, hogy nem tudjátok, hogy az őrölt kávét mikor vákuumcsomagolták, illetve a kibontás után folyamatosan oxidálódni fog. A kávéőrlő az egyik legfontosabb lépés a minőségi kávéfogyasztás felé. 

Mennyi időt vesz igénybe az őrlés egy kávédarálóval?

Két adag leőrlése kávébabból pár másodperc alatt megvan.

Elég egyszer őrölni vagy frissen kell?

Az ökölszabály az, hogy a frissen őrölt kávé a legjobb, de ez nem mindig életszerű. Egy 250 grammos kávébab tartály utolsó grammja vajon frissnek számít? Aligha, még akkor sem, ha egyébként a tároló légmentesen zár, ráadásul a korábbi őrlések „beszennyezik” a friss őrlést. Aki igazán friss kávét akar, az kigrammolja a kávébabot és csak annyit őröl le, amennyit az aktuális kávéitalok elkészítéséhez szükséges.

Mitől jó egy kávé?

Mindenkinek mástól, de elsősorban attól, hogy a folyamat több pontján úgy avatkoztok be, hogy az számotokra megfelelő legyen. 

Mit jelentenek az egyes kávétípusok, mint a rövid, a hosszú, a cappuccino stb.?

A kávétípusokról bővebben a „Milyen kávé alapú italok vannak?” szekcióban olvashattok, de jellemzően a magyarban használt kifejezések az olasz eredeti átiratai – pl. espresso a rövid, a lungo a hosszúkávé megfelelője -, de nem szó szerinti fordításai. 

Hogy működik a tejhabosító?

Alapvetően kétféle metodikával készülhet a hab. A kávéfőzök legtöbbjén van gőzvető cső, ahol gőz hatására mikrobuborékok kerülnek a tejbe, ettől az habosodni kezd. Vannak továbbá különálló tejhabosítók is, amelyek különböző technikával működnek. Van ahol egy habosító fej rezeg – ezek inkább tejhabverők -, de vannak dugattyús megoldások is, mint a Ten Mile vagy a Bialetti Tuttocrema.

Milyen eszpresszó kávéfőzőt vegyek?

Alapvetően a pénztárcátok határozza meg azt, hogy mennyit érdemes költeni egy kávéfőzőre. Mivel a kávékészítés folyamatában az őrlő legalább olyan, ha nem fontosabb elem, mint a kávéfőző, ha nem akartok nagyon belemélyedni a hobbiba, akkor nem kell nagyon drága gépet vennetek.

A legtöbb kávéfőzőről azt kell tudni, hogy Kínában készülnek és egy adott profil alapján rakják össze őket, csak a kinézetük – és a márkanevük – más, de az olcsó készülékek viszonylag egy kaptafára összerakott egyen cuccok. Thermo blokk, rezgőszivattyú, egyszerű anyagok, nagy varázslat nincsen. Azt kell eldöntenetek, hogy akartok-e készíteni az eszpresszón túl tejes italokat vagy sem, illetve, hogy le akarjátok-e tudni a kávékészítést vagy lépnétek-e tovább.

A szerkesztőségünkben vannak De’Longhi, BlitzHome eszpresszó kávéfőzők is, ezek belépőkategóriás, „eldobható” modellek. Aki komolyabbat akar, annak a Gaggia, Jura, Saeco (a Gaggiát ők tulajdonolják, a Jura meg sokszor Saeco alkatrészeket használ). Rancilio, Quick Mill stb. gépek között nézegessen, de ellenőrizze fórumokban, melyik modellel kapcsolatban mi a tapasztalat és az évjárat is sokat számít. Különösen akkor, ha a jövőben ezeket tuningolni is akarja.

Milyen kapszulás kávéfőzőt vegyek?

Tulajdonképpen bármilyet, a truváj ebben az esetben inkább a kávékapszulában van. Amennyiben az a cél, hogy hordozzátok, akkor minél kisebbet. Mivel a legtöbbet nagyon szépre dizájnolják, ezért azt vásároljátok meg, amelyik a leginkább tetszik. Ha van extra igényetek, akkor nézzetek olyat, amelyik tejet is habosít.

Miért jó, ha a kávéfőző előmelegíti a csészéket?

Alapvetően azért, mert a hideg csésze kihűti a belefolyó kávét és ront az élvezhetőségén. Nagyjából ugyanez a hatás érhető el, ha megfelelő hőmérsékletű vízzel átöblítitek a csészét. 

Mi számít elég nagy nyomásnak? Ez csak egy mítosz?

A válasz az, hogy mítosz is meg nem, és nincs olyan, hogy elég nagy nyomás. A kotyogós kávéfőzők 1,5 bar körül dolgoznak, a hasonló rendszerű Szarvasi termékek 3-4, míg az eszpresszó kávéfőzők 9-15 bar nyomással. Amikor a kávéfőző oldalán látható nyomásértéket látjátok, az a pumpa névleges teljesítménye, de alapvetően nem ettől, hanem a kávépogácsa sűrűsége – attól, hogy mennyire tamperáljátok le, hiszen ez egy természetes szelepként működik – dönti el, hogy mekkora nyomással halad át rajta a folyadék. Azért, hogy ezt a folyamatot szabályozhassátok, a komolyabb gépeken szokott lenni egy nyomásmérő óra, belül pedig egy nyomásmérő szenzor.

Melyik a legkörnyezettudatosabb kávéfőző és kávékészítési megoldás?

Ezt egy kicsit bonyolult meghatározni, mert nem tudjuk, hogy egy kávéfőző vagy egy kávés kellék elkészítése mekkora környezetszennyezéssel jár, így csak azt az állapotot tudjuk vizsgálni, miután a termékeket valaki használatba veszi. Ezt a szemét mennyiséget kell 1 kávéadagra vetíteni. Közmegegyezés alapján a legtöbb szemetet a kapszulás kávéfőzők termelik a kapszula miatt, ehhez képest az E.S.E. POD egy fokkal jobb.

Egy jó anyagokból építkező, javítható eszpresszó kávéfőző akár évtizedekig is elműködik, akár több tízezer kávét is képes lefőzni, ami kevésbé tűnik környezetszennyezőnek a kapszulás kávéfőzőkhöz képest. Aztán ott vannak a kézi megoldások, a French Press és az Aero Press, amik viszonylag kevés szemetet termelnek. A csöpögtetős megoldásoknak a felesleges része a filter lesz, szóval ezek is szemetelnek. Magát a zaccot viszont minden esetben fel lehet használni például trágyaként és visszaforgatni a természetbe.

Jól működnek a kombi kávéfőzők?

Kombi kávéfőző alatt a kávédarálóval egybeépített kávéfőzőket értjük. Ezek a teljesen automata eszpresszó gépek tudnak jól működni, őrölnek, kávét főznek, a zaccot tartályba ürítik. Két problémájuk van: nem lehet a részegységeket másra cserélni, ha valamit fejleszteni akartok, illetve, ha elromlanak, az egész mehet a szervizbe.

Hogy lehet otthon szép habot készíteni?

Alapvetően ez alatt két dolgot érthetünk, az egyik az eszpresszó elkészülése közben képződő, barna habos réteget, a cremát. Ez egy világos, homokszínű folyadék, ami az espresso extrakciója során jelenik meg, szokták „Guinness hatásnak” is hívni.

A másik a tejhab, amit a gőzfejlesztésre képes gépekkel lehet elvégezni. Akkor jó a tejhab, ha krémes, mikrobuborékokkal teli állagot kaptok, és nincsenek benne szabad szemmel látható nagy buborékok. Az ilyen tejhabbal létrehozott formákat hívják latte artnak, ahol a fehér tejhab és a barna crema alakzatokat hoz létre.

Milyen ízű a kávé? 

A kávét alapvetően kesernyés ízűnek gondolják az emberek, de valójában nem az, csak általában az ízhibákat a kávépörkölők túlpörköléssel fedik el, illetve egyes típusok – például a kotyogós – hajlamosabbak megégetni az őrleményt. A kávé kávé ízű, semmivel sem összehasonlítható ízvilágú ital. Mit lehet akkor rá mondani? A kávénak van testessége, ami azt jelenti, hogy mennyire sűrű hatást kelt a szátokban az ital. Ha híg, akkor vizes, míg a tej növeli a testességet, annak ellenére, hogy hígítja az italt. A másik „ízjegy” a kávé savassága, ami egyfajta fanyarságot jelent, a gyengébb gyomrúak esetleg más szavakkal írnák le az érzést. Ezeket a kávéból kioldódó vegyületek okozzák. Minél erősebb a pörkölés, annál kevésbé lesz savas a kávé.

Ha pedig kizárólag az ízre koncentrálunk, akkor arra gondolunk, hogy milyen íz marad a szánkban az elfogyasztása után. Itt általában olyan jelzőket használunk, mint narancsos, csokoládés, fahéjas és hasonlók, ezt a kávé fajtája, a termőterület, a napfény mennyisége és még ezer más dolog határozza meg. 

Mi a Maillard reakció?

L.C. Maillard biokémikusról kapta a nevét a reakció és azt a jelenséget értjük alatta, amikor hő hatására vegyi folyamatok zajlanak le, ez történik a kávé pörkölése közben, de például igaz a húsokra – pl. steak – is. A folyamatban egyes kémiai összetevők elvesztik a tulajdonságaikat, más anyagok jönnek létre, miközben változatos ízkomponensek keletkeznek. A kávébab bebarnul, mert melanoidin nevű pigmentanyag keletkezik a folyamat alatt. Ezért van az, hogy az egyes pörkölési eljárások ízjegyei markánsan eltérnek egymástól.

Mi a V60 kávé?

A V60 kávét a Hario V60 nevű, csöpögtetéses készítési technikára alkalmas eszközével megalkotott kávékra szokták mondani.

Ha szeretnék fejlődni kávékészítés témában, hova forduljak?

Érdemes a YouTube-on James Hoffmann csatornáját követni, illetve a Spotify-on a kávéízű hang 2 részére rákeresni, de a Daráló podcastot is követhetitek.

Ha esetleg valamelyik kérdésedet nem találtad meg a GY.I.K.-ban, vagy nem volt egyértelmű válaszunk, akkor keress minket az oldalon feltüntetett elérhetőségeink egyikén, vagy a Facebookon. Legjobb tudásunk szerint igyekszünk válaszolni minden kávéfőzéssel kapcsolatban felmerülő kérdésre!

HA SZERETNÉTEK A TÖBBI TÉMÁBAN ÍRT, RENDKÍVÜL RÉSZLETES CIKKÜNKET IS ELOLVASNI, AKKOR NYOMJATOK A LINKRE!